skip to main |
skip to sidebar
Voltunk a Mártánál és a Barnabásnál (nagyon szép kicsike)... a két lányhoz képes pehelysúlyú... újszülött babának, főleg, hogy korábban is jött pont jó súlyú... de megfogni, tartani nagyon könnyűnek tűnt... 5-8 percig is cipeltem és sétáltam a kis lurkóval... keresőfunkcióban volt... és sírt... hangja az van, hiába nem hazuttolja meg a lány unokatesóit, főleg a Lizát.
Utána elmentünk a Metroba körbenézni karácsonyi ajándékügyben. Lizának vettünk ajándékot: egy társasjátékot, nekem és a Zsoltinak nagyon tetszik, remélem majd leendő használója is rajongani fog érte. A Metroban nincsen olyan bevásárlókocsi, amibe be lehet ültetni a kicsiket, így maradt a kocsi tárolórésze, ahol mindkét lányka, hol ülve, hol térdelve, hol felállva utazott... figyelni kellett de nagyon...
Szonja olyan dolgokat csinál, ami meghökkent engem, na nem a bevásárlókocsiban (persze ott is elemében volt), hanem ezek a meghökkentő dolgok tettekben nyilvánulnak meg. Olyannyira kommunikál, hogy ez meglepő. Nála ezen a téren nagyon előrehaladott a fejlődés. (Liza sem volt lemaradva ilyentéren, de ő lassabban "alakult". Mindenki azt mondja, hogy Szonja azért ilyen, mert van egy nagyobb testvére. Na ez nem igaz, mert tudok én olyat, ahol ugyanígy van nagy testvér, mégsem ilyen a fejlődés.) Az autó Szonja kis "szótárában": au-tó és ko-csi néven is szerepel. Bent a Barnabásnál mondta ő is, hogy pici... és próbálta megsimogatni a fejét, sí (sír) mondta. Énekeltem ma este egy dalt: Szállj, szállj, szállj fel magasra. Szonja is leutánozta: szájj, szájj... Mikor ki akar kéretzkedni az etetőszékből, vagy éppen az ülésmagasítóból esetleg az ágyából, felemeli a kezét és mondja: száll, száll... valószínű, azért tetszett neki az ének, mert ismerősek voltak a szavak... Bár a gyerekek az énekeket, a dallamos, jó ütemű mondókákat nagyon csípik....
Múltkorában, mikor Annánál és az Andinál voltunk, búcsúzoul puszit nyomott Annának és az Andinak is... (jó mondtam neki, hogy megyünk és tátázz, mond, hogy szia és adjál az Annának puszit - Liza nem valószínű, hogy ezt megtette volna ennyiidős korában - Szonja nyitottabb).
és még sorolhatnám a meglepő dolgokat... de most egyenlőre ennyi...
Gyümölcsök
Mostanában sok mandarint eszünk, meg banánt és almát és narancsot és körtét.
Szonja kéri: Ma-nííí-ííí • Mandarint szeretne a kicsike és nagy nyomatékkal közli is, jó hosszan mondva az i betűt... mivel a mandarin hosszú szó ezért a kimondhatatlan részeket kitölti...
Bi-ne (Birne)... itt körtét kér enni...
Barátnőm, aki olvassa a blogunkat, felhívta a figyelmemet arra, hogy magyarázzam meg, miért bukkannak itt-ott fel német szavak. Nahát azért, mert Zsolti a lányok apukája születésüktől fogva csak németül beszél hozzájuk. Liza kitűnően érti a szavakat, mondatokat, de válaszolni magyarul válaszol. Mióta Szonja is beszél és megismétel sok szót, köztük apu német szavait is... Liza is követi a példáját...
Sátor
Tegnap a két fotelra terítettem egy plédet, a fotelok közt annyi teret hagyva, amennyit csak lehet. Nagyon szuper sátor keletkezett, ahova el lehet bújni anya és apa elől... Mikor megtaláltuk a kis "szökevényeket"... nagy sikoltással előbukkantak... és a lényeg az egészben: NEM LEHET MEGUNNI...
Liza
- Mit szokott hozni a Mikulás? - kérdezem Lizától. Almát, banánt, mogyorót, diót? Vagy csak virgácsot?
- Nem. Csokit. Sok-sok csokit! - válaszolja ő.
- Jaj, milyen messze utazunk már? - kérdezi Liza fürdés után a takarón hanyatfekve.- Miért hova megyünk? - kérdezem tőle érdeklődve.
- A kormány messzire irányít, Éva mamához - mondja.
- Igen?
- Nem, most a Mártához.
Ma megszületett Márta és Peti kisfia... 12:33-kor. A neve: Barnabás.
Születési súlya: 3510 gramm • Hossza: 51 cm
(Márta épp megkezdte vele a 37. hetet, átlépvén a bűvös határt • hátha még bent maradt volna a "babaházban" az anyukája pocakjában, még gyarapodott volna... de jó ez így... pont áltagos méretű baba, se kicsi, se nagy)
Gratulálunk nekik!
Ma újfent voltunk az Annánál és az Andinál... igaz csak fél órácskára...
Szonja még maradt volna... az tuti...
Szonja
- si-óó, ci-óó --- si-hu-hu...
- cit-rom --- ma adtam nekik citromos vizet... fél-fél citrom leve + víz... gyorsan megitták...
amúgy Szonja nagyon szereti higítás nélkül is a citromlevet... és nem vág fancsali képet, ami mindannyiunknak "hihetetlen" (mert általában a gyerekek fancsali képet vágnak és még meg is rázkódnak erre az intenzív ízre)... zonjának ízlik...
Ez a kislány... és a beszédfejlődése... mindent megért és leutánoz... aztán utána jó helyen alkalmazza...- ha álmos azt mondja: csicsi... és mutat fel az emeletre...
- ha éhes azt mondja: hami, anya, gyeje... és húz az ujjamnál fogva a konyha felé: ba-ná..., a-ma
- ha szomjas: i-szi...
- ha zenét akar hallgatni és a kanapé körül futkározni: ze-ne... és megy a hifi felé gombokat nyomogatni.
Liza
A nagy ovis lány mindennap rajzzal tér haza, hol szivárványt, hol házat rajzol. Az ovónéni mondja, hogy a rajzolásra vígasztalódik meg mostanában. Sajnos van egy kis visszaesés az ovi terén... újból sírdogál, persze nem úgy, mint az elején (a dobhártyaszaggató sikollyal, hanem csak nyafiszerűen).
SZERDA
Ma elég sűrű napunk volt... (és még tart...)
Reggel kicsit késve ébredtünk, azaz elaludtunk... nade, sikerült a lemaradást behozni. Zsolti otthagyta nekünk a piros au-tót, ahogy Liza mondja, hogy beérjünk az oviba... és ne kelljen lóhalálában kutyagólnunk (na ebbe ló és kutya is sikeredett)... Szonjával elmentünk az iskolába a Liza ovis tízóraiját befizetni... mikor kiszálltunk az autóból nagy pelyhekben elkezdett esni a HÓ... Szonja mosolygott, összehúzta kis szemeit, megráncolta nóziját... és mutatta, hogy a szempillájára esett a hó, tetszett neki nagyon.
Aztán elmentünk Szonja barátnőjéhez, az Annához. Anna "pont" egy évvel idősebb nála... (na jó 1 évvel és 2 héttel) ám nagyon jól elvannak egymással. Annának van egy felfújható ugráló vára... Szonjának nagyon tetszik (mint minden)
KÖNYVTÁR
Marék Veronika: Télapó és ezüstmackó
Marék Veronika: Kippkopp karácsonya
Zdenek Miler: Kisvakond és a hóember
Óvodások mindentudó könyve
Két hete "megy" a Mikulás "előkészítése"... a "Karácsony" előkészítése... Gőzerővel hallgatjuk a ZENE OVI: TÉLI ÜNNEP cd-t.
Ebéd után Szonja "megérdemelt" csicsi-jét töltötte, mi ezalatt Lizával az összes új szerzeményt, mesekönyvet végigolvastuk, végignéztük... húúú... ez aztán a meseéhség...
KEDD
Szonja
be-szo-ru --- beszorult
Egy műanyag építőkockába beledugott egy játékepret... és futott hozzám, hogy a-nya, be-szo-ru... és mutatta csöpp kis ujjaival, hogy szedjem ki neki...
Liza
Voltam fogadóórán az ovódában.
Ovónéni: Liza ügyes, okos, körmondatai, összetett mondatai vannak... választékosan beszél..... stb... a beszoktatás folyik.. az a "nehéz", de sebaj, lesz jobb... jól tettük, hogy nem hátráltunk meg... az önálló öltözködét kell vele gyakorolni (ennyi a "baj" vele)
A mai napom a pixelek jegyében zajlott... nade félre a pixeleket... jöjjenek a lányok...
Liza és az ovi
Az előző héten nem voltak nagy havarságban egymással az utolsó 3 napon újból éhségsztrájkba kezdett a kicsi tulipán, nem ette meg a tízórait. Ma reggel sokat beszéltem neki e témakörben, csak meséltem, meséltem ki mindenki járt oviba... és hogy ők nagyon szerették.
- Anya, és te nem sírtál az oviban? - kérdezte ő.
- Nem, én nagyon szerettem oviba járni, és mindent megettem.Siker • Liza tízóraizott az oviban...
Szonja és Liza
- Gyo-san, gyo-san... anya... mos... - mondja Szonja és nagy kézlóbálással elindul a fürdőszoba felé a Lego bocival, amit előtte zsírkrétával összefirkált a Liza. A nagy kopé a fotelban ülve elfordulva, összegabalyodva valamit matatott... aztán mgfordult és közölte:
- Anya, nézd a Szonja rosszat csinált, összefirkálta ezt, és mutatta a foltos állatot.- Liza, te voltál... láttam... - mondtam én...
Tanulság... figyelni kell, és akkor sem biztos, hogy az ember majd igazságot tud tenni kettejük közt egy vita, veszekedés alkalmával, mert sunyítás biztosan lesz.
Liza: segített nekem teredetni, nagyon profi a kiscsaj... csipeszelni remekül tud...
Igen lemaradtam a bejegyzéssel... mindig van valami, ami miatt csúszik a dolog... de én igyekszem mindent véghez vinni, amit elterveztem... és idővel sikerül is... csak ki kell várni... lehet, hogy gyorsabban és felületesebben kellene a dolgokhoz hozzáállnom, de akkor nem én lennék az... szóval igyekszem...
A szombati nap eltelt... elkezdtem a fotóalbumot... (egy munka)... délután felé elkezdett kavarogni a hó... erős szél volt... a lányokkal felöltöztünk és kimentünk nézni a hóesést, de csak a teraszról... vártuk haza apát, hogy én tudjak azzal a bizonyos munkával foglalkozni... elkészítettük a paradicsomos-húsos szósz vasárnapra... tutira sikeredett... persze sok kóstolgatás segítette a tökéletes remekmű elkészültét...VASÁRNAP
Győr... voltunk a győri rokonyoknál (ahogy a Márta mondta magukról...) 9 óra után sikerül elindulnunk, felvettük a Márti mamit a Sport utcánál és röppentünk Győrbe. Én hátul ültem a két lány között, jobban mondva a két gyerekautósülés között, az Opellal mentünk, kényelmesen elfértem, a Suzukiban valószínű, kényelmetlen lett volna ez a mutatvány. Az ebéd fergetegesre sikeredett: Márta tésztát főzött ki, mi vittük a milánói makaróni szósz részét, Márti mami meg sütit sütött... szóval mindenki púpra ette magát...
Mátráéknál az emeletre vezető lépcső nincs "elzárva" még (minek is lenne...), a két lány szerencsére nem pécézte ki játékterepnek... az ebédlőben, konyhában és a nappaliban játszottak, a lépcső mellett szerencsére elmentek (ügyes lányok), tudják, hogy nem szabad... és kész..., nade azért a végefelé, indulás előtt próbálkoztak... de ennyi belefér. Az emeleten a babaszobában is hancúroztunk, végignéztünk mindent. A lányok tesztelték a szobát, futkoráztak, sikoltoztak... és persze mindent szétpakoltak... Márta a babaszobába szalvétatechnikával csinált egy "csíkot" a falra... Körbe-körbe mosolygós kisgyerekarcok, olyan Uvicef-es rajzok... nagyon ügyes... én is kreatívkodnék...
Peti jó mókával szolgált a lányoknak és persze a szüleikenk is.
Annyi minden történt tegnap... (azaz csütörtökön) nem is tudom hol kezdjem a bepötyögést...
Kezdem a végén... azért nem írtam tegnap este a csütörtöki napról, mert Szonja úgy gondolta, hogy ő nem akar aludni... na és lefeküdtem én is... ő fél óra alatt bealudt... egy kis deo szagolgatással "fűszerezve"...és a helyzet az, hogy már én sem bírtam kikelni az ágyból... Olyan lassan indult ez a nap főleg nekem... mire megreggeliztünk és felöltözködtünk... és bepakoltam az aprónépet a babakocsiba... és az utazóra... addigra már 9 óra lett.... naja mamihoz mire odaértünk fél 10 körül járt.... szóval a Kinga fodrászat kimaradt, mert még el kellett sétálnunk a Sportcsarnokig... így is elég futásszerű volt a dolog... Voltunk oviolimpián a Sportcsarnokban... igaz a kiscsoportosok és a középsősök csak a nézőközönséget alkották (így a Liza is), ők voltak a drukkerek... de nagyon jó volt... hányféle békaugrást látott az ember..... húúúúúúúúúúúúúúúúúú
Mikor Szonja felébredt megint elindultunk a babakocsival körútra... eléggé kiesők vagyunk... mindenhez elég sokat kell gyalogolni főleg két gyerekkel... én meg olyan jól megizzadok mindig... nemis öltözködök úgy fel, mint régen... harisnyát még mindig nem húztam... pedig régen ilyenkor már befagyott a fenekem....
Liza haja volt a tét... leginkább a frufruja... végül egy általános hajvégfrissítést kértünk. Beültettem a székbe, szembe vele egy másik székbe a Szonját... Liza kezét persze fogni kellett... és ígéretet is tettem neki, hogy ha végzünk veszünk a pékségbe egy túrós táskát, mert az uzsonnaidő a fodrászatban ért minket...
• Anya a születésnapomra a Mártát hívd meg és a Fücsit meg az Éva mamát... - így kezdődött a kívánsága.• Liza, most nem a szülinapod van, hanem a névnapod.• Jó, de akkoris hívd meg őket.• Tortám lesz?• Nem, ilyenkor nem szokás.• De, én valami finomat AKAROK.
Liza kapott egy 6 darabos filctoll "készletet", aminek egyik vége pecsételő.Sok lapot tele is rajzolt vele, mindegyikre kérte, hogy a jelét, a piros tulipánt rárajzoljam.
Márti mami sütött egy süteményt, melyből kivágott egy L betűt és bevonta csokimázzal, na ezt az SZ bezűvel nehéz megcsinálni, úgy vélem... nade semmi sem lehetetlen... csak egy, két kör alakú alkalmatosság kell hozzá és máris kész...Délután beállított a szomszéd fiúcsapat: Kornél és Flórián anyukástul... stul, stul, stul, anyukástul..., hogy Liza neve napját megünnepeljék.
Sajnos én lemaradtam a nagy eseményről, mert "számítógépes agyfejlesztésen" voltam... Most kezd érdekessé válni az egész, hogy nemcsak a száraz anyagot tanuljuk, hanem már konkrét példákat oldunk meg és alkalmazásokat hozunk létre... eddig az adatbáziskezelés tetszik a legjobban, aztán a java és a php... (itt nem tudok sorrendet felállítani egyenlőre).
Kedden nagy HAJMOSÁS volt... és végre eszembe jutott, hogy le kellene fényképezni e nagy eseményt (az esti fürdés már rágóta nincs megörökítve --- nede most... ide kukkants). Szonja elég tevékenyen résztvesz a hajmosásban, ő is habosítja a fején a sampont és a habfürdőből is adagol rá egy keveset, keni, gabalyítja, összegubancolja, leönti... és egyebek.
Kicsit eltűntünk... jaj de jó...
a bejegyzéseket folyamatosan pótlom... hogy megmaradjon írásban...
• november 17.
emlékeztető...- Jaj Istenem... Szonja... mit áztatsz??? (Liza)
- Kaki... pelus... mutat.. mászik... (Szonja)
- Sterne... nagy... ajó (hajó) (Szonja)
- Eins, zwei polizei... (Liza•mondóka)
- Apa, azt akarom, hogy anya eltegye az ovis rajzaimat emlékbe... hogy meg tudjam majd mutatni... (Liza)
• november 16.
Sajnos Éva mamáékhoz nem tudtunk elmenni, mert tombolt náluk a vírus, ami anyut és a Henriket kapta el egymásutánban (hasmenés és hányás formájában "mutatkozott meg").
Ígyhát maradtunk Vácon a Majer családnál.
váci vásár...
ebéd
indulás haza...• november 15.Sétáltunk délelőtt Vác belvárosában a Fő térhez, jó hideg volt... Liza végig fájlalta a térdét, most vagy fázott neki, vagy a tegnapi Ikea túra alatt fáradt ki nagyon. Enni, inni kellett végig... viszketett a nyaka, a lába, a feneke... szóval minden baja volt... Ebéd után nekiindultunk, hogy keresünk egy játszóteret és majd nagyokat játszanak a lányok és a Matyi. Mindkét lányka bealudt a kocsiban... Szonját simán fel lehetett ébreszteni, Liza annyira mélyen aludt, hogy lassan ment... utána meg megint a térde fájt... szóval nem játszótereztünk, hanem áruházba mentünk, ahol beülhetett a bevásárlókocsiba... Bár ott már rögtön nem fájt semmi, mert volt kicsi bevásárlókocsi, amit lehetett tologatni (fáradt volt nagyon, mert este megint ő dőlt ki a sorból és aludt rendesen időben). Szonja drága végignézett egy tévéműsort majdnem 11-ig... Aztán sikerül elaludnia az ölemben, előtte fel sem lehetett venni, mert ő kicsusszant, jönni-menni akart.
• november 14.
Reggel 9 óra után sikerül elindulnunk. Zsolti meg is jegyezte... 26 perccel később indultunk, mint elterveztük (9:26). 11 óra körül mentünk be az IKEA áruházba. Onnantól kezdve folyamatos figyelés, futkosás, szaladgálás, kipróbálás, nézelődés volt a fő program. A két lányka nagyon élvezte, hogy mindent ki lehet próbálni, megfogni, felmászni rá, felülni, szeretgetni... csúszni rajta... pörgetni...
Sokmindent vettünk, volt egy lista, amit párszor átbeszéltünk és kihúztunk róla dolgokat... mert az ember annyi feleslegeset is meg tudna venni...1/2 5-kor indultunk el az Ikea parkolóból... és jó későn érkeztünk meg Vácra, mert itt-ott torlódásba futottunk... főleg a Megyeri híd után volt siralmas a helyzet, a 2a úton is dugó... és a régi 2-es úton is... Visszafordultunk a 2a-ról, hátha a régi úton jó a helyzet, hát nem, körülbelül 1 órát araszoltunk, szerencsére a lányok jól bírták. Végre megérkeztünk 7 óra előtt valamicskével. Vacsora után fürdés, aztán fektetés... persze minden csúszott is rendesen. Szonja elég sokat szunyókált az utazás alatt... szóval este csak 10 órakor sikerül elaludnia. Liza hamar bevágta a szundit, Szonját ki kellett hozni a szobájukból, nehogy felébressze az alvó oroszlánt.
Szerda
Szerdán nem sikerül idejutnom a bloghoz. Sok egyéb teendőm volt, ja és ebéd után olyan álmosság tört rám, ami onnantól rányomta bélyegét a napomra, délután pedig fél négykor "suliba" - tanfolyamra indultam, ami 7 -ig tartott... este, mikor hazaérkeztem sok erőm nem volt... naja vannak ilyen napok.
Reggel Liza oviba ment, Szonja és én pedig a könyvelőhöz, gyógyszertárba vitaminért és hajcsatott venni voltunk. Fél 12-re mentünk Lizáért az oviba... Mami jött fél négyre és ő vigyázott a lányokra, míg apa hazaért. Állítólag nagyon jókat játszottak, mesekönyvolvasástól kezdve, főzés, sütés és bevásárlás volt a porondon, a bolt a játéksátor volt. Mami nagyon jól elszórakoztatta a lányokat.
Csütörtök
Liza oviba leadva fél 12-ig... Szonja és én Annához mentünk át játszani. Nagyon lefáradt a kicsi lány, mert hazafelé bealudt a kocsiban.
Liza ma már ment oviba... kedden mindig gyümölcsnap van, ami gondos apukájának jutott eszébe és egy almát bepakolt a táskájába.
Szonjával megvásároltuk az ebéd hozzávalóit, majd az apuhoz mentünk a Gazdaboltba, ahol a karácsonyi áru már kezdi elfoglalni a polcok nagy részét. Több sem kellett Szonjának, mindent meg akart nézni, megfogni és nem visszaadni. Az összes megkaparintott tárgyat ápá-nak kellett megmutatni, ha ő nem volt jelen, akkor a Mo-ni-nak. Rohangált fel s alá kezében a kerámia szépségekkel... én meg reméltem, hogy nem esik el velük. Ügyes volt, mert minden karácsonyi csecse-becse épségben maradt. Elindulni nagyon nehéz volt, mert a figurák vonzották őt és nem akarták útnak ereszteni.
Liza
- Biztosan majd bekapcsol valami mesét -mondja Liza.
- Igen, a Krisztián be tud kapcsolni mesét.
- Anya, a mami nem tud.
- Igen, mert a mami lány.
- Anya, te lány vagy, mégis be tudsz kapcsolni mesét...
-Igen, én értek hozzá.
Szonja
• Szoszi le... anya... szojszi... (zokni)
• Liza öltözködik, Szonja adogatja a ruhákat: szoszi • buggyi • pójo
• néni • bácsi
• mikor jövünk le a lépcsőn, mindig mondja: abb-la (ablak)
• - Persze a takaród is kell ugye? - kérdezem Szonjától.
- Pejsze - mondja ő a legtermészetesebben.
• • •
- Ez itt tejföl - mondom.
- Tej-tö, tej-csi - mondja ő.
- Az meg joghurt.
- Jo-go.
A szombati nap nehéz volt, Liza már nagyon éhes volt, sokat alkudozott. Sok almát evett és pirítóskenyeret pici vajjal és sajttal (se krumplit, se répát, se háztartási kekszet, se ropit, se rizst nem volt hajlandó enni... csak pirítóst). Mivel volt jó "végtermék" is ezért ma már kap valami finom ebédet... persze krumpli lesz az alapja.
Szonja vasárnapi ebéd utáni alvását töltötte, Lizával vízfestékkel festettünk. Nagyon tetszett neki, pacsmagokat csináltunk mindenféle színnel és a legvégén félbehajtottuk a lapot és különböző foltok jöttek létre, ami mindig hasonlított valamire, hol madárra, hol karácsonyfára, hol madárijesztőre.
Liza
- Van valami a szádnál, itt.
- Biztosan öregszem. - mondja Liza (azt hitte, hogy ráncot mutatok).
Szonja
- Takó, ott. (takaró, ott)
...Szonja a színezést gyakorolja
Liza jobban van... az éjszakát végigaludta, óránként mentem hozzá egy pár korty vizet adni neki, felültettem, mondtam neki, hogy igyon... és ügyesen ivott, visszadöntöttem és aludt tovább. Reggel mégis cserepes ajkakkal ébredt.
Reggel ébredés után:
- Én sajtot és husit kérek!
- Kislányom ropit, kekszet, pirítóst és sós krumplit ehetsz.
- Azt nem akarok, akkor csak vizecskét kérek.
(Pedig Szonja és én is kekszet, pirítóst ettünk reggelire.)
Dél körül már nagyon fáradt volt, láttam rajta, hogy álmos, de a saját ágyába nem volt hajlandó befeküdni. Én a franciaágyon hajtogattam a megszáradt ruhákat, ő pedig ott "szeretgette" a brummás takaróját és elaludt.
Napközben csak ivott egészen 3 óráig, amikoris "megtört a jég". Evett egy kis pirítós zsömlét meg utána pár kanálka krumplipürét.
Szonjára reggel hálózsák nélkül találtam rá, kibogozta magát a meleg védőburkából.
Reggeli után Zsolti elvitte a Márti mamihoz és a Pesti Marikához. Nagyon jól elvoltak az elmondások szerint, voltak a temetőben és sétálni is sokfelé. Fél egy körül "érkezett" haza, megebédeltettem és letettem aludni, csakhogy ő nem akart pihenni... ennek beszéddel, Anyagyeje felszólítással adott hangot valamint az ágyat elnyomta a fal mellől, zokniját lehúzta.
Este futkároztunk a kanapé körül Liza kedvenc futós számára (Nek: ...)
Tegnap Liza délelőtt oviban volt, csak félnapra vették be úgyhogy ebéd előtt el szoktam hozni. Szerencsére már ott tízóraizik, egy darabig nem volt hajlandó enni, éhségsztrájkot folytatott, pedig jóevő kislány. Teljesen jól volt egész nap. Este felé elkezdett panaszkodni, hogy fáj a hasa... ami már abba torkolott, hogy másfél órán keresztül csak sírt megszakításokkal, és a láza is felszökött egy félóra alatt. Este lefekvés előtt sikerül kakilnia és sokat pukizott, azt hittem ez volt a baj, de éjféltől 3-ig hánykolódott és panaszkodott, hogy még mindig fáj a hasa. 3 órakor 38,5 volt a láza, kapott lázcsillapítót.
Reggel, mikor ébredtünk 40,1 fokot mértem. Rögtön hűtőfürdő, kúp és persze lázcsillapító szirup is, aztán elkezdett a fülére panaszkodni, hogy anya, nagyon fáj, ne nyúlj hozzá. Voltunk doktornéninél, az a vírus, ami a Szonjánál tüszős mandulagyulladás okozott, Lizának a fülére húzódott és ott okozta a gyulladást. Most fülcseppegtetés, füllámpázás (melegítés), antibiotikum és persze láz esetén lázcsillapítás a nagy feladat. A fülfájás sokak szerint, akikkel ezügyben beszéltem egy nagyon fájdalmas dolog. Hát remélem hamar túl leszünk rajta. 12 után kétszer hányt a kis csillag. - Anya valami jön ki a számból. -mondta... rohantam műanyagedényért.
Liza reggel oviba ment, elkezdődött a hét. Már szeret oviba járni.
Liza sok verset tud:
hú felsoroljam? persze, mert így marad meg...
Csip, csip csóka • Csiga, biga gyere ki • Sétálunk, sétálunk... • Ugráljunk, mint... • Süsüünk, süssünk valamit • Tekeredik a kígyó • Tulipán - Kertemben a tulipán...
• Szilva - Kék a szilva... • Katicabogár • Nyulász Péter: Zsubatta • Nyulász Péter: Homokozó (Tele vízzel van egy vödröm...) • Nyulász Péter: Pancsoló (Slaffog a lábam a csizmában...) • Nyulász Péter: Tavi tél (Zöld buborék és...) • Nyulász Péter: Almát eszem, ropogtatom... • Nyulász Péter: Pöttyök, pöttyök, honnan jöttök?...
• Nyulász Péter: Vízparton az unka béka... • Nyulász Péter: Bölcsibe • Nyulász Péter: Körbe hinta • Nyulász Péter: Háromnegyed péntek • Nyulász Péter: Hetes
(és ez nem a teljes repertoár...)
Szonja és én fodrászhoz mentünk, na nem Szonja haját vágta le a fodrász, hanem az enyémet. Végre sikerült eljutni, persze úgy, hogy Szonja a babakocsiból nagy figyelemmel kísérte végig a műveletek sokaságát: a hajmosást és a hajvágást na és persze a hajszárítást... nagyon jól tűrte... a végén még egy kicsit tett, vett ott, banánt evett, aztán indultunk...
Este elment az áram, Szonja szerencsére a közelemben volt, őt gyorsan felkaptam, Liza messzebb volt a nappaliban, - Anya! kiáltotta... Hol vagy? - Gyere a hangom után. Mi is megyünk feléd. - Anya, nem látok. -Én sem. Gyere. Aztán összetalálkoztunk, kézenfogva visszamentünk a konyhába és gyorsan gyertyát gyújtottunk. Zsolti ekkor érkezett futva a szomszédból egy elemlámpával, amit az Adél nyomott a kezébe.
Tegnap 4 óra után elindultunk sétálni... a végén Zsoltival együtt a temetőbe mentünk, ahol Liza megállapította, hogy sok lámpás világít. Délelőtt magyaráztam neki, hogy november 1-jén van halottak napja... és akkor mécseseket és gyertyákat gyújtanak az emberek valamint virágokat visznek a temetőkbe azoknak, akik ott vannak eltemetve, erre Liza: Nekik most van a szülinapjuk? Tortát is kapnak? (hát igen Lizának a gyertyákról és a virágról ez jut eszébe...) A sötétben sétáltunk ott, Szonja és Liza nagy érdeklődéssel tekingetett jobbra-balra. Egy idő után Szonja még a kezét sem engedte fogni... Ő megy egyedül.
Utána a mamiékhoz mentünk vacsorára. Nagyon finom krumplikrémleves volt és utána almás-, mákos-almás-, és káposztásrétes. A két lányka nagyon elemében volt, Liza az Eminek és a Walternek elszavalta az összes ovis versikét, Szonja pedig mosolygott, jött-ment, intézkedett. Kaptak egy-egy piros fürdőköntöst, még ott felpróbáltuk rájuk...
