-
péntek, május 06, 2011
péntek, április 29, 2011
kedd, április 26, 2011
hétfő, április 25, 2011
szerda, április 20, 2011
első nap az oviban
Liza aznap mikor mentünk Győrbe a gyerekkardiológiára, már az odafelé úton sokat ásítozott, ami mindig gyanús szokott nekem lenni, ha kialussza magát. Liza akkor ásítozik nagyokat, mikor megy fel a testhője... vagyis lázas beteg lesz... és igen sajnos ez beigazolódott... (persze az oviban megint tombol valami vírus, ami magas lázzal jár) délutánra, mire hazaértünk már lázas volt, majd a Szonja is elkapta... így egy, másfél hét itthoni rabság következett lázcsillapítókkal és részemről aggódással megspékelve.
szerda, április 13, 2011
gyerek kardiológia
Elérkezett a várva várt nap. Végre eljutottunk az éves felülvizsgálatra Lizával a győri gyerekkardiológiára. Szerencsére fix időpontra hívják be a kis pácienseket és így nem kell sokat várakozni. Liza nagyon jól viseli már a vizsgálatokat... kis korában ennek ellenkezőjét produkálta, de ahogy nőtt, növekedett, egyre toleránsabb mindennel, köztük eme dologgal is.
Egy szál bugyira le kellett vetkőztetni... először EKG-t készítettek majd a doktornő meghallgatta alaposan sztetoszkóppal elöl és hátul. Én meg csak fogtam kicsi lánykám kezét és mosolyogtam rá, s ő mindig visszamosolygott jelezvén, hogy - Anya, én már ügyes vagyok...
Majd következett az alapos szív ultrahang vizsgálat... jó darabig eltartott... a doktornő alapos volt... keresett... nézett, hallgatott... ám nem mondott semmit... a hallgatás nem jó jel... az jelenthet jós és rosszat is. Egy idő után megtörtem a csöndet és kérdeztem... hogy valami baj van esetleg... A válasz: - Nem találom a lyukat... Na erre nem számítottam... jó azért reménykedtem benne... A helyzet az, hogy a lyuk a kamrák közti izmos részen van, ami eleve redőzött is... szóval megbújhat... Ám ezek szerint annyira, de annyira kicsi, hogy igazán nehéz megtalálni... na de végül meglett a kis fránya lyukacska. A doktornő mondta, hogy a sztetoszkóppal teljesen kivehető, tehát hallható, hogy van valahol valamicske...
Szóval egy év múlva megint felülvizsgálat.
Egy szál bugyira le kellett vetkőztetni... először EKG-t készítettek majd a doktornő meghallgatta alaposan sztetoszkóppal elöl és hátul. Én meg csak fogtam kicsi lánykám kezét és mosolyogtam rá, s ő mindig visszamosolygott jelezvén, hogy - Anya, én már ügyes vagyok...
Majd következett az alapos szív ultrahang vizsgálat... jó darabig eltartott... a doktornő alapos volt... keresett... nézett, hallgatott... ám nem mondott semmit... a hallgatás nem jó jel... az jelenthet jós és rosszat is. Egy idő után megtörtem a csöndet és kérdeztem... hogy valami baj van esetleg... A válasz: - Nem találom a lyukat... Na erre nem számítottam... jó azért reménykedtem benne... A helyzet az, hogy a lyuk a kamrák közti izmos részen van, ami eleve redőzött is... szóval megbújhat... Ám ezek szerint annyira, de annyira kicsi, hogy igazán nehéz megtalálni... na de végül meglett a kis fránya lyukacska. A doktornő mondta, hogy a sztetoszkóppal teljesen kivehető, tehát hallható, hogy van valahol valamicske...
Szóval egy év múlva megint felülvizsgálat.
szerda, március 23, 2011
megint benyeltünk valamit
Liza és én elkaptunk valami vírust, ami hányással és hasmenéssel jár... Szonja rakta fel a pontot az i-re, hogy ő se maradjon ki, neki kötőhártya gyulladása lett, ám szerencsére a mi kínunk elkerülte őt.
Imádom mikor itthon "fetrengünk"... mindenki valami saját szenvedéssel.
Imádom mikor itthon "fetrengünk"... mindenki valami saját szenvedéssel.
péntek, március 18, 2011
ugri park
Nagy izgalom várták a lányok ezt a napot... én meg reménykedtem, hogy el tud mindkettő menni.
Péntek reggel... készülődés... hamarabb ébredés... és korábban indulás, de most valahogyan minden összejött, talán a cél mozgatta őket ügyesen... hogy volt miért sietni. Délután mikor mentem értük az oviba, a lelkesedés már alábbhagyott... túl voltak rajta, jó volt nekik... meséltek valamicskét. Igazából én több mesélést, jobb élménybeszámolót vártam volna tőlük... de hát...
Péntek reggel... készülődés... hamarabb ébredés... és korábban indulás, de most valahogyan minden összejött, talán a cél mozgatta őket ügyesen... hogy volt miért sietni. Délután mikor mentem értük az oviba, a lelkesedés már alábbhagyott... túl voltak rajta, jó volt nekik... meséltek valamicskét. Igazából én több mesélést, jobb élménybeszámolót vártam volna tőlük... de hát...
kedd, március 15, 2011
és végre
Sikerült összehozni egy találkát Katával és Tamással... jót beszélgettünk, miközben Mankájukra a nagyszülők vigyáztak, hogy zavartalan legyen a csevegés... Liza és Szonja pedig a teraszon voltak szinte 2 órán keresztül, krétával rajzoltak és elfoglalták magukat ezzel-azzal.
hétfő, március 14, 2011
játszóterek
Végre jó idő volt, ami arra készteti a szülőt és gyermekeit, hogy kimenjenek a szabadba és róják az utakat. Ez a sétálás arra jó, hogy este a gyerekek beessenek az ágyba és rögtön elaludjanak... ez az úgynevezett "fárasztási hadművelet", ami mindig beválik. Zsolti dolgozott... én meg, hogy ne otthon kínlódjunk elindultunk játszóterezni... először a jánosi játszótéren voltunk, majd a péteri játszóteret is bevettük. Itt is ott is vannak játékok, amik nem annyira használhatók és vannak persze olyanok is, amik nagyon bejönnek a lányoknak. A egyik jánosi játszótéren például vannak gumik növekedő nagyságban, melyek nagyon tetszenek.
vasárnap, március 13, 2011
vendégek • perecek
Fücsi • Soma • Zsombor • Jácint
Végre találkoztunk. Régen voltak már nálunk, de mi is régen jártunk feléjük. Na de most... megkértem őket, hogy 10 óra körül érjenek ide... én naív meg rászámoltam 1 órát, mert mindig késni szoktak... de most 9:40-kor megérkeztek... Zsolti még dolgozott... mi meg pizsamában rohangáltunk fel s alá a lakásban. Ám őket ez nem zavarta... mi is állítottunk már így be hozzájuk. Megesik az ilyen és gyorsan át kell siklani rajta.
A kölkök nagyon jól érezték magukat... Soma, Liza és Szonja 3-asban sokat játszottak... egyszóval elvoltak... Zsombor meg felsöpörte a lenti szintet egy partvissal és csábította a lépcső.



Végre találkoztunk. Régen voltak már nálunk, de mi is régen jártunk feléjük. Na de most... megkértem őket, hogy 10 óra körül érjenek ide... én naív meg rászámoltam 1 órát, mert mindig késni szoktak... de most 9:40-kor megérkeztek... Zsolti még dolgozott... mi meg pizsamában rohangáltunk fel s alá a lakásban. Ám őket ez nem zavarta... mi is állítottunk már így be hozzájuk. Megesik az ilyen és gyorsan át kell siklani rajta.
A kölkök nagyon jól érezték magukat... Soma, Liza és Szonja 3-asban sokat játszottak... egyszóval elvoltak... Zsombor meg felsöpörte a lenti szintet egy partvissal és csábította a lépcső.



hétfő, március 07, 2011
egy hét fejfájás
Jó egy hét fejfájás után... és vakarózásmentes napok után... gyógyultnak nyilvánított az orvos. A legnehezebb az egészben nemis a fejfájás volt, hanem az, hogy ne vakarjam meg a viszkető, csikizően bizsergő arcomat és a fejbőrömet. Na meg a másik nehézség, hogy a lányokhoz és a Zsoltihoz se érjek hozzá... Kezemet sokszor, de mennyiszer megmostam.
csütörtök, március 03, 2011
övsömör
Sajnos sikerült megismerkednem eme betegséggel... szombat este kezdődött... fájt a fejem. Majd reggelre elmúlik gondoltam és idejében lefeküdtem, az éjszakát végigaludtam, ám reggel nem bírtam kikelni az ágyból, annyira fájt a arcos s fejem jobb oldala. Biztosan a fogam... na akkor hova és kihez rohanjak. Délután a bal szemöldökömnél egy "pattanástelepet" fedeztem fel, ami kísértetiesen hasonlított a száj körüli herpeszre... ami nekem még sohasem volt, de tudtam, hogyan néz ki. Hétfőn az orvosnál kezdtem, aki azt a diagnózist mondta ki, amit én előző nap a net segítségével felállítottam: övsömör.
szerda, március 02, 2011
ovis néptánc
Az ovis néptánc hetente szerdánként van.
Liza nagyon szereti és várja mindig ezt a napot. Igazából még nem láttam őt, őket táncolni, de ami késik, nem múlik. Kicsit hamarabb érkeztem, mint ahogy vége szokott lenni a táncnak. Az ajtó előtt álltam és hallgattam a kiszűrődő zajokat... éneklés, topogás, tapsolás... most fordul felkiáltás... nagyon jókat mosolyogtam és úgy, de úgy megnéztem volna a produkciót.
Liza azzal jött ki a teremből, hogy: -Anyi, képzeld el fel fogunk lépni... de szilvi néni nem lesz ott, hanem az anyukája segít majd nekünk... Annyira, de annyira várom már, hogy lássam a csapatot táncolni.
Kicsi Liza mindig valami énekkel jön haza a néptáncról... úgyhogy e téren tudok mindent...
Liza nagyon szereti és várja mindig ezt a napot. Igazából még nem láttam őt, őket táncolni, de ami késik, nem múlik. Kicsit hamarabb érkeztem, mint ahogy vége szokott lenni a táncnak. Az ajtó előtt álltam és hallgattam a kiszűrődő zajokat... éneklés, topogás, tapsolás... most fordul felkiáltás... nagyon jókat mosolyogtam és úgy, de úgy megnéztem volna a produkciót.
Liza azzal jött ki a teremből, hogy: -Anyi, képzeld el fel fogunk lépni... de szilvi néni nem lesz ott, hanem az anyukája segít majd nekünk... Annyira, de annyira várom már, hogy lássam a csapatot táncolni.
Kicsi Liza mindig valami énekkel jön haza a néptáncról... úgyhogy e téren tudok mindent...
Hármat tojott a fekete kánya,
engem szeret a kend barna lánya.
Kikityenbe, kukutyomba,
gyere rózsám a kocsimba.
Nem ülök én a kend kocsijába,
nem kell nékem a kend barna lánya.
Kikityenbe, kukutyomba,
gyere rózsám a kocsimba.
vasárnap, február 27, 2011
szombat, február 26, 2011
Reni • Hajni
Telefonált a Hajni - Liza ovis barátnőjének, a Renátának az anyukája -, hogy átjönnének játszani.
Persze... egy fél óra múlva már itt is voltak, addig Liza és Szonja rohangáltak folyamatosan az ajtóhoz és ki kukucskáltak, hogy megérkezett-e már a Reni. Ezt egy idő után megunva odaültek a bejárati ajtónál lévő székre és vártak. Ezt az örömöt... hihetetlenek a gyerekek... tőlük kellene tanulnunk...
Persze... egy fél óra múlva már itt is voltak, addig Liza és Szonja rohangáltak folyamatosan az ajtóhoz és ki kukucskáltak, hogy megérkezett-e már a Reni. Ezt egy idő után megunva odaültek a bejárati ajtónál lévő székre és vártak. Ezt az örömöt... hihetetlenek a gyerekek... tőlük kellene tanulnunk...
költözik a dolgozósarok
Eljutottunk odáig, hogy döntés született ez ügyben és a kivitelezés is elkezdődött.
Költözi a dolgozósarok a nappaliból - az általam csak rumliszobának elnevezett - eredetileg dolgozószobának tervezett helyiségbe. Zsolti jó pár ládába pakolt cuccokat... Krisztiánnal pedig kihordtak onnan bútorokat majd összeállítottak egy íróasztalt... miután én jól felporszívóztam és felmostam a követ.
(Zsolti régi íróasztala most itt áll a nappaliban és folyik a szelektálási folyamat... fő cél: kiüríteni minden fiókját... ugyanis eladjuk... legfőbb oka ennek, hogy nagy és nem lehet rá monitort tenni, így gyerek íróasztalnak nem használható...)
Lassan, de biztosan alakul... Igazából jó lenne gyorsan túl lenni rajta... most a nappali is pakolóövezet... így nagy a káosz.
Költözi a dolgozósarok a nappaliból - az általam csak rumliszobának elnevezett - eredetileg dolgozószobának tervezett helyiségbe. Zsolti jó pár ládába pakolt cuccokat... Krisztiánnal pedig kihordtak onnan bútorokat majd összeállítottak egy íróasztalt... miután én jól felporszívóztam és felmostam a követ.
(Zsolti régi íróasztala most itt áll a nappaliban és folyik a szelektálási folyamat... fő cél: kiüríteni minden fiókját... ugyanis eladjuk... legfőbb oka ennek, hogy nagy és nem lehet rá monitort tenni, így gyerek íróasztalnak nem használható...)
Lassan, de biztosan alakul... Igazából jó lenne gyorsan túl lenni rajta... most a nappali is pakolóövezet... így nagy a káosz.
csütörtök, február 24, 2011
akvarell
Járok festeni... kéthetente csütörtökön... Jó lenne hetente... bár ezt a tevékenységet minden nap el tudnám képzelni magamnak.
Most az akvarell technikáját tanuljuk... vagyis csak én vagyok rákattanva... a többieknek nem jön be annyira, mint nekem. Edit szerint az egyik legnehezebb technika. Máshogyan kell hozzákezdeni egy ilyen képhez, mint egy akril, tempera vagy olajképhez... ezeknél, mivel fedőfestékek van lehetőség a javításra... mivel fedik egymást... valamint a legvégén kell a csúcsfényeket felvinni.
Az akvarell pont az ellenkezője... nagyon át kell gondolni, hogy hol lesznek a legvilágosabb részek, mert itt fokozatosan kell felvinni a rétegeket a világostól a sötét felé haladva. Az akvarell nem fedőfesték, tehát javítási lehetőség nincsen... Na engem pont ezek a nehézségek vonzanak.
Most az akvarell technikáját tanuljuk... vagyis csak én vagyok rákattanva... a többieknek nem jön be annyira, mint nekem. Edit szerint az egyik legnehezebb technika. Máshogyan kell hozzákezdeni egy ilyen képhez, mint egy akril, tempera vagy olajképhez... ezeknél, mivel fedőfestékek van lehetőség a javításra... mivel fedik egymást... valamint a legvégén kell a csúcsfényeket felvinni.
Az akvarell pont az ellenkezője... nagyon át kell gondolni, hogy hol lesznek a legvilágosabb részek, mert itt fokozatosan kell felvinni a rétegeket a világostól a sötét felé haladva. Az akvarell nem fedőfesték, tehát javítási lehetőség nincsen... Na engem pont ezek a nehézségek vonzanak.
szerda, február 23, 2011
rajzolás
Annyi, de annyi rajzot tudnék felpakolni ide... ám azokat először le kellene fényképezni... és lenne velük elég munka... egyenlőre mappákba gyűjtöm... és majd időt szakítok rá, hogy felkerüljön egy-kettő ide.
Liza nagyon szeret rajzolni és tud is. (szeretném ha ő...)
Szonja meg persze, ha látja, hogy a testvére rajzol, akkor ő is neki kezd... ő is tud... látván a kiscsoportosok mappáit... így tudom hasonlítani a korosztályához.
Liza nagyon szeret rajzolni és tud is. (szeretném ha ő...)
Szonja meg persze, ha látja, hogy a testvére rajzol, akkor ő is neki kezd... ő is tud... látván a kiscsoportosok mappáit... így tudom hasonlítani a korosztályához.
kedd, február 22, 2011
lányok a néptáncon
Zsoltit, hogy kíméljem... a lánykáinkat magammal vittem néptáncra. Érdekes felállás ez ilyenkor, pörgős kislányok, akik nem tudnak megülni a fenekükön, ha másokat is mozgásban látnak. Ez felfokozódik és, mint akiknek zabszem van a fenekükben, pörögnek, forognak, nyüzsögnek. Voltak ott más gyerekek is, persze testvér nélkül. Gondolkodtam... ha Liza vagy Szonja egyedül lett volna, akkor ők is külön-külön nyugisan elüldögéltek volna. Ám így felpörgették egymást... és persze engem is. Végkövetkeztetésem: nagyon fárasztó ez így.
hétfő, február 21, 2011
magnézium • kálium • kálcium
Most e téma körül forognak, pörögnek, száguldanak, cammognak a gondolataim.
Milyen táplálék tartalmazza eme alkotóelemeket és mekkora mértékben... sok helyen kutakodtam... és sok felfedezést tettem e témában...
itt közlöm MAJD...
Milyen táplálék tartalmazza eme alkotóelemeket és mekkora mértékben... sok helyen kutakodtam... és sok felfedezést tettem e témában...
itt közlöm MAJD...
szombat, február 19, 2011
szív
Nem szoktam a Zsoltiról írni... magamról is keveset... de most... egy kicsit mégis...
Az a fránya hasmenés. Eddig nem okozott "ez a dolog" nagy gondokat, ám most sajnos igen. Zsolti hajnali 3-ra arra ébredt, hogy nyom a mellkasa, fáj a szíve... 5 óra körül még mindig kínlódott. Majd adtam neki MagneB6-ot... végül elmentünk EKG-t csináltatni... és a házi orvoshoz, aki rögtön beküldte Óvárra a sürgősségire... vérvétel, EKG, vérnyomásmérés... (nem voltam ott...)
Kiderült, hogy a szíve okés... a gond a magnézium-, kálium- és kálciumhiány miatt van, ami a hasmenés következtében alacsony szintre esett. 2 órás infúzió... oszt jöhetett haza...
Most pótoljuk a magnéziumot és a többit... és pihennie kell.
Az a fránya hasmenés. Eddig nem okozott "ez a dolog" nagy gondokat, ám most sajnos igen. Zsolti hajnali 3-ra arra ébredt, hogy nyom a mellkasa, fáj a szíve... 5 óra körül még mindig kínlódott. Majd adtam neki MagneB6-ot... végül elmentünk EKG-t csináltatni... és a házi orvoshoz, aki rögtön beküldte Óvárra a sürgősségire... vérvétel, EKG, vérnyomásmérés... (nem voltam ott...)
Kiderült, hogy a szíve okés... a gond a magnézium-, kálium- és kálciumhiány miatt van, ami a hasmenés következtében alacsony szintre esett. 2 órás infúzió... oszt jöhetett haza...
Most pótoljuk a magnéziumot és a többit... és pihennie kell.
péntek, február 18, 2011
ovis farsang
Végre eljött a nap. Liza drága visszafelé számolt egy ideje, hogy mennyit is kell aludni még a farsangig...
...
...
kedd, február 15, 2011
mivan?
Liza érdekes dolgokra figyel fel...
- a gyűrű alakú gabonapehely a méhecskéknek hulla-hopp karika vagy úszógumi
- - Anyi mekkorák a törpök és a tündérek?
- etwas - wasser - ez a kettő ugyanaz, ja nem azt akartam mondani, hanem hasonló
szerda, február 09, 2011
koccanás utáni fényképezés
Néptáncon voltam (kedd délután)... mikor érkezett a telefonhívás, hogy száguldjak haza ezerrel, mert Szonja és Liza egymásnak futottak és Liza szájából dől a vér. Ugye, ha nem látja az ember a sérülést, akkor nem igazán tudja elképzelni, hogy mit is jelenthet az, hogy dől a vér... mert ugye minden relatív... ami az egyiknek kevés, az a másiknak sok...
Egy szó mint száz siettem haza, ahogy tudtam. Zsolti szerencsére elkezdte jegelni a duzzanatot... megnézni nagyon nem nézte meg, csak lemosta folyóvízzel és elkezdte a hűtést... ami nagyon ügyes húzás volt tőle... Ilyen esetekkel inkább én találkozom, mivel többet vagyok a gyerekekkel... de ő is tudta mi a teendő... és ez már fél siker volt.
Megnéztem a sérülést elemlámpával... a felső ajkán belül sérült meg a szája... vékony bőr, hajszál erek... persze, hogy ömlött a vér... baleseti sebészet kizárva... nem volt repedés, "szakadás"... Azért Adélt áthívtam, hogy ő is állítson fel diagnózist... Még egy órát jegeltük, aztán aludt a kicsike reggelig.
A szerdai nap az OVIS FOTÓZÁS napja volt... Tudja az én kislányom, hogy mikor kell harci sérülést begyűjteni... Szerencsére nem volt olyan feltűnő a duzzanat... én láttam... és esetleg, ha valaki tüzetesebben megnézte, akkor az is észrevette. Kicsit csőrike formája volt a felső ajkának, de csak ennyi.
Egy szó mint száz siettem haza, ahogy tudtam. Zsolti szerencsére elkezdte jegelni a duzzanatot... megnézni nagyon nem nézte meg, csak lemosta folyóvízzel és elkezdte a hűtést... ami nagyon ügyes húzás volt tőle... Ilyen esetekkel inkább én találkozom, mivel többet vagyok a gyerekekkel... de ő is tudta mi a teendő... és ez már fél siker volt.
Megnéztem a sérülést elemlámpával... a felső ajkán belül sérült meg a szája... vékony bőr, hajszál erek... persze, hogy ömlött a vér... baleseti sebészet kizárva... nem volt repedés, "szakadás"... Azért Adélt áthívtam, hogy ő is állítson fel diagnózist... Még egy órát jegeltük, aztán aludt a kicsike reggelig.
A szerdai nap az OVIS FOTÓZÁS napja volt... Tudja az én kislányom, hogy mikor kell harci sérülést begyűjteni... Szerencsére nem volt olyan feltűnő a duzzanat... én láttam... és esetleg, ha valaki tüzetesebben megnézte, akkor az is észrevette. Kicsit csőrike formája volt a felső ajkának, de csak ennyi.
csütörtök, február 03, 2011
Liza az ügyes lányka
Liza hétfő reggel "elment" az oviba... és mivel Szonja hányt... majd a kórházban voltunk... Zsolti meg jó náthásan itthon, ezért Liza a Márti maminál aludt... és ez folytatódott egészen addig, amíg alkalmasnak találtuk a hazajövetelét... persze az is közrejátszott, hogy a maminak csütörtök délután programja volt... Így Liza csütörtökön fél négy után érkezett haza az oviból... vidáman, mosolygósan, bújósan. Hiányzott nagyon a kicsi - már nem is annyira kicsi, hanem inkább nagy - lány.
Most már van összehasonlítási alapom (sajnos)... hogy melyik lányka, hogyan viseli a kórházi létet... Liza előtt le a kalappal... szuperül viselte azt a kettő alkalmat, mikor bent kellett lennünk... (bár engem az is megviselt). Szonja ellenben nagyon nehezen, nyűgösen, akaratosan viselkedett, bár jó pár óra alvás után, kisangyal volt.
Most már van összehasonlítási alapom (sajnos)... hogy melyik lányka, hogyan viseli a kórházi létet... Liza előtt le a kalappal... szuperül viselte azt a kettő alkalmat, mikor bent kellett lennünk... (bár engem az is megviselt). Szonja ellenben nagyon nehezen, nyűgösen, akaratosan viselkedett, bár jó pár óra alvás után, kisangyal volt.
kedd, február 01, 2011
hányás... hasmenés...
Egészen hétfő hajnalig semmi előjele nem volt a dolognak... aztán hajnali 6-kor a Szonja kidobta a taccsot... és 9 óráig többször is... és még hasmenés is társult a dologhoz... Egy jó darabig csak itattam... majd kapott 2 ropit... ám 12-kor megint kijött belőle minden... és ez még egy darabig így folytatódott... majd este 6-kor már a kórházban voltunk, mert úgy tűnt nem akar megállni a hányás... Ott vizeletcsíkkal megnézték az aceton szintet a pisiben... ami egy kereszt volt... így csak jó cukros teát (kicsi citrommal ízesítve) kapott a Szonja 10-15 percenként egy kortyot... majd két kortyot, majd szívószállal... és éjfél előtt megint kiadta, ami bement... Majd egy óra elteltével megint kortyonként lehetett neki kezdeni a dolgoknak... sikerült... délután 3 után hazaengedtek... ha bármi gond lenne, menjünk vissza... felkiáltással...
kedd, január 25, 2011
repültünk Essenbe...
Zsolti és én is életünkben először repültünk.
Tudom butaság parázni, de ki nem teszi - ja a gyerekek... ők nem gondolnak bele ronda dolgokba. Igazából jó párszor lezuhantam képzeletbe... és azon gondolkodtam, hogy ki fogja felnevelni a gyerekeinket. Aztán leállítottam a kavargó gondolatokat és pozitívan kezdtem gondolni az "égben repülésre"... pont velünk nem... mi szerencsések vagyunk... oszt kész... Reggel... vagy is inkább hajnalban ébredtünk - lefeküdni aludni sok értelme nem volt... de hát minden kicsi pihenés számít, főleg, hogy tudtuk, hogy javarészt jövés-menésből fog állni a napi program...
Tudom butaság parázni, de ki nem teszi - ja a gyerekek... ők nem gondolnak bele ronda dolgokba. Igazából jó párszor lezuhantam képzeletbe... és azon gondolkodtam, hogy ki fogja felnevelni a gyerekeinket. Aztán leállítottam a kavargó gondolatokat és pozitívan kezdtem gondolni az "égben repülésre"... pont velünk nem... mi szerencsések vagyunk... oszt kész... Reggel... vagy is inkább hajnalban ébredtünk - lefeküdni aludni sok értelme nem volt... de hát minden kicsi pihenés számít, főleg, hogy tudtuk, hogy javarészt jövés-menésből fog állni a napi program...
vasárnap, január 23, 2011
kedd, január 18, 2011
kiabál
A lányok állandóan kiabálnak, ha egy másik szobában vannak éppen és oda szeretnének hívni, mi több odaparancsolni engem. Többször is mondtam már nekik, hogy jól hallok, nem kell ordítani, kiáltozni. Egyik alkalommal vacsorátunk, Liza meg - mindig ilyenkor jön rá - kakilni, pisilni volt... és onnan kiáltozott, hogy kész vagyok. Zsolti meg visszakiáltott neki, hogy mit is kellene csinálnia.
Én meg kiakadtam:
- Minek állandóan kiáltozni?
Erre a kicsi Szonja kioktatóan, mutatóujját felemelve, szemöldökét felhúzva neki kezdett:
- Tudod, anyi, az emberek nem hallanak jól, azért kell hangosan beszélni.
(a kis tapasztalt... az oviban tuti túl kell mindenkit kiabálni...)
Én meg kiakadtam:
- Minek állandóan kiáltozni?
Erre a kicsi Szonja kioktatóan, mutatóujját felemelve, szemöldökét felhúzva neki kezdett:
- Tudod, anyi, az emberek nem hallanak jól, azért kell hangosan beszélni.
(a kis tapasztalt... az oviban tuti túl kell mindenkit kiabálni...)
vasárnap, január 16, 2011
szédül...
Szombaton már nekem is kezdődött valamiféle orrfolyás, ami vasárnapra tetőzött... és persze, ahogy lenni szokott elkezdtem szédülni... ez van, mikor a fülemre húzódik a nátha... meg az arc- és homloküregeimre. Igazán nem tudok visszaemlékezni, hogy mikor is kezdődött eme "produkció", de azt tudom, hogy gyerekként sohasem volt ilyen kínom, de felnőttként se... csak mikor már itt éltünk a "szélzugba"..., mert ugye itt mindig, gyakran, sűrűn fúj a szél, na meg amióta megvannak a lánykák...
péntek, január 14, 2011
csurog • topog...
Lizát csütörtök délután úgy hoztam el az oviból, hogy az orra folyamatosan csurgott... és sorozatokat tüsszentett... ez nagyon nem tetszett nekem... reggel még semmi baja nem volt...
Így pénteken itthon maradtam velem... és el is vittem megmutatni a doktornéninek... a füle volt egy kicsit piros... ennyi... na meg tüsszögött és folyt az orra.
Szóval az egész pénteki nap arról szólt, hogy fújtunk, fújtunk és fújtunk... pár 100 zsebkendőt tele... délutánra már apadt a dolog... és azt mondta, hogy jól érzi magát... és menjünk néptáncra... felnőtt néptáncra... Kedden is voltunk, akkor csak nézelődtünk... a csajsziknak nagyon tetszett... A Lizának ne tetszene, néptáncra menne minden nap, ha nemcsak szerdán lenne az oviban...
Most a pénteki a "nagy teremben" volt, ahol színpad is van. Szonját vonzotta a színpad, állandóan fellépcsőzött, körbejárta, toppantott párat... és azt mondta: fiúk, lányok ide nézzetek. Liza is felment körbejárta és lejött... részéről ennyi. Szonja meg folyamatosan vissza-vissza tért... Frici papa már többször mondta, hogy figyeljem meg, színésznő lesz ebből a lányból... óóó... mily nehézségek elé nézünk...
Így pénteken itthon maradtam velem... és el is vittem megmutatni a doktornéninek... a füle volt egy kicsit piros... ennyi... na meg tüsszögött és folyt az orra.
Szóval az egész pénteki nap arról szólt, hogy fújtunk, fújtunk és fújtunk... pár 100 zsebkendőt tele... délutánra már apadt a dolog... és azt mondta, hogy jól érzi magát... és menjünk néptáncra... felnőtt néptáncra... Kedden is voltunk, akkor csak nézelődtünk... a csajsziknak nagyon tetszett... A Lizának ne tetszene, néptáncra menne minden nap, ha nemcsak szerdán lenne az oviban...
Most a pénteki a "nagy teremben" volt, ahol színpad is van. Szonját vonzotta a színpad, állandóan fellépcsőzött, körbejárta, toppantott párat... és azt mondta: fiúk, lányok ide nézzetek. Liza is felment körbejárta és lejött... részéről ennyi. Szonja meg folyamatosan vissza-vissza tért... Frici papa már többször mondta, hogy figyeljem meg, színésznő lesz ebből a lányból... óóó... mily nehézségek elé nézünk...
kedd, január 11, 2011
futás
Az elhatározás már elég régi... Van vagy két éve, hogy folyamatosan szóba hozzuk a témát az Adéllal... és most úgy tűnik, hogy elérkezett az idő és már nem csak elhatározás a futás... hanem tetté alakul... Eddig 3-szor voltunk futni... ebből kétszer este 8 után, mikor a gyerekek már az igazak álmát aludták... hidegben, ködben... na és egyszer vasárnapi ebéd után. Nekem az volt a legnehezebb... teli hassal nehéz futni...
Azon, hogy merre futunk, sokat gondolkodtunk... most egyenlőre marad a beton út, kivilágított utcák...
Az egyszeri napközbeni futás alkalmával találtunk egy tuti helyet... autó forgalom nincsen arra... (igaz világítás sem, ezért lehet, csak világosban arra futni)
Azon, hogy merre futunk, sokat gondolkodtunk... most egyenlőre marad a beton út, kivilágított utcák...
Az egyszeri napközbeni futás alkalmával találtunk egy tuti helyet... autó forgalom nincsen arra... (igaz világítás sem, ezért lehet, csak világosban arra futni)
hétfő, január 10, 2011
szeretlek... csak...
Liza ma olyat mondott amin csak mosolyogni lehet... és persze megjegyezni és leírni:
- Anyi, én nagyon szeretlek téged, csak egy baj van, balkezes vagy.
- Anyi, én nagyon szeretlek téged, csak egy baj van, balkezes vagy.
vasárnap, január 09, 2011
jó mindenkinek...
Márti mami felajánlotta, hogy a lányokat szombaton reggel odaviszem hozzájuk... és ott lehetnek egész nap, na és persze ott is alhatnak... Liza és Szonja nagyon örültek a dolognak... Szonja múltkor nehezen aludt el és nyugtalanul pihent... ingajáratban jött-ment, mindig valami ürüggyel a mamit magához szólította... DE MOST... fél kilenckor elaludt... és aludt reggelig... bár annyira nem is kérdeztem meg a mamit erről... talán a franciaágyban is csicsikált kicsit... bár kitudja, lehet, hogy a mami annyira lefárasztotta őket, hogy ereje nem volt kínlódni CSAK ALUDNI... Napközben kétszer is voltak sétálni a friss levegőn, amiről ugye köztudott, hogy fárasztó hatású a gyerekekre... (jó értelemben)
és ez nekünk is jó volt... kis pihenés... kicsit ketten...
köszönjük...
Vasárnap ebédre mentünk a mamiékhoz... a két kicsi lány örült nekünk... Liza meg még ebéd után is ott maradt... Kornéllal, Flórival sátraztak... vagyis jobban mondva... BUNGIT ÉPÍTETTEK...
és ez nekünk is jó volt... kis pihenés... kicsit ketten...
köszönjük...
Vasárnap ebédre mentünk a mamiékhoz... a két kicsi lány örült nekünk... Liza meg még ebéd után is ott maradt... Kornéllal, Flórival sátraztak... vagyis jobban mondva... BUNGIT ÉPÍTETTEK...
csütörtök, január 06, 2011
Liza egy napos szabadsága
Éjszaka kicsi lánykám kutyaszerű hangokat adott ki magából... elég erőteljesen... én meg beijedtem, mert az ugatás egy gyerek torkából ijesztő... Így reggel megvonván tőle az oviba menés lehetőségét... elvittem vala a gyerekorvoshoz... aki meghallgatta vala a tüdőhangját és belenézett vala a torkába... és mindent rendben talált vala...
kedd, január 04, 2011
varázslat történt
Nekem Zsolti mesélte, Zsoltinak meg az Ági óvó.
Szonja az oviban a termük galériáján játszott... fent van a kis konyha a játék ebédlőasztal... a babák és babaruhák. Szonja rendetlenséget hagyott maga, maguk után... Ági óvó meg megjegyezte, hogy nem így kell... aki szétpakolt, annak rendet is kell raknia.
Valószínű Szonja eltűnt... majd egyszer csak megjelent és közölte az Ági óvóval, hogy VARÁZSLAT TÖRTÉNT fent a galériában... felmentek megnézni... és REND lett... Szonját beállították a kör közepébe és megtapsolták... (el tudom képzelni az arcát... zavarban is lehetett, mosolygott és huncutul nézhetett)
Szonja az oviban a termük galériáján játszott... fent van a kis konyha a játék ebédlőasztal... a babák és babaruhák. Szonja rendetlenséget hagyott maga, maguk után... Ági óvó meg megjegyezte, hogy nem így kell... aki szétpakolt, annak rendet is kell raknia.
Valószínű Szonja eltűnt... majd egyszer csak megjelent és közölte az Ági óvóval, hogy VARÁZSLAT TÖRTÉNT fent a galériában... felmentek megnézni... és REND lett... Szonját beállították a kör közepébe és megtapsolták... (el tudom képzelni az arcát... zavarban is lehetett, mosolygott és huncutul nézhetett)
szombat, január 01, 2011
sziveszteri buli
Kaptunk egy meghívót - persze szóban előtte már egyeztettünk, hogy nehogy más meghívást elfogadjunk - a Pattiéktól, hogy szeretettel várnak egy szilveszteri bulira...
Elkavartam valahova a meghívót... de amint megtalálom leírom a szövegét... nagyon viccesen volt megfogalmazva...
Az igazat megvallva nagyon nem volt kedvem menni... na nem a társaság miatt... csak vannak napok, amikor semmihez nincs kedve az embernek. Sajnos ez is így kezdődött. Legszívesebben itthon maradtam volna és csucsukáltam volna az ágyikómba... és Zsolti meg felébresztett volna koccintani, oszt visszazuhantam volna az ágyba...
Na így indultam neki... persze ezt Zsoltinak sem vallottam be...
A BULI NAGYON JÓL SIKERÜLT...
(lehet, hogy így volt jó, mert ha túl sokat vártam volna a dologtól, akkor csalódok... így meg...)
SZUPER VOLT...
Elkavartam valahova a meghívót... de amint megtalálom leírom a szövegét... nagyon viccesen volt megfogalmazva...
Az igazat megvallva nagyon nem volt kedvem menni... na nem a társaság miatt... csak vannak napok, amikor semmihez nincs kedve az embernek. Sajnos ez is így kezdődött. Legszívesebben itthon maradtam volna és csucsukáltam volna az ágyikómba... és Zsolti meg felébresztett volna koccintani, oszt visszazuhantam volna az ágyba...
Na így indultam neki... persze ezt Zsoltinak sem vallottam be...
A BULI NAGYON JÓL SIKERÜLT...
(lehet, hogy így volt jó, mert ha túl sokat vártam volna a dologtól, akkor csalódok... így meg...)
SZUPER VOLT...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



