a kis akaratos Szonja

Szonjával más téren, mint a Lizával de meggyűlik a bajom. Nagyon akaratos kislány. Ha valami - amit a fejébe vesz - nem teljesül, akkor makacs ábrázattal elvonul, karjait is összefűzve, orrát felhúzva... vagy éppen krokodilkönnyeket vet be és folyamatosan hajtogatja, amit el akar érni. Magyarázok neki, megközelítem több oldalról a dolgokat, próbálok hatni az eszére... de ő valami szűrőt használ ilyenkor és nem óhajtja meghallani, meghallgatni, amit mondok neki. Sok türelem kell hozzá... bizony...

Éva mama • karácsony

mamiéknál karácsony

egy nap NYUGALOM...

Ez a nap jó volt... egy évben több ilyen "egy nap nyugalmat" beiktatnék... amikor csak úgy vagyunk... otthon... és igazából semmi különöset nem kell csinálnunk...

családi karácsony... családi képek

A karácsony... igen mindenki készülődik rá ezerrel és olyan fontos eseménynek tűnik sokak számára... Igen fontos... bár a tavalyi decemberi történések után nálam már nem igényel akkora nagy odafigyelést... nem kell túlspilázni a dolgot... a fő, hogy egészséges legyen mindenki... Nem az számít, hogy hányféle sütemény készít az ember és hogy terülj, terülj asztalkám legyen... Persze nem azt mondom, hogy ezt teljesen el kell felejteni... nem... csak ésszerű keretek között mozogni e téren.

A lányok már nagyon várták a mai napot... Liza visszaszámlált... már csak két nap... már csak egy nap... 24-én a maminál és a papánál voltak, hogy mi mindent elő tudjunk készíteni két nyüzsgő kis csaj társaságát mellőzve. Nyugi volt, haladtam a dolgokkal... szép rend lett. A Jézuska feldíszítette a karácsonyfát...
(Azt már nem lehet beadni a lányoknak, hogy a Jézuska hozza a fát, ugyanis Zsolti a boltban árul fenyőfát...Tavaly a Lizával díszítettük... nem tudtuk lepasszolni a lánykát, lánykákat... 23-án jöttünk haza Lizával a kórházból kimerülten... rossz hírekkel... kételyekkel... ünnepelni nekem semmi kedvem nem volt, az aggodalom rányomta a bélyegét mindenre... Lizát meg nem akartam szem elől téveszteni... a jó hír az volt, hogy megtalálták a betegségét okozó vírust... és a rávaló antibiotikumot, ám ez nem hozott megnyugvást... na, de nem is erről akartam írni.)
Szóval a lányok fél 5 körül érkeztek meg, addigra a Jézuska FELDÍSZÍTETTE a fát... most ideért hozzánk... Az emeleten átöltözködtünk szép ruhába... addig a Jézuska betette a fenyőfa alá az ajándékokat... az ajándékokat nagyon eltaláltuk... sokáig játszottak vele, nagy örömmel, mosollyal az arcukon... Ilyenkor olyan jó látni, ahogy belemerülnek a bontásba, nézegetésbe és mosolyognak, nyüzsögnek, örülnek... és persze mi is örülünk az örömüknek.

szánhúzó kutya

Nagy a hó... most kell kihasználni... előző alkalommal sajnos Szonja beteg volt, így szobafogságra voltunk ítélve és hát ennek következtében a havat csak bentről néztük... hóembert még nem sikerül építenünk... és ma sem... a hóban sétálás és a szánkózás volt a program...
Liza nagyon hiányolta a hóemberépítést... Szonja nem akart... így hát kimaradt... remélem most télen még sort kerítünk a hóember építésre... A havat mindketten nagyon élvezik, mint a legtöbb gyerek...

A bejegyzés címe... na igen... én nem fáztam, én voltam a szánhúzó kutya, akinek futva kellett megtennie a távot... fogok én többet ilyet csinálni?... azt hiszem igen... de majd eljön az idő, mikor én ülhetek majd a szánkón és a lányok húznak...

mézeskalácsdíszítés

Mai napi feladat a mézeskalácsok díszítése volt... porcukor és tojásfehérjemázzal... és díszítőgyöngyökkel, mazsolával, aszalt meggyel, aszalt vörös áfonyával és mandulával...

mézeskalács sütés

Semmit nem bíztunk a véletlenre... így két mézeskalács receptet is teszteltünk...
Összesen így másfél kiló lisztből gyúrtam tésztát... és persze a párkányon pihentek, mert a mézes tésztáknak felhasználás előtt kicsit meg kell dermedniük... ne és megvártuk a Zsoltit...
Ebéd után kezdődött a nagy mézeskalács kiszúró- és sütőverseny... kicsit sok tepsivel készült...
(na legközelebb ilyet ne csinálunk...)

fűtés szerelés

na... ma volt a nagy nap...

a nap végén a lenti radiátoraink
mint még sosem
forróak voltak... minő öröm...

(a fűtésszerelésről nem óhajtok írni egy szót sem)

kazánszerelő

A kazán vacakol... akkor is fűt, amikor nem kap jelet... és nem fűt, amikor jelet kap... tehát megbolondult... A kazánszerelőtől telefonos segítséget kaptunk... biztosan a termosztátban merült ki az elem... cseréltem elemet... ám a drága kazánunk erre fittyet hányt, és tovább csinálta őrült produkcióját... Végül este 5 óra után megérkezett a kazánszerelő... nagyon morcos volt az első 10 percben...
- Nincs ennek a kazánnak semmi baja...
Aztán, ahogy egyre jobban belemélyedt a kazán vizsgálatába... már ilyeneket mondott...
- Ilyet még nem láttam, mit csinál ez a kazán...?
és utána vagy 2 órát elvacakolt a szereléssel...
A legvégén grátiszba még azt is kiderítette, hogy a lenti radiátorokat fordítva kötötték be... mert én mondtam neki a magamét, hogy lent nem melegek a radiátorok... és mindennek én vagyok az oka, mert próbálok itt-ott állítgatni, hátha melegebb lesz... ami eddig még nem sikerült... lezárom a fenti radiátorokat 0-ra... lent akkor sem lesznek forróak... csak halványan langyosak... furcsa... oszt segítőkészen megnézte a lenti rendszert, ekkorra már Zsolti is hazaért... és végülis ők ketten beszélték meg, hogy hogyan lahat kijavítani a hibát...
.urva jó... 5 éve kínlódunk a fűtéssel, hogy csak langyos radiátoraink vannak, mikor ezerrel teker a kazán... aha... szakemberek... úgy látszik a mai világban mindenhez kellene értenie az embernek...

hurutos

Szonja hurutosan köhögött tegnap, ezért elvittem megmutatni a gyerekorvosnak. Éjszaka ki kellett kapni az ágyából, mert nem tudta felköhögni a letapadt ízét. A tüdejéval minden rendben... igazából erre voltam kiváncsi... Calcimusk-ot és köptetőt vagyis másnévan nyákoldót kell adni neki és rendezni az orrát, ahogy a dokinéni mondta...

fit-ball

Van az a nagy labda, amin pattognak az emberek és közben hadonásznak jobbra-balra... és lépegetnek is, meg felállnak és leülnek... és után veszett izomlázuk van... na... igen... ez a fit-ball... és nagyon jó... megmozgat minden porcikát... még olyat is, amit más testedzés nem tud...

(a bejegyzés is veszett jó lett...)

lányok fényképeztek

Lassan telnek a napok mióta itthon vannak a lányok... igazából teszek vagyis teszünk-veszünk... ők főleg szétpakolnak... játszanak, ahogy gyerekekhez illik... vagy inkább, ahogy a gyerekek szokták, ez az ő feladatuk... én meg igyekszem rendet teremteni és a házi munkában is utolérni magam, ami igen-igen akadozik... és az utolérés nem igazán jön össze, mert mindig "keletkezik" valami új, amit el kellene végezni... és csak tornyosulnak a dolgok... rohannak a "porcicák" fel s alá... és a sarkokból pókok kandikálnak ki... na meg pókhálók imitt-amott... ja és sajnos molylepkék szálltak meg... és nem tudom kideríteni, hogy honnan érkeznek...

Szóval a nagy unalomba... vagyis inkább monoton napokba kell csempészni valami újat... most a fényképezés volt az, ami igencsak lekötötte mindkét lányka figyelmét elég huzamosan... Fényképeket majd mellékelek... érdekes remekművek készültek.

Liza • nyuszi csoportos nyílt nap

A két csoport nyílt napja egészen más volt... a kicsik még nagyon anyásak, azaz ha anya megjelenik akkor rajta csüngenek... és nem tévesztik szem elöl... ott nagy nyüzsgés volt... Lizáék csoportja középsős és nagy csoportos gyerekekkel van tele... nagyobbak... tartósabban oda tudnak figyelni egy dologra... nincs az a ragaszkodás már... ölbe ülés, bújás... Mindenki szófogadóan csinálja a dolgát... azaz játszik, és ha feladatot kapnak, akkor ők szeretnék csinálni...

képek...

Halász Judit koncert

Mindkét lányka nagyon várta már a nagy napot, amikor Halász Judit koncertre megyünk.
(Őszintén... én is most voltam először Halász Judit koncerten.)

Szonja odafelé bealudt az autóban és másfél óra durmolás után meglehetősen elemében volt... a fenekén megülni nem igazán tudott... Zsolti és köztem ingázott, hol itt, hol ott ült az ölünkbe... vagy ha nem ült, akkor állt és guggolt a két sor között. Folyton küzdött éhségével és szomjúságával... szerencsére tudtuk csillapítani étvágyát és szomját. Liza, aki már jobban értékeli az ilyen dolgokat, már csak koránál fogva is, na meg más a beállítottsága... nagyon figyelt... és együtt énekelte az énekeket Halász Judittal. Ő igazán élvezte.

Fényképezni is megpróbáltunk, ám az eredmény nem lett olyan jó.

Szonja • maci csoportos nyílt nap

A nyílt napot az óvónénik mindig decemberben, karácsony előtti hetek egyik napjára szervezik. Ilyenkor az anyukák illetve az apukák bemennek és együtt játszanak a gyerekeikkel és készítenek valamilyen karácsonyi dekorációt. A szülők megismerik a napirendet a többi kis gyereket és a szüleiket. Jó kis ötlet, nem tudom vajon máshol is csinálnak ilyet, vagy csak itt szokás ez. Jó szokás... kicsit más a gyerekeknek, az óvónéniknek és az ünnepek közeledtével jól esik mindenkinek.

Ma Szonja maci csoportjának volt nyílt napja. Mikor mér kevesen voltunk, akkor a játékokat mutatta meg nekem Szonja, amikkel játszani szokott. Szuper sebességgel pakolta, tette-vett, hurcolta nekem oda és mutatta meg, hogy hogyan is kell az éppen aktuális játékkal játszani...

ovis télapó

Télapókba bővelkedtünk... Hát igen... az otthoni télapó volt a legegészségesebb (a többit figyelembe véve) kis Kinder tojás (nagyot terveztünk, de nem került bele a csomagba), egy csoki mikulás (az is Kinder, mert a nugát mikulások olyan szappanízű csokiból készült bigyók), mandarin, alma, mogyoró és egy baba volt a lányok mikulás csomagjában... Márti mami mikulása is csak egy kicsi Kinder tojást hozott... meg egy mütyürke csokitélapót, amúgy meg mandarint, almát, mogyorót.

Ellenben az ovis mikulás két csomagot is hozott lánykánként, melyekben egy gyümölcs sem volt, mogyoróról nem is beszélve... csak szaloncukor, csoki mikulás, nyalóka, Smarties, télapó csoki, télapós ostyaszelet, gyümölcs ízű golyós puffancsok... így hát onnan 6 csokitélapóval (azok is valószínű nugátos szappanízű termékek) és megannyi cukros édes falattal tértek haza... amiket gyorsan bevágtam a spájzba... hihetetlen...
A lényeg... más gyerekek nem küzdöttek annyira a csokiért, cukorért, mint a mi két lánykánk... Mindig arra a következtetésre jutok, hogy minél jobban tiltom, annál jobban akarják. Más anyukáktól megtudtam, hogy nekik otthon mindig van csoki, cukor, nyalóka... a gyerek meg már nem akarja... telítődött vele? vagy mifene?
Szóval a kemény tiltás is átcsaphat az ellenkezőjébe, ezért mindent mértékkel kell alkalmazni...
Süteményt minden hétvégén kapnak ebéd után... és az oviban is van uzsonnára egy héten - minimum - kétszer péksütemény (én péksüteményt nem veszek... úgy vélem a heti kettő, három az oviból éppen megteszi)... bár ez nem csoki...
Egy szó, mint száz... végkövetkeztetésem annyi, hogy engedményeket kell tenni (csokiügyben), mert különben átcsap a fejünk felett a hullám és akkor már nehéz korrigálni.

ÉLJEN A CSOKI MÉRTÉKKEL...

jánossomorjai központi télapó

A művelődési házba ma délután érkezett meg a télapó... Ameddig várakoztunk, bábelőadással szórakoztatták a kicsiket, na meg persze a nagyokat is. A lányok nagyon élvezték a bábelőadást... és felszólításra be-be kiabáltak, énekeltek... (kicsit ugyan hátul ültünk, de az egész nézőtérhez képest így is középen... na jó még éppen jól lehetett látni a bábokat)

Egyszer csak megérkezett a... megérkeztek a krampuszok... a mi gyerekeink összerezzentek... Korom fekete ruhában voltak tetőtől talpig és a fejükre egy fekete vékony harisnya volt húzva... nagy piros filc nyelvük ott lifegett ide-oda a szájukból kilógva... közben meg nagy láncokat csörgettek...

- Jaj, a krampuszok elviszik a rossz gyerekeket... - mondta Liza megszeppenve.
- Te rossz gyerek vagy? - kérdeztem én.
- Nem... - válaszolta ő.
- Liza, akkor nincs mit félned, félnetek... - mert ugyebár Szonja is nagyon fülelte a beszélgetésünket.
... és végre belépett a télapó...

Elérkezett az ajándékosztás... Annyira, de annyira bátrak voltak a lánykák, hogy mi végül a Mikulás segédeitől kaptuk meg az ajándékokat... és még a krampusz kérdésére is válaszoltak a csajok...
Kellenek az ilyen kis erősítő dolgok... az élet is kemény...

télapó itthon...

A mikulás 18 órára jelentkezett be hozzánk... hosszas egyeztetések után ezt az időpontot találtuk jónak... Sokan voltunk. Adélék négyen, Mártáék négyen, Pattiék hárman, Márti mami és Frici papa és természetesen mi négyen... Fél órával előtte kezdett gyűlni a télapó várok serege... Előző két napban rendet raktunk, pakoltunk... (hú de jó lenne ha legközelebb az emeleten tartanánk a bulit... akkor ott kellene rendet vágni) A gyerekek kicsi műanyag székeket kaptak és ültek sorban, mint a verebek... nagyon várták a télapót... énekeltek neki... és végre megérkezett... csillogó szemek, örömmel, félszegséggel, csodálkozással teli tekintetek




Aztán a mikulás egyesével szólította a gyerekeket... (én voltam a segédje, a krampusz...) Az én két kicsi türelmetlen lányom meg nem igazán bírta kivárni a sorát, és odaálltak, hogy minél hamarabb rájuk kerüljön a sor... (türelemre kellene őket egy kicsit nevelni...) A Mikulás a legidősebbtől a legfiatalabb felé haladt... (lehet, hogy legközelebb fordítva kellene, mert a nagyoknak már jobban van türelmük... vagy ez gyerektípus kérdése)

Mikulásunk elég kreatív volt és kitalálta,
hogy énekeljünk neki és körtáncot kezdeményezett.

CSOPORTKÉP

Két szülő is került a csoportképre,
mivel két kisebb gyerkőc igényelte a szülői közelséget.

LÁNYOK ÉS A BABÁIK

Szonja magas láza

Hétfő délelőtt telefonáltak az oviból, hogy Szonja belázasodott... vigyem haza... már fél 10 körül 38 fok... jaj... jaj... Sajnos ismerem Szonja lázas betegségeinek lefolyását... vagy inkább jó, hogy ismerem... egy nap full magas láz... csillapíthatatlan... második nap már oké... Ez most is így zajlott... 4 óránként lázcsillapítás, ami valamelyest mindig levitte, de hamar visszaszökött... estére 39,4 volt... aztán éjszaka is felszökött újra, végül fokozatosan csökkent.

Hétfőn nem vittem doktornénihez... de kedden már elmentem... tudnia kell a betegségről, meg jobban is érzem magam, ha ráhallgat a "tüdejére"... megnézi a torkát és a füleit... A diagnózis, amit én is tudtam - gennyes mandulagyulladás -, mivel reggel bepillantottam elemlámpával a torkába és két buci, piros, gennyes mandulát láttam, így nem volt számomra meglepetés. Doktornéninek azért is kell tudnia róla - mármint a betegségről -, mert ő ad igazolást, hogy gyógyult a kis csaj és mehet az oviba. Megkerülni nem igazán akarom... főleg a tavalyi Liza dolog miatt... (bár akkor nem azért volt a galiba, mert nem látta doktornéni, hanem, mert egy veszélyes ízé támadta őt meg... és döntötte le a lábáról...)

A keddi nap már nem szökött fel a láza...

mondások

Szonja

- Anyi, mindenkinek más hangja van - állapította meg egy ebéd alkalmával a Szonja.

- Ez egy beszélő kád - mondta Szonja és simogatta a kád oldalán lévő csíkos csempéket...
És nemsokára elfut... Az vicces lenne - mondta tovább... én meg csak mosolyogtam...

- Jó étvágyat kettőnknek!

beöltözősdi

Liza és Szonja beöltözősdit játszottak. Az előszobában a sapkák, sálak, kesztyűk halomban hevertek, válogattak, húzták, tették-vették a dolgokat... és minden alkalommal bejöttek megmutatni magukat... A fényképezés sajnos csak a vége felé jutott eszembe, mikor már a Szonja nem volt hajlandó semmire, csak a Liza nyüzsgését nézte és gurult utána bébitaxival.

a magyar zászlós lányka...

ovis festés

Két órát töltöttem délelőtt az óvodában a gyerekek közt (Liza csoportjában).

Mikor beléptem a terembe, valaki elkiáltotta magát: -Liza, itt az anyukád! Liza félredobott mindent és futott oda hozzám, megfogta a kezem és büszkén nézett a gyerekekre... Megkértek, hogy fessek a gyerekekkel egy képet... Előzmény annyi, hogy a mostani projekt (téma) a papír volt... ezt az összetett kérdést járták körül az óvónénik a kölkökkel... hogyan készül... milyen formában van jelen mindennapi életünkben... papírgyűjtés... újrahasznosítás... stb... Ilyenkor a szülőket is megkérik, hogy ötletekkel segítsenek... (Mi készítettünk egy olyan kis tömböt, amiben jó sok fajta papírtípus volt megtalálható.)

Hihetetlen volt az a sok kis kavargó gyerek... pici asztalnál, pici széken ültem... és mindenki látni akarta, hogy hogyan nyomkodom ki a tubusból a temperát és hogy hogyan festek és rajzolok ezt-azt...

gyors sütemény - muffin, ami két órán keresztül készült • Liza névnapja

Ma ebéd után köszöntöttük meg a Lizát névnapja alkalmából. Megígértem neki még jóval előtte, hogy sütni fogok süteményt, persze akkor még nem tudván a gyűrűs ujjam kínjáról. Na ez a produkció most két órát vett igénybe... pontosabban két órába telt míg bekerül a sütőbe sülni a remekmű. Nem egy bonyolult süteményről van szó, hanem egy gyorsaságáról híres süteménytípusról... muffin. A gond ott kezdődött, hogy az ujjam... hát még nem a legjobb állapotában volt... Liza keze is bekötve... ám a gyerek nyomulós állapotban... Szonja meg a másik nyomulós... A csúszás több okra vezethető vissza... közben pisilés, evés, ivás... rajzolás, matrica ragasztás volt. Tehát a lánykáim valahogy megérezvén lassúságomat, még rátettek egy lapáttal... így nem szokták húzni az időt.

Ez a muffin nem a legegyszerűbb változata ezen sütemény típusnak... Vaníliás pudinggal és baracklekvárral töltött... A lényeg, hogy a végeredmény nagyon finom volt... érdemes volt hát a "küzdelem"...

Liza örült az ajándékainak... egy szívecskés pulóver... és egy Laterne... lámpion - mely mécsessel "működik"...
A vers hozzá, amit a Flóritól tanultunk... itt... http://lizaszonjadoboza.blogspot.com/2010/11/laternenfest.html

MADÁRETETŐ
3 tapadó koronggal fel lehet erősíteni az ablakon kívülre...

és egy kis kémlelőnyíláson figyelni lehet a madarak csipegetését

a lampionok...
a két kis bohóc... egyik sem figyel a fényképezésre, hanem parádéznak...

Liza neve napja • melegen, égetve...

Márti mami hozta el a lányokat az oviból - ennek mindig nagyon örülnek, és persze nekem is öröm, hogy ők így viszonyulnak a dologhoz... Majd meg is köszöntötték a Lizát a neve napján, miközben keze a hideg vízbe lógott. Hogy miért is?

Zsolti szállította haza a lurkókat...

Mikor Liza belépett az ajtón, a pillantásom a kezére esett, a jobb keze be volt kötve.
- Mi történt? - kérdeztem én...
- Nekiestem a cserépkályhának - mondta rögtön.
Én meg megmutattam a bekötött ujjamat.
- Mi van kicsi Liza utánoztál?... két kézsérült...

A kisujja alatt és a csuklónál jól megégett. Mami mondta nekem a telefonban, hogy jó sokáig hűtötték... és most a textil zsebkendő alatt Bionet balzsam van, hagyjam rajta éjszakára. Két jókora vízhólyag is keletkezett, de azt kipukkasztották.

A két ajándék kárpótolta őt. Kapott egy világoslila - nem is sejtettem, hogy ennyire jól áll neki ez a szín - polár, kenguruzsebes, kapucnis pulóvert, melyen egy görkorcsolyás lányka van és egy felirat... Roller Girl... persze, hogy ebben jött haza, na és egy CSINGILING-es bugyit... na ez a táskába volt téve... ezt nem kellett átvenni...

baleseti sebészet

A mai napon a baleseti sebészeten kezdtem. Tegnap este beszorult a jobb kezem gyűrűs ujja a kertkapuba. Jöttem haza a festésről és az ujjammal akartam a kertkapu zárjának a nyelvét megmozdítani, mert beszorult... és közben nyomtam befelé a kaput. Az ujjam meg ott maradt... húúú... az a fájdalom, ami utána következett. (Ettől a szülési fájdalom is ezerszer jobb... ott bizonyos időközönként jön a fájdalom, tart egy darabig, aztán szünet van.) Folyamatos volt a fájdalom. Éjszaka néztem a plafont 2 órán keresztül, majd el-el aludtam, de kipihenni nem tudtam magam.

A traumatológián várakoztam egy adagot mire sorra kerültem, majd elküldtek röntgenre... Szerencsére törés nincsen. A körmöm alatt keletkezett egy vérömleny, ami nagyon feszített... és ezáltal zsibogott, lüktetett az egész ujjam. Lefertőtlenítették... érzéstelenítőt nem kaptam... de helyette jó sok tűszúrást - vastag tűvel - és jó sok nyomkodást. Másik kezemmel szorítottam rendesen a vizsgálóágy szélét. A feszülés elmúlt... ám jó érzékeny az egész... buci kötés van az ujjamon, hétfőn vissza kell mennem kontrollra.
Frici papa szállított oda s vissza... köszönet érte.
Zsolti nem tudott a segítségemre lenni, mert ma nincs a Móni. Én egyedül is útra keltem volna, ám hazafelé már nem biztos, hogy tudtam volna váltani... bár az odafelé út is elég gázos lett volna.

Reggel Zsolti öltöztette a lányokat... ebben profi... és a hajukat is ő csinálta meg... na ez nem igazán sikerült neki. De sebaj... a szándék megvolt.

párnacsata... pattogatott kukorica

Délután - nagy csúsztatásokkal - eljutottunk a Bálinthoz játszani. Nem olyan könnyű hétköznap találkozni. Hol egyik családnak, hol másik családnak nem jó valami miatt a találka, de végre sikerült összehozni a dolgot. A gyerekek nagyon jól érezték magukat... ettek-ittak, majd rajzoltak, játszottak... sőt még párna csatáztak is és kiborítottak egy nagy tál pattogatott kukoricát... így a szőnyeg porszívózásra megérett... Nagyon jól eljátszottak egymással... többször kell találkoznunk...

képek...

kukoricacsutkababa

Szonjáék az oviban készítettek kukoricacsutkából babát... és azt ringatták a karjukon és énekeltek neki... úgy, de úgy megnéztem volna a kicsike kis gyerkőcöket, ahogy ringatnak és énekelnek közösen.

a balszélső a Szonja kukoricacsutka babája...

...

"karácsonyi" körút

Reggel a mamiék megérkeztek, mikor mi a Zsoltival korán elindultunk Szigetszentmiklósra árubeszerzés céljából. Emlékszem, mikor először mentem, akkor olyan nagy élménynek, újdonságnak számított... ám mostanra már "csak" egy jó kötelesség. Élvezem most is - nem arról van szó -, csak már tudom, hogy ez egy szükséges dolog, ami kell. A sok dekoráció, a sok újdonság még most is magával ragad... ám most már olyan szemmel nézem a dolgokat, hogy miben érdemes "fektetni"... és mi az amit tuti el visznek... persze vannak olyan dolgok, amiről nem tudja az ember, hogy jól fogják-e vinni vagy sem.
Két óra oda és két óra vissza az autópályán... az M0-s meg nagyrészt lassan járható, ha éppen nem áll... Ma mázlink volt a közlekedéssel... jól tudtunk menni és jönni is. Sőt még hazafelé Győrben is megálltunk egy dekorációs nagyker-nél... jobban mondva a Zsolti, mert én kiszálltam a győri városházánál...

A lányok... reggel ügyesen ébredtek, öltöztek és semmi gond nem volt az elindulással, az ovis leadással... egy "bibi" becsúszott... plüss állatot nem vittek magukkal az oviba - alvókának... de már nagyok és ügyesek lévén azt mondták, hogy nem baj... és ennek a mami is örült és én is...
Délután úgy alakult, hogy el tudjuk őket hozni... ám a 86-os felújítása miatt 3/4 órát álltunk Óvár és János között... a mami megoldotta... a lányok meg örültek, hogy nem én mentem értük...

Laternenfest

Adél kitalálta, hogy ha majd besötétedik, akkor csinálunk egy Laternenfest-et... Az andau-i oviba, ahova a fiúk járnak, ott szoktak így november közepe, vége felé egy ilyen felvonulást csinálni az ovisok. Adéléknak van is 6 lámpásuk... rizspapírból, amit a fiúk az óvónénikkel készítettek... 2 sünis... stb...
Elindultunk... Flóri neki kezdett énekelni... egyre hangosodva kell énekelni... a délután folyamán Liza a Kornéléknál volt és meg is tanulta... (na meg persze nekem is meg kellett, hogy hangosabban tudjunk énekelni)

Ich gehe mit meiner Laterne
und meine Laterne mit mir.
Da oben leuchten die Sterne,
hier unten leuchten wir.
Mein Licht ist aus, ich geh nach Haus.
Rabimmel, Rabammel, Rabumm.

Fényképezni sajnos nem tudtam... a sötét, a fények nem tették lehetővé.

száguldás vagy inkább szédülés

A héten hétfőn arra ébredtem, hogy nagyon, "veszettül" fáj a fejem... vagyis inkább a homlokom és az arcom... Szombaton, mikor Vácon voltunk a Majeréknál, akkor kezdődött reggel. Akkor még a péntek esti 1 pohárka Garrone-ra fogtam a dolgot. Két korty után már szédültem... - nagyon bírom az alkoholt... nekem csak a citromos sör való azzal a fene nagy alkoholtartalmával. Egy szó, mint száz - hétfőn - a tippem már arc- és homloküreg gyulladás volt, ami sajnos nálam évente előjön a hideg idő beköszöntével. Lámpáztam és persze vettem be fejfájás ellen gyógyszert. Akinek volt már ilyen kínja, az tudja, hogy elég rossz dolog az ilyen típusú főfájás. (Ja és persze én még hétfő este elmentem Pilatesre... hanyatt feküdtem a szivacson és full-ra elindult velem a terem, szédültem piszkosul. Ám végig csináltam az órát.)
A hét nagy része arról szólt, hogy lámpáztam, gőzöltem és korán lefeküdtem aludni. Ez annyit tesz, hogy a lánykákat letettük 8 órakor és én is "megrohamoztam" az ágyat. Olyan jól esett a meleg a fülemnek, arcomnak, homlokomnak... lámpáztam na meg ittam a forró teákat és elaludtam...
Naponta egyszer orrcseppet is használtam... gondoltam ennyi elegendő lesz... ám még pénteken és szombaton is kínlódtam... akkor eldöntöttem, hogy amit tavaly ajánlott a háziorvosom - napi 5-ször egy-egy cseppet - ahhoz tartom magam... Na ez 2 nap alatt feloldhatta a letapadt cuccost... és a fejem vasárnap már nem fájt.

A lányok délutáni szórakoztatása óvoda után elég kínlódásos volt számomra... Addig míg Zsolti hazaért egyedül álltam a sarat... nekik is meglámpáztam a fülüket, miközben mesét néztünk... kérték, hogy lámpázzam. Kedvet kaptak látván, hogy én minden délután csinálom, na meg este is...

sértődős Szonja • opera énekesnő Liza

Szonja drága mostanában sértődős... felhúzza az orrát és elvonul miközben törölgeti a műkönnyeit, amiket kiprésel... és durcás, dacos...

Az óvónénik nagyon sajnálják ilyenkor... de olyan zabálnivaló is egyben, mondta tegnap éppen a Márti óvója...
Odamegyek hozzá és mondom neki... - Szonja, sírjál csak nyugodtan... erre rögtön abbahagyja a sírást.
Azért sír mostanában, hogy teljes legyen a kép... hogy ő éhes és a szekrényből kér mosolygós kekszet, reggeli után és persze majdnem ebéd előtt... és az óvónéni nemet mond.
(Szonja állandóan éhen akar halni... és persze mindent megeszik és repetázik is... erre Márti óvó: Otthon nem adnak enni? - De, csak nanyon keveset - ez a válasz...)
A Zsófiban valamelyik nap mosolygós kekszet kerestünk... és már az "egész bolt" nekünk segített... a végén találtak nekünk állatfigurás háztartási kekszet... azt az örömöt... hihetetlen.


Liza bokáig szeretné növeszteni a haját, hogy lelógjon a toronyból... én meg kitaláltam... már jó régen, hogy opera énekesnő lesz, mert tutin kivágja a magas cé-t... így az álma is teljesülhet majd a Milánói Scala-ban... ott ülhet a torony tetején a hosszú leomló hajával... és sikongathat a kedvére... én meg ott élek majd "vigyázva őt"... (Olaszországban)...
Már bele is egyezett az operaénekesnői állásba... (amúgy nem vagyok zizi... csak egy kicsit)

falevél uszoda és falevél eső

Amilyen gyorsan csak telt tőlünk, elindultunk Vácról, hogy minél hamarabb odaérjünk (anyuékhoz) Éva mamáékhoz. Meg a terv is így szólt, Matyinak ugyanis tanulnia kellett... a Himnuszt... és - gondolom én - sok minden mást hétfőre.
Gyorsan suhantunk... a Megyeri hídon láttunk ipari alpinistákat... Erre Liza közölte, ha nagy lesz, akkor ő is ilyen ipari alpinista lesz... óóó... azt én nem engedem... nem kell ilyen vakmerő szakmát választani... a terv az más (hahaha... egy következő bejegyzésre tartogatom).
Megérkeztünk, beszélgettünk... a lányok színeztek, rajzoltak... majd nagyon finom ebédet ettünk... és elmentünk sétálni...
Na ekkor kezdődött a nagy muri.