falevél uszoda és falevél eső

Amilyen gyorsan csak telt tőlünk, elindultunk Vácról, hogy minél hamarabb odaérjünk (anyuékhoz) Éva mamáékhoz. Meg a terv is így szólt, Matyinak ugyanis tanulnia kellett... a Himnuszt... és - gondolom én - sok minden mást hétfőre.
Gyorsan suhantunk... a Megyeri hídon láttunk ipari alpinistákat... Erre Liza közölte, ha nagy lesz, akkor ő is ilyen ipari alpinista lesz... óóó... azt én nem engedem... nem kell ilyen vakmerő szakmát választani... a terv az más (hahaha... egy következő bejegyzésre tartogatom).
Megérkeztünk, beszélgettünk... a lányok színeztek, rajzoltak... majd nagyon finom ebédet ettünk... és elmentünk sétálni...
Na ekkor kezdődött a nagy muri.

utazás

Mikor hosszabb autóútra indulunk mindig várjuk a Zsoltival a kérdést: Anyi, mikor érünk már oda? Általában még Jánossomorján válaszolni kell rá, ám most egészen az Óvári autópályáig kibírták... és csak matricavásárlás közben tették fel. És jelentem csak egyetlen egyszer álltunk meg, akkor pedig elintéztük az összes elintéznivalót, ettünk, ittunk és pisiltünk... Következő állomás Óbuda... Éva mamáék... Ilyen még nem volt. Bár Szonja Budaörsnél közölte, hogy pisilnie kell... mi úgy tettünk, mintha meg sem hallottuk volna... (ronda dolog... tudom) mert hát kicsikénk előző alkalommal 6-7-szer is megállított minket, ám a produktum elmaradt és csak mosolygott, hogy mégsem kell...

Mamáéknál kevéske időt voltunk... vasárnapra terveztük a visszaút alkalmával a hosszabb ottlétet. Ebédre a mama megígérte - persze nem 100 %-osan mondta -, hogy lesz túrós palacsinta... hát az elmaradt... a lányok csak meggylevest ettek ebédre... kétszer is kértek belőle... a másodikat kihagyták... és folyamatosan mondták a mamának, hogy hú ez milyen finom... Ebéd után a Zsoltival egy dekorációs boltban (gazdabolti) árubeszerzést hajtottunk végre... a lányok meg a mamával, papával, Henrikkel jól elvoltak... Mikor megérkeztünk palacsinta illat szállt a levegőben... mmm...

Gabiékhoz Vácra 5 óra előtt érkeztünk meg, elkerülvén a péntek délutáni dugókat... Zsolti ötlete volt... és milyen jó ötlet... gyorsan suhantunk... nem araszoltunk...

a Margit-szigeten

HÍREK LIZÁRÓL...

Ma az Éva mama és a Henrik elmentek a Lizával a Margit-szigetre... 9 órakor indultak és fél 4-4-re értek haza, azt hiszem mindhárman jól kifáradtak...

palacsinta

Míg az (anyuék...) Éva mama és Henrik itt voltak... 3-szor is sütöttünk palacsintát (vagyis inkább ők sütötték)... a legutolsó ma volt, az is azért, mert sok tejet leltünk a hűtőben... Előtte a Szonja elöl titkolni kellett a dologot, mert mint megtudtam a mandulagyulladásos gyerekeknek nem szabad tejterméket fogyasztaniuk, mert hányás lesz belőle... Szóval az első kettő palacsintasütés sutyiban, titokban történt, mikor Szonja aludt. Liza drágaságom meg partner volt a titoktartásban és nem emlegette, még csak el sem szólta magát.

Ma már Szonja is kapott tejes dolgot... túrós palacsintát... Nekem az a kedvencem a palacsinták közül és két kicsi lánykám is nagyon odavan érte. Persze finom a diós-baracklekváros is és a túrós-baracklekváros is.

Ma már hőemelkedése sem volt a pöttömnek, aki nem is olyan pöttöm... nagyot nyúlt... és már nem babás a formája, hanem olyan kislányos.

Éma mama • Henrik

Éva mama és a Henrik elindultak (szavazás után)... a lányoknak reggel mondtam csak el, hogy jönnek... a nyugodt alvás mindennél fontosabb... tűkön ülve, 5 percenként az ablakhoz futva várták, hogy megérkezzenek... 11 óra körül befutottak... onnantól pörgés, forgás... ugrándozás, ajtórésbe kéz bezárás... elesés, elbukás, beütés... sírás... nevetés volt... Majd ketten Zsoltival elmentünk vásárolni... lassan nézelődni Óvárra... régen volt ilyen, hogy nem rohantunk... csak szép lassan...

És az óbudai nyuszi is meghozta az ajándékait... hajpántokat, színezőt... és csokinyuszit meg csokitojásokat.