vasárnap, október 31, 2010

házassági gyűrű

A lányok a fülbevalóim, gyűrűim között kutakodtak... párosították, rendezgették őket... Jól el voltak, én meg közben a szárítóról leszedett ruhákat hajtogattam...

- Anyi, ez a te házassági gyűrűd? - kérdezte Liza a karikagyűrűmet szorongatva a kezében.
- Igen.
- Majd nekem adod, ha nagy leszek?
- Nem, Liza, az az enyém... Majd kapsz te saját házassági gyűrűt egy fiútól...
- Jó, de nem költözök el itthonról...
- Oké - válaszoltam neki...
- Akkor én majd feleségül veszek... mondta a kicsi lány...
- Ó... nem Liza te férjhez mész...
- Igen, jó...
- Ki lesz a férjed? - kérdeztem tőle nagy komolyan...
- Hát... a Kata Tamása... - válaszolta ő is nagy komolyan...
- Igen...? (a lányomnak a 30 évvel idősebb pasik jönnek be? ...hahaha...)
- A Kata ennek biztosan nagyon örül majd...
... és itt bekapcsolódott a Szonja is a beszélgetésbe, aki eddig hallgatott...
- Jó... nekem meg a Norbi... (én így az Edit férjére gondoltam)... de a kicsi lány folytatta... és kiderült, hogy ő egy ovistársa felesége lesz... Erre a Liza is változtatott férj jelöltjén...
- Akkor nekem meg a Dávid... (csoporttársa).

na Kata... ehhez mit szólsz... ez az én sztorim számodra...

szombat, október 30, 2010

nőnek...

Nőnek a lányok, mint a bolond gomba...

A napokban azon kaptam magam, hogy veszettül kutatok hosszú ujjú felső után a Liza szekrényében és alig lelek valamit... ugyanis időközben folyamatosan "átvándoroltak" a ruhák a Szonja szekrényébe... Lizának meg csak 2-3 hosszú ujjú felsője maradt (ami nem pulcsi és nem is kardigán)... a mosási gyorsaságom meg hát nem győzte a tempót (Liza napi egy felsőt pecsétel le)... bevárom mindig a hasonló színeket... Szóval kezdett nehézzé válni a helyzet e téren... így hát (nem vártam meg, míg bejutunk Győrbe az angol használtba, ahol tuti ruhák vannak, tuti jó áron) vettünk egy pár felső részt Óváron... (itt és ott) Most egy időre vége a kutatásnak.

A másik nagy felfedezésem meg az volt, hogy kezdenek egybenőni a lányok... (nagy felfedezés mi...) Liza 110-116-os ruhákat hord, Szonja meg 98-104-eseket... Nagy felfedezésem már egy ideje feltűnt a körülöttem lévőknek, élőknek, mert úton útfélen mondogatták, hogy ó... mekkorák már a lányok... és mintha ikrek lennének (na ez egy kicsit túlzás szerintem... bár valószínűsítem, hogy a hasonlóságuk is közrejátszik az észrevételeken)... na meg hogy nemrég születtek... (óóó... de már régen... 5 és fél év az sok... és lassan a 3 és fél is... ám az idő rohan)...


péntek, október 29, 2010

gránátalma • szárzeller

Zsolti a napokban vett gránátalmát... Ha van itt a boltban, akkor mindig veszünk egyet, mert mindannyian nagyon szeretjük... Furcsa egy gyümölcs azzal a sok kis maggal - amik szétpukkannak a fogak között - és nagyon finom is...

Én meg tegnap találtam szárzellert a boltban... már csütörtök este is azt ettük vacsorához... a lányoknak is tetszik... bab alakú zöld, kis ropogós szeletkék... eszik lelkesen...


hétfő, október 25, 2010

jó

a zene és a video klipp is tuti...
(legalábbis nekem bejön)
(sajnos beágyazni nem tudom, mert a you tube nem engedi)

• http://www.youtube.com/watch?v=Ft0u2-SVkdw&ob=av2n

• http://www.youtube.com/watch?v=sGjq52EgE00

vasárnap, október 24, 2010

ennyi...

Liza itthon... csütörtök éjszaka belázasodott... gyógyul... én meg ápolom testét... lelkét...

Katinka behívott... hogy beszéljünk a Lizáról... ma én mentem a "foglalkozásra" (ami nagy részt játékból áll)... Liza oké... idén évkezdéskor (ovikezdéskor) ennyi "oldás" kellett neki... (3-4 foglalkozás)... Mondtam neki, hogy mostantól nem járunk a Katinkához... szomorú volt...

szombat, október 23, 2010

a kis nyomtatóm

Szonja ma megkaparintott egy pici számológépet, amit az asztalon felejtettünk... Nyomkodott már ilyet... de ma nagyon elemében volt...

-Ezt nézd api, ez az én nyomtatóm...


szerda, október 20, 2010

Miért választottak minket gyermekeink?

Ez egy nagyon jó kérdés...

Én hiszek abban, hogy a baba, aki megszületik, megszületett hozzánk... saját maga választott ki minket, hogy mellettünk megtanuljon, megtapasztaljon valamit, amit eddig még nem sikerült neki... illetve, hogy minket szülőket megtanítson olyan dolgokra, amiket még nem tapasztaltunk meg eddigi életünkben.


Két lánykánk egészen más természet... a nagyobbik - Liza - érzékeny lányka, könnyen sírva fakad, ha megbántják - akár szóban, akár tettel, nagyon jó megfigyelő, nagyon okos...

- Anyi, az oviban a ... nevű kisfiú már öt éves és nem tud számolni, azt mondja, hogy egy, négy, hat, hét, kilenc... és enni sem tud szépen... és rajzolni sem tud... csak krisz-kraszokat...
- Biztosan a mondókákat jegyzi meg ügyesen. Mindenkinek más dolog megy jól... - válaszoltam neki.
- Anyi, azokat sem tudja megjegyezni.
- Majd biztosan lesz, amit jobban tud másoknál...

Liza a mondókákat ügyesen megjegyzi "szinte" előszörre... rajzolni nagyon szépen rajzol... (ez nem elfogultság, látom a körülötte lévő ovistársak rajzait)... számolni is ügyesen számol... - Múltkor, mikor itt volt Éva mama, akkor többször is elszámolt százig, persze a tizes váltásoknál (30,40...) kezdetben segített neki a mama, de egy idő után ment egyedül is neki... Most meg az összeadásokat favorizálja... én nem erőltetek semmit... az oviban biztosan foglalkoznak vele valamennyit a nagycsoportosok... ő meg figyel... 4+4 = az 8... 5+5 = ... 12... -Számold utána kis lányom... (hibák előfordulnak... :-))


Szonja meg... kis vagány... a csupa pozitív kisugárzás... mosolyog, kedves, közvetlen... megpuszilja az ovónénit reggel, megölelgeti... szereti ha simogatják... szinte mindenhol feltalálja magát (persze kivételek vannak, mert azoknak lenniük kell)

Múltkor az egyik anyuka mondta, hogy a kicsi fia látta a Szonját és engem a helyi tv híradóban... és ezt mondta...
- Apa, gyere gyorsan itt a Szonja, az én barátom, az a mosolygós, aranyos kislány... és fülig ért a kisfiú szája...

Így hát mindkét gyerekünktől valami mást kell ellesnünk, megtanulnunk és segítenünk őket a hiányosságaik - amik mindenkinek vannak - pótlásában, fejlesztésében... kiegyenlítésében


vasárnap, október 17, 2010

a kés

Sajnos a hétvégén két alkalommal is előkerült a kés, és nem konyhai teendők végzéséhez kellett, hanem a Szonja homlokához... jó nagy széles pengéjű kés... púp ellen... A kicsi Szonja annyira, de annyira szeleburdi, hogy HIHETETLEN... Zsoltival megbeszéltük eme dolgot és több összetevőre visszavezetve megállapítottuk, hogy nem csak a szeleburdisága az oka ennek a sok esésnek... hanem többek között, hogy állandóan leveszi a papucsát, szandálját, benti cipőjét... (éppen azt, ami a lábán van) és zokniban rohangál és elcsúszik a laminált parkettán... valamint, hogy Liza nem érzékelvén eléggé, hogy a Szonja bizony kisebb (méretre) és persze két évvel fiatalabb, belé kapaszkodik rendesen... és borulnak...

így hát púp ellen nyomtunk rendesen...



szombat, október 16, 2010

kertészkedtünk

Szép idő volt... a kertet meg mostanában elhanyagoltuk, a rossz idő miatt... ígyhát itt volt az alkalom... és jó sokáig tettünk-vettünk odakint...



szerda, október 13, 2010

a néptánc

Lizát még szeptember elején felírattam, beírattam néptáncra, ami az óvoda keretein belül "működik". Egy néptánc oktató foglalkozik a gyerekekkel... Ma délután, mikor mentem értük, Liza fülig érő mosollyal fogadott és mesélte, hogy ő mennyit ugrált és néptáncolt és jól kifáradt... és nagyon jó volt... és 10 lány volt meg egy fiú... a Dávid az ő barátja... és az elején be kellett mutatkozni a tánc tanító néninek... és így csináltunk (mutatta)... meg így... és volt szobros játék, ha elhallgatott a zene, szoborrá kellett változni... és Liza győzött és a Mirtill...

szóval így...
bejött a kicsi lánykának a tánc...
megérett rá...
titkon reméltem, hogy tetszeni fog neki...


kabátot akart a szilva...

...

...

hétfő, október 11, 2010

fényképezés

Egy "nagy bánatom" van... mostanában nem fényképezek... sajnos elfelejtem elővenni... vannak ilyen időszakok... és most ez ilyen, de nagyon...
egy-kettő készül persze... csak le kellene tölteni a fényképezőről... de az is elmarad...


Szonja... most ő... a kis cseresznye...

Kicsi lánykám mostanában kimaradt a bejegyzések nagy részéből, pedig...
Nagyon ügyes az oviban... az Ági óvónénije el van ámulva, milyen ügyes és jó evő ez a kicsi lányka... na és nem válogatós... ebéd alkalmával a levesből 3-szor kért, a másodikből 2-szer (ez a mai nap volt... de máskor is repetázik)... és egyáltalán nem látszik rajta...

A mondókák... annyi, de annyi új mondókával tér haza a kicsikém... majd megfigyelem, feljegyzem és leírom ide...

• a cseresznye jeléhez tartozó mondóka
Megérett a cseresznye
Piroslik az ágon
Ezer piros csengettyű
csilingel a fákon.

vannak vonatozós mondókák is... kettő...
(figyelek és majd leírom)...
...

vasárnap, október 10, 2010

nagytakarítás

Éva mama... ugye itt... a lányok meg csak őt akarják, mert tudják, hogy véges az idő... és a mama pár nap múlva hazamegy... és addig kell vele lenni folyamatosan, ameddig itt van... ilyenkor én mellőzve vagyok, amit nem bánok... mert végre jut időm TAKARÍTANI... és olyan dolgokat rendbe rakni, amiket jó ideig csak görgetek magam előtt... na ez a mai nap erről szólt... a lányok meg mamáztak... ezt-azt játszottak, sétáltak, gesztenyét, diót gyűjtöttek... és még ki tudja mi mindent csináltak...


szombat, október 09, 2010

csuhé... csuhéj

A mai nap bővelkedett történésekben... nem mintha a többi nap nem lenne történésekkel teli... nehezen érek mostanában ide, és ha ideérek akkor is jó kis csúszásokkal...
  • ma érkezett meg Éva mama
  • ma volt a tökfesztivál...
és e kettő dolog éppen elég volt, hogy nyüzsgés legyen...


Csuhé babát vagy inkább angyalkát készítettünk a lánykákkal a tökfesztiválon... nagyon jól sikerült (így miután kiszáradt)... már akkor is tetszett... most meg nagyon tetszik...
A Lizát meg akarta a JTV stábja interjúvolni, de ő éppen a nyuszi formáját hozta... és visszabújt a csigaházába... Odanyomták a szája elé a mikrofont és ettől berezelt... láttam rajta, hogy éppen válaszolt volna... de az a buci nem tetszett neki...
Szonja majd két év múlva ilyen helyzetben simán elkezdi nyomni majd a szöveget... lehet, hogy most is elkezdte volna nyomni, de nála nem próbálkoztak.


A magasabb angyalkát Liza és Éva mama készítették, a kisebbet Szonja és én... bár Szonja leginkább a rafia darabolásában vett részt... vágta nagy koncentrálással (kidugta a nyelvét, annyira összpontosított). Egy rafiát vágni teljesen más, mint sima papírlapot...

péntek, október 08, 2010

Liza költ

Hát igen ősz van... reggel ezekkel a mondatokkal indultunk az oviba... erre Liza nagy komolyan neki kezdett:

Megjött az ősz Franciába,
de Magyarba is megjött,
sőt még Californiába...

... aztán még a kocsiban is folytatta... de sajnos ott nem volt nálam papír és ceruza
...
...

csütörtök, október 07, 2010

és kiderült

Ma derül ki minden... Reggel találkoztam a Liza Éva óvójával... Köszönik szépen a verseket. A beszélgetés során fény derült egyre-másra... Nem is kellett verseket vinni, csak Liza úgy gondolta, hogy akkor majd mi gyűjtünk és ellátjuk a nyuszi csoportot szebbnél-szebb versekkel.
Dícséretet kapott a Liza: hétfőn kiült a pörgős székre és ő mesélt mesét a többi gyereknek... (mik vannak?)
Képet is kaptam... kinyomtatott kicsi kép... elég picike... de felturbóztam...

szerda, október 06, 2010

krumplis...

Délután a Liza újságolta, hogy most mindkét óvónéni örült a verseknek... mert hát ugye a krumpli szerepel benne...
http://lizaszonjadoboza.blogspot.com/2010/10/versek.html

...

kedd, október 05, 2010

versek

Liza hétfő este mondta, hogy az óvónénik kérnek verseket. Reggel gyorsan 3 verset kerestünk a Lizának és elküldtük vele az oviba. Nyulász Péter: Zsubatta mondókáskönyve az egyik kedvencünk. Ígyhát a Pancsoló, Homokozó és a Zsubatta "ment" Lizával az oviba. Este Liza közölte, hogy az Éva óvó nem örült neki, mert krumplis versek kellettek volna, a Piroska óvó meg nagyon örül neki.

A feladatot kiadta kicsi lányom... krumplis versek...

•••••
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
KÁNYÁDI SÁNDOR: Jön az ősz

Jön már az ismerős,
széllábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver,
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat
s harapja, kurtítja
a hosszú napokat.


•••••
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
KÁNYÁDI SÁNDOR: Fa az ágát földre hajtja

• Fa az ágát földre hajtja,
Kínálja magát az alma.
• Sárgán nevet rád a körte,
Lepottyan, ha nem nyúlsz érte.

• Ásót, kapát fogj marokra:
Leszáradt a krumpli bokra.

• Ha nem ügyelsz, reggel, este,
Dió koppan a fejedre.

• Foszló kertjei az ősznek,
Ökörnyálak kergetőznek.

• Virradattól napnyugtáig
Dombok hátán traktor mászik,

• Füstöt is vet, csoda-kéket,
S húz vagy három vetőgépet.


•••••
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
RAGGAMBY ANDRÁS: Tavasztól tavaszig • ŐSZ

•„Elment a nyár
Itt az ősz
Kampósbottal
Jár a csősz
A présházban
Must csorog
Forrnak már az
Új borok.

• A kék szilva
Rád nevet
Alma, körte
Integet.
Hamvas szőlő
Jaj, de jó
Hozzá kenyér
Friss dió.

• Ott hántják a
Tengerit
Krumplit szednek
Nézd emitt
S ez a lárma
Micsoda?
Kirándult az
Óvoda.

• Sárgulnak a
Levelek
Lassan mind-mind
Lepereg
Elnémul a
Sok madár
Fecske, gólya
Messze jár.”


••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
és nem krumplis... de nagyon jó... őszi...

NEMES NAGY ÁGNES
Gesztenyefalevél

• Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
• Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.
• Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
• Ha a fejem fölé teszem,
látom, nagyobb, mint a fejem.
•Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel,
óriási tenyerével
befödné a fejemet.

•••••
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
OSVÁTH ERZSÉBET: Jött őszanyó

• Jött őszanyó hideg széllel,
Aranysárga vízfestékkel.
Sárgák lettek a levelek,
Fújtak, fújtak őszi szelek.
• Fújtak, fújtak őszi szelek,
Lehullottak a levelek.
Itt vannak a fák alatt,
Látod a sok aranyat?

vasárnap, október 03, 2010

vendégségbe mentünk

Végre eljutottunk a Fücsi barátnőmékhez, megjegyzem jó régen voltunk náluk... úgyhogy már kellett ez nekünk és valószínűleg nekik is... (remélem :-))

Az indulás nem úgy sikeredett, ahogy elterveztük... kicsit lassan, kicsit nehézkesen... pedig mi pikk-pakk el szoktunk készülni és indulni. Lehet, hogy ez a hideg, ez az ősz, az esős idő lelassított minket. Na nem a lányokkal volt a gond, ők engedelmesen öltözködtek, minden megcsináltak, amit kértünk... mert hát végre megyünk... ("babszem volt a fenekükbe" rendesen) Az utazás alatt megálltunk 2 üzletnél is, mert mikor máskor jusson az eszembe, hogy a két kicsi fiúnak hamarosan szülinapja lesz... aztán mégis úgy döntöttem, hogy előre nem adunk semmit... majd megyünk 1-másfél hónap múlva vagy éppen ők járnak erre. (Végül így biztosítottam magunknak egy újabb találkát.)
Lizának vettünk egy télikabátot, úgy nő ez a lányka, mintha húznák... Most van két kabátja... ha az egyikkel történik valami, akkor ott a másik.

Odaértünk. Soma már NAGYON várt minket... Liza kicsit megszeppenve ment be... de 5 perc múlva már a megszeppenése tovatűnt. A gyerkőcök jót játszottak... nagyon élvezték az ide-oda rohangálást a két szoba között... és pakolták a játékokat rendesen szerte-szét. Zsombor pedig nagy kerek szemekkel figyelte a nagyok tevékenységét. Meglepődése - hogy elözönlöttük a lakást - csak annyi volt, hogy a Fücsit akarta az elején... ő volt a "biztos" pont... majd egy idő után nem kellett neki mindig a biztos pontja. Zsolti nagyon tetszett neki...( jó én is).