szív

Nem szoktam a Zsoltiról írni... magamról is keveset... de most... egy kicsit mégis...

Az a fránya hasmenés. Eddig nem okozott "ez a dolog" nagy gondokat, ám most sajnos igen. Zsolti hajnali 3-ra arra ébredt, hogy nyom a mellkasa, fáj a szíve... 5 óra körül még mindig kínlódott. Majd adtam neki MagneB6-ot... végül elmentünk EKG-t csináltatni... és a házi orvoshoz, aki rögtön beküldte Óvárra a sürgősségire... vérvétel, EKG, vérnyomásmérés... (nem voltam ott...)
Kiderült, hogy a szíve okés... a gond a magnézium-, kálium- és kálciumhiány miatt van, ami a hasmenés következtében alacsony szintre esett. 2 órás infúzió... oszt jöhetett haza...
Most pótoljuk a magnéziumot és a többit... és pihennie kell.

családi karácsony... családi képek

A karácsony... igen mindenki készülődik rá ezerrel és olyan fontos eseménynek tűnik sokak számára... Igen fontos... bár a tavalyi decemberi történések után nálam már nem igényel akkora nagy odafigyelést... nem kell túlspilázni a dolgot... a fő, hogy egészséges legyen mindenki... Nem az számít, hogy hányféle sütemény készít az ember és hogy terülj, terülj asztalkám legyen... Persze nem azt mondom, hogy ezt teljesen el kell felejteni... nem... csak ésszerű keretek között mozogni e téren.

A lányok már nagyon várták a mai napot... Liza visszaszámlált... már csak két nap... már csak egy nap... 24-én a maminál és a papánál voltak, hogy mi mindent elő tudjunk készíteni két nyüzsgő kis csaj társaságát mellőzve. Nyugi volt, haladtam a dolgokkal... szép rend lett. A Jézuska feldíszítette a karácsonyfát...
(Azt már nem lehet beadni a lányoknak, hogy a Jézuska hozza a fát, ugyanis Zsolti a boltban árul fenyőfát...Tavaly a Lizával díszítettük... nem tudtuk lepasszolni a lánykát, lánykákat... 23-án jöttünk haza Lizával a kórházból kimerülten... rossz hírekkel... kételyekkel... ünnepelni nekem semmi kedvem nem volt, az aggodalom rányomta a bélyegét mindenre... Lizát meg nem akartam szem elől téveszteni... a jó hír az volt, hogy megtalálták a betegségét okozó vírust... és a rávaló antibiotikumot, ám ez nem hozott megnyugvást... na, de nem is erről akartam írni.)
Szóval a lányok fél 5 körül érkeztek meg, addigra a Jézuska FELDÍSZÍTETTE a fát... most ideért hozzánk... Az emeleten átöltözködtünk szép ruhába... addig a Jézuska betette a fenyőfa alá az ajándékokat... az ajándékokat nagyon eltaláltuk... sokáig játszottak vele, nagy örömmel, mosollyal az arcukon... Ilyenkor olyan jó látni, ahogy belemerülnek a bontásba, nézegetésbe és mosolyognak, nyüzsögnek, örülnek... és persze mi is örülünk az örömüknek.

falevél uszoda és falevél eső

Amilyen gyorsan csak telt tőlünk, elindultunk Vácról, hogy minél hamarabb odaérjünk (anyuékhoz) Éva mamáékhoz. Meg a terv is így szólt, Matyinak ugyanis tanulnia kellett... a Himnuszt... és - gondolom én - sok minden mást hétfőre.
Gyorsan suhantunk... a Megyeri hídon láttunk ipari alpinistákat... Erre Liza közölte, ha nagy lesz, akkor ő is ilyen ipari alpinista lesz... óóó... azt én nem engedem... nem kell ilyen vakmerő szakmát választani... a terv az más (hahaha... egy következő bejegyzésre tartogatom).
Megérkeztünk, beszélgettünk... a lányok színeztek, rajzoltak... majd nagyon finom ebédet ettünk... és elmentünk sétálni...
Na ekkor kezdődött a nagy muri.

kertészkedtünk

Szép idő volt... a kertet meg mostanában elhanyagoltuk, a rossz idő miatt... ígyhát itt volt az alkalom... és jó sokáig tettünk-vettünk odakint...

vendégségbe mentünk

Végre eljutottunk a Fücsi barátnőmékhez, megjegyzem jó régen voltunk náluk... úgyhogy már kellett ez nekünk és valószínűleg nekik is... (remélem :-))

Az indulás nem úgy sikeredett, ahogy elterveztük... kicsit lassan, kicsit nehézkesen... pedig mi pikk-pakk el szoktunk készülni és indulni. Lehet, hogy ez a hideg, ez az ősz, az esős idő lelassított minket. Na nem a lányokkal volt a gond, ők engedelmesen öltözködtek, minden megcsináltak, amit kértünk... mert hát végre megyünk... ("babszem volt a fenekükbe" rendesen) Az utazás alatt megálltunk 2 üzletnél is, mert mikor máskor jusson az eszembe, hogy a két kicsi fiúnak hamarosan szülinapja lesz... aztán mégis úgy döntöttem, hogy előre nem adunk semmit... majd megyünk 1-másfél hónap múlva vagy éppen ők járnak erre. (Végül így biztosítottam magunknak egy újabb találkát.)
Lizának vettünk egy télikabátot, úgy nő ez a lányka, mintha húznák... Most van két kabátja... ha az egyikkel történik valami, akkor ott a másik.

Odaértünk. Soma már NAGYON várt minket... Liza kicsit megszeppenve ment be... de 5 perc múlva már a megszeppenése tovatűnt. A gyerkőcök jót játszottak... nagyon élvezték az ide-oda rohangálást a két szoba között... és pakolták a játékokat rendesen szerte-szét. Zsombor pedig nagy kerek szemekkel figyelte a nagyok tevékenységét. Meglepődése - hogy elözönlöttük a lakást - csak annyi volt, hogy a Fücsit akarta az elején... ő volt a "biztos" pont... majd egy idő után nem kellett neki mindig a biztos pontja. Zsolti nagyon tetszett neki...( jó én is).

andaui Bedesee

Nagy meleg volt ma is... az időjárás előrejelzés vasárnapra rossz időt mondott, az Illmitz-i strandra készültünk. Ám meg beszéltük a Zsoltival, hogy előtte elmegyünk az andaui Badesee-re fürödni. Jól tettük. Bár mikor elindultunk nem volt olyan biztató az égbolt, sötétkék felhők. Odaértünk... a nap nem sütött ugyan, de jó meleg volt... néha dörgött és kicsit villámlott... de eső az nem volt. A lányok és mi is nagyon élveztük a pancsolást. Szonja az első 5-10 percben kérte az úszógumiját, majd megmutattam neki, hogy hogyan kell úszni, erre ő azt mondta, hogy ő is tud... és neki nem kell az úszógumi. Na onnantól folyamatosan fogni kellett, mert ő rúgta el magát mindkettőnk kezéből... - Hagyjuk őt úszni... - mondta. Liza végig ragaszkodott az úszógumijához... és ügyesen haladt vele.

Zsolti és a folt

bal felkar alsó része...
a hajlat fölött...
piros folt...
piros csík indult el fölefelé...
5 cm-t "kúszott"...

Dokinéninek telefon... tetanusz nem kell... "Ágyúval nem lövünk!"... jegelés... estére halványodott... és nem kúszott fel tovább a piros csík... ez nem vérmérgezés, mint régebben hitték, megváltozott ezzel kapcsolatban a szemlélet... nyirokszövetek... nyirokfolyadék... ami csíkot húz...

Zsolti észre sem vette, csak kérte, hogy kenjem be, mert egyre pirosabb... és én akkor észrevettem a csíkot... na ilyet még nem láttam... csak tudtam róla...

Pénteken mutassa meg...

IKEA • Tatabánya - turul

Végre eljutottunk az IKEA-ba... Sok tervezgetés előzte meg részemről a dolgot, ám Zsolti még szombaton nem is tudta a következő napi programunkat... pedig pénteken kifejtettem neki az óhajomat... ennyire figyel rám, teljesen a munka jár a fejében... amit itthon ki kellene kapcsolni.
Reggel 9 óra után egy kicsivel sikerült elindulnunk. A terv az volt, hogy két óra alatt felérünk, ám 3 megállás helyett 8-9-szer álltunk meg pisilés ürügyén... Szonja mivel még "nem annyira régen" pelus néküli, ezért minden bejelentésére megálltunk... nagyrészt teljesítette is a beígért dolgot, de volt téves risztás is közte. Nagy hőség volt egész nap...

Az IKEA-ban Liza szülinapi ajándékát, egy gyerekágyat szerettünk volna venni. Gyerekágyat vettünk, ám ami 165 cm hosszú volt, azok már nem jöttek szóba... 2 év és eléri a végét... ezért hosszabbítható ágyat vettünk, aminek a végig kihúzott mérete : 206 cm. Most sok próbálgatás, ágyba beugrás, lefekvés... kimászás... másik ágyba bepattanás, lefekvés, kipróbálás... a berendezett kis lakásokban gyerekszoba keresés... ágyba ugrás... lefekvés után kialakult a végeredmény. Volt pörgés rendesen. Szerencsére Éva mama, András papa és a Henrik is ott volt segítségnek velem és a Zsoltival együtt.... így a lányokra és a rohangálásukra 5 felnőtt tudott figyelni... és valamennyire nyugodtan átgondolva, mérlegelve döntöttünk egy szép ágy mellett... Két színben volt kapható: fekete és fehér, mivel fehér radiátorunk van és a fal is a csíktól számítva felfelé fehér, na meg persze a mennyezet is, ezért a fehér ágy mellett döntöttünk.
Íme az ágy:
http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/S99827959
A felső szinten jött velünk végig a Henrik és az apu, aztán ők hazamentek. Éva mamával megebédeltünk majd végigjártuk az alsó szintet és begyűjtöttük az ágyat, az ágyrácsot és a matracot.


Majd indulás hazafelé. Liza egy éve szeretné megnézni a sasmadarat fent a hegyen. Mindig mikor megyünk - szerintem elég ritkán - Budapestre a mamához és Vácra a Majerékhoz, akkor megemlíti a dolgot. Na és most be lett ígérve a program... hőség volt, de változtatni már nem igazán lehetett... amit megígérünk azt teljesíteni kell... (persze azért, ha tényleg teljesíthető). Szóval TATABÁNYA - TURUL... Nagyon tetszett a lányoknak, főleg a Lizának, hiszen ő akarta már lassan egy éve, eme látványt. A talapzaton - ami jó magas - megpróbált felmászni... És még fröcskölős kútból is ittunk... és láttunk egy Írországból érkezett 3 kerekű motort - Zsolti mondta a nevét, de én nem jegyeztem meg. Liza vagy 5 percig csodálta... aztán - Api veszel nekem majd egy ilyet! - mondta.

hallépcső harmadszor... a nagy lépcső ugrálás és tricikli, bicikli tekerés

Mióta felfedeztük a hallépcsőt azóta próbáljuk bevenni, ám több-kevesebb sikerrel. Először még kopár volt minden és víz is kevés volt a hallépcsőnél... a lányok persze élvezték az egész dolgot, kavicsot dobálni kitűnően lehetett... Majd másodszor sikerült eljutnunk az első hídig, de onnan nem volt tovább... most úgy gondoltuk, hogy már biztosan lement az ár , hiszen jó melegek voltak. Nem. Most még nagyobb volt a víz, mint kb. egy hónapja... csak úgy hömpölygött, zubogott... és csigák sem voltak olyan nagy számmal, mint előző alkalommal. Egy szó, mint száz, sokáig nem időztünk ott... visszafelé megint megálltunk a sátrazó helynél uzsonnázni. Az eredmény, tele pocak és egy tucat szúnyogcsípés.

• (Zsoltival beszéltük, hogy milyen jó lenne egy ottani ismerős, aki hírt ad nekünk mindig a vízállásról, hogy mikor mehetünk arrafelé.
• Meséltem Adélnak a dolgot, ő meg mondta, hogy a barátnője családja 1-2 hete volt a hallépcsőnél és ők eljutottak a célig... Lehet, hogy másik irányból is meg lehet közelíteni az objektumot?)

Szerencsére - persze nem tudtam, hogy nem sikerül eljutnunk a végcélhoz - bepakoltattam a Zsoltival a csomagtartóba a triciklit és a biciklit. Akkor legyen újból a mosonmagyaróvári vár... Betonos út van ott, de nem olyan sok, hogy sokáig ellegyenek a lányok... lépcső, annál inkább... ott elvoltunk egy darabig.

Szonja gesztenyefa levele körülbelül 3 percig bírta...
utána a lányka lefosztotta a szárról a leveleket

Liza meg elbújt a gesztenyefa levele mögé és utána kikukucskált...

A NAGY LÉPCSŐ UGRÁLÁS

Majd a sétálóutcán egészen a fagyizóig eltekertek a kis csajok és vissza a kocsihoz. Egy kis erdő előtti hídnál álltunk le az egyetem épülete mellett. A táv jó volt, jó fárasztás a lányoknak, hogy este hamar bedobják a szunyát.