Ma délelőtt voltunk a gyerekorvosnál. Megkapták a lányok az oltást. Szonja volt az első... megszúrták, kicsit sírt. Liza a második... hát... édesem... előordított kb. 3-4 percet, majd megszúrták, akkor csak nyikkant egyet... uhh... Én meg megkérdeztem: - Nagyon fájt? Erre ő: - Nem annyira. Az asszisztensnő meg: - Csak felkészült a sírással.
Liza ma megkért, hogy fényképezzek már, mert olyan régen fényképeztem. Mondjuk mostanában nem ezen járt az eszem. Szóval felszólítottak... és pózoltak... nekem meg nyomnom kellett a gombot piszkosul... ők meg minden alkalommal szemügyre vették a fényképezőgép kijelzőjén az elkészül fotót.
17 óra előtt jött értünk a Frici papa és átszállított hozzájuk... egy kicsi ottlét, beszélgetés, vacsora... Zsolti fél 6 körül érkezett meg a munka után. A lányok jól érezték magukat. Mindeketten megkóstolták az avokádót és ízlett mindkettőnek. Szonja a töpörtyűért is odavolt, Liza meg sem kóstolta.
December 20-án vasárnap reggel telefonáltam a mosonmagyaróvári Karolina Kórház Gyerekosztályára és beszéltem az éppen ügyeletes gyerekorvossal. Mondta, hogy megnézi a Lizát... induljunk... és pakoljunk cók-mókot, hátha be kell feküdni. A vizsgálat kezdete nem volt nagyon biztató, miután a dokinéni közölte, hogy szívzörejt hall... ami eddig nem volt a Lizának. Meghallgatta a mellkasát a doktornéni ülve, elöl és hátul is alaposan, és fekve is. Torkát, fülét megvizsgálta és elküldött mellkas röntgenre. Majd EKG-t készítettek, 2 fajtát is, vizeletet néztek, vért vettek, majd befektettek a kórházba minket. Este kapott egy új antibiotikumot, vénásan. Amit 7 napja szedtünk előtte az nem volt hatásos... (jó... mi).
December 21-én reggel, délben megkapta a vénás antibiotikumot, egész délelőtt hőemelkedése volt 37,8. Majd megint felment a láza 2-3 óra között 39,4-re (egyik pillanatról a másikra). Ekkor megint vért vettek tőle és két üvegcse valamihez hozzákeverték és elküldték Győrbe elemzésre... (milyen jó, hogy ezt megcsinálták, mert ebből derült ki, hogy milyen kórokozó okozta a galibát). December 22-én egész nap már csak hőemelkedése volt 37,4. Lázcsillapítót egyáltalán nem kapott. Hat az antibiotikum.
December 23-án délben hazaengedtek. Ám mielőtt indultunk volna, megérkezett a vérvizsgálat eredménye, ami pozítiv volt. Találtak a véráramban korókozót. Streptococcus mitis, egy nagyon, .urva ritka kórokozó és nagyon agresszív fajta. Mellhártya, agyhártya és szívbelhártya gyulladást okoz. A meglévő vénás antibiotikum mellé egy másikat is elkezdtek neki adni (10-14 napig kell kapnia). Este kellett mennünk a vénás antibiotikumadásra.
December 24-től 29-ig napi 3 alkalommal kellett menni, reggel, délben, este, hogy a vénás antibiotikumot beadják neki.
Én nagyon le voltam fáradva és törve is. Azalatt a hét alatt míg lázas volt itthon a Liza éjszaka óránként ébredtem megnézni a homlokát, nehogy hirtelen felszökjön a láza. A doktornéni mondta, hogy rosszul adom a lázcsillapítót... igazából meg sem hallgatott... pedig vittem neki a listát, ami fel volt tüntetve, hogy mit mikor adtam. És jelentem a szirupot a szájába, a kúpot a fenekébe tettem. Mindent a helyére. Szóval a gyerekorvosunk csak rutin esetekben van képben, ha valami más a helyzet, nem veszi észre a dologot és nem irányít tovább kivizsgálásra... - Aggodó anyuka vagyok a szemében, aki rosszul csillapítja a gyerek lázát... ennyi... Mostantó más lesz a helyzet. Meg fogom állandóan kérdőjelezni a döntését... vagy pedig keresek egy másik gyerekorvost... majd meglátjuk. Ja és még annyit kell hozzátenni, hogy úgymond protekciósak vagyunk a dokinéninél... Mi lett volna, ha nem vagyunk azok. Az egy heti lázas kínlódás alatt 4 kilót fogytam, először csak egyik, aztán a másik szemem is bevérzett. Ajándékozás... A lányok ajándékait még december elején beszereztük, ám a többiről nem gondoskodtunk. Nekem meg egyáltalán nem is volt eszemben a felnőttek ajándéka. Zsolti, aki itthon volt, mialatt mi kórházban... ő megoldotta... Rendelt magának és nekem is könyvet a neten és a többiek meglepetéséről is gondoskodott. 24-én a Márti mamiéknál ebédeltünk... a Krisztiánékkal egyetemben. Kocsonyát ettünk meg utána sütit. Nagyon finom volt... ám én innentől két napig csak ittam, merthogy olyan háborgás, ideges nyugtalanság fogta el a gyomromat és a beleimet, hogy vízfolyásos hasmenést produkáltam. Eddig tartottam magam, aztán itt leeresztettem.
Liza feldíszítette a Jézuska hozta fenyőfát a Zsoltival... én addig csomagoltam... (2009. december 24.)
Ajándékozás Liza lego vonatozik... Gyurmázunk...
December 29-én a mosonmagyaróvári kórházban a felnőtt kardiológus megvizsgálta a Lizát, szív ultrahangot csinált. Ugyan nem gyerek vizsgálófejjel csinálta... de azt mondta, hogy olyan nagy vész nem lehet, de azért menjünk el Győrben a gyerek kardiológiára.
Próbáltam kideríteni, hogy mi lehet az oka, annak, hogy a kórokozó átkerült a véráramba. Ám ezt még az orvosok sem tudják. Megesik az ilyen -mondták. Erre én megkérdeztem, hogy ez az immunrendszer gyengeségét mutatja. A válasz: nem... ez egy véletlen... Azt is igyekeztem megtudni, hogy akkor most valami speciális immunerősítést kell-e csinálnom... de a válasz... - Nem kell semmi speciális, sok zöldséget és sok gyümölcsöt kell adni neki (ám ebben eddig sem volt hiány). Szóval megrendült a hitem a vitaminokban, táplálékkiegészítőkben. Ha ilyen véletlenek vannak, akkor én tömhetem a lányokat mindenféle ezzel-azzal... Bár valószínű, hogy megteszek ezügyben úgyis mindent. Ám úgy, ahogy én gondolom. Én fogom eldönteni a Zsoltival, hogy mit adunk majd nekik... megbeszéljük és kiválaszjuk a sok vitamin és táplálékkiegészítő közül, hogy számunkra melyik kell... Mindenkit meghallgatunk, de a döntés joga a mienk lesz.
Bejegyzés szerkesztése 2010 január 2. Ha leírom, akkor talán szűnik a félelmem, a rossz hangulatom. (Persze a lányok előtt mosolygok.)
Szonja pár napja... (úgy 3-4 napja) rosszul alszik éjszaka... fél óránként fel-fel sír... Csurog a nyála, ami rá nem jellemző. Ma reggel mutogatott a szájába be: -Anya, itt fáj. Eddig is a fogára tippeltem és most megláttam a bal alsó hátsó örlőfoga sarkát... most már valószínű könnyebbek lesznek az éjszakáink.
Napközben semmi gond nincsen e téren. Rohangálás a kanapé körül zenére:...
Tegnap 4 óra után elindultunk sétálni... a végén Zsoltival együtt a temetőbe mentünk, ahol Liza megállapította, hogy sok lámpás világít. Délelőtt magyaráztam neki, hogy november 1-jén van halottak napja... és akkor mécseseket és gyertyákat gyújtanak az emberek valamint virágokat visznek a temetőkbe azoknak, akik ott vannak eltemetve, erre Liza: Nekik most van a szülinapjuk? Tortát is kapnak? (hát igen Lizának a gyertyákról és a virágról ez jut eszébe...) A sötétben sétáltunk ott, Szonja és Liza nagy érdeklődéssel tekingetett jobbra-balra. Egy idő után Szonja még a kezét sem engedte fogni... Ő megy egyedül.
Utána a mamiékhoz mentünk vacsorára. Nagyon finom krumplikrémleves volt és utána almás-, mákos-almás-, és káposztásrétes. A két lányka nagyon elemében volt, Liza az Eminek és a Walternek elszavalta az összes ovis versikét, Szonja pedig mosolygott, jött-ment, intézkedett. Kaptak egy-egy piros fürdőköntöst, még ott felpróbáltuk rájuk...
Úgy döntöttem elkezdek én is blogot írni, mert különben a napjaink feledésbe merülnek. Mindennap vagy legalábbis 2 naponta kerítek 5-10 percet este és feljegyzem életünk különböző kis eseményeit. Sajnos visszamenőleg már nincs értelme írogatni, az majd kis emlékkönyvben, képek sokaságában, feljegyzések tömkelegében és napló formájában marad meg számunkra.
Bizony, bizony
-
Ugyebár csak szöveges-aláhúzkodós, de megkapta Som élete első
bizonyítványát. És nekem nagyon tetszik. Nem dumáltuk túl. Buksisimogatás,
ezaz fiam! És enny...
Vaníliás körte narancsos tejszínhabbal
-
Avagy, a desszert, amely másnap reggeli lett. Az alsó képen egy vacsoramenü
zárófogása ez a vaníliás körte, a felsőn pedig zabkására került - mindkét
f...
Fűszeres birslekvár
-
Az elmúlt tíz év legjobb birstermését hozta a fa. Szinte naponta főzök
kompótot az "önkéntesekből" (kissé hibás, romlani akaró darabokból), de így
sem győz...
Sáfrányos, datolyás tejberizsfagyi
-
Már javában gyüjtögetem a fagyiötleteket nyárra. Biztosan lesz megint egy
ütős gyümölcsös kedvenc, meg persze valami klasszikus a gyerekeknek,
pálcikára v...
Sütőtökös-csokis keksz
-
Nem, ez nem a Merkúr a retrográdban, hanem egy szuper sütőtökös chocolate
chip cookie, ráadásul gluténmentes (a DM-ben kapható Dove’s Farm gm liszt
isten...
Aszalás
-
*Ha rendelkezésre áll egy remekjó rakottkályha, aminek a tetején elfér
néhány tepsi, könnyen vagánykodik az ember. Így a világ legegyszerűbb és
magától ...
SEGÍTSÜTI 2018: Bazsalikomos fehércsokis epertorta
-
“Az emberek nagysága nem a gazdagságban vagy a hatalomban rejlik, hanem a
jellemben és a jóságban. Minden ember ugyanúgy ember, mint a többi, minden
embern...
Spinning Blooms Mini
-
[image: Spinning Blooms Mini]
I've just finished putting together some tips and techniques for this FREE
Spinning Blooms Mini Quilt pattern now available o...
Sarokba a matchboxokkal!
-
A Candylab az a márka, amibe minden fiús szülőnek illik szerelmesnek
lennie. Ők azok ugyanis, akik a csillogó hatvanas évek amerikai hangulatát,
a modern...
Egyszerűt az egyszerűvel
-
A Neige ruháit Cyr kolleginával már emlegettük és kedvenceltük, így nem
maradhat ki az új kollekció sem a szórásból. Hűek maradtak önmagukhoz,
csupa egys...
New Website & a Special Offer!
-
This weekend I created a new website and I am excited to share it with you!
You may have noticed that I have been refreshing my visual identity
recently,...
Helló, 2015!
-
Hosszú utat jártunk be a legutóbbi bejegyzés óta. A legnagyobb öröm, hogy
2014 decemberével elindult a saját weboldalam, a
http://mankabymonika.hu
és m...
Teljes élet - kedvesen ..
-
*"Haladj nyugodtan a lárma és sietség közepette, és emlékezz arra a békére,
ami létezhet a csöndben. Elidegenedés nélkül, élj úgy, hogy jó kapcsolatod
legy...