kedd, december 29, 2009

így volt

December 20-án vasárnap reggel telefonáltam a mosonmagyaróvári Karolina Kórház Gyerekosztályára és beszéltem az éppen ügyeletes gyerekorvossal. Mondta, hogy megnézi a Lizát... induljunk... és pakoljunk cók-mókot, hátha be kell feküdni. A vizsgálat kezdete nem volt nagyon biztató, miután a dokinéni közölte, hogy szívzörejt hall... ami eddig nem volt a Lizának. Meghallgatta a mellkasát a doktornéni ülve, elöl és hátul is alaposan, és fekve is. Torkát, fülét megvizsgálta és elküldött mellkas röntgenre. Majd EKG-t készítettek, 2 fajtát is, vizeletet néztek, vért vettek, majd befektettek a kórházba minket. Este kapott egy új antibiotikumot, vénásan. Amit 7 napja szedtünk előtte az nem volt hatásos... (jó... mi).

December 21-én reggel, délben megkapta a vénás antibiotikumot, egész délelőtt hőemelkedése volt 37,8. Majd megint felment a láza 2-3 óra között 39,4-re (egyik pillanatról a másikra). Ekkor megint vért vettek tőle és két üvegcse valamihez hozzákeverték és elküldték Győrbe elemzésre... (milyen jó, hogy ezt megcsinálták, mert ebből derült ki, hogy milyen kórokozó okozta a galibát).

December 22-én
egész nap már csak hőemelkedése volt 37,4. Lázcsillapítót egyáltalán nem kapott. Hat az antibiotikum.


December 23-án délben hazaengedtek. Ám mielőtt indultunk volna, megérkezett a vérvizsgálat eredménye, ami pozítiv volt. Találtak a véráramban korókozót. Streptococcus mitis, egy nagyon, .urva ritka kórokozó és nagyon agresszív fajta. Mellhártya, agyhártya és szívbelhártya gyulladást okoz. A meglévő vénás antibiotikum mellé egy másikat is elkezdtek neki adni (10-14 napig kell kapnia).
Este kellett mennünk a vénás antibiotikumadásra.

December 24-től 29-ig napi 3 alkalommal kellett menni, reggel, délben, este, hogy a vénás antibiotikumot beadják neki.

Én nagyon le voltam fáradva és törve is. Azalatt a hét alatt míg lázas volt itthon a Liza éjszaka óránként ébredtem megnézni a homlokát, nehogy hirtelen felszökjön a láza. A doktornéni mondta, hogy rosszul adom a lázcsillapítót... igazából meg sem hallgatott... pedig vittem neki a listát, ami fel volt tüntetve, hogy mit mikor adtam. És jelentem a szirupot a szájába, a kúpot a fenekébe tettem. Mindent a helyére. Szóval a gyerekorvosunk csak rutin esetekben van képben, ha valami más a helyzet, nem veszi észre a dologot és nem irányít tovább kivizsgálásra... - Aggodó anyuka vagyok a szemében, aki rosszul csillapítja a gyerek lázát... ennyi... Mostantó más lesz a helyzet. Meg fogom állandóan kérdőjelezni a döntését... vagy pedig keresek egy másik gyerekorvost... majd meglátjuk. Ja és még annyit kell hozzátenni, hogy úgymond protekciósak vagyunk a dokinéninél... Mi lett volna, ha nem vagyunk azok.
Az egy heti lázas kínlódás alatt 4 kilót fogytam, először csak egyik, aztán a másik szemem is bevérzett.

Ajándékozás...

A lányok ajándékait még december elején beszereztük, ám a többirő
l nem gondoskodtunk. Nekem meg egyáltalán nem is volt eszemben a felnőttek ajándéka. Zsolti, aki itthon volt, mialatt mi kórházban... ő megoldotta... Rendelt magának és nekem is könyvet a neten és a többiek meglepetéséről is gondoskodott.
24-én a Márti mamiéknál ebédeltünk... a Krisztiánékkal egyete
mben. Kocsonyát ettünk meg utána sütit.
Nagyon finom volt... ám én innentől két napig csak ittam, merthogy olyan háborgás, ideges nyugtalanság fogta el a gyomromat és a beleimet, hogy vízfolyásos hasmenést produk
áltam. Eddig tartottam magam, aztán itt leeresztettem.

Liza feldíszítette a Jézuska hozta fenyőfát a Zsoltival... én addig csomagoltam...
(2009. december 24.)

Ajándékozás

Liza lego vonatozik...

Gyurmázunk...

December 29-én a mosonmagyaróvári kórházban a felnőtt kardiológus megvizsgálta a Lizát, szív ultrahangot csinált. Ugyan nem gyerek vizsgálófejjel csinálta... de azt mondta, hogy olyan nagy vész nem lehet, de azért menjünk el Győrben a gyerek kardiológiára.

Próbáltam kideríteni, hogy mi lehet az oka, annak, hogy a kórokozó átkerült a véráramba. Ám ezt még az orvosok sem tudják. Megesik az ilyen -mondták. Erre én megkérdeztem, hogy ez az immunrendszer gyengeségét mutatja. A válasz: nem... ez egy véletlen... Azt is igyekeztem megtudni, hogy akkor most valami speciális immunerősítést kell-e csinálnom... de a válasz... - Nem kell semmi speciális, sok zöldséget és sok gyümölcsöt kell adni neki (ám ebben eddig sem volt hiány).
Szóval megrendült a hitem a vitaminokban, táplálékkiegészítőkben. Ha ilyen véletlenek vannak, akkor én tömhetem a lányokat mindenféle ezzel-azzal... Bár valószínű, hogy megteszek ezügyben úgyis mindent. Ám úgy, ahogy én gondolom. Én fogom eldönteni a Zsoltival, hogy mit adunk majd nekik... megbeszéljük és kiválaszjuk a sok vitamin és táplálékkiegészítő közül, hogy számunkra melyik kell... Mindenkit meghallgatunk, de a döntés joga a mienk lesz.


Bejegyzés szerkesztése 2010 január 2.
Ha leírom, akkor talán szűnik a félelmem, a rossz hangulatom.
(Persze a lányok előtt mosolygok.)


Nincsenek megjegyzések: