vasárnap, január 03, 2010

Szonja és a beszéd

Szonja egyre érthetőbben beszél. Hamar kezdte a szövegelést, de nem mindenki értette, mit mond. Most már nagyon érthető, persze vannak olyan szavak, amiket nem értünk meg, de ő nem adja fel, elmagyarázza, megmutogatja. Saját kifejezései is vannak (tató = takaró • pukk = kocsonya • vakom =vakond • Éma mama = Éva mama)
  • Anyi, kéjek vetájt (lekvárt)!
  • Anyi, nem kéjek előkét, mert én fölé hajolok, én máj nagy vagyok.
  • Én majd építek egy, nagy, ekkora hóembert, mert én máj nagy vagyok!
Ez az "én már nagy vagyok" mondat, naponta többször is elhangzik. Ha valaki valamiért, azt mondja neki, hogy te neked ezt még nem lehet, mert te kicsi vagy, akkor keserves sírásba kezd, krokodilkönnyeket potyogtat és nehéz megvígasztalni, bár én tudom a módját... arrébb viszem és elterelem valami új dologgal a figyelmét.

Nincsenek megjegyzések: