és kiderült

Ma derül ki minden... Reggel találkoztam a Liza Éva óvójával... Köszönik szépen a verseket. A beszélgetés során fény derült egyre-másra... Nem is kellett verseket vinni, csak Liza úgy gondolta, hogy akkor majd mi gyűjtünk és ellátjuk a nyuszi csoportot szebbnél-szebb versekkel.

Dícséretet kapott a Liza: hétfőn kiült a pörgős székre és ő mesélt mesét a többi gyereknek... (mik vannak?)
Képet is kaptam... kinyomtatott kicsi kép... elég picike... de felturbóztam...

versek

Liza hétfő este mondta, hogy az óvónénik kérnek verseket. Reggel gyorsan 3 verset kerestünk a Lizának és elküldtük vele az oviba. Nyulász Péter: Zsubatta mondókáskönyve az egyik kedvencünk. Ígyhát a Pancsoló, Homokozó és a Zsubatta "ment" Lizával az oviba. Este Liza közölte, hogy az Éva óvó nem örült neki, mert krumplis versek kellettek volna, a Piroska óvó meg nagyon örül neki.

A feladatot kiadta kicsi lányom... krumplis versek...

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
KÁNYÁDI SÁNDOR: Jön az ősz

Jön már az ismerős,
széllábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver,
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat
s harapja, kurtítja
a hosszú napokat.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
KÁNYÁDI SÁNDOR: Fa az ágát földre hajtja

• Fa az ágát földre hajtja,
Kínálja magát az alma.
• Sárgán nevet rád a körte,
Lepottyan, ha nem nyúlsz érte.
• Ásót, kapát fogj marokra:
Leszáradt a krumpli bokra.
• Ha nem ügyelsz, reggel, este,
Dió koppan a fejedre.
• Foszló kertjei az ősznek,
Ökörnyálak kergetőznek.
• Virradattól napnyugtáig
Dombok hátán traktor mászik,
• Füstöt is vet, csoda-kéket,
S húz vagy három vetőgépet.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
RAGGAMBY ANDRÁS: Tavasztól tavaszig • ŐSZ

•„Elment a nyár
Itt az ősz
Kampósbottal
Jár a csősz
A présházban
Must csorog
Forrnak már az
Új borok.
• A kék szilva
Rád nevet
Alma, körte
Integet.
Hamvas szőlő
Jaj, de jó
Hozzá kenyér
Friss dió.
• Ott hántják a
Tengerit
Krumplit szednek
Nézd emitt
S ez a lárma
Micsoda?
Kirándult az
Óvoda.
• Sárgulnak a
Levelek
Lassan mind-mind
Lepereg
Elnémul a
Sok madár
Fecske, gólya
Messze jár.”

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
és nem krumplis... de nagyon jó... őszi...

NEMES NAGY ÁGNES
Gesztenyefalevél

• Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
• Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.
• Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
• Ha a fejem fölé teszem,
látom, nagyobb, mint a fejem.
•Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel,
óriási tenyerével
befödné a fejemet.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
OSVÁTH ERZSÉBET: Jött őszanyó

• Jött őszanyó hideg széllel,
Aranysárga vízfestékkel.
Sárgák lettek a levelek,
Fújtak, fújtak őszi szelek.
• Fújtak, fújtak őszi szelek,
Lehullottak a levelek.
Itt vannak a fák alatt,
Látod a sok aranyat?

Mihály-napi vásár

Az oviban 10 órakor kezdődött a Mihály-napi vásár... Már egy ideje készültek a nagycsoportosok a szereplésre... Liza ugye középsős, de ő is nap mint nap "hozta haza" az új mondókákat, énekeket...
például: Én elmentem a vásárba fél pénzzel, tyúkot vettem a vásárban fél pénzzel. Tyúkom mondja: kityrákotty! Kárikittyom édes tyúkom mégis van egy fél pénzem... malac... boci... kakas...

Az égiek kedveztek a szabadtéri rendezvénynek... sütött a nap... bár jó hideg volt... A kis csoportosok vonultak ki először kardigánba, majd folyamatosan a dadus hozta elő a kabátkákat, sapkákat... Szonja az ölemben ült. Liza meg a középsősökkel egy kispadon.
A műsor aranyos volt. Utána minden kis óvódás 3 gesztenyéért vásárolhatott a vásárban... volt szélforgó, nyaklánc, kicsi dióhéjban lakó kiscsibék, pattogatott kukorica, habcukor... mézeskalács... pillangó, fonalbaba...

"bekapta" és "kikapta"

Szonja "bekapta" a vírust
Szonja drága vasárnap reggel kicsit melegen ébredt... hőemelkedés... ebéd előtt már 38,5 volt a hője... a délután meg lázcsillapítás mellett 38,5-39,4 közötti ingadozásokkal telt... Délben még ebédelt a kicsike... tejfölös zöldséglevest karfiollal, de uzsonnát és vacsorát már nem kért... 18 óra körül tettük le, nyugtalanul aludt... és 21 óra körül megkért, hogy szeretne velem aludni... kis idő elteltével beterítette a párnáinkat és a franciaágyat... az a szerencse az egészben, hogy nem az ő ágya lett full átázott, hanem a mienk... hozzáteszem délelőtt mostam ki a kókuszrost matracának a huzatát... az éjszaka nekem fél órás, majd 1 órás ébredésekkel tarkított volt... a kitaccsolás előtt kapott lázcsillapítót, ami azalatt a 10 perc alatt, amíg bent volt tuti nem szívódott fel... így vártam a hatást... kortyokat ivott... a láz nem csökkent... hagytam hogy lázas legyen 38,5 körüli... (10 órakor nagy gondolkodások után... adtam egy fél adagot a gyógyszerből, - ami felszívódás nélkül kiürült - 7 cseppet)... majd éjfél után 38 alá csökkent a hője... de én még egy jó darabig ébredtem fél óránként rendületlenül... reggelre lement 37 alá...

Az oviban a kezdés óta keringenek a különböző vírusok... na azt hiszem Szonja eddig bírta... sokan kidőltek a nagyok közül és persze a kicsik közül is még az első, második héten...

Voltunk doktornéninél... a diagnózis: mandulagyulladás... ám nem tüszős, hanem a bevérzős fajtája... 1 hét parkolópálya... persze mellette végzem a munkámat, ahogy tudom...
Reggel a doktornénihez menet a kocsiban nyomta a "hihetetlen" szövegét...
- Anyi, tudod nekem nanyon hiányzik a Liza.
- Anyi, a spájzban nincs ennivaló, csak a hűtőben van - mondta.
- Igen, a spájzban alapanyagok vannak, amiből lehet főzni.
- Igen, tudom... és sütni is lehet. Én szejetem a palacsintát, a legjobban a lekvárosat...
és folytatta... mondta... én meg csak mosolyogtam...
...most itt durmol mellettem... a tegnapi napot piheni... és gyógyul...

................................................................................................

Liza jól "kikapta" - ő, aki már kicsi ("kettőévesmúltkéthónappal") kora óta nem alszik... és itt KÖTELEZŐ...

Liza meg reggelente könyörög... nem alszik ebéd után az oviban és szenved egy adagot minden nap... sajnálom...

http://www.barkacskucko.hu/article.php?article_id=88 - "Egyre több szülő panaszkodik, hogy gyermeke már reggel azért könyörög, hogy szülei vigyék haza ebéd után, ne kelljen ott aludni."
Holnap megyek a Katinkához... ám nem hiszem, hogy ezen a problémán ő tudna segíteni... az ovi rendszerébe nem tud belepiszkálni... a szabályok meg túl merevek, vagy az óvónők...
Bár remélem Katinka valamit kitalál, hogy a Lizának az a szűk két óra könnyebb legyen... elvégre ő a szakember... vagy pedig puhít egy kicsit a Lizán, hogy ne ellenkezzen annyira és nyugodjon bele a dologba... Én már sok mindent kipróbáltam... Beszéltem a Lizának arról, hogy munka, munkahely... pénz... és abból él mindenki... és mi mindent nem tudnék akkor venni, ha nem dolgoznék... meg beszéltem az ő "munkahelyéről"... hogy neki ott mi minden jó dolgot lehet csinálnia... Bár szerintem ő ezzel mind tisztába van... csak az az ebéd utáni két unalmas, "semmitnemcsinálokcsakmegyazidőésunatkozok" okozza neki az ellenállást. Mert már jó volt az oviban... az előző fél évben... az a 3 hónap nyár... ha kimaradt volna neki, nem lenne problémánk...
Azt mondta nekem a kicsikém: -Anyi, én már iskolás akarok lenni... ott nem kell majd aludni. És el akarom már olvasni ezt a könyvet... (éppen egy kicsike könyvecskét szorongatott a kezében...)

Papírra felírt kérdésekkel fogok menni... úgy tuti a dolog, hogy mindent, amire kíváncsi vagyok, kiderítsen a mi "megmentőnk"... Liza a napokban rajzolt egy családrajzot... tökéletes (apa, anya, Liza, Szonja... a nagyságok is normálisak... csökkenő az életkorhoz viszonyítottan)... ezen nem mutatkozik (szerintem) semmi testvérféltékenység (főleg, hogy Szonja a szomszéd teremben "zizeg"), ami az előző Katinkához járásos alkalommal derült ki, legalábbis ez volt a végeredmény...
Egy szó, mint száz viszem a rajzot és a kérdéseimet, amikre választ szeretnék kapni.

középsős lettem

Ma sikerült végre lefényképeznem Liza rajzát - középsős lettem -, amit kitettek a folyosó egyik falára. Nagyrészt nagycsoportosok rajzai között ott mosolyog Liza önarcképe is... (még egy középsős rajz díszeleg a sorozatban...) Büszke vagyok kicsi lánykámra.

kínlódás

Liza nem akar az oviban aludni... és kínlódik... ami érthető... én sem csípném ezt a helyzetet... Valószínű, hogy minden gondja ebből adódik... Kutakodtam a neten, persze nem sokat... gyorsan rátaláltam a dolog nyitjára... egy cikkben... http://www.barkacskucko.hu/article.php?article_id=88 - "Egyre több szülő panaszkodik, hogy gyermeke már reggel azért könyörög, hogy szülei vigyék haza ebéd után, ne kelljen ott aludni."
Liza is ezzel nyitott kedden reggel... és este is közölte a másnapi kívánságát, majd reggel megint... másfél vagy egy és háromnegyed óra merő unalom... feküdni, csendben lenni... és mekkora önuralom kell ehhez... Ha mást nem is legalább ezt megtanulja belőle... mert mint kiderítettem a szabályokat nem lehet megszegni... és megváltoztatni... egy kis rugalmasságra sincsen lehetőség... hogy esetleg egy könyvecskét kapjon a kezébe, mikor mindenki elaludt... óóó... hát olyat... nem... nem... és nem lehet...

Kérdem én... (Liza kettő éves múlt 2 hónappal, mikor megszűntek az ebéd utáni alvásai itthon - valakire nagyon hasonlít... na nem rám... Zsoltira... ő is korán kezdte) Ha a gyerek az oviban 2 éve nem alszik egyáltalán ebéd után, akkor mit várnak, majd most egy varázsütésre újból szunyál, mint a mormota... óóó... A gyerekek különbözőek, ugyanúgy, mint a felnőttek, más igények étkezés, alvás... stb. terén... nem lehet skatulyázni... vagy mégis... csak plüssállat... és az sem zizeghet, csöröghet... és síri csend, ha mozdul, ha köhög, az már rendbontás...
Aztán kapom a megjegyzést... rászóltak mert mozgolódott... és elkezdett sírni, hangosan, ahogy szokott... Kérdem én (megint)... - Csendben volt? - Igen - válaszolta az óvónő. - Akkor miért szóltak rá?
Véleményem... ordíts Liza, ordíts... ha csendben voltál és rád szóltak... JÓL tetted... a jogtalanság hangot érdemel... nem is gyöngét, hanem erőteljeset... nem kell mindig beállni a sorba... néha jobb kilógni...

ó jaj... még két év... nagy lesz az önkontrollja az én lánykámnak...

A megoldás... Katinka... ezt kaptam, kaptuk...
jó kis probléma megoldás...
Katinkát nagyon szerettük/szerette a Liza... Nem tetszett neki, mikor abbahagytuk az odajárást... - De én még akarok menni a Katinkához! Én mindennap szívesen mennék!
Na most talán megint megyünk... jó kis program... Liza élvezni fogja... Én meg örülök majd az ő örömének.

családlátogatás

Ma délután volt a Szonja egyik óvónénije - Ági óvó - nálunk családlátogatáson. Öt órára volt megbeszélve, hogy ideér, ám az én lánykáim annyira be voltak sózva, hogy egy órával előtte már folyamatosan az ajtóhoz rohangáltak és várták az óvónénit, hiába mondtam, hogy még nincs annyi idő... Mikor megérkezett az Ági óvó, szinte letámadták, mindketten nagy hévvel mondták neki a mondanivalójukat... Gyere, ezt nézd meg... Nézd én mit mutatok... Megmutatom a szobámat... és még sorolhatnám... szóval nagy volt az öröm... Ági óvónéni türelmesen végignézett mindent, amit a csajszik meg szerettek volna mutatni... Én meg közben kitöltöttem a 3 oldalas "kérdőívet"... vagy inkább információ átadó ívet.

telnek a napok...

SZONJA
A második napi "reggeliovibaleadás" is zökkenőmentesen ment a Szonjának, viszont ma már nem akart elengedni, csimpaszkodott a nyakamba, mint egy kismajom és azt ismételgette, hogy - Én anyit akajom!... Ám én lefejtettem magamról és átadtam az óvónéninek. Tudom, kegyetlennek tűnik, de a hosszú búcsúzkodás még jobban megviseli a gyereket és az anyát is... ezt az óvónénik is kihangsúlyozták az előző heti szülői értekezlet alkalmával és megkértek minden anyukát, hogy ha lehet, mindenki fogja rövidre a dolgot... legalábbis addig, amíg még "kezdő" a kicsi gyerek... Ha majd belejön az óvódás létbe, akkor lehet kicsit hosszasabban is elbúcsúzni tőle.

Délután sikerül elkapnom az egyik óvónénit, gyorsan ki is kérdeztem. hogy mi a helyzet a Szonjával...
A válasz: - Ez a kislány egy kis angyal... jól eljátszik, jön-megy, intézkedik... nagyon jó evő - ezt már a bölcsiben is észrevették - és ügyesen elalszik... nem sír, nem nyöszörög... szóval oké a kis csaj.

LIZA
Lizát is megemlítem... ne maradjon ki...
Piroska óvónéni "ódákat" zengett róla, hogy mennyire megváltozott ezalatt a 2 hónapnyi nyári szünet alatt... nagyon ügyes, részt vesz mindenben... feltalálja magát... hagyja, hogy egy másik kislány fésülje meg a haját alvás után és gumizzon neki két copfot (ez nagy szó, mert Liza a legkisebb hajhúzásra is felszisszen, mitöbb, felüvölt, hogy jaj...)

első nap az óvódában

Hát igen az első nap az óvodában egy meghatározó sarokkő egy kisgyermek életében. Ki így, ki úgy jut túl rajta. Egyes kisgyerekek, akik otthonról érkeztek és esetleg van egy kisebb "betolakodó" is, azok nehezebben, míg mások könnyebben jutnak túl rajta, gyereke válogatja. Vannak, akik csak 1-2 órával kezdik, majd bővül az ott eltöltött idő. Nem lehet messzemenő szabályszerűségeket felállítani, mert minden eset egyedi, mivel minden ember egy és megismételhetetlen, sajátos természettel és családi háttérrel. Kategorizálni lehet, de nem érdemes. Bár minden kategorizálással és szabályszerűségekkel működik a társadalomban, mert ez kell... na mindegy...

Szonja első napja az oviban jól telt... könnyű volt leadni őt... nem sírt, nem hisztizett és nem toporzékolt... hát igen... bölcsis volt... bár ha nem lett volna, akkor is könnyű lett volna... más természet... lazább... (na meg második gyerek... ez is kicsit számít) Reggeltől 3 óráig volt az első nap... ott aludt... ügyes volt... (7 óra... nem kevés... egy új helyen) Büszke vagyok a kicsi lánykámra.

Liza • ő aki már két éve jár az oviba... és most kezdte a harmadik évet... középsős... ő már harcedzett... kinyílt... bátornak mondható (a kezdeti félszegsége után)... feltalálja magát... bár reggel kicsit megszeppent képet vágott...

ismerkedési délután

Az oviban ma délután volt egyórás ismerkedés a kicsiknek az óvónénikkel, az udvarral, a teremmel... Szonja már nagyon várta. Az óvoda maga nem volt már újdonság, mert mikor reggel leadtuk a Lizát vagy éppenséggel délután elhoztuk, akkor már felderíthette a terepet valamelyest. Igaz, hogy az nem ugyanolyan, mint amikor már ő is oda fog járni.

Talpraesett kicsi lány ő. Új terepen mellette kell lenni egy darabig, bár ez sem minden esetben van így. Bent a teremben nem figyelte az óvónéniket, csak a játékokat próbálta ki... pakolta le a polcról és ügyesen eljátszott. Most igényelte, hogy én is a közelében legyek és figyeljem, hogy hogyan játszik és én is próbáljam ki az egyes játékokat. Az udvaron a hintát részesítette nagy előnyben. Szeret hintázni... nagyon-nagyon... Talán azért is, mert nem sűrűn történik meg, hogy hintázunk.

cseresznye

Ma volt az óvodában az első szülői értekezlet. Kicsit késtem az elejéről, de az amit akkor mondtak eddig minden évben elhangzott (legalábbis gondolom, mert egy csöppet még hallottam belőle). Változások az óvodai életben...törvények, amiket módosítottak... stb... Egyszóval a lényegről nem késtem le.
Egyértelmű volt, hogy a Szonja óvónénijeihez megyek szülői értekezletre és a Liza szülői értekezletét most kihagyom... majd aláírok és megtudok mindent a hirdető tábláról.

A péteri óvodában eddig 3 vegyes csoport volt - integrált csoportok, amit most részben megváltoztattak . Egyrészt azért, mert nagyon sok kicsit - úgymond kiscsoportos - gyereket vettek fel... 22, ami nem kevés 3 csoportra elosztva... Így létrehoztak egy olyan csoportot, ahol csak kicsi 3-4 évesek vannak, ez lett a maci csoport, ahova Szonja is járni fog... és CSERESZNYE lesz a jele (bölcsiben is ez volt). A másik két csoportba - a nyuszi csoportba és a csiga csoportba - pedig csak középsős és nagy csoportos gyerekek kerültek. A nyuszi és csiga csoport tagjai maradtak... a "régi" maci csoport (középsős és nagycsoportos korú gyerekeit) osztották ide-oda.

Örülök ennek a döntésnek... legalább minden csoportban ügyesen tudnak majd foglalkozni a gyerekekkel, koruknak megfelelő fejlesztést tudnak biztosítani.

lassan kezdődik az óvoda

Lassan kezdődik az óvoda. Nem is tudom, hogy ki szeretné már jobban, a lánykáim vagy pedig én. Sokat várok a dologtól... huzamos óvodába járást a két kicsi lánykám részéről... és ezáltal folyamatos munkát magamnak...

Szonja - az már biztos - nem a Liza nyuszi csoportjába fog kerülni. Ám a jeléről még semmit nem tudni... viheti-e a bölcsis CSERESZNYE jelét tovább vagy sem, az az első szülői értekezleten derül majd ki. Én szeretném, ha engednék a dologot, persze ez attól is függ, hogy van-e a csoportban már cseresznye. Én mindenesetre igyekszem majd, hogy maradhasson a "régi"...

Liza nap, mint nap elmondja, hogy mikor kezdődik már az ovi... már nagyon várom... Remélem, mikor élesben megy a dolog, akkor is marad a lelkesedés és a jó kedv.

dilemma

Nagy dilemma előtt állok, állunk...
Zsoltival már többször beszélgettünk erről a témáról, többször szóba került. Szeptembertől Szonja is óvodás lesz... és ő is a péteri oviba fog járni...
A nagy kérdés, amiben döntenünk kell hamarosan, hogy egy csoportba vagy külön csoportba kerüljön a Szonja.

Ez egy nagyon jó kérdés.
Már két óvónénivel beszéltem erről... Liza Piroska óvójával, aki az egy csoportot ajánlja és a másik óvónénijével Éva óvóval, aki pedig a külön csoportot ajánlja. Na most ezen két vélemény alapján nem jutottunk közelebb a megoldáshoz. Nekünk elsőre a külön csoport a szimpatikusabb... ugyanis Lizának egy, másfél évébe kerül beszokni az oviba... 4 hónapig jártunk ovipszichológushoz, aki kijátszotta a rossz érzést, a problémát a Liza kis lelkéből... elfojtott testvérféltékenység... Mostanra már lazult a kicsi lány az oviban... és igyekszik barátkozni... már sok barátja van és szívesen megy óvódába. Éva óvó véleménye az, hogy ha már ilyen ügyesen elkezdett szocializálódni, nem kellene a Szonját mellé tenni, mert vele úgyis nap, mint nap játszik otthon... építse csak egyedül a kicsi baráti kapcsolatait... és egyedül is álljon meg a talpán... Merthát az életben is egyedül kell érvényesülnie... nem foghatja a másik kezét erősítésként...

Pár anyukával is beszéltem már ez ügyben, hogy ő mit tenne a helyemben... a legtöbben a külön csoportra voksoltak... persze jól kifejtették a véleményüket... jól körüljárták a dolgot, úgy alkottak véleményt...

Még az Andi óvót és a Márti óvót szeretném "elkapni" és "kifaggatni" a dologról, hogy ők hogyan látják ezt a témát, úgy általánosságban és persze Liza, Szonja esetében.

Lizával beszéltem a dologról... Szeretném ha az én csoportomba kerülne, de az sem baj, ha másik csoportba kerül, mert úgyis sokat találkozunk a többiekkel... az udvaron... stb... Ezt az egészet olyan nagylányosan mondta el nekem, hogy majd elolvadtam... azok a kis okos szemek és mondatok...

családi délután az oviban

Én mint "jó anya" mindig igyekszem figyelni és észben tartani dolgokat... de azért hellyel-közzel akadnak bakik... na ez most egy olyan volt... A bölcsiből először a Szonját hoztam el - Liza kérése volt, hogy ne ő legyen az első, hanem most a másik... (Az, hogy a Lizát hoztam el először délutánonként az oviból előre átgondolt, jól megfontolt dolog volt... mivel így biztos lehetett abban, hogy nem ejtem át és a Szonja nem otthon töltötte velem az egész napot.) Szonjával kézen fogva sétáltunk be az ovi udvarában, ahol népes gyülekezet fogadott minket... óvónénik, anyukák, apukák, gyerekek... a májusi családi délutánt elmosta az eső... ez volt a pótlása, amiről nekem halvány gőzöm sem volt... Hát igen a nagy rohanás közben figyelni kellene a hirdetőtáblát is a nyuszi csoportosok öltözőjében. Nagyon jól éreztük magunkat... Szonja találkozott Andorral a bölcsis társával... és jó sokat hintázott... mászókázott, csúszdázott és homokozott Lizával egyetemben, aki a megszokott környezetében ügyesen terelgette a testvérét.

Harisnyás Pippi

Lizáéknál az oviban ebéd utáni program volt... SZÍNHÁZ... Harisnyás Pippi, akiről azt tudtam meg a Lizától, hogy egy kislány, vörös hajjal és copfokkal... és nem harisnyája van, hanem hosszú zoknija... és csak apukája van... nincs anyukája és testvére sem... A Bogi mellett ült és egy Gábor nevű iskolás fiú mellett... (aki tavaly még nagycsoportos volt és a Liza ovis csoportjába járt).

ovis csoportkép

Elkészült az ovis csoportkép. Egyéni képet nem kértem... A Liza csoportjába járó egyik kisfiúról készült képeket néztem meg, azok jól sikerültek. Legközelebb én is rendelek, hogy azért mégis legyen az óvodai évekről nem általam készített fotó... hanem beállított... Patti ígérte, hogy a Bálintról készült képeket megmutatja... ő nagyon dícsérte a képeket.

óvodai fényképezés

Na ma volt az óvodai fényképezés... én egyéni képet nem kértem... Mint utólag kiderült - Pattitól tudtam meg - nem kell mind a 10 képet megvenni, lehet csak 1 képet is. Na legközelebb már okosabb leszek ilyen téren. Bár én szebb képeket csinálok, legalábbis a hirdető plakáton szereplő mintaképeket nézvén. Ám csoportképet rendeltem. Ili dadus reggel mondta, hogy megpróbálja a Lizát odavarázsolni a képre... Éva óvótól délután megtudtam, hogy nem volt olyan gond vele, hogy nem akart odaállni, mint tavaly. 3 hét múlva meglátjuk az eredményt...



Liza ebben a ruhában volt, amit előző nap az Emi-től és a Walter-től kapott.
Szonját is le kellett fényképezni, mert ő is beállt a ficus alá...

egy nehéz reggel

Vannak reggelek, amikor minden megy, mint a karikacsapás. Akkor az ember lánya jó hangulattal indul neki a napnak. Ám vannak (sajnos) olyan reggelek, amikor semmi sem sikerül, minden balul sül el. Ma egy ilyen reggelre ébredtünk. Ébredtünk? A lányok nem igazán akarták kinyitni a szemüket... és a keltegetés ilyenkor egy nagyon nehéz feladat. Mikor végre sikerül, akkor meg nyűgösek, semmit sem akarnak...
- Engem, anyi öltöztessen - hangzik mindkettő szájából. Liza meggyőzhető már, hogy öltözzön csak egyedül, mert mindenkit - beleértve magamat is - nem tudom egyszerre felöltöztetni. Szonja meg kapálózik, kicsúszik az apja kezéből... rugdosódik... - Én csak anyit szeretem - kijelentések közepette. (Persze 2 perc elteltével már bújik az apjához.)
Egy szó mint száz... megszenvedtünk reggel az öltözködéssel és a többi dologgal... 7:53-kor sikerült elindulnunk itthonról, miközben szakadt az eső... (Zsolti meg fél 8 előtt biciklivel elhúzott... nem bírta a kiképzést... szeretett volna velünk jönni fél nyolckor autóval, hogy ne ázzon meg) A reggeli indulás 7:30 körül szokott lenni... Először Lizát az oviba, majd Szonját a bölcsibe adom le... ám valamikor meg kell cserélni a dolgot, mert Szonjáéknál reggel 8-kor van reggeli... Lizáéknál 1/2 9-ig kell beérni... és 9-kor van reggeli (vagy inkább 10 órai)

bölcsi • ovi

Újból megkezdődött a bölcsőde és az óvoda. Reggel nehezen ébrednek a lányok, de majd belejönnek a korán kelésbe. Az előnye ennek, hogy este már 7 órakor mindketten nagyon fáradtak, és általában 8 órára az ágyban vannak... és már csak a mese van hárta. Liza nagyon hamar elalszik... az oviban van ebéd után alvás, de ő csak csendes pihenőként használja. Nem alszik el. Van egy jó hosszú mese, amit az óvónéni mesél... ő végighallgatja... és utána figyel... számolja a lámpákat, meg kit tudja mivel "üti el" az időt. Szonja a bölcsiben elsőként alszik el és utolsóként ébred. Ám a nyüzsgés, a sok gyerek lefárasztja, így este ő is gyorsan elalszik.

uzsonnázó • csacsogó

Szonja ma már nem akart bölcsibe menni... Patti nincs, és megértette, hogy beteg... majd jön, de nagyon hiányzik neki. Mondta nekem délután, mikor elhoztam, hogy: -Anyi, síjtam kicsit, mert a Vanessa megütött. Erre a Liza: - Anyi én is sírtam kicsit, mert a Gergő orron ütött. Szóval, ha ennyi volt a sírás, akkor oké... - gondoltam magamban.

Ma először a Szonjáért mentem, ebédpénz befizetés... majd a Lizáért már kettesben mentünk. Ő éppen uzsonnázott. Ha háromnegyed négykor megyek érte, akkor már esznek. Azt hiszem fél 4 körül kezdődik az uzsonnázás. Ilyenkor már az oviban nagyon kevés gyerek van. Most éppen a három csoportból már csak 4-en voltak. Alvás után ugyanis egy összevont csoport van.
Szonjával a kispadon ültünk, és arra jött a Liza Ili dadusa... és kérdezősködött. Szonja készségesen válaszolt... csacsogott, és a dadus mindent megértett, pedig sokan mondják, hogy nem mindig értik a Szonját. Na a dadus mindent értett... A lényeg, hogy figyelni kell... és akkor érti az ember.