Mikor hosszabb autóútra indulunk mindig várjuk a Zsoltival a kérdést: Anyi, mikor érünk már oda? Általában még Jánossomorján válaszolni kell rá, ám most egészen az Óvári autópályáig kibírták... és csak matricavásárlás közben tették fel. És jelentem csak egyetlen egyszer álltunk meg, akkor pedig elintéztük az összes elintéznivalót, ettünk, ittunk és pisiltünk... Következő állomás Óbuda... Éva mamáék... Ilyen még nem volt. Bár Szonja Budaörsnél közölte, hogy pisilnie kell... mi úgy tettünk, mintha meg sem hallottuk volna... (ronda dolog... tudom) mert hát kicsikénk előző alkalommal 6-7-szer is megállított minket, ám a produktum elmaradt és csak mosolygott, hogy mégsem kell...
Mamáéknál kevéske időt voltunk... vasárnapra terveztük a visszaút alkalmával a hosszabb ottlétet. Ebédre a mama megígérte - persze nem 100 %-osan mondta -, hogy lesz túrós palacsinta... hát az elmaradt... a lányok csak meggylevest ettek ebédre... kétszer is kértek belőle... a másodikat kihagyták... és folyamatosan mondták a mamának, hogy hú ez milyen finom... Ebéd után a Zsoltival egy dekorációs boltban (gazdabolti) árubeszerzést hajtottunk végre... a lányok meg a mamával, papával, Henrikkel jól elvoltak... Mikor megérkeztünk palacsinta illat szállt a levegőben... mmm...
Gabiékhoz Vácra 5 óra előtt érkeztünk meg, elkerülvén a péntek délutáni dugókat... Zsolti ötlete volt... és milyen jó ötlet... gyorsan suhantunk... nem araszoltunk...
-
