lelassult az élet megint...

A türelmem... nem szabad fogynia, mitöbb nőnie kell.

Ma délelőtt voltunk újra a dokinéninél. Vasárnap Szonjának elkezdett folyni az orra és tüsszögött is sokat és a szemei is bepirosodtak. (Őszintén rossz volt ránézni... ennyire elesett ritkán szokott lenni.)

Kiderült... két vírusfertőzés egyszerre... az egyik a torokfájásos, tüszős mandulagyulladás... fülfájással megspékelve. A másik a náthás-kötöhártya gyulladásos vírus. Ilyen kombináció még nem volt. Eddig egyszerre csak egy kínnal kellett megküzdenünk. Most sajnos kettővel. Aludni körülbelül 4-5 órát aludtam csütörtök este óta... Bírni kell... és a türelmemnek is nőnie, mert rendesen nyűgös a kicsi lány, aki ilyen nem szokott lenni. Liza is itthon van péntek óta... ez csak nehezíti a dolgomat, mert ő meg menne ki játszani... de nem engedem, mert akkor Szonja is akar és ő így nem igazán játszhat kint a napon és az erős szélben.... Nehéz egy 5 éves okos kislánnyal, nehéz lefoglalni... megérti, mert hogyne értené meg... de ő jól van... játszana, futkározna a szabadban. Én meg csak mondom: - Kicsi Liza nem tudok itt és ott is egyszerre lenni. Most fontos, hogy a Szonja hamar meggyógyuljon.

Vasárnap jó volt, itthon volt a Zsolti... elvitte magával öntözni a Virágudvarba... utána meg hazaérvén jöttek a fiúk (Kornél és a Flóri) és kézenfogva elrángatták a Lizát játszani... Délután meg a Zsoltival a kertben tevékenykedtek. Én meg csak a kicsi Szonját pátyolgattam... - Anyit akajom - ez a mondat naponta több tucatszor elhangzik. Szonja mellé odaláncolva jó dolgok is történnek... legalább 20 ruhát megvarrtam...

Szonja reggel 8-kor, majd kettőkor és este nyolckor kapja a Cataflam cseppeket... de az este 8-tól reggel 8-ig tartó időben a lázcsillapító hiánya miatt felszökik a láza 39 körülire és akkor éjjel 1-2 körül kúpot kell neki adni... és ezt a műveletet csináljuk péntektől fogva... (A csütörtököt nem számítom, akkor a lázcsillapítás volt még csak a téma... kúp, Panadol és újra kúp)
A doktornéni szerdán reggel visszavár minket... hogy hogyan alakul a kicsi lány.

Mindig azon gondolkodom, amit az Adél mondott. A bölcsibe betegen is viszik a gyerekeket, az oviban ezt nem engedik. Kellett nekem 2 hétig bölcsibe vinnem... rossz döntés volt, nagyon rossz... (kellett ez nekünk, hát nem... a Gábriel doktornénire kellett volna hallgatnom és szeptemberig itthon fogni). A lányka szeptemberben kezdi újra a pályafutását, akkor már az oviban.

A napokban többször a kialvatlanság miatt, elsötétült előttem a világ... le kellett ülnöm és mély levegőket vennem, mert ha elájulok, akkor gáz van nagyon. A súlyom is érdekesen alakul... kezdem elérni "versenysúlyomat"... ami 49 kiló. A derékszíjamra egy lyukat kellett csinálni, mert különben nem tart semmi.
Szóval... lelassult az élet... és nehéz most nagyon, de lehetne nehezebb is, ha egyedül nevelném a lányaimat/lányainkat, de szerencsére ez az eset nem forog fent. (Vannak anyák, akik ilyenkor is teljesen egyedül vannak.. Hogy bírják azok?... És mégis bírják, mert bírni kell.)

(Na ezt jó volt kiírni magamból... tanulok egy barátnőmtől... ami a lelkemet nyomja kiírom magamból... persze nem mindent... van, ami csak piszkozatként marad meg...)