lovak és falevelek...

Az éjszaka nem sikerült számomra jól, és mint megtudtam a Zsolti sem aludt jól...
A lányok egy nagy franciaágy méretű felfújható gumimatracon aludtak... ami elég nagy két kisgyerek számára, főleg, hogy keresztben feküdtek rajta... Liza "ügyesen" alszik már, értve ezt úgy, hogy nem forgolódik, mint a ringlispil (megnéztem így írják ezt a szót)... Szonja ellenben még nem tuti ez ügyben... Az éjszaka folyamán többször koppanásra ébredtem - na nem kell megijedni, 20 cm magasról landolt vagy inkább pördült le - és a martac mellett - mindig más pontokon - találtam rá a parkettán... ezt a műveletet többször is megcsinálta... visszatettem, betakargattam a lánykát... Ő ebből semmit nem érzékelt, legalábbis nem ébredt fel, hanem a parkettán aludt tovább. Ellenben én nem aludtam ki magamat. Úgy tűnt, hogy félóránként ébredek... ami lehet, hogy csak óránkénti ébredés volt.

Délelőtt elmentünk sétálni Vácon... A cél is meg volt, szerettem volna a Lizának atlétát venni, vagyis inkább a lányoknál ezt trikónak mondják, mert hát a meglévőket kinőtte... állandóan kicsúszik a nadrágjából és kilóg a dereka... A séta nagyon jó volt. Liza nagy platánfaleveleket gyűjtött és talált egy madzagot, vagyis inkább kettőt a földön és ráköttette a levélcsokrokra... majd a két madzagot egybe, így nyakba akasztva lehetett cipelni...

utazás

Mikor hosszabb autóútra indulunk mindig várjuk a Zsoltival a kérdést: Anyi, mikor érünk már oda? Általában még Jánossomorján válaszolni kell rá, ám most egészen az Óvári autópályáig kibírták... és csak matricavásárlás közben tették fel. És jelentem csak egyetlen egyszer álltunk meg, akkor pedig elintéztük az összes elintéznivalót, ettünk, ittunk és pisiltünk... Következő állomás Óbuda... Éva mamáék... Ilyen még nem volt. Bár Szonja Budaörsnél közölte, hogy pisilnie kell... mi úgy tettünk, mintha meg sem hallottuk volna... (ronda dolog... tudom) mert hát kicsikénk előző alkalommal 6-7-szer is megállított minket, ám a produktum elmaradt és csak mosolygott, hogy mégsem kell...

Mamáéknál kevéske időt voltunk... vasárnapra terveztük a visszaút alkalmával a hosszabb ottlétet. Ebédre a mama megígérte - persze nem 100 %-osan mondta -, hogy lesz túrós palacsinta... hát az elmaradt... a lányok csak meggylevest ettek ebédre... kétszer is kértek belőle... a másodikat kihagyták... és folyamatosan mondták a mamának, hogy hú ez milyen finom... Ebéd után a Zsoltival egy dekorációs boltban (gazdabolti) árubeszerzést hajtottunk végre... a lányok meg a mamával, papával, Henrikkel jól elvoltak... Mikor megérkeztünk palacsinta illat szállt a levegőben... mmm...

Gabiékhoz Vácra 5 óra előtt érkeztünk meg, elkerülvén a péntek délutáni dugókat... Zsolti ötlete volt... és milyen jó ötlet... gyorsan suhantunk... nem araszoltunk...

a nagy ottlét

Én úgy gondoltam, hogy... de nem jött össze... a lányok nem úgy gondolták. A tervem az volt, hogy meglátogatjuk apát a kiállításon, ott ebédelünk és egészen estig - zárásig - jól el lszünk ott. A lánykák két órát bírtak, azalatt többször is körbe jártuk a kiállítást, ettünk, ittunk, pisiltünk... de nem tudtam nyújtani az ott létünket. Egy szó, mint száz az anya tervez, a gyerekek "közbeszólnak". Unalmas volt nekik ott... így a nagy ottlétünk, kicsi ottlétre zsugorodott.

Savaria Karnevál

bőr pénztárcát készítettünk... a gyerekek kalapáltak... lyukasztották árral a bőrt... és aki tartotta az árt, annak kellett nagyon figyelnie...

a Margit-szigeten

HÍREK LIZÁRÓL...

Ma az Éva mama és a Henrik elmentek a Lizával a Margit-szigetre... 9 órakor indultak és fél 4-4-re értek haza, azt hiszem mindhárman jól kifáradtak...

IKEA • Tatabánya - turul

Végre eljutottunk az IKEA-ba... Sok tervezgetés előzte meg részemről a dolgot, ám Zsolti még szombaton nem is tudta a következő napi programunkat... pedig pénteken kifejtettem neki az óhajomat... ennyire figyel rám, teljesen a munka jár a fejében... amit itthon ki kellene kapcsolni.
Reggel 9 óra után egy kicsivel sikerült elindulnunk. A terv az volt, hogy két óra alatt felérünk, ám 3 megállás helyett 8-9-szer álltunk meg pisilés ürügyén... Szonja mivel még "nem annyira régen" pelus néküli, ezért minden bejelentésére megálltunk... nagyrészt teljesítette is a beígért dolgot, de volt téves risztás is közte. Nagy hőség volt egész nap...

Az IKEA-ban Liza szülinapi ajándékát, egy gyerekágyat szerettünk volna venni. Gyerekágyat vettünk, ám ami 165 cm hosszú volt, azok már nem jöttek szóba... 2 év és eléri a végét... ezért hosszabbítható ágyat vettünk, aminek a végig kihúzott mérete : 206 cm. Most sok próbálgatás, ágyba beugrás, lefekvés... kimászás... másik ágyba bepattanás, lefekvés, kipróbálás... a berendezett kis lakásokban gyerekszoba keresés... ágyba ugrás... lefekvés után kialakult a végeredmény. Volt pörgés rendesen. Szerencsére Éva mama, András papa és a Henrik is ott volt segítségnek velem és a Zsoltival együtt.... így a lányokra és a rohangálásukra 5 felnőtt tudott figyelni... és valamennyire nyugodtan átgondolva, mérlegelve döntöttünk egy szép ágy mellett... Két színben volt kapható: fekete és fehér, mivel fehér radiátorunk van és a fal is a csíktól számítva felfelé fehér, na meg persze a mennyezet is, ezért a fehér ágy mellett döntöttünk.
Íme az ágy:
http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/S99827959
A felső szinten jött velünk végig a Henrik és az apu, aztán ők hazamentek. Éva mamával megebédeltünk majd végigjártuk az alsó szintet és begyűjtöttük az ágyat, az ágyrácsot és a matracot.


Majd indulás hazafelé. Liza egy éve szeretné megnézni a sasmadarat fent a hegyen. Mindig mikor megyünk - szerintem elég ritkán - Budapestre a mamához és Vácra a Majerékhoz, akkor megemlíti a dolgot. Na és most be lett ígérve a program... hőség volt, de változtatni már nem igazán lehetett... amit megígérünk azt teljesíteni kell... (persze azért, ha tényleg teljesíthető). Szóval TATABÁNYA - TURUL... Nagyon tetszett a lányoknak, főleg a Lizának, hiszen ő akarta már lassan egy éve, eme látványt. A talapzaton - ami jó magas - megpróbált felmászni... És még fröcskölős kútból is ittunk... és láttunk egy Írországból érkezett 3 kerekű motort - Zsolti mondta a nevét, de én nem jegyeztem meg. Liza vagy 5 percig csodálta... aztán - Api veszel nekem majd egy ilyet! - mondta.

hallépcső harmadszor... a nagy lépcső ugrálás és tricikli, bicikli tekerés

Mióta felfedeztük a hallépcsőt azóta próbáljuk bevenni, ám több-kevesebb sikerrel. Először még kopár volt minden és víz is kevés volt a hallépcsőnél... a lányok persze élvezték az egész dolgot, kavicsot dobálni kitűnően lehetett... Majd másodszor sikerült eljutnunk az első hídig, de onnan nem volt tovább... most úgy gondoltuk, hogy már biztosan lement az ár , hiszen jó melegek voltak. Nem. Most még nagyobb volt a víz, mint kb. egy hónapja... csak úgy hömpölygött, zubogott... és csigák sem voltak olyan nagy számmal, mint előző alkalommal. Egy szó, mint száz, sokáig nem időztünk ott... visszafelé megint megálltunk a sátrazó helynél uzsonnázni. Az eredmény, tele pocak és egy tucat szúnyogcsípés.

• (Zsoltival beszéltük, hogy milyen jó lenne egy ottani ismerős, aki hírt ad nekünk mindig a vízállásról, hogy mikor mehetünk arrafelé.
• Meséltem Adélnak a dolgot, ő meg mondta, hogy a barátnője családja 1-2 hete volt a hallépcsőnél és ők eljutottak a célig... Lehet, hogy másik irányból is meg lehet közelíteni az objektumot?)

Szerencsére - persze nem tudtam, hogy nem sikerül eljutnunk a végcélhoz - bepakoltattam a Zsoltival a csomagtartóba a triciklit és a biciklit. Akkor legyen újból a mosonmagyaróvári vár... Betonos út van ott, de nem olyan sok, hogy sokáig ellegyenek a lányok... lépcső, annál inkább... ott elvoltunk egy darabig.

Szonja gesztenyefa levele körülbelül 3 percig bírta...
utána a lányka lefosztotta a szárról a leveleket

Liza meg elbújt a gesztenyefa levele mögé és utána kikukucskált...

A NAGY LÉPCSŐ UGRÁLÁS

Majd a sétálóutcán egészen a fagyizóig eltekertek a kis csajok és vissza a kocsihoz. Egy kis erdő előtti hídnál álltunk le az egyetem épülete mellett. A táv jó volt, jó fárasztás a lányoknak, hogy este hamar bedobják a szunyát.

óvári vár

Az első vasárnap mikor Zsolti - jó 3 hónap kihagyás után - itthon volt. Reggel szép lassan - már amennyire a lányok ezt "megengedték" - keltünk fel. A mai nap nem siettünk el semmit. Az ebéd már szombaton elkészült, így főzni sem kellett. Ebéd után - nem a legkisebb, hanem - én aludtam másfél órát, mert Zsolti nem akart sehova sem menni, ezért úgy döntöttem, akkor kipihenem magam a délutáni alvással. Mikor ébredtem, Zsolti közölte, hogy akkor mehetünk. Na de ebéd után még sehova nem akart menni, mi történt? Megesett rajtam a szíve... jó mi... Jó kis program lett belőle... a "fényképészünk" otthon felejtette a gépét... így jobb híján a mobiltelefonnal kattogtatott...



Szonja nem akart felmászni erre a kőtömbre... úgyhogy ő lemaradt a képekről... aztán egyszer csak mégis kedve szottyant a dologhoz.

hallépcső helyett csigavadászat

Indulás előtt... a teraszon vártuk a Zsoltit jó egy órát... a lányok már olyan türelmetlenek voltak... hogy kénytelenek voltunk kijönni a házból, mintha már indulnánk... Reggel ébredés után már indulni akartak, ahhoz képest ez az egy óra gyorsan eltelt... Úgy volt, hogy a Pattiék is jönnek velünk, ám utolsó percben sajnos visszamondták érthető okokból.

Az elejéről kellett volna kezdenem... na szóval... Zsoltit megkérték a Krisztiánék, hogy szombaton 6-7 óra körül menjen el Halásziba és onnan vigye őket Rajkára vissza, ahonnan kajakkal elindultak. Zsolti erre kitalálta, hogy akkor mi menjünk kirándulni. Pár hónapja voltunk a dunaszigeti hallépcsőnél, ám akkor még minden kopár volt... most nem, de szúnyogok is voltak ezáltal dögivel.
Akkor legyen a cél a hallépcső... ám én ott egyedül nem igazán maradnék a két lánykával, amíg Zsolti visszamegy Halásziba felveszi a Kriszéket és elviszi őket Rajkára, majd visszajön értünk. Akárhogyan is számoltam az minimum 1 óra... de ha jönne velünk valaki kirándulni, akkor Zsolti hiánya nem tűnne fel. Senki, de senki nem tudott jönni... Idő eltöltési ötletet kaptunk Katától és Tamástól... Halászi szabad strand... vagy egy major... http://www.babosmajor.hu/
Azért induljunk el, ha már beígértük a lányoknak. Az ügy ott megoldódott, hogy az első híd után nem tudtunk tovább menni, egy jó részen átfolyás volt... jobb híján - bár azt hiszem, ennél szuperebb programot nem is lehetett volna kitalálni a lányoknak, tudván, hogy bolondulnak (főleg a Szonja) a csigákért - csigákat gyűjtöttünk egy piros vödörbe. A csigák a korlátokon voltak "fennakadva"... az ár odáig felért. Jó sokáig "vadásztunk" a csúszómászókra... alig lehetett elindulni a lelőhelyről... de végül sikerült... A Liza "hömbölkén" (én neveztem el így) ült és állt... Szonja nem volt hajlandó felülni rá. Majd ettünk egy árnékos, ám szúnyogoktól hemzsegő sátorozohelynél... és akkor telefonáltak, hogy negyed 7 és 3/4 hét körül érkeznek Halásziba a csónakházhoz... ami a szabad strand is egyben... szóval a program magától kialakult... ott várjuk be a Zsoltit... végül Adél is a strandon maradt velünk... Hazafelé Szonja köpött egyet... (ő így hívja a hányást)... a kanyargós úton végig a vödrében lévő (büdös) csigákat figyelte... (Nem csodálom, hogy kidobta a taccsot... én például utazás közben nem tudok lefelé nézni, olvasni... az utat kell figyelnem... na ilyet legközelebb nem csinálunk... eddig mindig az utat figyelte vagy aludt...)

az eredmény... egy jó adag csiga

vadaspark

Még szerdán-csütörtökön megbeszéltük a Fücsivel, hogy ha jó idő lesz, akkor találkozunk a pamhageni vadaspark bejáratánál 15 órakor. Hát jó idő volt... ám csak 15 órakor sikerült elindulnunk, de nekik is... szinte egyszerre értünk oda... ők Kapuvárról, mi meg Jánossomorjáról...
Reméltem, hogy Szonja majd az autóban odaúton alszik egy fél órát, de nem tette... hogy fogja bírni?... bírta... rendesen pörgött... Rajta kívül Liza és Soma is rendesen "megdolgoztattak minket" hármunkat... Jácint a babakocsit tolta ő azért maradt ki a gyerekek utáni "futkosásból"... Zsombor a babakocsiban... feküdt, ült, kézben volt... és nézelődött rendesen, nagy kerek szemekkel.
Kezdtük az ottani játszótérrel... volt csaláncsípés... kukorica dobálás állat etetés címén... futkosás, evés, ivás... kiáltozás... a lényeg: élvezte mindenki... én... ám nemcsak én... lefáradtam rendesen...
itt olvasható... http://sommano.blogspot.com/2010/06/vadas.html

képek... még... folyamatosan... :-)))