Szonja magas láza

Hétfő délelőtt telefonáltak az oviból, hogy Szonja belázasodott... vigyem haza... már fél 10 körül 38 fok... jaj... jaj... Sajnos ismerem Szonja lázas betegségeinek lefolyását... vagy inkább jó, hogy ismerem... egy nap full magas láz... csillapíthatatlan... második nap már oké... Ez most is így zajlott... 4 óránként lázcsillapítás, ami valamelyest mindig levitte, de hamar visszaszökött... estére 39,4 volt... aztán éjszaka is felszökött újra, végül fokozatosan csökkent.

Hétfőn nem vittem doktornénihez... de kedden már elmentem... tudnia kell a betegségről, meg jobban is érzem magam, ha ráhallgat a "tüdejére"... megnézi a torkát és a füleit... A diagnózis, amit én is tudtam - gennyes mandulagyulladás -, mivel reggel bepillantottam elemlámpával a torkába és két buci, piros, gennyes mandulát láttam, így nem volt számomra meglepetés. Doktornéninek azért is kell tudnia róla - mármint a betegségről -, mert ő ad igazolást, hogy gyógyult a kis csaj és mehet az oviba. Megkerülni nem igazán akarom... főleg a tavalyi Liza dolog miatt... (bár akkor nem azért volt a galiba, mert nem látta doktornéni, hanem, mert egy veszélyes ízé támadta őt meg... és döntötte le a lábáról...)

A keddi nap már nem szökött fel a láza...

mondások

Szonja

- Anyi, mindenkinek más hangja van - állapította meg egy ebéd alkalmával a Szonja.

- Ez egy beszélő kád - mondta Szonja és simogatta a kád oldalán lévő csíkos csempéket...
És nemsokára elfut... Az vicces lenne - mondta tovább... én meg csak mosolyogtam...

- Jó étvágyat kettőnknek!

beöltözősdi

Liza és Szonja beöltözősdit játszottak. Az előszobában a sapkák, sálak, kesztyűk halomban hevertek, válogattak, húzták, tették-vették a dolgokat... és minden alkalommal bejöttek megmutatni magukat... A fényképezés sajnos csak a vége felé jutott eszembe, mikor már a Szonja nem volt hajlandó semmire, csak a Liza nyüzsgését nézte és gurult utána bébitaxival.

a magyar zászlós lányka...

ovis festés

Két órát töltöttem délelőtt az óvodában a gyerekek közt (Liza csoportjában).

Mikor beléptem a terembe, valaki elkiáltotta magát: -Liza, itt az anyukád! Liza félredobott mindent és futott oda hozzám, megfogta a kezem és büszkén nézett a gyerekekre... Megkértek, hogy fessek a gyerekekkel egy képet... Előzmény annyi, hogy a mostani projekt (téma) a papír volt... ezt az összetett kérdést járták körül az óvónénik a kölkökkel... hogyan készül... milyen formában van jelen mindennapi életünkben... papírgyűjtés... újrahasznosítás... stb... Ilyenkor a szülőket is megkérik, hogy ötletekkel segítsenek... (Mi készítettünk egy olyan kis tömböt, amiben jó sok fajta papírtípus volt megtalálható.)

Hihetetlen volt az a sok kis kavargó gyerek... pici asztalnál, pici széken ültem... és mindenki látni akarta, hogy hogyan nyomkodom ki a tubusból a temperát és hogy hogyan festek és rajzolok ezt-azt...

gyors sütemény - muffin, ami két órán keresztül készült • Liza névnapja

Ma ebéd után köszöntöttük meg a Lizát névnapja alkalmából. Megígértem neki még jóval előtte, hogy sütni fogok süteményt, persze akkor még nem tudván a gyűrűs ujjam kínjáról. Na ez a produkció most két órát vett igénybe... pontosabban két órába telt míg bekerül a sütőbe sülni a remekmű. Nem egy bonyolult süteményről van szó, hanem egy gyorsaságáról híres süteménytípusról... muffin. A gond ott kezdődött, hogy az ujjam... hát még nem a legjobb állapotában volt... Liza keze is bekötve... ám a gyerek nyomulós állapotban... Szonja meg a másik nyomulós... A csúszás több okra vezethető vissza... közben pisilés, evés, ivás... rajzolás, matrica ragasztás volt. Tehát a lánykáim valahogy megérezvén lassúságomat, még rátettek egy lapáttal... így nem szokták húzni az időt.

Ez a muffin nem a legegyszerűbb változata ezen sütemény típusnak... Vaníliás pudinggal és baracklekvárral töltött... A lényeg, hogy a végeredmény nagyon finom volt... érdemes volt hát a "küzdelem"...

Liza örült az ajándékainak... egy szívecskés pulóver... és egy Laterne... lámpion - mely mécsessel "működik"...
A vers hozzá, amit a Flóritól tanultunk... itt... http://lizaszonjadoboza.blogspot.com/2010/11/laternenfest.html

MADÁRETETŐ
3 tapadó koronggal fel lehet erősíteni az ablakon kívülre...

és egy kis kémlelőnyíláson figyelni lehet a madarak csipegetését

a lampionok...
a két kis bohóc... egyik sem figyel a fényképezésre, hanem parádéznak...

Liza neve napja • melegen, égetve...

Márti mami hozta el a lányokat az oviból - ennek mindig nagyon örülnek, és persze nekem is öröm, hogy ők így viszonyulnak a dologhoz... Majd meg is köszöntötték a Lizát a neve napján, miközben keze a hideg vízbe lógott. Hogy miért is?

Zsolti szállította haza a lurkókat...

Mikor Liza belépett az ajtón, a pillantásom a kezére esett, a jobb keze be volt kötve.
- Mi történt? - kérdeztem én...
- Nekiestem a cserépkályhának - mondta rögtön.
Én meg megmutattam a bekötött ujjamat.
- Mi van kicsi Liza utánoztál?... két kézsérült...

A kisujja alatt és a csuklónál jól megégett. Mami mondta nekem a telefonban, hogy jó sokáig hűtötték... és most a textil zsebkendő alatt Bionet balzsam van, hagyjam rajta éjszakára. Két jókora vízhólyag is keletkezett, de azt kipukkasztották.

A két ajándék kárpótolta őt. Kapott egy világoslila - nem is sejtettem, hogy ennyire jól áll neki ez a szín - polár, kenguruzsebes, kapucnis pulóvert, melyen egy görkorcsolyás lányka van és egy felirat... Roller Girl... persze, hogy ebben jött haza, na és egy CSINGILING-es bugyit... na ez a táskába volt téve... ezt nem kellett átvenni...

baleseti sebészet

A mai napon a baleseti sebészeten kezdtem. Tegnap este beszorult a jobb kezem gyűrűs ujja a kertkapuba. Jöttem haza a festésről és az ujjammal akartam a kertkapu zárjának a nyelvét megmozdítani, mert beszorult... és közben nyomtam befelé a kaput. Az ujjam meg ott maradt... húúú... az a fájdalom, ami utána következett. (Ettől a szülési fájdalom is ezerszer jobb... ott bizonyos időközönként jön a fájdalom, tart egy darabig, aztán szünet van.) Folyamatos volt a fájdalom. Éjszaka néztem a plafont 2 órán keresztül, majd el-el aludtam, de kipihenni nem tudtam magam.

A traumatológián várakoztam egy adagot mire sorra kerültem, majd elküldtek röntgenre... Szerencsére törés nincsen. A körmöm alatt keletkezett egy vérömleny, ami nagyon feszített... és ezáltal zsibogott, lüktetett az egész ujjam. Lefertőtlenítették... érzéstelenítőt nem kaptam... de helyette jó sok tűszúrást - vastag tűvel - és jó sok nyomkodást. Másik kezemmel szorítottam rendesen a vizsgálóágy szélét. A feszülés elmúlt... ám jó érzékeny az egész... buci kötés van az ujjamon, hétfőn vissza kell mennem kontrollra.
Frici papa szállított oda s vissza... köszönet érte.
Zsolti nem tudott a segítségemre lenni, mert ma nincs a Móni. Én egyedül is útra keltem volna, ám hazafelé már nem biztos, hogy tudtam volna váltani... bár az odafelé út is elég gázos lett volna.

Reggel Zsolti öltöztette a lányokat... ebben profi... és a hajukat is ő csinálta meg... na ez nem igazán sikerült neki. De sebaj... a szándék megvolt.

párnacsata... pattogatott kukorica

Délután - nagy csúsztatásokkal - eljutottunk a Bálinthoz játszani. Nem olyan könnyű hétköznap találkozni. Hol egyik családnak, hol másik családnak nem jó valami miatt a találka, de végre sikerült összehozni a dolgot. A gyerekek nagyon jól érezték magukat... ettek-ittak, majd rajzoltak, játszottak... sőt még párna csatáztak is és kiborítottak egy nagy tál pattogatott kukoricát... így a szőnyeg porszívózásra megérett... Nagyon jól eljátszottak egymással... többször kell találkoznunk...

képek...

kukoricacsutkababa

Szonjáék az oviban készítettek kukoricacsutkából babát... és azt ringatták a karjukon és énekeltek neki... úgy, de úgy megnéztem volna a kicsike kis gyerkőcöket, ahogy ringatnak és énekelnek közösen.

a balszélső a Szonja kukoricacsutka babája...

...

"karácsonyi" körút

Reggel a mamiék megérkeztek, mikor mi a Zsoltival korán elindultunk Szigetszentmiklósra árubeszerzés céljából. Emlékszem, mikor először mentem, akkor olyan nagy élménynek, újdonságnak számított... ám mostanra már "csak" egy jó kötelesség. Élvezem most is - nem arról van szó -, csak már tudom, hogy ez egy szükséges dolog, ami kell. A sok dekoráció, a sok újdonság még most is magával ragad... ám most már olyan szemmel nézem a dolgokat, hogy miben érdemes "fektetni"... és mi az amit tuti el visznek... persze vannak olyan dolgok, amiről nem tudja az ember, hogy jól fogják-e vinni vagy sem.
Két óra oda és két óra vissza az autópályán... az M0-s meg nagyrészt lassan járható, ha éppen nem áll... Ma mázlink volt a közlekedéssel... jól tudtunk menni és jönni is. Sőt még hazafelé Győrben is megálltunk egy dekorációs nagyker-nél... jobban mondva a Zsolti, mert én kiszálltam a győri városházánál...

A lányok... reggel ügyesen ébredtek, öltöztek és semmi gond nem volt az elindulással, az ovis leadással... egy "bibi" becsúszott... plüss állatot nem vittek magukkal az oviba - alvókának... de már nagyok és ügyesek lévén azt mondták, hogy nem baj... és ennek a mami is örült és én is...
Délután úgy alakult, hogy el tudjuk őket hozni... ám a 86-os felújítása miatt 3/4 órát álltunk Óvár és János között... a mami megoldotta... a lányok meg örültek, hogy nem én mentem értük...

Laternenfest

Adél kitalálta, hogy ha majd besötétedik, akkor csinálunk egy Laternenfest-et... Az andau-i oviba, ahova a fiúk járnak, ott szoktak így november közepe, vége felé egy ilyen felvonulást csinálni az ovisok. Adéléknak van is 6 lámpásuk... rizspapírból, amit a fiúk az óvónénikkel készítettek... 2 sünis... stb...
Elindultunk... Flóri neki kezdett énekelni... egyre hangosodva kell énekelni... a délután folyamán Liza a Kornéléknál volt és meg is tanulta... (na meg persze nekem is meg kellett, hogy hangosabban tudjunk énekelni)

Ich gehe mit meiner Laterne
und meine Laterne mit mir.
Da oben leuchten die Sterne,
hier unten leuchten wir.
Mein Licht ist aus, ich geh nach Haus.
Rabimmel, Rabammel, Rabumm.

Fényképezni sajnos nem tudtam... a sötét, a fények nem tették lehetővé.

száguldás vagy inkább szédülés

A héten hétfőn arra ébredtem, hogy nagyon, "veszettül" fáj a fejem... vagyis inkább a homlokom és az arcom... Szombaton, mikor Vácon voltunk a Majeréknál, akkor kezdődött reggel. Akkor még a péntek esti 1 pohárka Garrone-ra fogtam a dolgot. Két korty után már szédültem... - nagyon bírom az alkoholt... nekem csak a citromos sör való azzal a fene nagy alkoholtartalmával. Egy szó, mint száz - hétfőn - a tippem már arc- és homloküreg gyulladás volt, ami sajnos nálam évente előjön a hideg idő beköszöntével. Lámpáztam és persze vettem be fejfájás ellen gyógyszert. Akinek volt már ilyen kínja, az tudja, hogy elég rossz dolog az ilyen típusú főfájás. (Ja és persze én még hétfő este elmentem Pilatesre... hanyatt feküdtem a szivacson és full-ra elindult velem a terem, szédültem piszkosul. Ám végig csináltam az órát.)
A hét nagy része arról szólt, hogy lámpáztam, gőzöltem és korán lefeküdtem aludni. Ez annyit tesz, hogy a lánykákat letettük 8 órakor és én is "megrohamoztam" az ágyat. Olyan jól esett a meleg a fülemnek, arcomnak, homlokomnak... lámpáztam na meg ittam a forró teákat és elaludtam...
Naponta egyszer orrcseppet is használtam... gondoltam ennyi elegendő lesz... ám még pénteken és szombaton is kínlódtam... akkor eldöntöttem, hogy amit tavaly ajánlott a háziorvosom - napi 5-ször egy-egy cseppet - ahhoz tartom magam... Na ez 2 nap alatt feloldhatta a letapadt cuccost... és a fejem vasárnap már nem fájt.

A lányok délutáni szórakoztatása óvoda után elég kínlódásos volt számomra... Addig míg Zsolti hazaért egyedül álltam a sarat... nekik is meglámpáztam a fülüket, miközben mesét néztünk... kérték, hogy lámpázzam. Kedvet kaptak látván, hogy én minden délután csinálom, na meg este is...

sértődős Szonja • opera énekesnő Liza

Szonja drága mostanában sértődős... felhúzza az orrát és elvonul miközben törölgeti a műkönnyeit, amiket kiprésel... és durcás, dacos...

Az óvónénik nagyon sajnálják ilyenkor... de olyan zabálnivaló is egyben, mondta tegnap éppen a Márti óvója...
Odamegyek hozzá és mondom neki... - Szonja, sírjál csak nyugodtan... erre rögtön abbahagyja a sírást.
Azért sír mostanában, hogy teljes legyen a kép... hogy ő éhes és a szekrényből kér mosolygós kekszet, reggeli után és persze majdnem ebéd előtt... és az óvónéni nemet mond.
(Szonja állandóan éhen akar halni... és persze mindent megeszik és repetázik is... erre Márti óvó: Otthon nem adnak enni? - De, csak nanyon keveset - ez a válasz...)
A Zsófiban valamelyik nap mosolygós kekszet kerestünk... és már az "egész bolt" nekünk segített... a végén találtak nekünk állatfigurás háztartási kekszet... azt az örömöt... hihetetlen.


Liza bokáig szeretné növeszteni a haját, hogy lelógjon a toronyból... én meg kitaláltam... már jó régen, hogy opera énekesnő lesz, mert tutin kivágja a magas cé-t... így az álma is teljesülhet majd a Milánói Scala-ban... ott ülhet a torony tetején a hosszú leomló hajával... és sikongathat a kedvére... én meg ott élek majd "vigyázva őt"... (Olaszországban)...
Már bele is egyezett az operaénekesnői állásba... (amúgy nem vagyok zizi... csak egy kicsit)

falevél uszoda és falevél eső

Amilyen gyorsan csak telt tőlünk, elindultunk Vácról, hogy minél hamarabb odaérjünk (anyuékhoz) Éva mamáékhoz. Meg a terv is így szólt, Matyinak ugyanis tanulnia kellett... a Himnuszt... és - gondolom én - sok minden mást hétfőre.
Gyorsan suhantunk... a Megyeri hídon láttunk ipari alpinistákat... Erre Liza közölte, ha nagy lesz, akkor ő is ilyen ipari alpinista lesz... óóó... azt én nem engedem... nem kell ilyen vakmerő szakmát választani... a terv az más (hahaha... egy következő bejegyzésre tartogatom).
Megérkeztünk, beszélgettünk... a lányok színeztek, rajzoltak... majd nagyon finom ebédet ettünk... és elmentünk sétálni...
Na ekkor kezdődött a nagy muri.

lovak és falevelek...

Az éjszaka nem sikerült számomra jól, és mint megtudtam a Zsolti sem aludt jól...
A lányok egy nagy franciaágy méretű felfújható gumimatracon aludtak... ami elég nagy két kisgyerek számára, főleg, hogy keresztben feküdtek rajta... Liza "ügyesen" alszik már, értve ezt úgy, hogy nem forgolódik, mint a ringlispil (megnéztem így írják ezt a szót)... Szonja ellenben még nem tuti ez ügyben... Az éjszaka folyamán többször koppanásra ébredtem - na nem kell megijedni, 20 cm magasról landolt vagy inkább pördült le - és a martac mellett - mindig más pontokon - találtam rá a parkettán... ezt a műveletet többször is megcsinálta... visszatettem, betakargattam a lánykát... Ő ebből semmit nem érzékelt, legalábbis nem ébredt fel, hanem a parkettán aludt tovább. Ellenben én nem aludtam ki magamat. Úgy tűnt, hogy félóránként ébredek... ami lehet, hogy csak óránkénti ébredés volt.

Délelőtt elmentünk sétálni Vácon... A cél is meg volt, szerettem volna a Lizának atlétát venni, vagyis inkább a lányoknál ezt trikónak mondják, mert hát a meglévőket kinőtte... állandóan kicsúszik a nadrágjából és kilóg a dereka... A séta nagyon jó volt. Liza nagy platánfaleveleket gyűjtött és talált egy madzagot, vagyis inkább kettőt a földön és ráköttette a levélcsokrokra... majd a két madzagot egybe, így nyakba akasztva lehetett cipelni...

utazás

Mikor hosszabb autóútra indulunk mindig várjuk a Zsoltival a kérdést: Anyi, mikor érünk már oda? Általában még Jánossomorján válaszolni kell rá, ám most egészen az Óvári autópályáig kibírták... és csak matricavásárlás közben tették fel. És jelentem csak egyetlen egyszer álltunk meg, akkor pedig elintéztük az összes elintéznivalót, ettünk, ittunk és pisiltünk... Következő állomás Óbuda... Éva mamáék... Ilyen még nem volt. Bár Szonja Budaörsnél közölte, hogy pisilnie kell... mi úgy tettünk, mintha meg sem hallottuk volna... (ronda dolog... tudom) mert hát kicsikénk előző alkalommal 6-7-szer is megállított minket, ám a produktum elmaradt és csak mosolygott, hogy mégsem kell...

Mamáéknál kevéske időt voltunk... vasárnapra terveztük a visszaút alkalmával a hosszabb ottlétet. Ebédre a mama megígérte - persze nem 100 %-osan mondta -, hogy lesz túrós palacsinta... hát az elmaradt... a lányok csak meggylevest ettek ebédre... kétszer is kértek belőle... a másodikat kihagyták... és folyamatosan mondták a mamának, hogy hú ez milyen finom... Ebéd után a Zsoltival egy dekorációs boltban (gazdabolti) árubeszerzést hajtottunk végre... a lányok meg a mamával, papával, Henrikkel jól elvoltak... Mikor megérkeztünk palacsinta illat szállt a levegőben... mmm...

Gabiékhoz Vácra 5 óra előtt érkeztünk meg, elkerülvén a péntek délutáni dugókat... Zsolti ötlete volt... és milyen jó ötlet... gyorsan suhantunk... nem araszoltunk...

kontraszt

Kéthetente enyém a csütörtök - festeni megyek-, ami nagyon nehezen jön össze. Mármint olyan szempontból, hogy Zsoltinak mindig akkorra jelentkezik be valami munka utáni szállító... aki árut hoz neki... De sebaj... múltkor vittem magammal a lányokat. Érdekes felállás... ők ügyesen elvoltak, csak éppen engem nem hagytak dolgozni... Rajzoltak, ettek, pisilni kellett... festettek vízfestékkel, elfogyott a papír, majd temperát kértek... kiborult a víz... és még sorolhatnám. Én meg, mint egy keljfeljancsi ugráltam nekik. Tanulság... többet ilyet nem. Ha nem jön össze, hogy elmenjek, akkor inkább kihagyom.
Ma is volt festés... persze megint nem alakult jól a dolog - Zsolti szempontjából, hogy ráérjen... mert gyümölcsfa szállítmányt várt... Elhoztam a lányokat az oviból... egyszer csak kopogtattak az ajtón... Kornél... oké átmegyünk... legalább a lányoknak legyen jó a délutánjuk, ha már nekem megint elúszott a programom... Aztán Zsolti telefonált, hogy csúszik, mert még nem érkezett meg a fickó... Erre Adél hallván a dolgot... mondta, hogy menjek el nyugodtan, majd a Zsolti munka végeztével elviszi haza a lányokat, addig eljátszanak a két fiúval.

A kontrasztot festettük... piros és zöld... akril festékkel...

még 3 testvér

Liza ma reggel - az előszobában kabátvétel közben - kiadta a parancsot...

- Szeretnék még 3 testvért. Szeretném, ha öten lennénk testvérek.
Miután a reggel elég döcögősen alakult... lassan öltözködtek, lassan tudtuk őket öltöztetni... ezért a válaszom:
- Na persze, akkor öltöztethetnénk 5 gyereket.
- Anyi, én már nagy vagyok, majd én öltöztetném a kicsiket... és megtanítanám őket két lábon ugrálni.
- Igen? Jaj, de jó.
- Menj el ahhoz a bácsihoz (szülész-nőgyógyász) és ahhoz a nénihez (szülésznő) és mond meg nekik, hogy tegyenek a pocakodba még 3 babát.
- Igen Liza? - és én már gurultam is a nevetéstől... (Hát nem tudom, apád örülne-e neki?)

a lényeg... jó kedvvel hagytuk el a házat...
(és még most is ezen nevetek, ahogy írom)

univerzális kosár

univerzális kosár... a nevében is benne van, hogy arra használja az ember, amire éppen akarja...

• a lépcsőjárás alkalmával hozzák-viszik a lányok játékokkal tele... jó, hogy van két füle és rugalmas a kosár...
• a boltban, ahol vettem, ott az eladó csaj, azt mondta, hogy szennyes kosárnak vagy teregető kosárnak is tuti