Szonja drága mostanában sértődős... felhúzza az orrát és elvonul miközben törölgeti a műkönnyeit, amiket kiprésel... és durcás, dacos...
Az óvónénik nagyon sajnálják ilyenkor... de olyan zabálnivaló is egyben, mondta tegnap éppen a Márti óvója...
Odamegyek hozzá és mondom neki... - Szonja, sírjál csak nyugodtan... erre rögtön abbahagyja a sírást.
Azért sír mostanában, hogy teljes legyen a kép... hogy ő éhes és a szekrényből kér mosolygós kekszet, reggeli után és persze majdnem ebéd előtt... és az óvónéni nemet mond.
(Szonja állandóan éhen akar halni... és persze mindent megeszik és repetázik is... erre Márti óvó: Otthon nem adnak enni? - De, csak nanyon keveset - ez a válasz...)
A Zsófiban valamelyik nap mosolygós kekszet kerestünk... és már az "egész bolt" nekünk segített... a végén találtak nekünk állatfigurás háztartási kekszet... azt az örömöt... hihetetlen.
Liza bokáig szeretné növeszteni a haját, hogy lelógjon a toronyból... én meg kitaláltam... már jó régen, hogy opera énekesnő lesz, mert tutin kivágja a magas cé-t... így az álma is teljesülhet majd a Milánói Scala-ban... ott ülhet a torony tetején a hosszú leomló hajával... és sikongathat a kedvére... én meg ott élek majd "vigyázva őt"... (Olaszországban)...
Már bele is egyezett az operaénekesnői állásba... (amúgy nem vagyok zizi... csak egy kicsit)
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése