játszóterek

Végre jó idő volt, ami arra készteti a szülőt és gyermekeit, hogy kimenjenek a szabadba és róják az utakat. Ez a sétálás arra jó, hogy este a gyerekek beessenek az ágyba és rögtön elaludjanak... ez az úgynevezett "fárasztási hadművelet", ami mindig beválik. Zsolti dolgozott... én meg, hogy ne otthon kínlódjunk elindultunk játszóterezni... először a jánosi játszótéren voltunk, majd a péteri játszóteret is bevettük. Itt is ott is vannak játékok, amik nem annyira használhatók és vannak persze olyanok is, amik nagyon bejönnek a lányoknak. A egyik jánosi játszótéren például vannak gumik növekedő nagyságban, melyek nagyon tetszenek.

ovis néptánc

Az ovis néptánc hetente szerdánként van.
Liza nagyon szereti és várja mindig ezt a napot. Igazából még nem láttam őt, őket táncolni, de ami késik, nem múlik. Kicsit hamarabb érkeztem, mint ahogy vége szokott lenni a táncnak. Az ajtó előtt álltam és hallgattam a kiszűrődő zajokat... éneklés, topogás, tapsolás... most fordul felkiáltás... nagyon jókat mosolyogtam és úgy, de úgy megnéztem volna a produkciót.
Liza azzal jött ki a teremből, hogy: -Anyi, képzeld el fel fogunk lépni... de szilvi néni nem lesz ott, hanem az anyukája segít majd nekünk... Annyira, de annyira várom már, hogy lássam a csapatot táncolni.

Kicsi Liza mindig valami énekkel jön haza a néptáncról... úgyhogy e téren tudok mindent...

Hármat tojott a fekete kánya,
engem szeret a kend barna lánya.
Kikityenbe, kukutyomba,
gyere rózsám a kocsimba.
Nem ülök én a kend kocsijába,
nem kell nékem a kend barna lánya.
Kikityenbe, kukutyomba,
gyere rózsám a kocsimba.

Reni • Hajni

Telefonált a Hajni - Liza ovis barátnőjének, a Renátának az anyukája -, hogy átjönnének játszani.
Persze... egy fél óra múlva már itt is voltak, addig Liza és Szonja rohangáltak folyamatosan az ajtóhoz és ki kukucskáltak, hogy megérkezett-e már a Reni. Ezt egy idő után megunva odaültek a bejárati ajtónál lévő székre és vártak. Ezt az örömöt... hihetetlenek a gyerekek... tőlük kellene tanulnunk...

rajzolás

Annyi, de annyi rajzot tudnék felpakolni ide... ám azokat először le kellene fényképezni... és lenne velük elég munka... egyenlőre mappákba gyűjtöm... és majd időt szakítok rá, hogy felkerüljön egy-kettő ide.

Liza nagyon szeret rajzolni és tud is. (szeretném ha ő...)

Szonja meg persze, ha látja, hogy a testvére rajzol, akkor ő is neki kezd... ő is tud... látván a kiscsoportosok mappáit... így tudom hasonlítani a korosztályához.

ovis farsang

Végre eljött a nap. Liza drága visszafelé számolt egy ideje, hogy mennyit is kell aludni még a farsangig...

...

koccanás utáni fényképezés

Néptáncon voltam (kedd délután)... mikor érkezett a telefonhívás, hogy száguldjak haza ezerrel, mert Szonja és Liza egymásnak futottak és Liza szájából dől a vér. Ugye, ha nem látja az ember a sérülést, akkor nem igazán tudja elképzelni, hogy mit is jelenthet az, hogy dől a vér... mert ugye minden relatív... ami az egyiknek kevés, az a másiknak sok...
Egy szó mint száz siettem haza, ahogy tudtam. Zsolti szerencsére elkezdte jegelni a duzzanatot... megnézni nagyon nem nézte meg, csak lemosta folyóvízzel és elkezdte a hűtést... ami nagyon ügyes húzás volt tőle... Ilyen esetekkel inkább én találkozom, mivel többet vagyok a gyerekekkel... de ő is tudta mi a teendő... és ez már fél siker volt.
Megnéztem a sérülést elemlámpával... a felső ajkán belül sérült meg a szája... vékony bőr, hajszál erek... persze, hogy ömlött a vér... baleseti sebészet kizárva... nem volt repedés, "szakadás"... Azért Adélt áthívtam, hogy ő is állítson fel diagnózist... Még egy órát jegeltük, aztán aludt a kicsike reggelig.

A szerdai nap az OVIS FOTÓZÁS napja volt... Tudja az én kislányom, hogy mikor kell harci sérülést begyűjteni... Szerencsére nem volt olyan feltűnő a duzzanat... én láttam... és esetleg, ha valaki tüzetesebben megnézte, akkor az is észrevette. Kicsit csőrike formája volt a felső ajkának, de csak ennyi.

csurog • topog...

Lizát csütörtök délután úgy hoztam el az oviból, hogy az orra folyamatosan csurgott... és sorozatokat tüsszentett... ez nagyon nem tetszett nekem... reggel még semmi baja nem volt...
Így pénteken itthon maradtam velem... és el is vittem megmutatni a doktornéninek... a füle volt egy kicsit piros... ennyi... na meg tüsszögött és folyt az orra.
Szóval az egész pénteki nap arról szólt, hogy fújtunk, fújtunk és fújtunk... pár 100 zsebkendőt tele... délutánra már apadt a dolog... és azt mondta, hogy jól érzi magát... és menjünk néptáncra... felnőtt néptáncra... Kedden is voltunk, akkor csak nézelődtünk... a csajsziknak nagyon tetszett... A Lizának ne tetszene, néptáncra menne minden nap, ha nemcsak szerdán lenne az oviban...
Most a pénteki a "nagy teremben" volt, ahol színpad is van. Szonját vonzotta a színpad, állandóan fellépcsőzött, körbejárta, toppantott párat... és azt mondta: fiúk, lányok ide nézzetek. Liza is felment körbejárta és lejött... részéről ennyi. Szonja meg folyamatosan vissza-vissza tért... Frici papa már többször mondta, hogy figyeljem meg, színésznő lesz ebből a lányból... óóó... mily nehézségek elé nézünk...

szeretlek... csak...

Liza ma olyat mondott amin csak mosolyogni lehet... és persze megjegyezni és leírni:

- Anyi, én nagyon szeretlek téged, csak egy baj van, balkezes vagy.

jó mindenkinek...

Márti mami felajánlotta, hogy a lányokat szombaton reggel odaviszem hozzájuk... és ott lehetnek egész nap, na és persze ott is alhatnak... Liza és Szonja nagyon örültek a dolognak... Szonja múltkor nehezen aludt el és nyugtalanul pihent... ingajáratban jött-ment, mindig valami ürüggyel a mamit magához szólította... DE MOST... fél kilenckor elaludt... és aludt reggelig... bár annyira nem is kérdeztem meg a mamit erről... talán a franciaágyban is csicsikált kicsit... bár kitudja, lehet, hogy a mami annyira lefárasztotta őket, hogy ereje nem volt kínlódni CSAK ALUDNI... Napközben kétszer is voltak sétálni a friss levegőn, amiről ugye köztudott, hogy fárasztó hatású a gyerekekre... (jó értelemben)

és ez nekünk is jó volt... kis pihenés... kicsit ketten...

köszönjük...

Vasárnap ebédre mentünk a mamiékhoz... a két kicsi lány örült nekünk... Liza meg még ebéd után is ott maradt... Kornéllal, Flórival sátraztak... vagyis jobban mondva... BUNGIT ÉPÍTETTEK...

Liza egy napos szabadsága

Éjszaka kicsi lánykám kutyaszerű hangokat adott ki magából... elég erőteljesen... én meg beijedtem, mert az ugatás egy gyerek torkából ijesztő... Így reggel megvonván tőle az oviba menés lehetőségét... elvittem vala a gyerekorvoshoz... aki meghallgatta vala a tüdőhangját és belenézett vala a torkába... és mindent rendben talált vala...

családi karácsony... családi képek

A karácsony... igen mindenki készülődik rá ezerrel és olyan fontos eseménynek tűnik sokak számára... Igen fontos... bár a tavalyi decemberi történések után nálam már nem igényel akkora nagy odafigyelést... nem kell túlspilázni a dolgot... a fő, hogy egészséges legyen mindenki... Nem az számít, hogy hányféle sütemény készít az ember és hogy terülj, terülj asztalkám legyen... Persze nem azt mondom, hogy ezt teljesen el kell felejteni... nem... csak ésszerű keretek között mozogni e téren.

A lányok már nagyon várták a mai napot... Liza visszaszámlált... már csak két nap... már csak egy nap... 24-én a maminál és a papánál voltak, hogy mi mindent elő tudjunk készíteni két nyüzsgő kis csaj társaságát mellőzve. Nyugi volt, haladtam a dolgokkal... szép rend lett. A Jézuska feldíszítette a karácsonyfát...
(Azt már nem lehet beadni a lányoknak, hogy a Jézuska hozza a fát, ugyanis Zsolti a boltban árul fenyőfát...Tavaly a Lizával díszítettük... nem tudtuk lepasszolni a lánykát, lánykákat... 23-án jöttünk haza Lizával a kórházból kimerülten... rossz hírekkel... kételyekkel... ünnepelni nekem semmi kedvem nem volt, az aggodalom rányomta a bélyegét mindenre... Lizát meg nem akartam szem elől téveszteni... a jó hír az volt, hogy megtalálták a betegségét okozó vírust... és a rávaló antibiotikumot, ám ez nem hozott megnyugvást... na, de nem is erről akartam írni.)
Szóval a lányok fél 5 körül érkeztek meg, addigra a Jézuska FELDÍSZÍTETTE a fát... most ideért hozzánk... Az emeleten átöltözködtünk szép ruhába... addig a Jézuska betette a fenyőfa alá az ajándékokat... az ajándékokat nagyon eltaláltuk... sokáig játszottak vele, nagy örömmel, mosollyal az arcukon... Ilyenkor olyan jó látni, ahogy belemerülnek a bontásba, nézegetésbe és mosolyognak, nyüzsögnek, örülnek... és persze mi is örülünk az örömüknek.

szánhúzó kutya

Nagy a hó... most kell kihasználni... előző alkalommal sajnos Szonja beteg volt, így szobafogságra voltunk ítélve és hát ennek következtében a havat csak bentről néztük... hóembert még nem sikerül építenünk... és ma sem... a hóban sétálás és a szánkózás volt a program...
Liza nagyon hiányolta a hóemberépítést... Szonja nem akart... így hát kimaradt... remélem most télen még sort kerítünk a hóember építésre... A havat mindketten nagyon élvezik, mint a legtöbb gyerek...

A bejegyzés címe... na igen... én nem fáztam, én voltam a szánhúzó kutya, akinek futva kellett megtennie a távot... fogok én többet ilyet csinálni?... azt hiszem igen... de majd eljön az idő, mikor én ülhetek majd a szánkón és a lányok húznak...

mézeskalácsdíszítés

Mai napi feladat a mézeskalácsok díszítése volt... porcukor és tojásfehérjemázzal... és díszítőgyöngyökkel, mazsolával, aszalt meggyel, aszalt vörös áfonyával és mandulával...

mézeskalács sütés

Semmit nem bíztunk a véletlenre... így két mézeskalács receptet is teszteltünk...
Összesen így másfél kiló lisztből gyúrtam tésztát... és persze a párkányon pihentek, mert a mézes tésztáknak felhasználás előtt kicsit meg kell dermedniük... ne és megvártuk a Zsoltit...
Ebéd után kezdődött a nagy mézeskalács kiszúró- és sütőverseny... kicsit sok tepsivel készült...
(na legközelebb ilyet ne csinálunk...)

lányok fényképeztek

Lassan telnek a napok mióta itthon vannak a lányok... igazából teszek vagyis teszünk-veszünk... ők főleg szétpakolnak... játszanak, ahogy gyerekekhez illik... vagy inkább, ahogy a gyerekek szokták, ez az ő feladatuk... én meg igyekszem rendet teremteni és a házi munkában is utolérni magam, ami igen-igen akadozik... és az utolérés nem igazán jön össze, mert mindig "keletkezik" valami új, amit el kellene végezni... és csak tornyosulnak a dolgok... rohannak a "porcicák" fel s alá... és a sarkokból pókok kandikálnak ki... na meg pókhálók imitt-amott... ja és sajnos molylepkék szálltak meg... és nem tudom kideríteni, hogy honnan érkeznek...

Szóval a nagy unalomba... vagyis inkább monoton napokba kell csempészni valami újat... most a fényképezés volt az, ami igencsak lekötötte mindkét lányka figyelmét elég huzamosan... Fényképeket majd mellékelek... érdekes remekművek készültek.

Liza • nyuszi csoportos nyílt nap

A két csoport nyílt napja egészen más volt... a kicsik még nagyon anyásak, azaz ha anya megjelenik akkor rajta csüngenek... és nem tévesztik szem elöl... ott nagy nyüzsgés volt... Lizáék csoportja középsős és nagy csoportos gyerekekkel van tele... nagyobbak... tartósabban oda tudnak figyelni egy dologra... nincs az a ragaszkodás már... ölbe ülés, bújás... Mindenki szófogadóan csinálja a dolgát... azaz játszik, és ha feladatot kapnak, akkor ők szeretnék csinálni...

képek...

Halász Judit koncert

Mindkét lányka nagyon várta már a nagy napot, amikor Halász Judit koncertre megyünk.
(Őszintén... én is most voltam először Halász Judit koncerten.)

Szonja odafelé bealudt az autóban és másfél óra durmolás után meglehetősen elemében volt... a fenekén megülni nem igazán tudott... Zsolti és köztem ingázott, hol itt, hol ott ült az ölünkbe... vagy ha nem ült, akkor állt és guggolt a két sor között. Folyton küzdött éhségével és szomjúságával... szerencsére tudtuk csillapítani étvágyát és szomját. Liza, aki már jobban értékeli az ilyen dolgokat, már csak koránál fogva is, na meg más a beállítottsága... nagyon figyelt... és együtt énekelte az énekeket Halász Judittal. Ő igazán élvezte.

Fényképezni is megpróbáltunk, ám az eredmény nem lett olyan jó.

jánossomorjai központi télapó

A művelődési házba ma délután érkezett meg a télapó... Ameddig várakoztunk, bábelőadással szórakoztatták a kicsiket, na meg persze a nagyokat is. A lányok nagyon élvezték a bábelőadást... és felszólításra be-be kiabáltak, énekeltek... (kicsit ugyan hátul ültünk, de az egész nézőtérhez képest így is középen... na jó még éppen jól lehetett látni a bábokat)

Egyszer csak megérkezett a... megérkeztek a krampuszok... a mi gyerekeink összerezzentek... Korom fekete ruhában voltak tetőtől talpig és a fejükre egy fekete vékony harisnya volt húzva... nagy piros filc nyelvük ott lifegett ide-oda a szájukból kilógva... közben meg nagy láncokat csörgettek...

- Jaj, a krampuszok elviszik a rossz gyerekeket... - mondta Liza megszeppenve.
- Te rossz gyerek vagy? - kérdeztem én.
- Nem... - válaszolta ő.
- Liza, akkor nincs mit félned, félnetek... - mert ugyebár Szonja is nagyon fülelte a beszélgetésünket.
... és végre belépett a télapó...

Elérkezett az ajándékosztás... Annyira, de annyira bátrak voltak a lánykák, hogy mi végül a Mikulás segédeitől kaptuk meg az ajándékokat... és még a krampusz kérdésére is válaszoltak a csajok...
Kellenek az ilyen kis erősítő dolgok... az élet is kemény...

beöltözősdi

Liza és Szonja beöltözősdit játszottak. Az előszobában a sapkák, sálak, kesztyűk halomban hevertek, válogattak, húzták, tették-vették a dolgokat... és minden alkalommal bejöttek megmutatni magukat... A fényképezés sajnos csak a vége felé jutott eszembe, mikor már a Szonja nem volt hajlandó semmire, csak a Liza nyüzsgését nézte és gurult utána bébitaxival.

a magyar zászlós lányka...

ovis festés

Két órát töltöttem délelőtt az óvodában a gyerekek közt (Liza csoportjában).

Mikor beléptem a terembe, valaki elkiáltotta magát: -Liza, itt az anyukád! Liza félredobott mindent és futott oda hozzám, megfogta a kezem és büszkén nézett a gyerekekre... Megkértek, hogy fessek a gyerekekkel egy képet... Előzmény annyi, hogy a mostani projekt (téma) a papír volt... ezt az összetett kérdést járták körül az óvónénik a kölkökkel... hogyan készül... milyen formában van jelen mindennapi életünkben... papírgyűjtés... újrahasznosítás... stb... Ilyenkor a szülőket is megkérik, hogy ötletekkel segítsenek... (Mi készítettünk egy olyan kis tömböt, amiben jó sok fajta papírtípus volt megtalálható.)

Hihetetlen volt az a sok kis kavargó gyerek... pici asztalnál, pici széken ültem... és mindenki látni akarta, hogy hogyan nyomkodom ki a tubusból a temperát és hogy hogyan festek és rajzolok ezt-azt...