milyen jó...

Zsolti szinte egyedül tette le a lányokat... na jó... azért az elején ott voltam segítségnek... Aztán elhúztam a csíkot Óvárra orvoshoz. Milyen jó, hogy van magánrendelés, mert az ember a saját lehetőségeihez igazítja a dolgokat. Negyed 9-re mentem... és negyed 10-re értem haza... Addigra a lánykák aludtak, Liza rögtön bevágta a szundit... a Szonjával kicsi aludni kellett... de simán ment a dolog, mondta a Zsolti.

korlát

Szonjának előző héten a rácsos ágyának a korlátját lejjebb kellett tolni, ereszteni, mert őnagysága - szerencsére eddig nem érzett késztetést a kimászásra - próbálkozott kimászni és félő volt, hogy kipottyan az ágyából. Lejjebb toltam a korlátot és Liza ügyes, gondoskodó testvér lévén elkezdte tanítani a fogásokra, amivel profin ki-be tud majd közlekedni. Na kellett ez nekünk, Szonja közlekedik. Este, ha úgy gondolja és ő nem akar még aludni, akkor kimászik és fel s alá jön-megy... és kiabál, sír, akaratoskodik. Nem szabad hasonlítgatni a testvéreket, de mégis mindenki ezt teszi, mert az egyik így, a másik úgy... és már kész is a hasonlítgatás. Persze szerintem a lényeg az, hogy ez a hasonlítgatás ne a gyerekek előtt történjen... ők ne hallják a dolgot, mert figyelnek. Csupa fül és csupa szem egy idő után minden kis kölyök. Szonja közlekedik... akaratos... nem lehet vele beszélni olyankor, mikor ő valamit elhatároz... Kitartóan mondja akár fél órán keresztül is és meg sem hallja az ellenérveket. A minap fél órát küzdöttünk délután egy dologgal kapcsolatban... Liza is besegített egy idő után és ő is mondta, amit én már egy ideje ismételgettem a kicsi lánykának...

Liza egy idő után megkérdezte:
- Anyi nem érti a Szonja, amit mondunk neki?
- Dehogynem... Csak nem akarja... és ezáltal direkt nem érti, csak ismételgeti, amit ő akar.

csontok

Liza mostanság rendszeresen felsír éjszaka és panaszkodik, hogy fáj a lába, fáj a lábában a csont. Én emlékszem, hogy mikor kicsi voltam nekem is volt hasonló hasogatós lábfájásom éjszaka. A szakirodalom azt írja, hogy ez úgynevezett növekedési fájdalom, valaki érzi, más valaki pedig nem. Zsoltival beszélgettünk a dologról... ő neki is volt ilyen kínja... ő elfogadta a magyarázatot, amit kapott, hogy nő és azért fáj neki. Liza a kis mimóza is próbálja elfogadni és egyre kevésbé üvöltős a sírása, ha felébred éjszaka erre az érzésre. Egyre könnyebb megnyugtatni és gyorsan visszaalszik.

Amúgy meg ügyes kicsi lányka... az éjszakai vízivást elintézi saját maga... talán éberen alszom, de többször felébredtem már a zajokra és próbáltam beazonosítani a dolgot... nyelés (kortyolás), pohárletétel... betakarózás...
Az éjszakai pisilét még nem intézi el egyedül, bár mostanság nagyon ritka, hogy kell neki. Régebben napi rendszerességgel volt éjszakai "program"...

még pöttyös

Voltunk délelőtt a doktornéninél... még pöttyös a Szonja mandulája...
óóó... múljon már el...

hahaha

Szonja délután kapott sárgadinnyét. Liza nem volt itthon, mert a Kornél és a Flóri jöttek érte 4 óra körül és játszani hívták... el is húzták a csíkot hármasban a szomszédék felé (bár ezt nem láttam...) Egy óra múlva hívtam az Adélt, hogy megérkeztek-e... hát persze...
A lényeg: Liza vacsorára kapott egy kis sárgadinnyét. Miután kiderült, hogy ő már evett a szomszédban görögdinnyét, csak két szeletet adtam neki. Erre Szonja: - Anyi nem ad neked több sárgadinnyét... hahaha - mindezt huncut hangon, szinte dalolva bebebe-vel a végén közölte.

virág lesz belőled...

Permetező repülőgép szállt el az előttünk lévő szántó felett. Kifutottam, hogy megnézzem. Erre Liza rám kiáltott.

-Anyi, ne menj ki, mert lepermetez és virág lesz belőled.
- Igen?
- Tudod, ha lepermetez, átalakulsz virággá, mert gyenge vagy... és csak az erős dolgok maradnak meg. Szonja is gyenge én is és api is. Ne szabad kimenni.

lelassult az élet megint...

A türelmem... nem szabad fogynia, mitöbb nőnie kell.

Ma délelőtt voltunk újra a dokinéninél. Vasárnap Szonjának elkezdett folyni az orra és tüsszögött is sokat és a szemei is bepirosodtak. (Őszintén rossz volt ránézni... ennyire elesett ritkán szokott lenni.)

Kiderült... két vírusfertőzés egyszerre... az egyik a torokfájásos, tüszős mandulagyulladás... fülfájással megspékelve. A másik a náthás-kötöhártya gyulladásos vírus. Ilyen kombináció még nem volt. Eddig egyszerre csak egy kínnal kellett megküzdenünk. Most sajnos kettővel. Aludni körülbelül 4-5 órát aludtam csütörtök este óta... Bírni kell... és a türelmemnek is nőnie, mert rendesen nyűgös a kicsi lány, aki ilyen nem szokott lenni. Liza is itthon van péntek óta... ez csak nehezíti a dolgomat, mert ő meg menne ki játszani... de nem engedem, mert akkor Szonja is akar és ő így nem igazán játszhat kint a napon és az erős szélben.... Nehéz egy 5 éves okos kislánnyal, nehéz lefoglalni... megérti, mert hogyne értené meg... de ő jól van... játszana, futkározna a szabadban. Én meg csak mondom: - Kicsi Liza nem tudok itt és ott is egyszerre lenni. Most fontos, hogy a Szonja hamar meggyógyuljon.

Vasárnap jó volt, itthon volt a Zsolti... elvitte magával öntözni a Virágudvarba... utána meg hazaérvén jöttek a fiúk (Kornél és a Flóri) és kézenfogva elrángatták a Lizát játszani... Délután meg a Zsoltival a kertben tevékenykedtek. Én meg csak a kicsi Szonját pátyolgattam... - Anyit akajom - ez a mondat naponta több tucatszor elhangzik. Szonja mellé odaláncolva jó dolgok is történnek... legalább 20 ruhát megvarrtam...

Szonja reggel 8-kor, majd kettőkor és este nyolckor kapja a Cataflam cseppeket... de az este 8-tól reggel 8-ig tartó időben a lázcsillapító hiánya miatt felszökik a láza 39 körülire és akkor éjjel 1-2 körül kúpot kell neki adni... és ezt a műveletet csináljuk péntektől fogva... (A csütörtököt nem számítom, akkor a lázcsillapítás volt még csak a téma... kúp, Panadol és újra kúp)
A doktornéni szerdán reggel visszavár minket... hogy hogyan alakul a kicsi lány.

Mindig azon gondolkodom, amit az Adél mondott. A bölcsibe betegen is viszik a gyerekeket, az oviban ezt nem engedik. Kellett nekem 2 hétig bölcsibe vinnem... rossz döntés volt, nagyon rossz... (kellett ez nekünk, hát nem... a Gábriel doktornénire kellett volna hallgatnom és szeptemberig itthon fogni). A lányka szeptemberben kezdi újra a pályafutását, akkor már az oviban.

A napokban többször a kialvatlanság miatt, elsötétült előttem a világ... le kellett ülnöm és mély levegőket vennem, mert ha elájulok, akkor gáz van nagyon. A súlyom is érdekesen alakul... kezdem elérni "versenysúlyomat"... ami 49 kiló. A derékszíjamra egy lyukat kellett csinálni, mert különben nem tart semmi.
Szóval... lelassult az élet... és nehéz most nagyon, de lehetne nehezebb is, ha egyedül nevelném a lányaimat/lányainkat, de szerencsére ez az eset nem forog fent. (Vannak anyák, akik ilyenkor is teljesen egyedül vannak.. Hogy bírják azok?... És mégis bírják, mert bírni kell.)

(Na ezt jó volt kiírni magamból... tanulok egy barátnőmtől... ami a lelkemet nyomja kiírom magamból... persze nem mindent... van, ami csak piszkozatként marad meg...)

10 éves a...

Délután 10 éves ünneplés volt, a Napsugár Gazdabolté. Zsolti mondta, hogy örülne neki, ha én is és a lányok is ott lennének... Én is akartam ott lenni, de mivel Szonja nem volt éppen a topon, szívesen kihagytam volna őt belőle, ha tudott volna rá valaki vigyázni. Mentünk, ott voltunk, és ezt sikeresen végig nyüglődtük a Szonjával... Semmi sem tetszett neki, csak ült és rajzolt, vágott, míg Liza ezerrel nyüzsgött. Mire fél nyolcra hazaértünk megint felszökött a láza 38,5 fölé, pedig 14 órakor kapott Cataflam cseppeket (ami elvileg lázcsillapító is).

Mikor egyik alkalommal a Szonjával a wc-ben voltunk... Ezt mondta nekem:
- Te egy édes vagy. Anyi, te egy jó anyus vagy. Szejetjek... - és megölelgetett. Kell ennél több?

Liza nagyon felszabadult volt és nyüzsgött, futkározott, rohangált és persze hangoskodott. Ő hangos. Sokszor kellett csitítanom és leültetnem magam mellé.
Egyik alkalommal: - Anya, akkor üljek itt és maradjak csendben és ne csináljak semmit? Ne reptessen a lufirepülőmet? Akkor minek vagyunk itt?
Hát igen... ezt megmondta... nagy lány... aki érdekes mondatokkal, gondolatokkal és összefüggésekkel tud meglepni.

Tele van... tán már ki is csordult... vagy rés a pajzson...

Jó kis cím, ami sok mindent jelenthet. Ebben az esetben az én türelmem, az ami kezd elfogyni és lassan türelmetlenségbe csap át. Persze én voltam a hibás a dologban. Hagytam, hogy a rés a pajzson lyukká nőjön... belefáradtam az állandó alkudozásokba, az állandó kompromisszum kötésbe és engedtem. Engedtem a lányoknak az egyik nap egy kicsit... és a következő napokban már követelőzőbbek lettek és egyre többet akartak napról, napra. A Lizával lehet kompromisszumokat kötni, na nem csak azért, mert ő nagyobb, hanem ő más, mit a Szonja. Lizával már kiskorában könnyebb volt a kompromisszumkötés, mint a Szonjával. Szonja, ha valamit a fejébe vesz, azt tűzön-vízen keresztül véghez viszi. Ez majd a jövőre nézve lehet jó tulajdonsága is, ami által eléri céljait és nem adja fel egykönnyen, de sajnos rossz tulajdonság is kialakulhat belőle, ha nem vagyok észnél. Igyekszem okos lenni.
Az egyik nap engedtem, hogy este az én ágyamban lámpázzuk a Szonja fülét meg, mert panaszkodott rá, hogy fáj neki egy kicsit és be van dugulva... Mostanra odáig jutottunk ezügyben, hogy lassan másfél hete, ez az elalvás előtti program, hogy lámpázom a fülét. Erre fel Liza is vérszemet kapott... és 3-4 napja neki is lámpázni kell a fülét, hol ott neki nem is fáj.

A dologhoz hozzátartozik az is, hogy Szonját csütörtök délben valószínű, hogy már lázasan hoztam el a bölcsiből, ami 1 óra körül tűnt fel, mikor is jó piros volt mindkét pofija. Hőmérés... hűtőfürdő... (kellett) magas volt nagyon a láza... majd kúp... A kúp szerencsére le is vitte a lázát 37, 4-ig... jól kiizzadta magát, de estére megint felszökött 38,5-re, akkor Panadolt kapott... Majd péntek hajnali 4-re megint felszökött. Már szerda délután olyan kis furcsának találtam, nem akart a játszótéren játszani, hanem folyamatosan haza akart indulni, pedig ő és a Liza akarták a játszóterezést. Patti hívott péntek délelőtt, mikor éppen a doktornénihez tartottunk, - Szonja nem jön bölcsibe? - kérdezte. - Nem, sajnos belázasodott. - Szerdán mondta nekem, hogy fáj a torka - közölte velem a Patti. Így már teljesen összeállt a kép. A füllámpázások nem hiábavalók lehettek, nem csak pusztán egy anyánál maradást szolgáló tevékenység volt.
A doktornéninél a lányok szétszedték a rendelőt. - Olyanok, mint a fiúk - mondta a doktornéni. Megvizsgálta mindkét lánykát (Lizát nem tudtam oviba vinni, a kicsi lázas Szonját nem akartam hurcibálni ide-oda.) Szonja vírusos torokgyulladást kapott el a bölcsiben. Lizának kutya baja.

Visszatérvén az előző témámhoz... engedtem. Nem kellett volna. Most már okosabb vagyok, délben ebéd után kellett volna megejteni a lámpázást és este, esti mesenézés vagy mese olvasás közben kellett volna véghez vinni a dolgot. Most azon ügyeskedek, hogy visszatérjen a régi kerékvágásba az esti lefektetési program... Ne kelljen fél órát a gyerekek füllámpázásával tölteni még 8 óra után. Igen... a rés ha nem vigyázunk nő, növekszik és végül jó nagy lyukká nőhet.
(Persze ha fáj a füle... lámpázok...)

hogy jókedvem legyen...

Jó nagy hangerővel, őrjöngve kéretik hallgatni...
(már, akit érdekel)

...

...

...

a napocska

Szonja olyanokat tud mondani, hogy... csak úgy mosolygok nagyokat...

itt egy... (jó lenne mindet feljegyezni, de hát az sajnos nem megy)

• Anyi, a napocska felszippantotta a pocsolyát.

sok... sok... sok...

Nagyon sok a lemaradásom a lakás területén... ha szétnézek a lenti részen... mindenhol találok nem odaillő dolgokat... ha szétnézek az emeleten ott is találok jó sok nem jó helyen lévő dolgot... Elhatároztam, hogy akkor most rend lesz... nem várok senki és semmi segítségre, mert az nem érkezik... majd én segítek saját magamon, ebben nagy a gyakorlatom, azt hiszem én (talán) a jég hátán is megélnék... (legalábbis ezt gondolom magamról, amiben biztosan van valami). Szóval hétfő, kedd meg még a szerda délután is javarészt ez ügyben munkálkodtam, míg a lányok szépen eljátszottak... Ma mikor már nagy volt a kupi a lányok szobájában, akkor előrukkoltam azzal, hogy megyünk játszóterezni, ha rendet raknak... Liza ügyesen pakolt, igaz nem mindent pontosan oda, ahova kellett volna... de a földön nem maradt semmi. Szonja csak ezt-azt rakodott el... keveset.
Azt hiszem így - hogy a lányok ügyesen eljátszanak egy ideig - talán minden nap sikerül valamit helyre tennem és egy idő után elégedett leszek a nem halmokkal... Ma például fent a mosókonyhában raktam rendet... persze még lehetne fokozni, de már így is jobb, mint volt.
Egy nagy baba-fürdetőkádnyi ruha (púposan) vár vasalásra illetve varrásra... ez is az is van benne. Ez majd a napokban kerül felszámolásra.

óvári vár

Az első vasárnap mikor Zsolti - jó 3 hónap kihagyás után - itthon volt. Reggel szép lassan - már amennyire a lányok ezt "megengedték" - keltünk fel. A mai nap nem siettünk el semmit. Az ebéd már szombaton elkészült, így főzni sem kellett. Ebéd után - nem a legkisebb, hanem - én aludtam másfél órát, mert Zsolti nem akart sehova sem menni, ezért úgy döntöttem, akkor kipihenem magam a délutáni alvással. Mikor ébredtem, Zsolti közölte, hogy akkor mehetünk. Na de ebéd után még sehova nem akart menni, mi történt? Megesett rajtam a szíve... jó mi... Jó kis program lett belőle... a "fényképészünk" otthon felejtette a gépét... így jobb híján a mobiltelefonnal kattogtatott...



Szonja nem akart felmászni erre a kőtömbre... úgyhogy ő lemaradt a képekről... aztán egyszer csak mégis kedve szottyant a dologhoz.

játszótér

Az idő rossz volt... jó nem is, esni nem esett, fújni nem fújt... csak hát meleg az nem volt... de a lányoknak kell program... elmentünk a somorjai játszótérre... jó sokáig voltunk ott...

• csuszdázás
• hintázás
• homokozás
• faágak gyűjtése (játék tűzrakás)
• a játszóház kiporszívózása (játékból)
• virágszedés

és nem akartak hazaindulni sehogy sem...





Majd...

ma van a szülinapom...

Na jó az Alma együttes zenéjét nem teszem be ebbe a blog bejegyzésbe... de meghallgattuk ám... a lányok kérésére... szóval a hangulat megvolt... ez a zene megmosolyogtatja az embert.
(Köszönöm a sok köszöntést és jó kívánságot.)

Borús idő volt. Szerettem volna ha napos ez a nap... de mostanában az nagyon ritka... inkább felhők, szél, hideg, csipp-csöpp, szemerkélés, zuhogás van... Na de ez semmiképpen nem ronthatja el a születésnapos kedvét...

- Te szoktál sírni a szülinapodon...? - mert én mindig egy kicsit... ;) ma már megvolt... de asszem még majd jönnek itt-ott könnycseppek...
- Magáért a szülinapért sírsz? Vagy hogy öregszel? Én nem szoktam. Őszintén: általában ki kell számolnom, hogy hány éves is vagyok.
- Nem azért sírok, mert öregebb lettem... hanem csak úgy... Mit tudom én. (Azt, hogy hány éves lettem anyukámtól tudtam meg... a számok engem sem érdekelnek.)

mellékesen... Zsolti 16-a óta csak 17 óráig van nyitva... Éljen!... A vasárnapja SZABAD... itthon van...

Szóval fél 6 és 6 között már itthon volt... én nekikezdtünk a főzőcskézésnek... ugyanis az alapanyagok a Zsoltival érkeztek...
Finom serpenyős filézett csirkecomb husi falatok készültek... saláta... szív alakú piskóta, habos túrókrémmel bevonva eperrel a tetején... A lánykák a köszöntést élvezték és az ennivaló is nagyon bejött nekik... főleg a süti... és az EPER...
Liza rajzolt nekem egy rajzot, a Szonja nem.

"megrendelés"

Már ketten... jobban mondva hárman jelezték nekem, hogy szeretnének tőlem képet... olyat, amit... itt látni:

http://lizaszonjadoboza.blogspot.com/2010/04/kiallitas-megnyito.html

ribizliszedés

A lányok mostanában "bolondulnak" a gyümölcsszedésért. A ribizlibokrunk a sok eső - ami a gombabetegségeket okozhatja és a különböző növénykínokat - ellenére bőségesen hozott termést. Az eső ugye még nem is lenne baj... az csak jó egy bokornak... de a jóból is megárt a sok. A Zsolti csinált lemosópermetezést, aztán még egy szuper szerrel lepermetezte... a bokor levelei ugyan kicsit "furcsák", de a lényeg a sok termés.

RIBIZLISZEDÉS
Egy szó mint száz... kaptak egy-egy tálkát és irány a bokor... fékezni azért fékeztek a bokor előtt... de jól megcibálták. Mindkét lányka máshogy szedte a ribizlit. Liza fürtöstül tépkedte, így gyorsan haladt és hamar megtelt a tálkája. Szonja meg szemenként szedte belebújva a bokorba... így lassan telt a tálkája és mérges volt, hogy a Liza már készen van.

a kertben

"a macskazene"

Mosonmagyaróvárra kellett visszamennem egy orvoshoz... 19:40-re kaptam időpontot. Zsolti bevállalta, hogy leteszi a lányokat este egyedül. - Profin fog menni - mondta ő. Mikor elindultam 7 óra után én nem voltam biztos benne, hogy ez sikerülni is fog neki. Ugyanis Szonja onnantól, hogy megtudta, hogy anya elmegy este doktorbácsihoz... folyamatosan követett és igyekezett szemmel tartani... és azt mondogatta: - Anyi, én is megyek veled... jó leszek, csendbe leszek, aztán hazajövünk. A kezemet nem óhajtotta elengedni. Majd egy óvatlan pillanatban elillantam.
Mikor haza értem 9 óra előtt... nagy hangzavar volt...Liza, ahogy letette a Zsolti 8-kor az ágyába... el is aludt rögtön... nem úgy a másik. Zsolti elmesélte, milyen programokat csináltak együtt a Szonjával...

• Be van dugulva a fülem... - Api, lámpázd meg!
• Szomjas vagyok...
• Éhes vagyok...
• Pisilni kell...
• Egy vakondot meg akajok nézni...
• Én anyit akajom...

Ez volt a repertoárban... és volt olyan elem, ami többször is elhangzott...
Megjöttem, felmentem hozzá és a hüppögő, csupa könny Szonját jól megszeretgettem... velem akart aludni... Simogattam a kis fejét, körülbelül 5 perc sem kellett és már szuszogott is... közbe-közbe egy-egy hüppögés megrázta a kicsi testét...

lányok és a beceneveik

Mikor a lányoknak születésük előtt kerestük a megfelelő nevet, ami a vezetéknévhez passzol és tetszik mindkettőnknek, akkor azt is elhatároztuk, hogy olyat keresünk, amit nem igazán lehet becézni... Ez most így utólag lehetetlen vállalkozásnak tűnik... mert nincs olyan név, amit valahogyan ne lehetne becézni. A szülők, a nagyszülők, a rokonok, az ismerősök úgyis kitalálnak valami becéző formát... ezt azért teszik, mert szeretik a kicsi gyereket...

Ám igazából az eredeti - becézés nélküli - nevük hangzik el a leggyakrabban.

Liza becenevei:

• Lizu
• Lizus
• Lizácska (szerencsére ezt ritkán hallom, de benne van a becenevek közt)

Szonja becenevei:

• Szonnyi
• Szonnyis
  
• Szotyi (ezt csak én szoktam neki mondani)
• Szonjácska (szerencsére ez is ritkán hangzik el)

dilemma

Nagy dilemma előtt állok, állunk...
Zsoltival már többször beszélgettünk erről a témáról, többször szóba került. Szeptembertől Szonja is óvodás lesz... és ő is a péteri oviba fog járni...
A nagy kérdés, amiben döntenünk kell hamarosan, hogy egy csoportba vagy külön csoportba kerüljön a Szonja.

Ez egy nagyon jó kérdés.
Már két óvónénivel beszéltem erről... Liza Piroska óvójával, aki az egy csoportot ajánlja és a másik óvónénijével Éva óvóval, aki pedig a külön csoportot ajánlja. Na most ezen két vélemény alapján nem jutottunk közelebb a megoldáshoz. Nekünk elsőre a külön csoport a szimpatikusabb... ugyanis Lizának egy, másfél évébe kerül beszokni az oviba... 4 hónapig jártunk ovipszichológushoz, aki kijátszotta a rossz érzést, a problémát a Liza kis lelkéből... elfojtott testvérféltékenység... Mostanra már lazult a kicsi lány az oviban... és igyekszik barátkozni... már sok barátja van és szívesen megy óvódába. Éva óvó véleménye az, hogy ha már ilyen ügyesen elkezdett szocializálódni, nem kellene a Szonját mellé tenni, mert vele úgyis nap, mint nap játszik otthon... építse csak egyedül a kicsi baráti kapcsolatait... és egyedül is álljon meg a talpán... Merthát az életben is egyedül kell érvényesülnie... nem foghatja a másik kezét erősítésként...

Pár anyukával is beszéltem már ez ügyben, hogy ő mit tenne a helyemben... a legtöbben a külön csoportra voksoltak... persze jól kifejtették a véleményüket... jól körüljárták a dolgot, úgy alkottak véleményt...

Még az Andi óvót és a Márti óvót szeretném "elkapni" és "kifaggatni" a dologról, hogy ők hogyan látják ezt a témát, úgy általánosságban és persze Liza, Szonja esetében.

Lizával beszéltem a dologról... Szeretném ha az én csoportomba kerülne, de az sem baj, ha másik csoportba kerül, mert úgyis sokat találkozunk a többiekkel... az udvaron... stb... Ezt az egészet olyan nagylányosan mondta el nekem, hogy majd elolvadtam... azok a kis okos szemek és mondatok...

ugrál a szemem... vajon mitől?

Napok óta vagy talán már egy hete is, hogy ugrál a jobb szemem... nagyon kellemetlen dolog. Szokott időszakosan ilyen szemugrálásom lenni... talán megerőltetéstől...
Ám lehet, hogy a tudat, hogy a lányok hétfőtől csak délig vannak bölcsiben és oviban... és rám szakad a két lányka ebéd utáni lefoglalása, az idő értelmes eltöltése... és csak RÁM...

Majd jön a "jó világ"... június 28-tól július 24-ig bezár a bölcsi... és akkor mindkettő egy hónapig itthon lesz velem reggeltől-estig... belegondolni sem akarok... hűha... Lesz talán egy hét, amikor napközis táborba járunk itt Jánoson, ahol persze én is ott kell, hogy legyek, mert Szonja még kicsi... (rajz tábor... mi más?)

Zsolti mondta, hogy megyünk nyaralni... valahova, valamikor... a váciakkal, akiknek tavaly megígértük... Remélem a nyaralás júliusban lesz... akkor az a pár nap, egy hét is lejön az itthonlétünkből...

biciklizés

Megvolt az első hosszabb biciklizésünk úgy, hogy én a nagy biciklivel mentem, Szonja a biciklisülésben ült... Liza meg a kicsi kitámasztós biciklijével tekert mellettem. Elég fárasztó volt a móka, ugyanis Liza nem teker a pótkerekessel gyorsan... és hát az út sem a legjobb (főleg a mi utcánkban egy jó darabig, ám utána is tele van kátyúkkal). Meg persze az autókat is figyelni kellett... csak az út szélén ügyesen... Találkoztunk Katával és kicsi lánykájával... Hannával, akit Mankának hívnak... Kata szuper sebességgel tolta a babakocsit mögöttünk...
Elmentünk egy játszótérre, ám az még nem a Szonjának való... a Liza jól elvolt... Megérkezett Tamás, aki udvariasan megkérdezte, hogy lökheti-e a Lizát a hintában... Liza meg igent mondott, ám pár repc múlva éktelen sírásba kezdett és potyogtak a könnyei.

Majd elindultunk hazafelé, mikor is a Patti telefonált, hogy a házunk előtt állnak... Húzás haza...

cseresznye lányok

Vettünk a boltban cseresznyét. A lányok meg vannak "bolondulva" az "új" gyümölcsökért. Most például az eper, a ribizli (a kertünkben is van mindkettő) és a cseresznye a favorit. Liza kitalálta, hogy ő most cseresznye fülbevalóval fog mászkálni... és kérte, hogy fényképezzem le... még azt a kártyát is lehozta, ami alapján kigondolta a "projektet"... és pózolva beállt, hogy fényképezzem. Persze mikor Szonja drágaságom felébredt az ebéd utáni alvásából, neki is kellett cseresznye fülbevaló... ígyhát... íme...

az év első pancsolása

Nagyon meleg volt a héten és a hétvégén is... Na akkor keressük elő a felfújható medencét és indulhat a levegő bele... -Anyi, megkeresem a pimpát - kiáltott Szonja és Lizával együtt futott a pumpáért. A következő pillanatban már Zsolti pumpált... a lányok figyeltek... majd valahonnan előkerült a Kornél és a Flóri... és ők is szeretnének a mi medencénkben fürdeni... Rohantak haza megkérdezni a szülőket, hogy lehet-e fürödniük... A válasz igen... A slaggal töltöttük fel a medencét, amiből az elején forró víz folyt, majd hideg... így bentről kellett hozni még meleg (forró) víz utánpótlást... kint kellett várakozniuk a medence körül, míg kellő hőmérsékletű nem lett a pancsi víz.

itt még nyugalom van...

itt már nincs nyugalom...

mindenki úszik a maga módján...

görögdinnyét (és almát) esznek...

csiga versek

Gazdag Erzsi • Csigabiga néne

Körülnézett háza táján
Csigabiga néne.
„Közeledik már az ünnep,
meszelni is kéne!”

Meszet oltott egy csöbörben,
s kimeszelte házát.
Olyan fehér, olyan tiszta,
nem találni párját.

Megbámulja, megcsodálja
egész erdő népe,
s háza előtt örvendezik
Csigabiga néne.


Szép Ernő • Csiga

Ez itten a csigaház,
melyben a csiga tanyáz.
Ő nem Pali, se Zsiga,
csak egy névtelen csiga.
Nincs a házán emelet,
víz, se hideg, se meleg.
Nincs házmester, kapupénz
végett nem nyúl itt a kéz.
Nincs villany, se lift, se gáz,
ilyen egyszerű a ház.
S mert ily csöpp a ház:
repülő reá bombát sose lő.
Boldog kis ház ez nagyon,
benne békesség vagyon.
Nincs, aki irigyeli,
hogy tán kincsekkel teli.
Tanítani merem én,
egyszerű légy és szerény,
ellenséged sose lesz,
életed szép mese lesz.

hallépcső helyett csigavadászat

Indulás előtt... a teraszon vártuk a Zsoltit jó egy órát... a lányok már olyan türelmetlenek voltak... hogy kénytelenek voltunk kijönni a házból, mintha már indulnánk... Reggel ébredés után már indulni akartak, ahhoz képest ez az egy óra gyorsan eltelt... Úgy volt, hogy a Pattiék is jönnek velünk, ám utolsó percben sajnos visszamondták érthető okokból.

Az elejéről kellett volna kezdenem... na szóval... Zsoltit megkérték a Krisztiánék, hogy szombaton 6-7 óra körül menjen el Halásziba és onnan vigye őket Rajkára vissza, ahonnan kajakkal elindultak. Zsolti erre kitalálta, hogy akkor mi menjünk kirándulni. Pár hónapja voltunk a dunaszigeti hallépcsőnél, ám akkor még minden kopár volt... most nem, de szúnyogok is voltak ezáltal dögivel.
Akkor legyen a cél a hallépcső... ám én ott egyedül nem igazán maradnék a két lánykával, amíg Zsolti visszamegy Halásziba felveszi a Kriszéket és elviszi őket Rajkára, majd visszajön értünk. Akárhogyan is számoltam az minimum 1 óra... de ha jönne velünk valaki kirándulni, akkor Zsolti hiánya nem tűnne fel. Senki, de senki nem tudott jönni... Idő eltöltési ötletet kaptunk Katától és Tamástól... Halászi szabad strand... vagy egy major... http://www.babosmajor.hu/
Azért induljunk el, ha már beígértük a lányoknak. Az ügy ott megoldódott, hogy az első híd után nem tudtunk tovább menni, egy jó részen átfolyás volt... jobb híján - bár azt hiszem, ennél szuperebb programot nem is lehetett volna kitalálni a lányoknak, tudván, hogy bolondulnak (főleg a Szonja) a csigákért - csigákat gyűjtöttünk egy piros vödörbe. A csigák a korlátokon voltak "fennakadva"... az ár odáig felért. Jó sokáig "vadásztunk" a csúszómászókra... alig lehetett elindulni a lelőhelyről... de végül sikerült... A Liza "hömbölkén" (én neveztem el így) ült és állt... Szonja nem volt hajlandó felülni rá. Majd ettünk egy árnékos, ám szúnyogoktól hemzsegő sátorozohelynél... és akkor telefonáltak, hogy negyed 7 és 3/4 hét körül érkeznek Halásziba a csónakházhoz... ami a szabad strand is egyben... szóval a program magától kialakult... ott várjuk be a Zsoltit... végül Adél is a strandon maradt velünk... Hazafelé Szonja köpött egyet... (ő így hívja a hányást)... a kanyargós úton végig a vödrében lévő (büdös) csigákat figyelte... (Nem csodálom, hogy kidobta a taccsot... én például utazás közben nem tudok lefelé nézni, olvasni... az utat kell figyelnem... na ilyet legközelebb nem csinálunk... eddig mindig az utat figyelte vagy aludt...)

az eredmény... egy jó adag csiga

családi délután az oviban

Én mint "jó anya" mindig igyekszem figyelni és észben tartani dolgokat... de azért hellyel-közzel akadnak bakik... na ez most egy olyan volt... A bölcsiből először a Szonját hoztam el - Liza kérése volt, hogy ne ő legyen az első, hanem most a másik... (Az, hogy a Lizát hoztam el először délutánonként az oviból előre átgondolt, jól megfontolt dolog volt... mivel így biztos lehetett abban, hogy nem ejtem át és a Szonja nem otthon töltötte velem az egész napot.) Szonjával kézen fogva sétáltunk be az ovi udvarában, ahol népes gyülekezet fogadott minket... óvónénik, anyukák, apukák, gyerekek... a májusi családi délutánt elmosta az eső... ez volt a pótlása, amiről nekem halvány gőzöm sem volt... Hát igen a nagy rohanás közben figyelni kellene a hirdetőtáblát is a nyuszi csoportosok öltözőjében. Nagyon jól éreztük magunkat... Szonja találkozott Andorral a bölcsis társával... és jó sokat hintázott... mászókázott, csúszdázott és homokozott Lizával egyetemben, aki a megszokott környezetében ügyesen terelgette a testvérét.

biciklizünk

ovis érdekesség

Kedden én vittem végre a Lizát az oviba... és rögtön kiderült pár dolog, ami addig míg a Zsolti adta le egy hónapig - míg esett, zuhogott és a Szonjával én itthon voltam - nem került szóba.
Ami kiderült: Liza minden ebéd utáni alvás alatt hangos sírásba kezdett, ha rászóltak... mert hát ő már 26 hónapos kora óta nem alszik délben... és rendesen kínlódik az oviban az alvás ideje alatt... nem az a gyerek - bár szerintem olyan gyerek nincs is - , aki elfekszik mozdulatlanul, mint egy darab fa, 1 órán kersztül... Jár keze, lába... de nem hangoskodik... ám rászólnak... jó... tegyék... ő meg megsértődik rajta és sír, hangoskodik... A dolog - az érzékenység - nyitja az lehetett, hogy Szonja itthon volt... és ezt el is mondta minden nap az oviban... már megint a testvérféltékenység, ami itthon nem látszik, hanem az oviban bukik ki nála ilyetén formában...
Ennek egy megoldása van... Szonja megy bölcsibe... és akkor nyugi van... Szonja majd szeptembertől ovis lesz és nagy a valószínűsége, hogy a Liza csoportjába kerül.

Szonja bölcsiben...

Szonjának 30 napig adtam a Broncho-Vaxom nevű gyógyszert - immunerősítő. Előzmény: http://lizaszonjadoboza.blogspot.com/2010/04/gyori-dokineni.html
A kicsike addig itthon volt velem, nehogy a bölcsiben felülfertőződjön... és végre lejárt a 30 nap és a jó idő is megjött... úgyhogy ma ment először a gyerekek közé, akiket itthonléte alatt sokat emlegetett... Patti is ott volt, aki a Szonjának egy biztos pont... szereti és sokat is emlegeti...
Minden gond nélkül ügyesen ment be a bölcsiben - Patti még akkor nem volt, kicsit később érkezett... Erzsi néninek lelkesen mutogatta a szopós iszijét... (egy flakon, aminek a végén szívókás rész van).

Szonja szépen alszik éjszaka, nem horkol már és a garat mandulái is kisebbek lettek... persze most még kapja csütörtökig a homeopátiás golyócskáit... azt 20 napig kell szednie... aztán szünetet tartani...
A Broncho-Vaxom-ot 30 napig szedte... 30 nap szünet... Majd újra 10 napig szedni kell 20 nap szünet és ezt 3 -szor megismételni. (Most a 30 nap május 30-án vasárnap járt le.)

paprikamaglány

Liza vacsora közben ezt alkotta. Kiderült, hogy a kicsike szereti a kaliforniai paprikát...

oltás (szuri)

Eljött a mai nap, újra próbálkoztunk a doktor néninél... most mindkét kicsi lánykát teljesen egészségesnek találta... és megkapták a szurit - a kullancscsípés okozta szövődmények ellenit. Oda úton Lizának magyaráztam (öntöttem belé a bátorságot)... - Aki a csaláncsípést kibírja... annak egy szuri meg sem kottyan. A csalánt a jobb kezével - a vadasparkban - jól megfogta... tépni akart belőle egy jó nagy darabot a kis kacsáknak... Ám a szuri, az szuri... síkított... Szonja volt az első... ő is sírt, de halkabban és kevesebb ideig. Hát igen, Liza az Liza... talán ez a nagy hang és érzékenység egy idővel majd alábbhagy... Mikor még kisbaba volt és a rendelőt betöltötte a nagy hangja... olyan kellemetlennek találtam az egész dolgot, hogy csak mi vagyunk ilyen óriási hanggal, ám azóta már hozzászoktam... Az oviban is ő a legnagyobb hangú, ha sírásról van szó... talán nincs is hangosabb gyerek... oroszlánbőgést produkál, krokodil könnyekkel... Eleinte zavart, hogy mindenki minket néz ilyen esetekben... ám már már hozzászoktam... ez van... ő ilyen... hangot ad nem tetszésének...

szamár etetési hadművelet

Liza a száguldó libapásztor

Ezt be kell tennem ide...

vadaspark

Még szerdán-csütörtökön megbeszéltük a Fücsivel, hogy ha jó idő lesz, akkor találkozunk a pamhageni vadaspark bejáratánál 15 órakor. Hát jó idő volt... ám csak 15 órakor sikerült elindulnunk, de nekik is... szinte egyszerre értünk oda... ők Kapuvárról, mi meg Jánossomorjáról...
Reméltem, hogy Szonja majd az autóban odaúton alszik egy fél órát, de nem tette... hogy fogja bírni?... bírta... rendesen pörgött... Rajta kívül Liza és Soma is rendesen "megdolgoztattak minket" hármunkat... Jácint a babakocsit tolta ő azért maradt ki a gyerekek utáni "futkosásból"... Zsombor a babakocsiban... feküdt, ült, kézben volt... és nézelődött rendesen, nagy kerek szemekkel.
Kezdtük az ottani játszótérrel... volt csaláncsípés... kukorica dobálás állat etetés címén... futkosás, evés, ivás... kiáltozás... a lényeg: élvezte mindenki... én... ám nemcsak én... lefáradtam rendesen...
itt olvasható... http://sommano.blogspot.com/2010/06/vadas.html

képek... még... folyamatosan... :-)))