szöveg...

Szonja folyamatosan beszél... be sem áll a szája... mondja, megállapítja, kérdezi, elmeséli, tudni akarja... az egész nap egy szóáradat... én meg igyekszem a "szövegeit" feljegyezni... kisebb-nagyobb sikerrel...

- A kis fogaim sírtak, mert nem kaptak enni. Így csináltak: ááááá... Aztán kaptak enni és azt mondták: Jaj, de jó nekünk!
- Nekem nanyon, nanyon hiányzik az api és a Liza... Én is akajok oviba menni...

...

csepap, vetáj

Szonja nagy "nyelvújító"... olyan szavakat tud "létrehozni", hogy az ember csak mosolyog. Annyira aranyosan és magabiztosan tudja kérni a dolgokat ezzekkel a fura szavakkal. Nincs ugyan sok, de azok tetszenek nekem nagyon.

• vetáj = lekvár
• csepap = kecsap

Liza és az "R" betű

Most érkezett el a pillanat, hogy (kicsi) nagy lányom az "r" betűt kezdi szépen mondani. Na azért még nem tökéletes, de már recseg... Nem azt mondja: hogy jépa, hanem répa.
Mutogattam neki már egy ideje, hogy hogyan kell. Közeljött hozzám mikor csak az "r" betűt rezegtettem... és figyelte a nyelvem, hogy hol van. Erőltetni nem erőltettem a dolgot. Talán minden héten egyszer elmondtam azt a bizonyos répa, retek, mogyoró mondokát, és őt is kértem tegye ugyanezt.

párbeszéd

- Anyi, a mama nem tudta betapcsojni a Vojit (Wall-E). Anyi te betudod tapcsojni - állapítja meg Szonja.
- Igen - mondom én.
- Te, kis huncut. Hát az anyi be tudja kapcsolni, persze - mondja Liza mosolyogva.

- Anyi a mama elment messzire - mondja Szonja.
- Igen, apu elvitte Óvárra és feltette a vonatra - mondom én.
- Mama, mama, mama... - kiabálja először Szonja, majd Liza is csatlakozik hozzá és egy darabig skandálják a szót.
- Mikor jön a mama - kérdezi a hangzavar után Liza.
- Nem tudom - mondom én.

Szonja és a beszéd

Szonja egyre érthetőbben beszél. Hamar kezdte a szövegelést, de nem mindenki értette, mit mond. Most már nagyon érthető, persze vannak olyan szavak, amiket nem értünk meg, de ő nem adja fel, elmagyarázza, megmutogatja. Saját kifejezései is vannak (tató = takaró • pukk = kocsonya • vakom =vakond • Éma mama = Éva mama)

• Anyi, kéjek vetájt (lekvárt)!
• Anyi, nem kéjek előkét, mert én fölé hajolok, én máj nagy vagyok.
• Én majd építek egy, nagy, ekkora hóembert, mert én máj nagy vagyok!
  

Ez az "én már nagy vagyok" mondat, naponta többször is elhangzik. Ha valaki valamiért, azt mondja neki, hogy te neked ezt még nem lehet, mert te kicsi vagy, akkor keserves sírásba kezd, krokodilkönnyeket potyogtat és nehéz megvígasztalni, bár én tudom a módját... arrébb viszem és elterelem valami új dologgal a figyelmét.

Liza verset mond • Szonja új szavakat mond

Liza szeptembertől ovis lett. A nyuszicsoportba jár és tulipán a jele.
A beszokás egy-másfél hónapot vett igénybe, azóta nagy változás ment végbe kis lényében. Az óvonénik megdícsérik, hogy elmondja saját versikéjét és a többiekét is... mindennap rajzokkal tér haza... és mesél, mesél, mit történt vele aznap.

• TULIPÁN •
Kertemben a tulipán,
Térdig nőtt egy délután,
Piros kelyhe kinyílott,
Zöld levele lehajlott.

• SZILVA •
Kék a szilva, zöld a szára,
Jó lesz nekem uzsonnára,
Barna magját kiveszem,
Édes húsát megeszem.

• KATICABOGÁR •
Katicabogárka, szállj fel az égre,
Mondd meg a napnak,
Nyissa ki a meleget,
zárja be a hideget.


Szonja ma azt mondta:
Anya is... Szájá ott... (Szonja ott), csilla (csillag), ezis, mási (másik), tündé (tündér), pojszi (porszívó), sunyi (süni)...
Szonja megpróbál minden szót leutánozni és meg is jegyzi az értelmét, utána pedig jó helyen használja.