gyógyulunk... furkósbot

A mai nap is kínlódós volt... Liza már jól van, hője még fel-fel ugrik 37,3-ig. Szonjának láza is volt, rólam nem is beszélve... Délelőtt a Zsolti fél 10 körül megjelent, hogy itt van, hazaküldték... (köszi Frici papa, Márti mami) hát jó volt, hogy itthon volt. Holnap remélhetőleg már mindenki jól lesz...

Estére sokasodtak a kínjaim. Lázas voltam egész nap, pedig tele voltam lázcsillapítókkal, tüsszögtem, orrom folyt, bedugult, köhögtem ugatva, ami nagyon fájt, könnyeztem és begyulladt a szemem is (kötőhártyagyulladás)... na ekkor mondtam a Zsoltinak mikor megkérdezte, hogyan tudna segíteni nekem... - Hozz egy furkósbotot és üss le, mert nem bírom... -mondtam... és ha én ilyet mondok, akkor ott bizony már baj van... sokmindent kibírok, de ez már... Aludni nem tudtam egy darabig, sehogy sem volt jó... Majd 1 óra Bioptron lámpázás, több liter forró, meleg mézes, citromos tea na és persze kamillatea elfogyasztása és több kanál méz lenyelése után, kezdett felszakadozni a letapadt cucc a torkomról... és sikerült vízszintesbe kerülnöm. Ilyen betegségem régen volt és a közeljövőben nem is szándékozom újra találkozni vele.
(A negyedik csomag százas zsebkendőt "fogyasztom"... jó a lányoknak is kellett belőle pár, de csak orrtörlésre, nekik az orrfújás orrszívással történik...)

Esett a hó csütörtökön... és mi nem tudtunk azóta kimozdulni, pedig a lányok biztosan élveznék a havat... főleg Szonja, aki félévesen "találkozott" eddig csak a hóval.

pénteki kínlódós nap

Mi hárman lányok betegek lettünk... Lizát nem rosszul öltöztettem fel (ahogy az előző napokban írtam), és onnan jött a megfázás, hanem valami vírusszerű, mert átragadt Szonjára és rám is... A láz éjszaka jött, hidegrázással... A tünetek: orrfolyás, köhögés, hőemelkedés, néha láz... és rossz közérzet... Szóval végigkínlódtuk a napot... és a javulás utjára léptünk...

fejem, szemem... pápá Iza...

Az éjszakánk 2 óráig egy ingajárat volt... nyiszi, nyöszi, pisi, iszi... jaj-jaj...

• egy
Reggel Szonja 38 fokos lázzal ébredt...
- A fejem... -mondta.
- Sötét, fél...
- Esik, hó... itt is... nézem.
Orrocskája folyik folyamatosan... néha köhög egy-kettőt...
• kettő
Lizának is folyik, de már nem patakokban... lassan, de biztosan... és nem annyira hígan... (óóó)
• három
Az én fejem, arról ne is beszéljünk... régen fájt, de most azt teszi... juj, de nem jó... és a torkom...

Szonja délben közölte:
- A fejem - és megfogta a búbját.
- A szemem - és rátette kezeit a szemeire.
- Anya, csicsi.
- Nem akarsz ebédelni? - kérdem tőle.
- Pápá Iza - ezzel elintézte, hogy ő aludni akar ebéd nélkül.

Szonja úgy kb. két hete hurcolja magával a Liza Luca babáját... és egy hete azzal alszik, ha nincs mellette, akkor keresi.

a torkaink

SZERDA

Liza nem ment oviba... helyette doktornénihez mentünk. Persze éppen esett valami hó és esőszerű keverék, hideg volt és fújt a szél... és mindkét lánykát magammal kellett vinnem... a kocsi itt állt a ház előtt, ennyi "szépség" volt az egészben. Liza "benyalta" az óvodai vírust, láz kombinálva torokfájással, ami száraz köhögéssel párosul és grátiszba még kötőhártyagyulladás is jár hozzá. Jó kis vírus... ilyen kombinációról még nem hallottam.

A lényeg, hogy nekem is elkezdett fájni a torkom.

merengés... • látogatók...

Néha elgondolkodom azon, hogy mikor csak a Liza volt még, annyi de annyi időm volt... és mégsem használtam ki, akkor ugyanis elég elfoglaltnak éreztem magam, akinek annyi teendője van. Majd jött a második terhesség, és az első csemete terelgetése mellett fejlődött a pocakban a kicsike... ez is nehéz volt... Megszületett a Szonja pici lányunk... és akkor döbbentem rá a tényre, hogy a Liza mellett annyi mindent tudtam volna még csinálni... csakhát, akkor mikor beletanul az ember az anyaságba, akkor nagyon elfoglaltnak érzi magát... (pedig annyira nem is az, csak az újdonság, a baba elvarázsolja és leköti)... na és most azon merengek, hogy ha majd bölcsibe adom a Szonját és visszamegyek dolgozni, az még nehezebb lesz... és a saját magamra fordított idő még kevesebb lesz... így is mindent sebtíben csinálok, ami saját magammal kapcsolatos... volt olyan időszak is, hogy nem reggeliztem sokáig és csak ebédre kaptam be futás közben valamit... hát a gyomromnak nem tett jót a csak kávé... naja... ezt már nem csinálom, mert Zsolti "megtanított rá" (jobban mondva jól letolt mindig)... hogy ilyet nem lehet csinálni... míg a lányoknak készítem a falatokat, én is csipegessek...

1 óra körül látogatók érkeztek... csak úgy hirtelen... Fücsi és Jácint... nem készültem... erre Fücsi azt mondta: - Nem is akartak szólni, hogy ne okozzanak gondot... -Oké!
Szonja aludt... Liza jól elvolt Fücsivel és Jácinttal... majd elmentünk LEGO-t "túrni"... 3 emberkével és 1 malackával lettünk gazdagabbak... nem terveztem eme dolgok beszerzését... csakhát félórás lego-ba kutatás után kellett egy kis kincs a lányoknak...

hajvágatás • megfázás

HÉTFŐ

Liza oviban volt délelőtt, szépet rajzolt, ügyesen ebédelt. Szonjával fodrásznál voltunk. Hirtelen lehatározás volt, mármint az időpontot tekintve, amúgy meg egy-két hete motoszkál a gondolat a fejemben, fejünkben, hogy egy kis hajvégfrissítés nem ártana a kicsikénk hajának. Szép lett a Szonja... (bár szerintem kicsi rövid lett a frufruja... monjuk úgyis eltűzöm).

Liza benáthásodott. Valószínű én vagyok a hibás. Nem öltöztettem eléggé be, mikor piknikezni mentünk, vastagabb nadrágot kellett volna rá adnom. (Helga, Helga... ejnye-bejnye)


SZONJA
Délelőtt beszéltünk Éva mamával telefonon. Szonja éppen tízóraizott. Köszönj a mamának. Mond, hogy szia.
- Szia. -így Szonja, jó hangosan
- Mit csinálsz Szonja?
- Banánt eszem (persze a hangsúlyok eltolódva... de amúgy szépen mondta).
Közben tovább beszélgettem az anyuval... és Szonjának odanyújtottam az "iszi poharát".
- Vizet nem.

falevelek, kavicsok, piknik

VASÁRNAP

Andau-i Badesee... délután elmentünk piknikezni, na nem szószerint... elmentünk, útra keltünk egészen a korcsolyázó tóig... megnéztük, hogyan olvad a jég... a szélén a vízbe kavicsokat dobáltunk, naja... csak a lányok, mi a Zsoltival arra ügyeltünk be nem kavarogjanak a vízbe... és persze a falevelek... elmaradhatatlan kellék volt...

vár a vár • színház

Zsolti délelőtt dolgozott... neki a szombatjai 8-12-ig "kötöttek"...
Fél egy körül szokott érkezni... és mi lányok ezeken a hétvégi napokon bevárjuk mindig apát az ebéddel.

TAKARÍTÁS LÁNYOSTUL... STUL, STUL, STUL...
Szonja, Liza és én délelőtt vagy 1 órát porszívóztunk, takarítottunk... a lányok élvezték, mindkettő kezében kis söprű és kis lapát... na és a lényeg az egészben: a kanapé körül ezekkel az eszközökkel takarítani és közben róni a köröket a legszuperebb dolog az egészben. Néha váltás történt, a játékporszívó is elkezdte róni a köröket és a húzható kacsacsalád is a kis seprű helyett, hol Szonja, hol Liza kezében köröztek... Na és a kábel, az akadály... segíteni kellett a Szonjának, hogy átjusson rajta... és Liza terelgette... Szonja meg hagyta a nővére gondoskodását... Aztán mikor apa megérkezett abbamaradt az egész... Szonja futott: -Apa, apa... és megölelgette Zsolti lábait, Liza követte a példát és ő is megölelgette a lábakat.

Az előző nap Liza által készített gyöngyök (inkább golyócskák) felhasználása... széttaposása... és ezáltali takarítás kezdeményezése... lásd fentebb...




VÁR A VÁR
Jó idő volt, fárasztásra alkalmas jó idő... Hova is menjünk? Andaui Badesee-re... a "korcsolyapálya" olvadását megnézni? Vagy inkább Óvár a vár legyen a célpont? Kínai napok vannak az egyik bevásárlóhelyen... csábító... És mivel holnap is van nap, csak egyfelé mentünk, hogy én visszaérjek 6 órára és elkészüljek negyed hétre... színház... óóó... régen volt... Tehát a vár győzött és a kínai napok... Jót sétáltunk, a vár körüli csónakázótó olvadását is meg tudtuk szemlélni.

SZÍNHÁZ
15 perc alatt elkészülni jó teljesítmény... főleg, hogyha az ember színházba megy és elegánsnak illene lenni... na és persze akkor jó teljesítmény ha az ember lánya nem készült tervvel, hogy mit is fog felvenni... és még rárakódik a gyerekpizsamák előkészítése az apukának, aki egyedül teszi le a lurkókat és akinek fáj a dereka... Mindent, de mindent előkészítettem, hogy Zsoltinak felesleges mozdulatokat ne nagyon kelljen tennie... szóval így 15 perc alatt ezt véghezvinni nagy teljesítmény...
A darab egy Dickens mű volt... Isten pénze címmel futott, amúgy eredetiben Karácsonyi ének a regény címe.
(Müller Péter írta a szövegkönyvet, Tolcsvay László szerezte a zenét, Müller Péter-Sziámi költötte a dalszövegeket) Musical volt, ami nem a kedvenc műfajom... nehézkesen indult, bár minden színházi előadás döcögősen indul számomra, amíg rá nem érzek az ízére...

a nagy séta • sok-sok gyurma

PÉNTEK

NEHÉZ
A pénteki nap nehéz volt számomra... elfogyott a kávém... ebből kifolyólag nem ittam ... és teát sem csináltam magamnak... Nahát, hogy rászokik az ember bizonyos dolgokra... álmos voltam egész nap... pedig előző este már fél kilenctől aludtam reggel fél 7-ig... Ez az álmosság rányomta az egész napomra a bélyegét... ingerült voltam... Amire rájöttem: csak szép fokozatosan kell megválnom eme italtól... először a délutáni, majd a déli adagot kell elhagyni és helyettesíteni teával... a reggeli adagtól meg nem szeretnék elbúcsúzni.

OVI
Liza a reggeli oviba leadáskor ejtett két könnycseppet... lehet, hogy nem tesz jót neki, ha én adom le... a Zsoltitól könnyebben válik el, bár 4 napon keresztül nagyon szuperül ment a dolog, csak a hétvége közledtével pottyant ez a két kicsi könnycsepp, ami nem is olyan rossz eredmény.

FÁRASZTÁS
Szonjával 10 órakkor elindultunk be a Márti mamiékhoz. A garázsban parkoló babakocsi elhozatala volt a cél... Sütött a nap, de jó hideg volt... a tegnapi 3-9 fokhoz képest újból hideg fagyos idő volt. A szél is tekert elég jól, így még hidegebbnek érződött a levegő. Sétáltunk, sétáltunk... itt sártenger van egy részen... Szonja el is esett egyszer... persze a térdén jó koszos lett a nadrág... Egy idő után kifáradt a picike... felvettem, letettem a lánykát... Megszereztük a babakocsit, aztán apához mentünk a munkahelyére... ott lefárasztotta magát tisztességesen a megerőltető séta után. Hazafelé ahogy elindultam elaludt a babakocsiban, 1/2 12-től aludt 1 óráig, még arra sem ébredt fel, hogy az előszobában levettem róla a sálját, kabátját, sapkáját...
Most voltak olyan napok, amikor szobafogságra ítélt minket az idő... és a kicsike nem fáradt le eléggé... és este nehezen lehetett lerakni aludni... Azt veszem észre, hogy neki is csökken az alvásigénye... jaj nekem... reméltem, hogy ő az én alvókámat örökölte... (de lehet, hogy nem...)

FŐZÖTT GYURMA
Előző hétvégén készítettem só-liszt gyurmát... egy olyan receptet találtam a neten, amibe borkősavat kell tenni és ez tartósítja egy időre az anyagot.

• 0,5 kg liszt • 6 dl víz • 4 evőkanál só • 3 evőkanál olaj • 2 evőkanál borkősav (gyógyszertárban kapható)

Elkészítés: Fazékban összekeverjük a hozzávalókat, tűzhelyen közepes lángon állandó keverés mellett főzzük, kb. 15-20 percig, amikor összeállt. Levesszük a tűzről, langyos állapotban adagokra szedjük, temperával ahány féle színt akarunk készíteni, annyi felé osztjuk szét. Színes temperával színezzük, nem baj, ha csomós lett, mert a színezésnél eltűnnek a csomók. Kék szín csak akkor lesz, a borkő miatt, ha először egy kis sárgával átdolgozzuk, aztán a kéket (de csak kicsit, mert ha sok a sárga, akkor zöld lesz kék helyett). Könnyen formázható, kijön a ruhából, ha kész a mestermű, akkor meg is lehet szárítani.

VISSZAEMLÉKEZÉS

Mikor Liza úgy egy másfél éves lehetett... (konkrétan nem emlékszem, csak napló alapján... hahaha) akkor készítettem ilyen gyurmát, de nem olvastam el a végét... és készítettem kék gyurmát is. A hűtőben egy idő után nagyon büdös záptojásszag terjengett...kölcsönhatásba léptek a borkősav és a kék tempera összetevői... azóta ezt a színt mellőzöm, még akkot is ha a sárga semlegesítené a szagot.

GYÚRUNK
Liza és Szonja egy hete mindennap gyúrnak, formáznak, kiszúrnak sütikiszúróval, böködik ceruzával... Liza még képet is rajzol rá... és nyomkodják, lapítják, gömbölyítik. Készítettem a lányoknak gyöngyöket belőle, de sajnos szétrepedtek egy idő után, ketté váltak (karkötőnek felfűztem a gyöngyöket így erős hatásoknak voltak kitéve).

ide-oda... egy jó sűrű nap...

CSÜTÖRTÖK

Nagyon jó napunk volt (jó sűrű). (Sokszor kellene ilyen, de nem mindig megy a sok itthoni tennivaló miatt... na és ez a sártenger, ami itt van... hú...) Reggel elvittem Lizát az oviba, aztán hazasiettem... Zsolti ment a mamihoz a derékbajával... fél óra múlva visszajött értünk és megkaptam a kocsit. Cipőboltban voltunk a Szonjával, a Lizának egy szandált venni... 25-öst vettem, kifizettem, ha nem jó majd visszaviszem (persze jó lett)... aztán könyvtárba mentünk kivettünk 5 új mesekönyvet... közte kisvakomosat is... na és persze Micimackósat, mondókásat, Nyúl Pétereset és egy Pettson és Finduszt... Kaptam egy eseménynaptárt, amit én csináltam... szép lett... (na nem azért, mert én voltam az elkövető - bár az is lényeg -, hanem szépen nyomta és kramlizta a nyomda). Majd az Annához mentünk játszani. Annának a Jézuska hozott egy tuti kis konyhát és műanyag tépőzáras, vágható gyümölcsöket, na meg egy levélfújó micimackós játékot, a leveleket kell elkapni egy lepkehálóval. Nagyon jól elvoltak a lányok. Szonját a kiskonyha nagyon lekötötte... a sütője világít és sípol, ha készen van az étel, akkor meg csillingelő hangot ad. Tette be a gyümölcsöket, vette ki és mondta: -Anya, fojjó... Szonja dél felé már fáradt volt, semmi nem tetszett neki. Álmos volt, bealudt a kocsiban, már az első percben. Lizáért elmentem az óvodába, közben a Zsolti is "beugrott" a kocsiba, ügyelte kisebb lánya álmát. Szonja nem ebédelt... 12-14 óráig aludt... Lizával 1 óra szabadidőnk volt kettesben... gyöngyöt fűztünk, mikozben én volt győri kollégámmal beszéltem telefonon vagy fél órát... érdekes dolgokat tudtam meg... nincs cég... megszűnt... óóó

Utána játék, játék, játék... a derékszíjamat húzták, visszadugták vagy fél órán keresztül, álltak a lábam közt én meg ültem a kanapén és figyeltem a közös játékot, néha rájuk szóltam, mert a sorrend összegabalyodott párszor... és akkor volt visítás... estére nagyon kivoltam... (a kevés alvás)... sárga fürdővizet csináltam a lányoknak...


Letettük őket és én is 8-kor lefeküdtem. Szonja nem akart aludni... fel-fel sírt, aztán állandósult a sírás... többször bementem hozzá... inni adni neki... a végén betettem magam mellé az ágyba... ezt láttam a legjobb megoldásnak, mert nagyon fáradt voltam... (Zsolti meg pihentesse a derekát)... simogatta az arcom és a szemöldökömet, a hajamat birizgálta... aztán elaludtunk. Kialudtam az utóbbi 1 hónap fáradalmait, a sok éjfélig fentlétet...

(A Jánossomorja Fotóalbum bemutatója ma volt... Örökül hagyva... Márti mami és Frici papa ott voltak... majd kikérdezem őket)

pörgés • kis angyal

Liza pörgött
Lizát én vittem és hoztam az oviból... Zsolti dereka fáj... úgyhogy ő nem akar emelgetni, guggolni és ilyesmi dolgokat csinálni, ami nagyonis érthető...

Reggel
- Anya én nem akarok sírni.
- Hát akkor ne sírjál... -mondom én...
(Liza már egy jó ideje ügyesen megy be reggel a terembe... semmi nyafogás, semmi sírás... csakhát kell a körítés..., bár tegnap reggel nem volt körítés, bement és kész)

Délben
Úgy pattant ki a teremből óvónénistül és dadusostul... pörgött, mint a búgócsiga... minimum tízszer körbefutott... csimpaszkodott, mosolygott... egyszóval fel volt dobva...
Óvónénik mondták is hogy nagyon jó napja volt...
- Anya még a körtémet is megettem... (ez azért fontos dolog, mert a saját gyümölcséből is kapott...)
(keddenként gyümölcsnap van... és mi mindig elfelejtünk kedden gyümölcsöt vinni... és szerdán pótoljuk... sebaj gondolom én legalább 2 nap is esznek gyümölcsöt... a lényeg az egészben, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik elfelejtik... tehát két gyümölcsnap van egy héten)
- Anya és még festettem is... ujjal...

Szonja egy kis angyal
Reggel rendrakással kezdtünk... minden nap fél órát (vagy néha többet is) a dolgozószobának nevezett szobában töltünk és pakolunk, selejtezünk... ő meg segít nekem ebben. Persze igyekszem mindig valami kincset találni... azt odaadom neki és teszi-veszi... jól el van, közben magyaráz... belémbújik... Legújabb szokása, hogy odajön hozzám és a combomhoz simul, vagy átpaszírozza magát a lábaim között... és ezt naponta többször...
Aztán folytatjuk a pakolást fent... majd a konyhába érkezünk... ő akkor tízóraizik és meg pakolok...
(na persze ez nem minden nap megy így csak ha délelőtt itthon vagyunk... bár a dolgozószobai félórás pakolást igyekszem mindennap beiktatni... a végén még rend lesz ott... jajdejó...)

ovis ebéd

Liza ma ebédelt először az óvodában... leves volt és gombóc sok paradicsomszósszal az elmondása alapján (szóval töltött paprika).
Szonjával ide-oda mentünk délelőtt... a végén a maminál kötöttünk ki, mert a Zsolti déli zárás után úgyis ment a mamihoz valamiért... (becsípődött a dereka) ott bevártuk őt... Szonját otthagytam, míg elmentem a Lizáért az oviban... nagyon ízlett neki az ebéd... (hurrá) majd a maminál akart maradni... úgyhogy nagylányom csak fél 6 körül érkezett haza...

a nagy pakolás • Liza elfelejtve

Szonja délelőtt az emeleten nagy pakolást végzett... én takarítottam ő meg szisztematiuksan pakolta szét a játékokat... mindennel, ami a keze ügyébe került eljátszott 15-20 percet vagy fél órát is... én meg csinálhattam közben a dolgom, persze kisebb megszakításokkal... aztán rendetraktunk együtt, hogy szokja a dolgot...

• baba fetüd (baba fekszik)
• alud (alszik)
• csinam (csillagom)
• nézzanya
• van
• vicces (ez a szó nagyon tetszik neki, másfél hónapja tuti használja... de lehet, hogy régebb óta)
• ügyes (és megtapsolja magát)
• medim (megint)
• szedim (szedem)
• medim búj baba (eldugja a babát)

12-kor telefonáltam a Zsoltinak, hogy hol vannak a Lizával, mikor jönnek már... azt hittem, hogy a mamihoz ugrottak be vagy elmentek vásárolni... erre Zsolti:
- Jaj...
- Csak nem az oviban felejtetted a lányod? - kérdezem...
- De... - hangzik a válasz...

Óvonénik elmondása szerint nagyon jól viselte Liza a várakozást... nézte, ahogy a többiek ebédelnek... (óóó)
2 óra körül felhívtam az óvoda konyháját, hogy kérhetek-e holnapra neki ebédet... Szóval a kiscsillag holnaptól az oviban ebédel a többi gyerekkel...

jégszánkózás... puff... jaj...

Ma délelőtt voltunk kint az Andau-i Badesse-n korcsolyázni... és persze jégszánkózni. Jól ment minden... aztán Zsolti egy húzás alkalmával nagyon éles kanyart vett a szánkóval... (már múltkor is csinálta, csak akkor nem voltak ilyen hirtelenek az irányváltások)... és puff Szonja leesett... nagyot koppant a pofija... vérzett a szája... ömlött belőle a vér... én eléggé megijedtem... (Adél mondta, hogy a szájban nagyon sok az ér, ne aggódjunk...) gyorsan törölgettük és itattam vele vizet... el is állt a vérzés hamar... utána elkezdett puccadni a felsőajka... A vérzés elállása után benéztem az ínyéhez... szerencsére csak felületi "glazúr sérülés" volt...

Kérdeztem is tőle, mikor a jégen mászkált ide-oda...- Nem fázol?
- Nem.
- A lábad sem fázik?
- Nem.
- Fáj a szád?
- Idem. - de ment tovább a jégen és kerestük a befagyott leveleket.

Délben meglámpáztam neki a sérülését és bekentem Bionet balzsammal. Az ebédet simán bekanalazta egyedül... volt leves, tészta husival és még süti is...

Liza korcsolyázni tanult... egyik oldalról a Zsolti, másik oldalról én vagy éppen a Márti mami vagy Frici papa támogattuk... az előredőlést és a jégen való lépkedést próbáltuk vele gyakoroltatni, kisebb-nagyobb sikerrel, mert nagyon tetszett neki, hogy kimegy maga alól a lába...

Szonja

• anya, vigyáz
• szánó
• bi-bi-bi (így megy az autó... már egy ideje)
• ni-nó... ni-nó

Tegnap este megvarrtam a Luca babát... a feje esett le mindig... már párszor megragasztottam, de sohasem tartott sokáig a rögzítés... úgyhogy most egymáshoz varrtam a fejet és a testet és tettem a babának egy sálat is... Szonja nagyon "gerjed" a babákra... Asszem babát kell vennünk majd neki Húsvétra... Most Liza Luca babáját cipeli, amiből szerencsére nincs galiba.

ez is és az is... no meg még...

•••SZOMBAT

A mai nap gyorsan eltelt... reggel ébredés... reggeli... öltözködés... készülődés... Mentünk a Májti mamihoz hárman lányok, mert a Mártáék jöttek a Barnussal az első túrára...
Lizának nagyon tetszett a Barnabás... előző nap a szépkeretes fényképével rohangált a kanapé körül és az egész nevét mondogatta, a teljes nevét... Persze Szonjának is tetszett a baba... Barnus átpelenkázása után fogtam is egy kicsit a csöppséget (tudom már nagy, ahhoz képest, mikor a kórházban láttuk, dehát az én lányaimhoz képest, ő most a kicsi), Szonja utána 10 percig a karomban csüngött... (így reagálta le az ügyet)... és mondogatta: - Barnás...
Ebéd utáni alvása után úgy ébredt, hogy kereste a babát... megmagyaráztam neki, hogy ő a Márta és a Peti kisfia... nem a mienk.. és valószínű megértette, mert abbahagyta a sírást, a baba keresést...

Frici papa készített a gyerekseregről fényképeket, mind az öt egybezsúfolódott.

Liza
Délelőtt a nagy készülődésben megzuhanyoztam... A lányok a fürdőszobában - míg én pancsikáltam - a ruhacsipeszeket pakolták a szárítóra a száraz konyharuhákra...
Este a Liza meséli a történetet az apjának:

- Szonja adogatta a csipeszeket és én csipeszeltem a ruhákra ezerrel...

és délután...
egy építőjátékkal foglalatoskodtak a lányok... mikor Liza:

- Robotot építettem...
- Micsodát? -kérdezem...
- Hát, robotot. - mondja ő nagy komolyan...
- Honnan szedted ezt a szót?
- Hát biztos az oviból. - mondja a Zsolti.
- Nem... válaszolja a Liza.
- A kisvakondos meséből? - kérdezem.
- Igen, anya...

Liza a babákat és a Micimackót beültette a székbe ebédelni,
sapkával a fejükön

Szonja
- én igyekszem... írni... a szavakat... az újakat... de nem tudok lépést tartani a lánykával... vannak olyan szavak, amiket tuti nem jegyzek le... és már mondja két hete vagy talán már egy hónapja is...

Egy eszembe jutott, amit már két hónapja biztosan mond, de lehet, hogy régebb óta... csakhát... na következzék itt: - Bitte, bitte... sajt... (kérek sajtot)... Mivel Zsolti, az apukája németül beszél a lányokkal, innen a szó... és ezek nem mindig maradnak bent a fejemben...

Szonja és Liza haboznak...
a képet kettő képből tettem egybe, kicsit összement a kádunk...

Szonja kedd óta a karika nélkül fürdik... (hamarabb is elhagyhattuk volna... csak így ott lehetett őket hagyni kis időre)
••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

•••PÉNTEK

Szonja péntek délután apukáját várta... a gyerekek időérzéke nagyon jó... fél hat körül kezdte a műsort...

- Apa, gyeje... Apa, gyeje... gyosan... gyosan... apa, topog... apa, topog...
- Mit csinál? - kérdem én...
- Odafut az ajtóhoz és koppant rajta egyet...
- Apa, topog, nézem...

(nagyon-nagyon mosolyogtam rajta... ehhez az egész produkcióhoz, olyan mozgássort levágott, hogy fel kellett volna venni "fényképezőgép-videora"... csakhát, ha bekapcsolom, akkor nem csinál ilyeneket...)

komolyzenei képzés • vizes emberke rajz

Ma Mozart egyik remekművére járkáltunk körbe a kanapé körül, aztán Ennio Morriccone következett... Szélesítem a lányok zenei műveltségét... Szonja a képen éppen egyik körét "futja"...


Ma lefényképeztem a műveket... Liza rajzolt... ügyesen...



...

két kicsi fogacska

Szonja:
Gazdagabbak lettünk két kicsi fogacskával... Én várom, hogy alul a két hátsó őrlőfog megjelenjen... erre az alsó hármaskák dugták ki a hegyüket egyszerre...

Liza:
Szonja, vigyázz! Ne menj arra, mert ha rád dől a karácsonyfa, akkor mi lesz?

emberke

Van egy vizes rajzolónk... Aqua Doodle... Liza ma rajzolt rá emberkét, mackót... Egy kör a fejnek, egy kör a pocaknak... szemek, száj, lábak, kezek... ja és haj... na meg fül... NAGYON szépek voltak... csak sajnos ha megszárad a felület, akkor eltűnik a rajz... úgyhogy gyorsan adtam neki papírt és színes ceruzát... azzal is megcsinálta a "mutatványt".

aki fázik... • bili - wc szűkítő

Liza az ovódából egy-két versikével jött haza:

Aki fázik vacogjon,
Fújja körmét, topojon,
Földig érő tucsmában, (kucsmában)
Nyakig érő csizmában,
búrkolózzék bundába,
bújjon be a dunyhába,
Üljön rá a kályhára,
Mindjárt megmelegszik.


Az én szívem kis óra Szeretet a rugója
Mindig csak azt ketyegi: édesanyát szereti.

Liza ma mondta, mikor hazaért az oviból: - Anya, ma egyszer sem sírtam az oviban. Ügyes voltam. Rajzoltam is, ettem is.

Szonja dolgai:
Kicsi lányom január ötödike óta wc-re (bilire) jár... (egy nap ugyan csak egyszer-kétszer jut eszébe). Először csak azt hittem, hogy ez csak egy alkalommal fordult elő... éppen olyan kedve volt... vagy látta a Lizánál és ő is akarta... de nem... "állandósult". Azt mondja: pisi... pisi... gyosan... gyosan... (ezt szoktam mondani a Lizának, mikor szól, hogy pisilnie kell - mármint csak azt, hogy gyorsan, gyorsan) Szonja elfut a wc-ig... mutatja a pelusát... és mondja: -Anya, pelus... Leveszem neki, felültetem őt a wc szűkítőre vagy ráültetem a bilire... ül ott egy kicsit, majd mondja: kész... és pattan is le róla... Na eddig még semmi eredmény nem csurgott ill. pottyant a wc-be ill. a bilibe... de nem akarom a próbálkozását kerékbe törni... A pelusról való önleszoktatást gyakorolja...
Márti mami is vigyázott azóta párszor a Szonjára... ő is megcsinálta ezt az akciót vele párszor... mert azt gondolta, hogy ezt otthon biztosan gyakoroljuk... meg is beszéltük, hogy én, az anyja nem próbálkoztam nála... magától kezdte... csinálja csak...

Azt is megfigyeltem nála, hogy ha kakil a pelusába és nem veszem ki rögtön, és ő ráül, akkor ficereg a fenekén... és mutatja a pelusát... - Csípi a fenekedet? - kérdezem tőle... - Idem... válaszolja. - Cseréljem ki? - Idem... és megfogja a kezem és elvezet a kanapéig... az ágyig, ahol pelenkáját szoktunk cserélni.

babalátogatás • korcsolyázás

Délelőtt Győrben voltunk csak ketten a Zsoltival a Barnabás fiúcskát megnézni... Eredetileg a terv úgy volt, hogy a lányok is jönnek, de a mami felajánlotta, hogy vigyáz rájuk, így nekünk könnyebb... és nem kell őket figyelni (mert tudnak ám nyüzsögni, mint minden gyerek... egyszerre beszélni a felnőttekkel... stb.). Így tudtunk kicsit beszélgetni a győri rokonyokkal (by Márta). Barnus nagyon nyugodt kis baba volt... sírni sírt, mert hát a babák ezen a "csatornán" kommunikálnak... Pocakfájós... Márta már sokmindent kipróbált a megoldás érdekében... naja... de ezen is túl lesznek... Na és sokat cipeltem én és a Zsolti is... bealudt mindkettőnk vállán...



Mami elmondása alapján a lányok jól viselkedtek... mindenfélét csináltak... mesét olvastak, építőkockáztak... rajzoltak... stb... Délben jól ebédeltek. Finom zöldségleves volt... hal és krumpli, és a végén kalács mindegyikből ügyesen ettek... . Szonja a kinyitható ágyikóban nem akart elaludni, hanem a franciaágyon aludt el a Liza kezét fogva és a Flórián babát (Márta egyik gyerekkori babája, a Flóriánról elnevezve), a mami is ott feküdt velük. Mikor elaludt a kicsike a mami és a Liza kiosontak.

Délután pedig korcsolyázni voltunk az andaui Badesee-n, Adél hívott reggel, hogy megyünk-e velük..., bevártak minket, hogy együtt tudjunk menni... vagyis inkább csúszni. Liza először viselt korcsolyát a lábán... Adél már profin korcsolyázott, ő segített a Lizának... Én 14-15 éves koromban korcsolyáztam utóljára... bele kellett újból jönni... de 10 perc után már "ügyes" voltam...

Szonjának a korcsolyázás után melegszik a keze

a szó...

• apa, öltöz... (apa öltözik)
• anya, tessék...
• teso (tesó)
• fejem
• gyigyó (kígyó)

Karácsonyfa döntés... • mami • ovi - roller • cirkusz

A mai nap bővelkedett eseményekben és tennivalóban...

Szonja reggel — miközben a Lizára húztam fel a kabátot az előszobában, hogy apjával indulhasson az oviba — magára rántotta a karácsonyfát... Az egész fa nagy robajjal eldőlt, Szonja alatta feküdt és hason kúszva ijedt képpel mászott ki alóla, közben belegabalyodott az égősorba... mondtam neki nyugodtan, higgadtan... anya, majd kivesz... ne kapálózz... és abbahagyta a kiszabadulási akciót... Zsolti kintről bejött a kocsibeindítási tranzakcióból... és csak annyit látott, hogy ülök a földön és ölelgetem a Szonját... na meg persze a fát a földön... gyorsan felállította és szuper sebességgel elmentek a Lizával. Majd a nap folyamán közölte velem... - Én nem ijedtem meg... Erre én... - Persze, mert te nem láttad az egész akciót.

Liza oviban volt délelőtt... Szonja a Márti maminál... alias Májti... nagyon szeret a mamival lenni... (Szerdán este a mami tette le őt, őket aludni... Szonja még 9 órakor is a Májti nevet hajtogatta... aztán velem sikerült elaludnia a franciaágyon, többszöri kisvakom olvasás, krémezés no meg deo szagolgatás után... ilyen "fentlétek"... — megfigyeléseim szerint — akkor fordulnak elő, mikor a fogai nyomakodnak, át akarják törni az ínyt, de valahogy még nem jön össze nekik egyenlőre...)

Én meg itthon csináltam bokros teendőimet... itt-ott és amott... haladtam is...

Lizát és a Szonját is a Zsolti gyűjtötte be délben... ő is tart most ebédszünetet januárban 12-13 óráig...
Együtt ebédelünk kb. 1 hónapig... (jajdejó)

Liza nagyon jól viselkedett az oviban... rollerezett sokat, mikor kint voltak az udvaron... és nagyon büszke volt rá... azt hiszem tavaszra be kellene szereznünk egy ilyen járművet.

Voltunk ma CIRKUSZBAN... itt Jánossomorján a művelődési házban. Mindkettő kicsi lány nagyon élvezte a dolgot... 17 órától 18:30-ig tartott az előadás... szünettel megspékelve, amikoris kígyót simogattunk mindannyian, szép fehéret, aminek piros a szeme.

Kattogtattam a fényképezőt, hogy közeli képeink is legyenek:
(lettek még közelebbiek, ahol csak a szemeik látszanak... persze vaku nélkül készítettem...)

ételek • szavak.... • zene - sátrazás

Liza délelőtt oviban volt... Ma csak két rajzot készített. A tegnapi három volt eddig a legtöbb, az egy napon készült rajzok számát tekintve...
Főztem sárgaborsó főzeléket, meg sárgaborsó levest is... na ez úgy sikeredett, hogy kicsit több vizet öntenem a sárgaborsóra... tettem a kuktába sárgarépát, krumplit, hagymát is mellé és persze Maggi kockát, meg egy kicsi sót... és jól megfőztem... Aztán a sűrűjét leturmixoltam... a hígabb részét is... (a leves már majdnem elfogyott... jó, finom sárgaborsó krémleves...) Mindenkinek ízlett az ebéd...

Szonja új szavakat mond... fóka... szépen, ahogy én mondom, úgy mondta ő is... Legóztunk... megfogta a fekete fókát és mutatta... Anya - mondta... Fóka - mondtam és... és erre ő is szépen kimondta...
Uzsonnára joghurtot, almát és kivit ettünk... a másik új szó a kivi...

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Tegnapi párbeszédem Lizával az oviban:
- Gyere Liza megyünk haza ebédelni.
- Anya, én mikor ebédelek itt az oviban?
- Szeretnél? - kérdezem én nagy örömmel.
- Igen. - válaszolja ő.
- Akkor jövőhéttől befizetlek.
- És itt is aludhatok ebéd után?
- Nem, sajnos nem...
- Vannak akik, itt maradnak aludni... és vannak kicsik,
akiket elvisznek. - mondja Liza a "beszámolót".
- Igen?
- Anya én még kicsike vagyok?
••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Este, hogy a lányok kellőképpen lefáradjanak... zenét szoktunk hallgatni és arra rójuk a köröket a kanapé körül... egy alkalommal odatámaszkodtam a kanapéra (kifáradtam... naja) és én lettem az alagút, azóta állandóan kell alagutat csinálni. Zsolti ügyesen kitalálta, hogy egy széket teszünk oda, ami az egyik pillér lezs... és arra kerül rá egy pléd... a kanapé háttámlja pedig a másik pillér... hú de lehet futkorászni...

SZERDA • baba-mama klub

Ma voltam a Szonjával a baba-mama klubba itt Jánossomorján. Andi barátnőm ha nem ír nekem, akkor megint elfelejtem, mint szoktam. Minden hónap első szerdáján... 10 órától 11 óráig találkoznak az anyukák és a csöppségek... Most csak Szonja korú gyerekek voltak, úgyhogy ezt nekünk találták ki... csak legyen mindig eszemben... tavaly is voltunk már... de van mikor valami közbe szól... pl. betegség... vagy ez az...
A védőnő meg is dícsérte a Szonját, milyen ügyesen eszi az almát... kicsi vékony darabokat kap... és ügyesen rágja... ám rá kell szólni néha, hogy rágd meg alaposan, és akkor csattogtatja a fogait, összeráncolja az orrát, olyan kis huncutul...
Szonja az egyik kisfiú játékával sokat játszott, nagyon tetszett neki... "kelj fel Jancsi"... Micimackós... a gömbön meg kell nyomni egy gombot és akkor jön ki belőle a mackó... sárga színű a gomb, amire Szonja szépen azt mondja: színű... de a zöldet már kimondja, de nem feltétlenül zöld szín esetén: ződ... Szóval a játék nálunk maradt, mert a rajmund anyukája, azt mondta: Nyugodtan vigyétek el, majd beadjátok hozzánk, úgyis szoktatok arra járni...!

KEDD • óvódai dicséret • Luca baba etetése • Horkolásra Lymphomyosot cseppek

Elhatároztuk, hogy Zsolti viszi reggel a Lizát az oviba legkésőbb 7:40-kor indulnak...

Lizát ma nagyon megdícsérték az óvónénik... A Jézuska hozott a nyuszi csoportnak egy új játékot... és azzal kitartóan játszott egyedül, ügyesen... rajzolt is... tízóraizott is...
Óvónéni mondta nekem, hogy tartottak tőle, hogy 2 hét szünet után kisebb gondok lesznek az újra beszokás körül... de a Liza nagyon ügyesen vette az akadályt... mintha nem is lett volna szünet... hétfőn sírdogált kicsit a reggeli leadásnál... de ez volt az összes "nehézség"...


Karácsonyra a Jézuska nem hozott babát... Szonja megtalálta Liza javítás alatt álló Luca babáját, azóta nem lehet "kivenni" a kezéből...



HORKOLÁS

Liza november közepe óta horkol, előtte volt egy torokgyulladásos betegsége, orrfolyással... A neten sokfelé nézelődtem ezügyben és kiskérdeztem a Patti, hogy ők hogyan kezdték el az utánajárást... Sajnálom a Lizát, mert ez az éjszakai fújtatás szörnyű, a száján veszi a levegőt, és tuti kiszárad neki reggelre. Minket szüleit az alvásban egyáltalán nem zavar, mert aki fáradt, az ilyen hangok mellett is simán alszik... Szóval mától szedjük a Lymphomyosot cseppeket... napi 3*15 csepp... Nehéz beadni, mert szörnyű az íze, én is megkóstoltam... de remélem ez segít a horkolásán... itt sokmindent lehet találni ezügyben... http://homeopatia.info.hu


LOCSOLGATÁS

Az esti fürdés nagyrészt locsolgatásból állt... Liza kapott egy "mosóporadagolót"... a Szonja meg a szokásos puha, műanyag építővel locsolgatott... nagy szakértelemmel csinálták a víz habtalanítását... a habos vizet meregették és utána kicsurgatták...

Zsúfolt nap

A mai nappal megkezdődött az ovi...
Liza reggel ébredés után azt mondta:

• Anya, én már este akartam oviba menni, mert várnak a gyerekek.

Szonjával pedig közölte:

• Szonja, ma nem találkozunk annyit, mert én oviba megyek.

Szonja a Márti maminál töltötte a délelőttöt... jobban mondva fél 9-től 11-ig az idejét... aztán érte mentem és elvittem oltásra. Most kapta meg a 18 hónapos oltását (kicsit csúszva), hogy a Pneumos oltással együtt lehessen beadni... szóval oltáson voltunk... egyik az egyik vállba, másik a másik vállba. Szonja ezeket a dolgokat jól viseli... két-két krokodilkönnycseppet hullatott és kicsit, de nagyon kicsit sírt csak... (előző oltáskor meg se nyikkant)

Licsi nap

Vettünk 6-8 darab licsit... nagy sikert aratott a lányok körében... egész délelőtt ezt a szót ismételgette mindkettő... Zsolti és én ettünk már licsit, de nagyon rég, most megkóstolva az újdonság erejével hatott, olyan bodzás, savanykás íze van szerintem. Furcsa egy gyümölcs... belül fehér húsa van...

Ebédre a Márti mamiékhoz mentünk, nagyon finom krokett és rántott almaszeletek voltak, na meg rántott husi... mindkét lánykánál tetszést aratott... és a fiúknál is Flórián, Kornél... Liza ebéd után ottmaradt játszani a Márti mamiéknál... Szonja az ebéd után csicsizett... Zsolti a munkáját végezte a munkahelyén... én meg itthon a gépnél...

Szonja

• Tányéj ott mojzsa... (Tányéron ott a morzsa.)
• Ide tányéj hami enyém... (Ide kérem a tányérra a z én hamimat.)
• Totász, nézem...
• Anya, tessék... (ezt olyan szépen mondja... és már 1 hónapja biztos... lehet, hogy már írtam valahol a blogban... de...)

Bevásárlás

A szombati nap gyorsan eltelt... Délelőtt a Zsolti dolgozott... majd ebédeltünk, és Szonja alvása után elmentünk bevásárlárolni, mert az ünnepek alatt kifogytunk mindenféle alapanyagokból...

Délben Liza és Zsolti kártyáztak... a Jézuska jól eltalálta ezt a játékot, mert azóta mindennap elővenné a kisnőci... csakhát ha Szonja is ébren van, akkor nem működik a "játék", mert ő még nem érti miként pakoljuk ide-oda a kártyákat...

(már dec. 24-e óta gombóc van a torkomban - no nem szilvás gombóc, hanem olyan, amit nem lehet felköhögni..., Zsolti ragasztotta rám a köhögést... ő gyorsan túljutott rajta...)

Séta a hidegben • Kornél, Flórián... • SZAVAK

Ma nagyon hideg volt, ezt onnan tudjuk, hogy kimentünk sétálni és fél óra elteltével gyorsan be is jöttünk... én hamarabb is jöttem volna, de a lányok ide-oda akartak még kanyarogni...

Délután voltunk odaát a két fiúnál, a Kornélnál és a Flóriánnál játszani... kislányunk Szonja valószínű nagyon felpörgött... mert nem akart elaludni egy darabig...


Szonja szavainak feljegyzésében lemaradtam... a bővülés nagyon gyors...

• nízz anya, oda...
• Baja (Maja), Tonász (Thomas)
• sá-toj (sátor), pim-om (ping-pong), bábu (bábú)
• kenyé (kenyér)
• nagy, kis (kicsi)
• tédem (térdem), fejem, kezem, ujam (ujjam)
• meseköny (mesekönyv)
• titis (tigris), macó (mackó), nyuszi, pimmim (pingvin), uhu (uhu-bagoly), bago (bagoly)
• gujuj, dujuj (gurul)
• és még sok más... még gondolkodom...

Szilveszter

Szilvaszterre meghívtuk a Fücsit és kisfiát Somát. Már megérkeztek dél körül... és onnantól ment a "buli"... ebéd után a két kicsi aludni tért... Somát is sikerült letenni idegen helyen...
Uzsonna után kezdődött a gyerekszilveszter... állarcban, szerpentinnel... táncolással, kavargással... jó volt figyelni a 3 kis kópét a papírcsíkokkal...







Megcsúsztunk a vacsorával... 8 körül végeztünk vele... akkor Liza és Soma eltörtek egy villanykörtét...
3-as pancsizás... lassan ment... Soma nem akart beszállni a lányok mellé a kádba... a bilin ült és pisilt rendületlenül... minden gyerek felpörgött...
Szonja és Soma nehezen aludt el...
• főleg Soma... idegen hely... és felpörgetett állapot... + a függöny a dolgozószobában, amitől rettegett... (reszketett a félelemtől)... és az ijedségtől még hányt is... Zsoltival leszedettem a karnist... bohócokat eltűntettük... Soma elaludt... 10 után fél 11 körül... (a függönyt a Fücsitől kaptuk... neki még van ilyen anyaga és ágyneműhuzatot akart belőle csinálni, de most nem teszi már...)
• Szonja is nehezen aludt el... anya... Szonja... vakom... ááááááááááá...
a vakondos mesét akarta olvasni... betettem mellé az ágyba sok húza-vona után..., hogy aludjon vele... ő kilenc után kicsivel csendesedett el...
• Liza, befeküdt az ágyába... 5 perc és elaludt... ő fáradt le a legjobban... már vacsora előtt mondta, hogy ő nagyon álmos... (persze ő nem alszik délben már jó egy éve)

...
még írok...

A mi két kis angyalkánk

Elhatároztam, hogy kicsit megspékelem ilyen kis visszaemlékezésekkel a blogot valamely téma kapcsán... mikor éppen passzol valamiért a régi dolog a jelen eseményeihez. Most szilveszter napján itt volt a Fücsi és a kisfia Soma... a gyerekek letétele után csak beszélgettünk... 11-től hajnali fél 4 körülig... sokmindenről... és Soma, Szonja, Liza is téma volt na meg a gyerekek a környezetünkből és az ő környezetükből... és régi dolgok, emlékek... erre fel írom ezen sorokat (jó kis szöveg... "ezen sorokat"... ugye... igyekszem választékos lenni...)


Kis elmélkedés, visszaemlékezés

Mindig arra kell rájönnöm különböző emberek (most például a Fücsi) visszajelzéseiből, hogy a két kicsi lányunk szépen, ügyesen viselkedik... nyugodt gyerekek, nem azok a kergék, akik megállás nélkül, szó szerint megállás nélkül rohangálnak, keveregnek, kavarognak, vadóckodnak... Persze nekik is vannak ilyetén dolgaik, de korántsem olyan "vadak", mit a környezetünkben ezt látjuk, érzékeljük némely gyerekeknél... Ők is gyerekek, és mint minden gyerek, gyerek... azaz eleven, sok energiával... (többel, mint a felnőttek)... szóval ők is elevenek, de a szó jó értelmében, ha nem azok lennének, akkor valami bibi lenne a dologban...
Most, hogy Liza ovódás már... látom a csoportban a különböző habitusú gyerekeket (főleg naponta, mikor megyek érte és a nyílt napon)... és ebből mindig azt szűröm le, hogy Liza nem az a vad kislány... Persze mikor valakit régen lát és mikor újralátja, akkor örül neki nagyon-nagyon... ilyenkor a rajtacsüngés esete forog fent... többször odarohan az illetőhöz... ekkor tűnhet vadnak... dehát ez nem az, ez az öröm megnyilvánulása nála... Most például valamelyik este Frici papa volt nálunk vacsorára... nagyon nehezen sikerült neki megérkeznie, a lányok már tűkön ültek... és mikor megérkezett, akkor szó szerint megrohamozták... és csüngtek rajta... amúgy Liza a megfigyelő típusú kislány... a háttérbe vonul és szemlél... kicsinek félős is volt, és ez még most is megvan benne... de ő ilyen, ilyennek kell elfogadni... és ezt a kis feszültséget oldani kell benne... Liza a kistesója érkezésekor nem volt féltékeny... (ez nagyon jó, aminek persze nagyon örültünk, hogy így alakult... bár valószínű, hogy a testvér érkezése jól előkészített volt... részemről... - egy kis önfényezés, de néha nem árt... nem szoktam magamat sztárolni, nade most sikerült... nem sokszor fordul elő majd-) és az egész Szonja terhességem alatt ügyesen viselkedett velem és a pocaklakóval... Persze jött bújt hozzám, de nagyon ügyesen... Kár, hogy akkor még nem írtam a blogot, vagy a Liza-terhesség elejétől... nagyon jó dolog ez, mert megmarad...

Szonja a második kisangyal..., aki mindenre azt mondja, hogy JÓ... Elesik, feláll... nem sír... Kicsinek nála is volt egy olyan időszak, amikor félt, azoktól akik nem anya és apa és Liza... de ő a kis talpraesett... a gyorsan megszületett baba... aki csak úgy kicsusszant a világba... Nagyon jól viseli a gyerektársaságot... a Kornél is játszótárs neki, pedig 3 évvel idősebb...


ez 30-án...