játszóterek

Végre jó idő volt, ami arra készteti a szülőt és gyermekeit, hogy kimenjenek a szabadba és róják az utakat. Ez a sétálás arra jó, hogy este a gyerekek beessenek az ágyba és rögtön elaludjanak... ez az úgynevezett "fárasztási hadművelet", ami mindig beválik. Zsolti dolgozott... én meg, hogy ne otthon kínlódjunk elindultunk játszóterezni... először a jánosi játszótéren voltunk, majd a péteri játszóteret is bevettük. Itt is ott is vannak játékok, amik nem annyira használhatók és vannak persze olyanok is, amik nagyon bejönnek a lányoknak. A egyik jánosi játszótéren például vannak gumik növekedő nagyságban, melyek nagyon tetszenek.

Reni • Hajni

Telefonált a Hajni - Liza ovis barátnőjének, a Renátának az anyukája -, hogy átjönnének játszani.
Persze... egy fél óra múlva már itt is voltak, addig Liza és Szonja rohangáltak folyamatosan az ajtóhoz és ki kukucskáltak, hogy megérkezett-e már a Reni. Ezt egy idő után megunva odaültek a bejárati ajtónál lévő székre és vártak. Ezt az örömöt... hihetetlenek a gyerekek... tőlük kellene tanulnunk...

rajzolás

Annyi, de annyi rajzot tudnék felpakolni ide... ám azokat először le kellene fényképezni... és lenne velük elég munka... egyenlőre mappákba gyűjtöm... és majd időt szakítok rá, hogy felkerüljön egy-kettő ide.

Liza nagyon szeret rajzolni és tud is. (szeretném ha ő...)

Szonja meg persze, ha látja, hogy a testvére rajzol, akkor ő is neki kezd... ő is tud... látván a kiscsoportosok mappáit... így tudom hasonlítani a korosztályához.

ovis farsang

Végre eljött a nap. Liza drága visszafelé számolt egy ideje, hogy mennyit is kell aludni még a farsangig...

...

hányás... hasmenés...

Egészen hétfő hajnalig semmi előjele nem volt a dolognak... aztán hajnali 6-kor a Szonja kidobta a taccsot... és 9 óráig többször is... és még hasmenés is társult a dologhoz... Egy jó darabig csak itattam... majd kapott 2 ropit... ám 12-kor megint kijött belőle minden... és ez még egy darabig így folytatódott... majd este 6-kor már a kórházban voltunk, mert úgy tűnt nem akar megállni a hányás... Ott vizeletcsíkkal megnézték az aceton szintet a pisiben... ami egy kereszt volt... így csak jó cukros teát (kicsi citrommal ízesítve) kapott a Szonja 10-15 percenként egy kortyot... majd két kortyot, majd szívószállal... és éjfél előtt megint kiadta, ami bement... Majd egy óra elteltével megint kortyonként lehetett neki kezdeni a dolgoknak... sikerült... délután 3 után hazaengedtek... ha bármi gond lenne, menjünk vissza... felkiáltással...

kiabál

A lányok állandóan kiabálnak, ha egy másik szobában vannak éppen és oda szeretnének hívni, mi több odaparancsolni engem. Többször is mondtam már nekik, hogy jól hallok, nem kell ordítani, kiáltozni. Egyik alkalommal vacsorátunk, Liza meg - mindig ilyenkor jön rá - kakilni, pisilni volt... és onnan kiáltozott, hogy kész vagyok. Zsolti meg visszakiáltott neki, hogy mit is kellene csinálnia.

Én meg kiakadtam:
- Minek állandóan kiáltozni?
Erre a kicsi Szonja kioktatóan, mutatóujját felemelve, szemöldökét felhúzva neki kezdett:
- Tudod, anyi, az emberek nem hallanak jól, azért kell hangosan beszélni.
(a kis tapasztalt... az oviban tuti túl kell mindenkit kiabálni...)

csurog • topog...

Lizát csütörtök délután úgy hoztam el az oviból, hogy az orra folyamatosan csurgott... és sorozatokat tüsszentett... ez nagyon nem tetszett nekem... reggel még semmi baja nem volt...
Így pénteken itthon maradtam velem... és el is vittem megmutatni a doktornéninek... a füle volt egy kicsit piros... ennyi... na meg tüsszögött és folyt az orra.
Szóval az egész pénteki nap arról szólt, hogy fújtunk, fújtunk és fújtunk... pár 100 zsebkendőt tele... délutánra már apadt a dolog... és azt mondta, hogy jól érzi magát... és menjünk néptáncra... felnőtt néptáncra... Kedden is voltunk, akkor csak nézelődtünk... a csajsziknak nagyon tetszett... A Lizának ne tetszene, néptáncra menne minden nap, ha nemcsak szerdán lenne az oviban...
Most a pénteki a "nagy teremben" volt, ahol színpad is van. Szonját vonzotta a színpad, állandóan fellépcsőzött, körbejárta, toppantott párat... és azt mondta: fiúk, lányok ide nézzetek. Liza is felment körbejárta és lejött... részéről ennyi. Szonja meg folyamatosan vissza-vissza tért... Frici papa már többször mondta, hogy figyeljem meg, színésznő lesz ebből a lányból... óóó... mily nehézségek elé nézünk...

jó mindenkinek...

Márti mami felajánlotta, hogy a lányokat szombaton reggel odaviszem hozzájuk... és ott lehetnek egész nap, na és persze ott is alhatnak... Liza és Szonja nagyon örültek a dolognak... Szonja múltkor nehezen aludt el és nyugtalanul pihent... ingajáratban jött-ment, mindig valami ürüggyel a mamit magához szólította... DE MOST... fél kilenckor elaludt... és aludt reggelig... bár annyira nem is kérdeztem meg a mamit erről... talán a franciaágyban is csicsikált kicsit... bár kitudja, lehet, hogy a mami annyira lefárasztotta őket, hogy ereje nem volt kínlódni CSAK ALUDNI... Napközben kétszer is voltak sétálni a friss levegőn, amiről ugye köztudott, hogy fárasztó hatású a gyerekekre... (jó értelemben)

és ez nekünk is jó volt... kis pihenés... kicsit ketten...

köszönjük...

Vasárnap ebédre mentünk a mamiékhoz... a két kicsi lány örült nekünk... Liza meg még ebéd után is ott maradt... Kornéllal, Flórival sátraztak... vagyis jobban mondva... BUNGIT ÉPÍTETTEK...

varázslat történt

Nekem Zsolti mesélte, Zsoltinak meg az Ági óvó.

Szonja az oviban a termük galériáján játszott... fent van a kis konyha a játék ebédlőasztal... a babák és babaruhák. Szonja rendetlenséget hagyott maga, maguk után... Ági óvó meg megjegyezte, hogy nem így kell... aki szétpakolt, annak rendet is kell raknia.
Valószínű Szonja eltűnt... majd egyszer csak megjelent és közölte az Ági óvóval, hogy VARÁZSLAT TÖRTÉNT fent a galériában... felmentek megnézni... és REND lett... Szonját beállították a kör közepébe és megtapsolták... (el tudom képzelni az arcát... zavarban is lehetett, mosolygott és huncutul nézhetett)

a kis akaratos Szonja

Szonjával más téren, mint a Lizával de meggyűlik a bajom. Nagyon akaratos kislány. Ha valami - amit a fejébe vesz - nem teljesül, akkor makacs ábrázattal elvonul, karjait is összefűzve, orrát felhúzva... vagy éppen krokodilkönnyeket vet be és folyamatosan hajtogatja, amit el akar érni. Magyarázok neki, megközelítem több oldalról a dolgokat, próbálok hatni az eszére... de ő valami szűrőt használ ilyenkor és nem óhajtja meghallani, meghallgatni, amit mondok neki. Sok türelem kell hozzá... bizony...

családi karácsony... családi képek

A karácsony... igen mindenki készülődik rá ezerrel és olyan fontos eseménynek tűnik sokak számára... Igen fontos... bár a tavalyi decemberi történések után nálam már nem igényel akkora nagy odafigyelést... nem kell túlspilázni a dolgot... a fő, hogy egészséges legyen mindenki... Nem az számít, hogy hányféle sütemény készít az ember és hogy terülj, terülj asztalkám legyen... Persze nem azt mondom, hogy ezt teljesen el kell felejteni... nem... csak ésszerű keretek között mozogni e téren.

A lányok már nagyon várták a mai napot... Liza visszaszámlált... már csak két nap... már csak egy nap... 24-én a maminál és a papánál voltak, hogy mi mindent elő tudjunk készíteni két nyüzsgő kis csaj társaságát mellőzve. Nyugi volt, haladtam a dolgokkal... szép rend lett. A Jézuska feldíszítette a karácsonyfát...
(Azt már nem lehet beadni a lányoknak, hogy a Jézuska hozza a fát, ugyanis Zsolti a boltban árul fenyőfát...Tavaly a Lizával díszítettük... nem tudtuk lepasszolni a lánykát, lánykákat... 23-án jöttünk haza Lizával a kórházból kimerülten... rossz hírekkel... kételyekkel... ünnepelni nekem semmi kedvem nem volt, az aggodalom rányomta a bélyegét mindenre... Lizát meg nem akartam szem elől téveszteni... a jó hír az volt, hogy megtalálták a betegségét okozó vírust... és a rávaló antibiotikumot, ám ez nem hozott megnyugvást... na, de nem is erről akartam írni.)
Szóval a lányok fél 5 körül érkeztek meg, addigra a Jézuska FELDÍSZÍTETTE a fát... most ideért hozzánk... Az emeleten átöltözködtünk szép ruhába... addig a Jézuska betette a fenyőfa alá az ajándékokat... az ajándékokat nagyon eltaláltuk... sokáig játszottak vele, nagy örömmel, mosollyal az arcukon... Ilyenkor olyan jó látni, ahogy belemerülnek a bontásba, nézegetésbe és mosolyognak, nyüzsögnek, örülnek... és persze mi is örülünk az örömüknek.

szánhúzó kutya

Nagy a hó... most kell kihasználni... előző alkalommal sajnos Szonja beteg volt, így szobafogságra voltunk ítélve és hát ennek következtében a havat csak bentről néztük... hóembert még nem sikerül építenünk... és ma sem... a hóban sétálás és a szánkózás volt a program...
Liza nagyon hiányolta a hóemberépítést... Szonja nem akart... így hát kimaradt... remélem most télen még sort kerítünk a hóember építésre... A havat mindketten nagyon élvezik, mint a legtöbb gyerek...

A bejegyzés címe... na igen... én nem fáztam, én voltam a szánhúzó kutya, akinek futva kellett megtennie a távot... fogok én többet ilyet csinálni?... azt hiszem igen... de majd eljön az idő, mikor én ülhetek majd a szánkón és a lányok húznak...

mézeskalácsdíszítés

Mai napi feladat a mézeskalácsok díszítése volt... porcukor és tojásfehérjemázzal... és díszítőgyöngyökkel, mazsolával, aszalt meggyel, aszalt vörös áfonyával és mandulával...

mézeskalács sütés

Semmit nem bíztunk a véletlenre... így két mézeskalács receptet is teszteltünk...
Összesen így másfél kiló lisztből gyúrtam tésztát... és persze a párkányon pihentek, mert a mézes tésztáknak felhasználás előtt kicsit meg kell dermedniük... ne és megvártuk a Zsoltit...
Ebéd után kezdődött a nagy mézeskalács kiszúró- és sütőverseny... kicsit sok tepsivel készült...
(na legközelebb ilyet ne csinálunk...)

hurutos

Szonja hurutosan köhögött tegnap, ezért elvittem megmutatni a gyerekorvosnak. Éjszaka ki kellett kapni az ágyából, mert nem tudta felköhögni a letapadt ízét. A tüdejéval minden rendben... igazából erre voltam kiváncsi... Calcimusk-ot és köptetőt vagyis másnévan nyákoldót kell adni neki és rendezni az orrát, ahogy a dokinéni mondta...

lányok fényképeztek

Lassan telnek a napok mióta itthon vannak a lányok... igazából teszek vagyis teszünk-veszünk... ők főleg szétpakolnak... játszanak, ahogy gyerekekhez illik... vagy inkább, ahogy a gyerekek szokták, ez az ő feladatuk... én meg igyekszem rendet teremteni és a házi munkában is utolérni magam, ami igen-igen akadozik... és az utolérés nem igazán jön össze, mert mindig "keletkezik" valami új, amit el kellene végezni... és csak tornyosulnak a dolgok... rohannak a "porcicák" fel s alá... és a sarkokból pókok kandikálnak ki... na meg pókhálók imitt-amott... ja és sajnos molylepkék szálltak meg... és nem tudom kideríteni, hogy honnan érkeznek...

Szóval a nagy unalomba... vagyis inkább monoton napokba kell csempészni valami újat... most a fényképezés volt az, ami igencsak lekötötte mindkét lányka figyelmét elég huzamosan... Fényképeket majd mellékelek... érdekes remekművek készültek.

Halász Judit koncert

Mindkét lányka nagyon várta már a nagy napot, amikor Halász Judit koncertre megyünk.
(Őszintén... én is most voltam először Halász Judit koncerten.)

Szonja odafelé bealudt az autóban és másfél óra durmolás után meglehetősen elemében volt... a fenekén megülni nem igazán tudott... Zsolti és köztem ingázott, hol itt, hol ott ült az ölünkbe... vagy ha nem ült, akkor állt és guggolt a két sor között. Folyton küzdött éhségével és szomjúságával... szerencsére tudtuk csillapítani étvágyát és szomját. Liza, aki már jobban értékeli az ilyen dolgokat, már csak koránál fogva is, na meg más a beállítottsága... nagyon figyelt... és együtt énekelte az énekeket Halász Judittal. Ő igazán élvezte.

Fényképezni is megpróbáltunk, ám az eredmény nem lett olyan jó.

Szonja • maci csoportos nyílt nap

A nyílt napot az óvónénik mindig decemberben, karácsony előtti hetek egyik napjára szervezik. Ilyenkor az anyukák illetve az apukák bemennek és együtt játszanak a gyerekeikkel és készítenek valamilyen karácsonyi dekorációt. A szülők megismerik a napirendet a többi kis gyereket és a szüleiket. Jó kis ötlet, nem tudom vajon máshol is csinálnak ilyet, vagy csak itt szokás ez. Jó szokás... kicsit más a gyerekeknek, az óvónéniknek és az ünnepek közeledtével jól esik mindenkinek.

Ma Szonja maci csoportjának volt nyílt napja. Mikor mér kevesen voltunk, akkor a játékokat mutatta meg nekem Szonja, amikkel játszani szokott. Szuper sebességgel pakolta, tette-vett, hurcolta nekem oda és mutatta meg, hogy hogyan is kell az éppen aktuális játékkal játszani...

jánossomorjai központi télapó

A művelődési házba ma délután érkezett meg a télapó... Ameddig várakoztunk, bábelőadással szórakoztatták a kicsiket, na meg persze a nagyokat is. A lányok nagyon élvezték a bábelőadást... és felszólításra be-be kiabáltak, énekeltek... (kicsit ugyan hátul ültünk, de az egész nézőtérhez képest így is középen... na jó még éppen jól lehetett látni a bábokat)

Egyszer csak megérkezett a... megérkeztek a krampuszok... a mi gyerekeink összerezzentek... Korom fekete ruhában voltak tetőtől talpig és a fejükre egy fekete vékony harisnya volt húzva... nagy piros filc nyelvük ott lifegett ide-oda a szájukból kilógva... közben meg nagy láncokat csörgettek...

- Jaj, a krampuszok elviszik a rossz gyerekeket... - mondta Liza megszeppenve.
- Te rossz gyerek vagy? - kérdeztem én.
- Nem... - válaszolta ő.
- Liza, akkor nincs mit félned, félnetek... - mert ugyebár Szonja is nagyon fülelte a beszélgetésünket.
... és végre belépett a télapó...

Elérkezett az ajándékosztás... Annyira, de annyira bátrak voltak a lánykák, hogy mi végül a Mikulás segédeitől kaptuk meg az ajándékokat... és még a krampusz kérdésére is válaszoltak a csajok...
Kellenek az ilyen kis erősítő dolgok... az élet is kemény...

Szonja magas láza

Hétfő délelőtt telefonáltak az oviból, hogy Szonja belázasodott... vigyem haza... már fél 10 körül 38 fok... jaj... jaj... Sajnos ismerem Szonja lázas betegségeinek lefolyását... vagy inkább jó, hogy ismerem... egy nap full magas láz... csillapíthatatlan... második nap már oké... Ez most is így zajlott... 4 óránként lázcsillapítás, ami valamelyest mindig levitte, de hamar visszaszökött... estére 39,4 volt... aztán éjszaka is felszökött újra, végül fokozatosan csökkent.

Hétfőn nem vittem doktornénihez... de kedden már elmentem... tudnia kell a betegségről, meg jobban is érzem magam, ha ráhallgat a "tüdejére"... megnézi a torkát és a füleit... A diagnózis, amit én is tudtam - gennyes mandulagyulladás -, mivel reggel bepillantottam elemlámpával a torkába és két buci, piros, gennyes mandulát láttam, így nem volt számomra meglepetés. Doktornéninek azért is kell tudnia róla - mármint a betegségről -, mert ő ad igazolást, hogy gyógyult a kis csaj és mehet az oviba. Megkerülni nem igazán akarom... főleg a tavalyi Liza dolog miatt... (bár akkor nem azért volt a galiba, mert nem látta doktornéni, hanem, mert egy veszélyes ízé támadta őt meg... és döntötte le a lábáról...)

A keddi nap már nem szökött fel a láza...