A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Helga. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Helga. Összes bejegyzés megjelenítése

hétfő, március 07, 2011

egy hét fejfájás

Jó egy hét fejfájás után... és vakarózásmentes napok után... gyógyultnak nyilvánított az orvos. A legnehezebb az egészben nemis a fejfájás volt, hanem az, hogy ne vakarjam meg a viszkető, csikizően bizsergő arcomat és a fejbőrömet. Na meg a másik nehézség, hogy a lányokhoz és a Zsoltihoz se érjek hozzá... Kezemet sokszor, de mennyiszer megmostam.

csütörtök, március 03, 2011

övsömör

Sajnos sikerült megismerkednem eme betegséggel... szombat este kezdődött... fájt a fejem. Majd reggelre elmúlik gondoltam és idejében lefeküdtem, az éjszakát végigaludtam, ám reggel nem bírtam kikelni az ágyból, annyira fájt a arcos s fejem jobb oldala. Biztosan a fogam... na akkor hova és kihez rohanjak. Délután a bal szemöldökömnél egy "pattanástelepet" fedeztem fel, ami kísértetiesen hasonlított a száj körüli herpeszre... ami nekem még sohasem volt, de tudtam, hogyan néz ki. Hétfőn az orvosnál kezdtem, aki azt a diagnózist mondta ki, amit én előző nap a net segítségével felállítottam: övsömör.

csütörtök, február 24, 2011

akvarell

Járok festeni... kéthetente csütörtökön... Jó lenne hetente... bár ezt a tevékenységet minden nap el tudnám képzelni magamnak.

Most az akvarell technikáját tanuljuk... vagyis csak én vagyok rákattanva... a többieknek nem jön be annyira, mint nekem. Edit szerint az egyik legnehezebb technika. Máshogyan kell hozzákezdeni egy ilyen képhez, mint egy akril, tempera vagy olajképhez... ezeknél, mivel fedőfestékek van lehetőség a javításra... mivel fedik egymást... valamint a legvégén kell a csúcsfényeket felvinni.

Az akvarell pont az ellenkezője... nagyon át kell gondolni, hogy hol lesznek a legvilágosabb részek, mert itt fokozatosan kell felvinni a rétegeket a világostól a sötét felé haladva. Az akvarell nem fedőfesték, tehát javítási lehetőség nincsen... Na engem pont ezek a nehézségek vonzanak.


vasárnap, január 16, 2011

szédül...

Szombaton már nekem is kezdődött valamiféle orrfolyás, ami vasárnapra tetőzött... és persze, ahogy lenni szokott elkezdtem szédülni... ez van, mikor a fülemre húzódik a nátha... meg az arc- és homloküregeimre. Igazán nem tudok visszaemlékezni, hogy mikor is kezdődött eme "produkció", de azt tudom, hogy gyerekként sohasem volt ilyen kínom, de felnőttként se... csak mikor már itt éltünk a "szélzugba"..., mert ugye itt mindig, gyakran, sűrűn fúj a szél, na meg amióta megvannak a lánykák...


péntek, január 14, 2011

csurog • topog...

Lizát csütörtök délután úgy hoztam el az oviból, hogy az orra folyamatosan csurgott... és sorozatokat tüsszentett... ez nagyon nem tetszett nekem... reggel még semmi baja nem volt...
Így pénteken itthon maradtam velem... és el is vittem megmutatni a doktornéninek... a füle volt egy kicsit piros... ennyi... na meg tüsszögött és folyt az orra.
Szóval az egész pénteki nap arról szólt, hogy fújtunk, fújtunk és fújtunk... pár 100 zsebkendőt tele... délutánra már apadt a dolog... és azt mondta, hogy jól érzi magát... és menjünk néptáncra... felnőtt néptáncra... Kedden is voltunk, akkor csak nézelődtünk... a csajsziknak nagyon tetszett... A Lizának ne tetszene, néptáncra menne minden nap, ha nemcsak szerdán lenne az oviban...
Most a pénteki a "nagy teremben" volt, ahol színpad is van. Szonját vonzotta a színpad, állandóan fellépcsőzött, körbejárta, toppantott párat... és azt mondta: fiúk, lányok ide nézzetek. Liza is felment körbejárta és lejött... részéről ennyi. Szonja meg folyamatosan vissza-vissza tért... Frici papa már többször mondta, hogy figyeljem meg, színésznő lesz ebből a lányból... óóó... mily nehézségek elé nézünk...


kedd, január 11, 2011

futás

Az elhatározás már elég régi... Van vagy két éve, hogy folyamatosan szóba hozzuk a témát az Adéllal... és most úgy tűnik, hogy elérkezett az idő és már nem csak elhatározás a futás... hanem tetté alakul... Eddig 3-szor voltunk futni... ebből kétszer este 8 után, mikor a gyerekek már az igazak álmát aludták... hidegben, ködben... na és egyszer vasárnapi ebéd után. Nekem az volt a legnehezebb... teli hassal nehéz futni...
Azon, hogy merre futunk, sokat gondolkodtunk... most egyenlőre marad a beton út, kivilágított utcák...
Az egyszeri napközbeni futás alkalmával találtunk egy tuti helyet... autó forgalom nincsen arra... (igaz világítás sem, ezért lehet, csak világosban arra futni)

péntek, december 24, 2010

családi karácsony... családi képek

A karácsony... igen mindenki készülődik rá ezerrel és olyan fontos eseménynek tűnik sokak számára... Igen fontos... bár a tavalyi decemberi történések után nálam már nem igényel akkora nagy odafigyelést... nem kell túlspilázni a dolgot... a fő, hogy egészséges legyen mindenki... Nem az számít, hogy hányféle sütemény készít az ember és hogy terülj, terülj asztalkám legyen... Persze nem azt mondom, hogy ezt teljesen el kell felejteni... nem... csak ésszerű keretek között mozogni e téren.

A lányok már nagyon várták a mai napot... Liza visszaszámlált... már csak két nap... már csak egy nap... 24-én a maminál és a papánál voltak, hogy mi mindent elő tudjunk készíteni két nyüzsgő kis csaj társaságát mellőzve. Nyugi volt, haladtam a dolgokkal... szép rend lett. A Jézuska feldíszítette a karácsonyfát...
(Azt már nem lehet beadni a lányoknak, hogy a Jézuska hozza a fát, ugyanis Zsolti a boltban árul fenyőfát...Tavaly a Lizával díszítettük... nem tudtuk lepasszolni a lánykát, lánykákat... 23-án jöttünk haza Lizával a kórházból kimerülten... rossz hírekkel... kételyekkel... ünnepelni nekem semmi kedvem nem volt, az aggodalom rányomta a bélyegét mindenre... Lizát meg nem akartam szem elől téveszteni... a jó hír az volt, hogy megtalálták a betegségét okozó vírust... és a rávaló antibiotikumot, ám ez nem hozott megnyugvást... na, de nem is erről akartam írni.)
Szóval a lányok fél 5 körül érkeztek meg, addigra a Jézuska FELDÍSZÍTETTE a fát... most ideért hozzánk... Az emeleten átöltözködtünk szép ruhába... addig a Jézuska betette a fenyőfa alá az ajándékokat... az ajándékokat nagyon eltaláltuk... sokáig játszottak vele, nagy örömmel, mosollyal az arcukon... Ilyenkor olyan jó látni, ahogy belemerülnek a bontásba, nézegetésbe és mosolyognak, nyüzsögnek, örülnek... és persze mi is örülünk az örömüknek.





hétfő, december 13, 2010

fit-ball

Van az a nagy labda, amin pattognak az emberek és közben hadonásznak jobbra-balra... és lépegetnek is, meg felállnak és leülnek... és után veszett izomlázuk van... na... igen... ez a fit-ball... és nagyon jó... megmozgat minden porcikát... még olyat is, amit más testedzés nem tud...

(a bejegyzés is veszett jó lett...)


péntek, november 19, 2010

baleseti sebészet

A mai napon a baleseti sebészeten kezdtem. Tegnap este beszorult a jobb kezem gyűrűs ujja a kertkapuba. Jöttem haza a festésről és az ujjammal akartam a kertkapu zárjának a nyelvét megmozdítani, mert beszorult... és közben nyomtam befelé a kaput. Az ujjam meg ott maradt... húúú... az a fájdalom, ami utána következett. (Ettől a szülési fájdalom is ezerszer jobb... ott bizonyos időközönként jön a fájdalom, tart egy darabig, aztán szünet van.) Folyamatos volt a fájdalom. Éjszaka néztem a plafont 2 órán keresztül, majd el-el aludtam, de kipihenni nem tudtam magam.

A traumatológián várakoztam egy adagot mire sorra kerültem, majd elküldtek röntgenre... Szerencsére törés nincsen. A körmöm alatt keletkezett egy vérömleny, ami nagyon feszített... és ezáltal zsibogott, lüktetett az egész ujjam. Lefertőtlenítették... érzéstelenítőt nem kaptam... de helyette jó sok tűszúrást - vastag tűvel - és jó sok nyomkodást. Másik kezemmel szorítottam rendesen a vizsgálóágy szélét. A feszülés elmúlt... ám jó érzékeny az egész... buci kötés van az ujjamon, hétfőn vissza kell mennem kontrollra.
Frici papa szállított oda s vissza... köszönet érte.
Zsolti nem tudott a segítségemre lenni, mert ma nincs a Móni. Én egyedül is útra keltem volna, ám hazafelé már nem biztos, hogy tudtam volna váltani... bár az odafelé út is elég gázos lett volna.

Reggel Zsolti öltöztette a lányokat... ebben profi... és a hajukat is ő csinálta meg... na ez nem igazán sikerült neki. De sebaj... a szándék megvolt.

vasárnap, november 14, 2010

száguldás vagy inkább szédülés

A héten hétfőn arra ébredtem, hogy nagyon, "veszettül" fáj a fejem... vagyis inkább a homlokom és az arcom... Szombaton, mikor Vácon voltunk a Majeréknál, akkor kezdődött reggel. Akkor még a péntek esti 1 pohárka Garrone-ra fogtam a dolgot. Két korty után már szédültem... - nagyon bírom az alkoholt... nekem csak a citromos sör való azzal a fene nagy alkoholtartalmával. Egy szó, mint száz - hétfőn - a tippem már arc- és homloküreg gyulladás volt, ami sajnos nálam évente előjön a hideg idő beköszöntével. Lámpáztam és persze vettem be fejfájás ellen gyógyszert. Akinek volt már ilyen kínja, az tudja, hogy elég rossz dolog az ilyen típusú főfájás. (Ja és persze én még hétfő este elmentem Pilatesre... hanyatt feküdtem a szivacson és full-ra elindult velem a terem, szédültem piszkosul. Ám végig csináltam az órát.)
A hét nagy része arról szólt, hogy lámpáztam, gőzöltem és korán lefeküdtem aludni. Ez annyit tesz, hogy a lánykákat letettük 8 órakor és én is "megrohamoztam" az ágyat. Olyan jól esett a meleg a fülemnek, arcomnak, homlokomnak... lámpáztam na meg ittam a forró teákat és elaludtam...
Naponta egyszer orrcseppet is használtam... gondoltam ennyi elegendő lesz... ám még pénteken és szombaton is kínlódtam... akkor eldöntöttem, hogy amit tavaly ajánlott a háziorvosom - napi 5-ször egy-egy cseppet - ahhoz tartom magam... Na ez 2 nap alatt feloldhatta a letapadt cuccost... és a fejem vasárnap már nem fájt.

A lányok délutáni szórakoztatása óvoda után elég kínlódásos volt számomra... Addig míg Zsolti hazaért egyedül álltam a sarat... nekik is meglámpáztam a fülüket, miközben mesét néztünk... kérték, hogy lámpázzam. Kedvet kaptak látván, hogy én minden délután csinálom, na meg este is...

vasárnap, november 07, 2010

falevél uszoda és falevél eső

Amilyen gyorsan csak telt tőlünk, elindultunk Vácról, hogy minél hamarabb odaérjünk (anyuékhoz) Éva mamáékhoz. Meg a terv is így szólt, Matyinak ugyanis tanulnia kellett... a Himnuszt... és - gondolom én - sok minden mást hétfőre.
Gyorsan suhantunk... a Megyeri hídon láttunk ipari alpinistákat... Erre Liza közölte, ha nagy lesz, akkor ő is ilyen ipari alpinista lesz... óóó... azt én nem engedem... nem kell ilyen vakmerő szakmát választani... a terv az más (hahaha... egy következő bejegyzésre tartogatom).
Megérkeztünk, beszélgettünk... a lányok színeztek, rajzoltak... majd nagyon finom ebédet ettünk... és elmentünk sétálni...
Na ekkor kezdődött a nagy muri.







csütörtök, november 04, 2010

kontraszt

Kéthetente enyém a csütörtök - festeni megyek-, ami nagyon nehezen jön össze. Mármint olyan szempontból, hogy Zsoltinak mindig akkorra jelentkezik be valami munka utáni szállító... aki árut hoz neki... De sebaj... múltkor vittem magammal a lányokat. Érdekes felállás... ők ügyesen elvoltak, csak éppen engem nem hagytak dolgozni... Rajzoltak, ettek, pisilni kellett... festettek vízfestékkel, elfogyott a papír, majd temperát kértek... kiborult a víz... és még sorolhatnám. Én meg, mint egy keljfeljancsi ugráltam nekik. Tanulság... többet ilyet nem. Ha nem jön össze, hogy elmenjek, akkor inkább kihagyom.
Ma is volt festés... persze megint nem alakult jól a dolog - Zsolti szempontjából, hogy ráérjen... mert gyümölcsfa szállítmányt várt... Elhoztam a lányokat az oviból... egyszer csak kopogtattak az ajtón... Kornél... oké átmegyünk... legalább a lányoknak legyen jó a délutánjuk, ha már nekem megint elúszott a programom... Aztán Zsolti telefonált, hogy csúszik, mert még nem érkezett meg a fickó... Erre Adél hallván a dolgot... mondta, hogy menjek el nyugodtan, majd a Zsolti munka végeztével elviszi haza a lányokat, addig eljátszanak a két fiúval.

A kontrasztot festettük... piros és zöld... akril festékkel...


hétfő, október 25, 2010

jó

a zene és a video klipp is tuti...
(legalábbis nekem bejön)
(sajnos beágyazni nem tudom, mert a you tube nem engedi)

• http://www.youtube.com/watch?v=Ft0u2-SVkdw&ob=av2n

• http://www.youtube.com/watch?v=sGjq52EgE00

szombat, október 16, 2010

kertészkedtünk

Szép idő volt... a kertet meg mostanában elhanyagoltuk, a rossz idő miatt... ígyhát itt volt az alkalom... és jó sokáig tettünk-vettünk odakint...



hétfő, október 11, 2010

fényképezés

Egy "nagy bánatom" van... mostanában nem fényképezek... sajnos elfelejtem elővenni... vannak ilyen időszakok... és most ez ilyen, de nagyon...
egy-kettő készül persze... csak le kellene tölteni a fényképezőről... de az is elmarad...


vasárnap, október 03, 2010

vendégségbe mentünk

Végre eljutottunk a Fücsi barátnőmékhez, megjegyzem jó régen voltunk náluk... úgyhogy már kellett ez nekünk és valószínűleg nekik is... (remélem :-))

Az indulás nem úgy sikeredett, ahogy elterveztük... kicsit lassan, kicsit nehézkesen... pedig mi pikk-pakk el szoktunk készülni és indulni. Lehet, hogy ez a hideg, ez az ősz, az esős idő lelassított minket. Na nem a lányokkal volt a gond, ők engedelmesen öltözködtek, minden megcsináltak, amit kértünk... mert hát végre megyünk... ("babszem volt a fenekükbe" rendesen) Az utazás alatt megálltunk 2 üzletnél is, mert mikor máskor jusson az eszembe, hogy a két kicsi fiúnak hamarosan szülinapja lesz... aztán mégis úgy döntöttem, hogy előre nem adunk semmit... majd megyünk 1-másfél hónap múlva vagy éppen ők járnak erre. (Végül így biztosítottam magunknak egy újabb találkát.)
Lizának vettünk egy télikabátot, úgy nő ez a lányka, mintha húznák... Most van két kabátja... ha az egyikkel történik valami, akkor ott a másik.

Odaértünk. Soma már NAGYON várt minket... Liza kicsit megszeppenve ment be... de 5 perc múlva már a megszeppenése tovatűnt. A gyerkőcök jót játszottak... nagyon élvezték az ide-oda rohangálást a két szoba között... és pakolták a játékokat rendesen szerte-szét. Zsombor pedig nagy kerek szemekkel figyelte a nagyok tevékenységét. Meglepődése - hogy elözönlöttük a lakást - csak annyi volt, hogy a Fücsit akarta az elején... ő volt a "biztos" pont... majd egy idő után nem kellett neki mindig a biztos pontja. Zsolti nagyon tetszett neki...( jó én is).

hétfő, szeptember 20, 2010

pilates

Voltam... jobban mondva voltunk... Pattival... na és végül az Adél is jött... pont délelőtt kérdezte meg, hogy na milyen a Pilates... - Ma lesz az első... - mondtam...
Szabadidő ruha... polifom... apukák vigyáztak a gyerekekre... és rajta hát... nehéz volt... jól átmozgatott... Sokan nem is hiszik, hogy mennyire megmozgatja az embert, jobban, mint bármilyen ugri-bugri torna... és pont olyan problémákra jó, ami nekem mostanában van... derékfájás... ez egyfajta gerinctorna... nyújtó, erősítő gyakorlatok... Sokan voltunk... 12-en... és az is lehet, hogy duzzadni fog a létszám... A Pilates oktató meg tuti, a Dunántúlon kettő ilyen végzettségű oktató van, ő az egyik...

Csütörtökön lesz egy Aviva bemutató óra... kiváncsi vagyok... elmegyek... de nem csak én, hanem mindenki, aki ott volt a Pilates órán.

péntek, szeptember 03, 2010

német

Délelőtt én is a kiállításon voltam. Mikor Zsolti elment - otthagyott egyedül - akkor történtek a "jó" dolgok... jött a kiállítás szervezője egy német férfi és 5 percben ecsetelte, hogy hogyan kellene átrendeznünk a standunkat... érteni tutin értek mindent, de megnyikkanni annál nehezebben megy. Majd mikor a kiállítás megnyitott... a vevők akkor áramlottak, mikor Zsolti éppen nem volt ott. Következtetés... németül kellene tanulnom...

A lányokért hazajöttem, hogy mégse az oviba "éjszakázzanak"... jó lett volna kint maradni és segíteni a Zsoltinak, de a kis csajokra valakinek, kell hogy "gondja" legyen... elhoztam őket időben...
(Sajnos senki nem tudott rájuk vigyázni... mindenkinek valami teendője volt.) Majd este a Zsoltiért mentünk zárás után.

kedd, augusztus 17, 2010

kiválasztottam egy sportot

Kitaláltam magamnak a tutit...

Kitaláltam, hogy mit is kellene sportolnom. Utána néztem a neten... több oldalt is találtam a témában... ám sajnos itt helyben nincs ilyenre lehetőség. Mosonmagyaróváron és Dunakilitin lehetne ezt a sportot űzni. Pár ismerősömtől utána kérdeztem a dolognak. Ám mindenki, azt mondja, hogy kemény dolog ezzel kezdeni... így 6 év mozgásszegény életmód után... Szóval hallgatok rájuk és mással kezdek, de majd eljön az ideje és akkor belevetem magam az általam oly szimpatikus sporttevékenységbe. Direkt nem írtam le konkrétan, hogy miről is "beszélek"... Ami kezdésnek tuti lesz, az a Pilates. Mostanság reggelente derékfájásra ébredek, háton és hason elég kellemetlen aludni és a Pilates tutira jó lesz rá... Mosonmagyaróvárról jár ki egy oktató... talán hetente... de ezt még majd kiderítem. Szóval erősítek... gerincet, hátat... szép lassan, de remélhetőleg eredményesen.
Amúgy meg a leendő célom eléréséhez találtam társat
is, aki majd velem együtt készül fel az állítólagos kemény sportra, ugyanis egy páros sportról van szó... aki meg velem tart, Patti barátnőm.

szombat, július 17, 2010

andaui Bedesee

Nagy meleg volt ma is... az időjárás előrejelzés vasárnapra rossz időt mondott, az Illmitz-i strandra készültünk. Ám meg beszéltük a Zsoltival, hogy előtte elmegyünk az andaui Badesee-re fürödni. Jól tettük. Bár mikor elindultunk nem volt olyan biztató az égbolt, sötétkék felhők. Odaértünk... a nap nem sütött ugyan, de jó meleg volt... néha dörgött és kicsit villámlott... de eső az nem volt. A lányok és mi is nagyon élveztük a pancsolást. Szonja az első 5-10 percben kérte az úszógumiját, majd megmutattam neki, hogy hogyan kell úszni, erre ő azt mondta, hogy ő is tud... és neki nem kell az úszógumi. Na onnantól folyamatosan fogni kellett, mert ő rúgta el magát mindkettőnk kezéből... - Hagyjuk őt úszni... - mondta. Liza végig ragaszkodott az úszógumijához... és ügyesen haladt vele.