a kis akaratos Szonja

Szonjával más téren, mint a Lizával de meggyűlik a bajom. Nagyon akaratos kislány. Ha valami - amit a fejébe vesz - nem teljesül, akkor makacs ábrázattal elvonul, karjait is összefűzve, orrát felhúzva... vagy éppen krokodilkönnyeket vet be és folyamatosan hajtogatja, amit el akar érni. Magyarázok neki, megközelítem több oldalról a dolgokat, próbálok hatni az eszére... de ő valami szűrőt használ ilyenkor és nem óhajtja meghallani, meghallgatni, amit mondok neki. Sok türelem kell hozzá... bizony...

Éva mama • karácsony

mamiéknál karácsony

egy nap NYUGALOM...

Ez a nap jó volt... egy évben több ilyen "egy nap nyugalmat" beiktatnék... amikor csak úgy vagyunk... otthon... és igazából semmi különöset nem kell csinálnunk...

családi karácsony... családi képek

A karácsony... igen mindenki készülődik rá ezerrel és olyan fontos eseménynek tűnik sokak számára... Igen fontos... bár a tavalyi decemberi történések után nálam már nem igényel akkora nagy odafigyelést... nem kell túlspilázni a dolgot... a fő, hogy egészséges legyen mindenki... Nem az számít, hogy hányféle sütemény készít az ember és hogy terülj, terülj asztalkám legyen... Persze nem azt mondom, hogy ezt teljesen el kell felejteni... nem... csak ésszerű keretek között mozogni e téren.

A lányok már nagyon várták a mai napot... Liza visszaszámlált... már csak két nap... már csak egy nap... 24-én a maminál és a papánál voltak, hogy mi mindent elő tudjunk készíteni két nyüzsgő kis csaj társaságát mellőzve. Nyugi volt, haladtam a dolgokkal... szép rend lett. A Jézuska feldíszítette a karácsonyfát...
(Azt már nem lehet beadni a lányoknak, hogy a Jézuska hozza a fát, ugyanis Zsolti a boltban árul fenyőfát...Tavaly a Lizával díszítettük... nem tudtuk lepasszolni a lánykát, lánykákat... 23-án jöttünk haza Lizával a kórházból kimerülten... rossz hírekkel... kételyekkel... ünnepelni nekem semmi kedvem nem volt, az aggodalom rányomta a bélyegét mindenre... Lizát meg nem akartam szem elől téveszteni... a jó hír az volt, hogy megtalálták a betegségét okozó vírust... és a rávaló antibiotikumot, ám ez nem hozott megnyugvást... na, de nem is erről akartam írni.)
Szóval a lányok fél 5 körül érkeztek meg, addigra a Jézuska FELDÍSZÍTETTE a fát... most ideért hozzánk... Az emeleten átöltözködtünk szép ruhába... addig a Jézuska betette a fenyőfa alá az ajándékokat... az ajándékokat nagyon eltaláltuk... sokáig játszottak vele, nagy örömmel, mosollyal az arcukon... Ilyenkor olyan jó látni, ahogy belemerülnek a bontásba, nézegetésbe és mosolyognak, nyüzsögnek, örülnek... és persze mi is örülünk az örömüknek.

szánhúzó kutya

Nagy a hó... most kell kihasználni... előző alkalommal sajnos Szonja beteg volt, így szobafogságra voltunk ítélve és hát ennek következtében a havat csak bentről néztük... hóembert még nem sikerül építenünk... és ma sem... a hóban sétálás és a szánkózás volt a program...
Liza nagyon hiányolta a hóemberépítést... Szonja nem akart... így hát kimaradt... remélem most télen még sort kerítünk a hóember építésre... A havat mindketten nagyon élvezik, mint a legtöbb gyerek...

A bejegyzés címe... na igen... én nem fáztam, én voltam a szánhúzó kutya, akinek futva kellett megtennie a távot... fogok én többet ilyet csinálni?... azt hiszem igen... de majd eljön az idő, mikor én ülhetek majd a szánkón és a lányok húznak...

mézeskalácsdíszítés

Mai napi feladat a mézeskalácsok díszítése volt... porcukor és tojásfehérjemázzal... és díszítőgyöngyökkel, mazsolával, aszalt meggyel, aszalt vörös áfonyával és mandulával...

mézeskalács sütés

Semmit nem bíztunk a véletlenre... így két mézeskalács receptet is teszteltünk...
Összesen így másfél kiló lisztből gyúrtam tésztát... és persze a párkányon pihentek, mert a mézes tésztáknak felhasználás előtt kicsit meg kell dermedniük... ne és megvártuk a Zsoltit...
Ebéd után kezdődött a nagy mézeskalács kiszúró- és sütőverseny... kicsit sok tepsivel készült...
(na legközelebb ilyet ne csinálunk...)

fűtés szerelés

na... ma volt a nagy nap...

a nap végén a lenti radiátoraink
mint még sosem
forróak voltak... minő öröm...

(a fűtésszerelésről nem óhajtok írni egy szót sem)

kazánszerelő

A kazán vacakol... akkor is fűt, amikor nem kap jelet... és nem fűt, amikor jelet kap... tehát megbolondult... A kazánszerelőtől telefonos segítséget kaptunk... biztosan a termosztátban merült ki az elem... cseréltem elemet... ám a drága kazánunk erre fittyet hányt, és tovább csinálta őrült produkcióját... Végül este 5 óra után megérkezett a kazánszerelő... nagyon morcos volt az első 10 percben...
- Nincs ennek a kazánnak semmi baja...
Aztán, ahogy egyre jobban belemélyedt a kazán vizsgálatába... már ilyeneket mondott...
- Ilyet még nem láttam, mit csinál ez a kazán...?
és utána vagy 2 órát elvacakolt a szereléssel...
A legvégén grátiszba még azt is kiderítette, hogy a lenti radiátorokat fordítva kötötték be... mert én mondtam neki a magamét, hogy lent nem melegek a radiátorok... és mindennek én vagyok az oka, mert próbálok itt-ott állítgatni, hátha melegebb lesz... ami eddig még nem sikerült... lezárom a fenti radiátorokat 0-ra... lent akkor sem lesznek forróak... csak halványan langyosak... furcsa... oszt segítőkészen megnézte a lenti rendszert, ekkorra már Zsolti is hazaért... és végülis ők ketten beszélték meg, hogy hogyan lahat kijavítani a hibát...
.urva jó... 5 éve kínlódunk a fűtéssel, hogy csak langyos radiátoraink vannak, mikor ezerrel teker a kazán... aha... szakemberek... úgy látszik a mai világban mindenhez kellene értenie az embernek...

hurutos

Szonja hurutosan köhögött tegnap, ezért elvittem megmutatni a gyerekorvosnak. Éjszaka ki kellett kapni az ágyából, mert nem tudta felköhögni a letapadt ízét. A tüdejéval minden rendben... igazából erre voltam kiváncsi... Calcimusk-ot és köptetőt vagyis másnévan nyákoldót kell adni neki és rendezni az orrát, ahogy a dokinéni mondta...

fit-ball

Van az a nagy labda, amin pattognak az emberek és közben hadonásznak jobbra-balra... és lépegetnek is, meg felállnak és leülnek... és után veszett izomlázuk van... na... igen... ez a fit-ball... és nagyon jó... megmozgat minden porcikát... még olyat is, amit más testedzés nem tud...

(a bejegyzés is veszett jó lett...)

lányok fényképeztek

Lassan telnek a napok mióta itthon vannak a lányok... igazából teszek vagyis teszünk-veszünk... ők főleg szétpakolnak... játszanak, ahogy gyerekekhez illik... vagy inkább, ahogy a gyerekek szokták, ez az ő feladatuk... én meg igyekszem rendet teremteni és a házi munkában is utolérni magam, ami igen-igen akadozik... és az utolérés nem igazán jön össze, mert mindig "keletkezik" valami új, amit el kellene végezni... és csak tornyosulnak a dolgok... rohannak a "porcicák" fel s alá... és a sarkokból pókok kandikálnak ki... na meg pókhálók imitt-amott... ja és sajnos molylepkék szálltak meg... és nem tudom kideríteni, hogy honnan érkeznek...

Szóval a nagy unalomba... vagyis inkább monoton napokba kell csempészni valami újat... most a fényképezés volt az, ami igencsak lekötötte mindkét lányka figyelmét elég huzamosan... Fényképeket majd mellékelek... érdekes remekművek készültek.

Liza • nyuszi csoportos nyílt nap

A két csoport nyílt napja egészen más volt... a kicsik még nagyon anyásak, azaz ha anya megjelenik akkor rajta csüngenek... és nem tévesztik szem elöl... ott nagy nyüzsgés volt... Lizáék csoportja középsős és nagy csoportos gyerekekkel van tele... nagyobbak... tartósabban oda tudnak figyelni egy dologra... nincs az a ragaszkodás már... ölbe ülés, bújás... Mindenki szófogadóan csinálja a dolgát... azaz játszik, és ha feladatot kapnak, akkor ők szeretnék csinálni...

képek...

Halász Judit koncert

Mindkét lányka nagyon várta már a nagy napot, amikor Halász Judit koncertre megyünk.
(Őszintén... én is most voltam először Halász Judit koncerten.)

Szonja odafelé bealudt az autóban és másfél óra durmolás után meglehetősen elemében volt... a fenekén megülni nem igazán tudott... Zsolti és köztem ingázott, hol itt, hol ott ült az ölünkbe... vagy ha nem ült, akkor állt és guggolt a két sor között. Folyton küzdött éhségével és szomjúságával... szerencsére tudtuk csillapítani étvágyát és szomját. Liza, aki már jobban értékeli az ilyen dolgokat, már csak koránál fogva is, na meg más a beállítottsága... nagyon figyelt... és együtt énekelte az énekeket Halász Judittal. Ő igazán élvezte.

Fényképezni is megpróbáltunk, ám az eredmény nem lett olyan jó.

Szonja • maci csoportos nyílt nap

A nyílt napot az óvónénik mindig decemberben, karácsony előtti hetek egyik napjára szervezik. Ilyenkor az anyukák illetve az apukák bemennek és együtt játszanak a gyerekeikkel és készítenek valamilyen karácsonyi dekorációt. A szülők megismerik a napirendet a többi kis gyereket és a szüleiket. Jó kis ötlet, nem tudom vajon máshol is csinálnak ilyet, vagy csak itt szokás ez. Jó szokás... kicsit más a gyerekeknek, az óvónéniknek és az ünnepek közeledtével jól esik mindenkinek.

Ma Szonja maci csoportjának volt nyílt napja. Mikor mér kevesen voltunk, akkor a játékokat mutatta meg nekem Szonja, amikkel játszani szokott. Szuper sebességgel pakolta, tette-vett, hurcolta nekem oda és mutatta meg, hogy hogyan is kell az éppen aktuális játékkal játszani...

ovis télapó

Télapókba bővelkedtünk... Hát igen... az otthoni télapó volt a legegészségesebb (a többit figyelembe véve) kis Kinder tojás (nagyot terveztünk, de nem került bele a csomagba), egy csoki mikulás (az is Kinder, mert a nugát mikulások olyan szappanízű csokiból készült bigyók), mandarin, alma, mogyoró és egy baba volt a lányok mikulás csomagjában... Márti mami mikulása is csak egy kicsi Kinder tojást hozott... meg egy mütyürke csokitélapót, amúgy meg mandarint, almát, mogyorót.

Ellenben az ovis mikulás két csomagot is hozott lánykánként, melyekben egy gyümölcs sem volt, mogyoróról nem is beszélve... csak szaloncukor, csoki mikulás, nyalóka, Smarties, télapó csoki, télapós ostyaszelet, gyümölcs ízű golyós puffancsok... így hát onnan 6 csokitélapóval (azok is valószínű nugátos szappanízű termékek) és megannyi cukros édes falattal tértek haza... amiket gyorsan bevágtam a spájzba... hihetetlen...
A lényeg... más gyerekek nem küzdöttek annyira a csokiért, cukorért, mint a mi két lánykánk... Mindig arra a következtetésre jutok, hogy minél jobban tiltom, annál jobban akarják. Más anyukáktól megtudtam, hogy nekik otthon mindig van csoki, cukor, nyalóka... a gyerek meg már nem akarja... telítődött vele? vagy mifene?
Szóval a kemény tiltás is átcsaphat az ellenkezőjébe, ezért mindent mértékkel kell alkalmazni...
Süteményt minden hétvégén kapnak ebéd után... és az oviban is van uzsonnára egy héten - minimum - kétszer péksütemény (én péksüteményt nem veszek... úgy vélem a heti kettő, három az oviból éppen megteszi)... bár ez nem csoki...
Egy szó, mint száz... végkövetkeztetésem annyi, hogy engedményeket kell tenni (csokiügyben), mert különben átcsap a fejünk felett a hullám és akkor már nehéz korrigálni.

ÉLJEN A CSOKI MÉRTÉKKEL...

jánossomorjai központi télapó

A művelődési házba ma délután érkezett meg a télapó... Ameddig várakoztunk, bábelőadással szórakoztatták a kicsiket, na meg persze a nagyokat is. A lányok nagyon élvezték a bábelőadást... és felszólításra be-be kiabáltak, énekeltek... (kicsit ugyan hátul ültünk, de az egész nézőtérhez képest így is középen... na jó még éppen jól lehetett látni a bábokat)

Egyszer csak megérkezett a... megérkeztek a krampuszok... a mi gyerekeink összerezzentek... Korom fekete ruhában voltak tetőtől talpig és a fejükre egy fekete vékony harisnya volt húzva... nagy piros filc nyelvük ott lifegett ide-oda a szájukból kilógva... közben meg nagy láncokat csörgettek...

- Jaj, a krampuszok elviszik a rossz gyerekeket... - mondta Liza megszeppenve.
- Te rossz gyerek vagy? - kérdeztem én.
- Nem... - válaszolta ő.
- Liza, akkor nincs mit félned, félnetek... - mert ugyebár Szonja is nagyon fülelte a beszélgetésünket.
... és végre belépett a télapó...

Elérkezett az ajándékosztás... Annyira, de annyira bátrak voltak a lánykák, hogy mi végül a Mikulás segédeitől kaptuk meg az ajándékokat... és még a krampusz kérdésére is válaszoltak a csajok...
Kellenek az ilyen kis erősítő dolgok... az élet is kemény...

télapó itthon...

A mikulás 18 órára jelentkezett be hozzánk... hosszas egyeztetések után ezt az időpontot találtuk jónak... Sokan voltunk. Adélék négyen, Mártáék négyen, Pattiék hárman, Márti mami és Frici papa és természetesen mi négyen... Fél órával előtte kezdett gyűlni a télapó várok serege... Előző két napban rendet raktunk, pakoltunk... (hú de jó lenne ha legközelebb az emeleten tartanánk a bulit... akkor ott kellene rendet vágni) A gyerekek kicsi műanyag székeket kaptak és ültek sorban, mint a verebek... nagyon várták a télapót... énekeltek neki... és végre megérkezett... csillogó szemek, örömmel, félszegséggel, csodálkozással teli tekintetek




Aztán a mikulás egyesével szólította a gyerekeket... (én voltam a segédje, a krampusz...) Az én két kicsi türelmetlen lányom meg nem igazán bírta kivárni a sorát, és odaálltak, hogy minél hamarabb rájuk kerüljön a sor... (türelemre kellene őket egy kicsit nevelni...) A Mikulás a legidősebbtől a legfiatalabb felé haladt... (lehet, hogy legközelebb fordítva kellene, mert a nagyoknak már jobban van türelmük... vagy ez gyerektípus kérdése)

Mikulásunk elég kreatív volt és kitalálta,
hogy énekeljünk neki és körtáncot kezdeményezett.

CSOPORTKÉP

Két szülő is került a csoportképre,
mivel két kisebb gyerkőc igényelte a szülői közelséget.

LÁNYOK ÉS A BABÁIK