a nagy építkezés

Ez a lego csudajó móka. Megunhatatlan. A lányok nagyon el vannak vele. Most, hogy házfalakat és háztetőket is kaptak karácsonyra... azóta meg méginkább, vagy hogy is mondjam... még jobban szeretnek vele játszani. A vonatsínekről nem is beszélve... Állomást lehet építeni, hosszú vasútpályát...


Szerencsére a lányok ügyesen eljátszanak együtt veszekedés nélkül, Liza kér elemeket, Szonja viszi neki és fordítva. Jól működik a dolog. Persze testvérek lévén néha van veszekedés egy-egy elemen... de könnyen meg lehet őket győzni, hogy hogyan csinálják az egyezkedést.


Múltkor például volt egy olyan eset (ez nem a legózással kapcsolatos), hogy a Liza szeretett volna valamit mondani a Szonjának, a Szonja meg nem akarta, hogy mondjanak neki valamit... és kergetőztek a lakásban. Mikor Liza utólérte a kisebbiket, akkor megfogta a karjait és elkezdte neki mondani a mondandóját, Szonja meg a fülére tette a kezeit. Liza ezen annyira begurult, hogy tehetetlenségében elkezdett sírni.

- Anyi, én csak mondani akarok neki valamit.
- Tudom, Liza. De ő nagyon nem akarja, hogy mondjál neki valamit... elfut előled... és a fülére teszi a kezét. Majd később... Oké? - közben levettem a kezeket a fülekről... - Szonja a Liza szeretne valamit mondani...
- Nem atajom.
- Jó akkor majd később mond valamit... oké?
- Idem.

és később sikerült elmondani... (2 perc múlva)

kisvakom

Voltunk dokinéninél, dokibácsinál... Szonjának piros a torka, és a mandulái... Lizának a füle piros, bekukkantott a dokinéni és megállapította mindkettőnél és a torka is piros... Nekem a külső hallójárataimmal nincs gond... viszont belül igen.

Megérkezett a felmentő sereg, egy személyben... Éva mama...
A lányoknak Éva mama Jézuskája hozott egy-egy plüssvakondot. Azt hiszem azzal fog mindkettő lányka aludni., főleg a Szonja.