univerzális kosár

univerzális kosár... a nevében is benne van, hogy arra használja az ember, amire éppen akarja...

• a lépcsőjárás alkalmával hozzák-viszik a lányok játékokkal tele... jó, hogy van két füle és rugalmas a kosár...
• a boltban, ahol vettem, ott az eladó csaj, azt mondta, hogy szennyes kosárnak vagy teregető kosárnak is tuti

Viktória•Vilmos

Végre eljutottunk a Szibilláékhoz. Már jó fél éve tervezzük, de valami miatt nem jött össze... most nyaralni mentek, most betegek, most építkeznek, bővítenek, Liza volt Éva mamánál nyaralni... és most összefutottunk és megbeszéltük délelőtt, hogy akkor ma délután... és mentünk, jó volt... Liza, Szonja élvezte... bár a Vilmossal és a Viktóriával konkréten nem is sikerült játszaniuk, mert hát ott kavarodás volt (egy igazi magánóvodának is beillett volna) A Szibilla három gyereke, két szomszéd kislány és egy fiú, az én két lánykám... majd a Nóri kisfia Olivér... szóval 9 gyerek... Volt ott szilvaszedés és evés, homokozás, trambulinozás, mogyorótörés és diótörés... hát (azt hiszem) még megyünk majd... bár a kinti játéknak lassan vége szakad... ősz... eső... hideg... és még folytathatnám...

röplabda

Délután Adél, Zsolti vigyáztak a lányokra, én molinókat terveztem a gépen... Majd levezetésképpen és is kimentem a gyerekcsapathoz és egy nagy adag gumilabdával röplabdáztunk. Mindenki élvezte... a gyerekek jól kimelegedtek, de mi felnőttek is (Adél elment egy idő után... dolga volt) Mi meg a Zsoltival ketten nyitottunk és dobáltuk a csimpiknek a labdákat... a mi autóbajárós kerítésünk volt a háló, amire a gyerekek (sajnos) elég sűrűn rácsimpaszkodtak... bár annak úgyis mindegy...

Én gimiben röplabdáztam, ezt a sportot mostanság is szívesen űzném.

játszótér

Az idő rossz volt... jó nem is, esni nem esett, fújni nem fújt... csak hát meleg az nem volt... de a lányoknak kell program... elmentünk a somorjai játszótérre... jó sokáig voltunk ott...

• csuszdázás
• hintázás
• homokozás
• faágak gyűjtése (játék tűzrakás)
• a játszóház kiporszívózása (játékból)
• virágszedés

és nem akartak hazaindulni sehogy sem...





Majd...

piknikezés

A lányok kipakoltak két konyhai fiókot, ahol mindenféle apró műanyag dolgok vannak. A tányérkákat, poháralátéteket, kupakokat meg a tojásszeletelőt (satöbbit)... mind a nappali asztalára hordták és vendégesdit játszottak. Majd elhatározták, hogy piknikezni mennek, bepakoltak egy kicsi hátizsákba:
- Anyi elmegyünk világgá, elhagyjuk az otthonunkat - mondta Liza.
- Anyi elmegyünk világgá az Éma mamához - kontrázott a Szonja.
- Én szandállal megyek a Liza meg papucsval - mondta Szonja.
... és elindultak kirándulni.

szomszédolás

Az úgy indult, hogy pénteken délutánra beszéltünk meg egy lányok-fiúk találkozót a szomszédokkal, de nem jött össze. Sebaj majd szombat délelőtt felkiáltással elintéztük a dolgot. Át is mentünk délelőtt fél 10 körül. Ám a délelőttből este lett mire hazaértünk, mert a gyerekek együtt akartak ebédelni, meg játszani és játszani meg játszani. Aztán együtt is akartak fürödni este. Zsolti és Krisztián fürdették őket, fényképezés is volt, ám még nem láttam a képeket.

Jól el volt a négy lurkó... kisebb ordítások, sírások voltak, de nem számottevő (Liza is kivette a részét ebből, ám ezek a nagy hangok már nem a sírás kategóriába tartoznak, hanem a felhívom a figyelmet magamra... engem most megbántottak, nekem most nem adták oda azt... és különbenis... itt vagyok, figyeljetek rám • Szonja meg nem is sírt... ám ő azért nem játszott annyit együtt a többiekkel... inkább körülöttem legyeskedett...)

Adéllal ebéd után sütöttünk kettő sütit, én a kukta szerepét töltöttem be... Zsolti és a Krisz meg a gyerkőcöket figyelte. Olyan jól elvannak már egymással... Volt legózás, vasútépítés, autózás (match-box-okkal... meg távirányítós autóval), plüsspakolás, mesenézés és még sokminden más. A távirányítós autó mindkettő kicsi lánykámnak bejött nagyon... nekünk ugye nincs ilyetén játékunk.

sátrazás

Mostanában nagyon nyerő játék a sátor építés, a sátrazás. Lent a nappaliban a kanapé az egyik fal, a másik fal pedig székekből készül, a tető pedig plédekből... szőnyeget is kell letennem a földre... és akkor a lányok odapakolnak sok játékot.

Liza irányítja a dolgokat:
- Szonja, most este van, gyere aludni.
- Reggel van, ébresztő.
- Anyi, hova menjünk ma? - kérdezi.
- Állatkertbe - mondom én.

Api megpróbálta lefotózni őket. Az elején még csak-csak ment, aztán elkezdtek bújkálni a plédek mögött. Olyan képek készültek, amin egy fej, egy homályos szem... egy fél arc... stb. látszódtak... de azért sikerültek szép képek is.

párna és takaró hancur...

Délelőtt átmentünk a mamihoz, hogy a lányok játszanak egy kicsit a Barnással. Én meg beszélgettem a Mártával. Liza maradni akart a maminál és meg is kérdezte saját maga, hogy maradhat-e. A válasz igen... úgy fel volt dobva... Szonja is szeretett volna maradni, ám ha mindketten ott vannak, akkor tuti nem lett volna csend, hogy a Barnabás tudjon aludni. Így hát beígértem a kicsike lánykámnak, hogy hazamegyünk, ebédelünk, alszik egy kicsit és utána triciklivel elmegyünk a mamihoz. Na ez bevált... aludt ebéd után.
(Sajnos nem mindig sikerül letennem őnagyságát aludni. Mikor a Lizával jártunk az injekciózásokra, akkor délben Éva mama feladata volt a letétel, ami persze egy nagymamának nem mindig megy, mert az unoka megtalálja a rést... és kijátsza a nagyszülőt. Plusz még az is hozzájött, hogy nem fél 7-kor ébredt a Szonja, hanem 8 körül. Bölcsibe biztosan visszaszokik a mindennapi ebéd utáni alváshoz... (eddig ő volt az első, aki elaludt... és az utolsó, aki felébredt) A korán kelés, sok gyerek, sok inger segít majd neki.)

Triciklizett a mamihoz a Szonja... megérkeztünk... és...
ott volt szinte mindenki... 5 unoka... mami, Márta, Adél...
húha... mi volt ott... nagy nyüzsgés...
Majd később befutott a Zsolti és a Krisztián is...
Ám addig sem unatkoztunk... a gardrób-ban kezdődött a párna és takaró hancur, majd folytatódott a nappaliban.

a nagy építkezés

Ez a lego csudajó móka. Megunhatatlan. A lányok nagyon el vannak vele. Most, hogy házfalakat és háztetőket is kaptak karácsonyra... azóta meg méginkább, vagy hogy is mondjam... még jobban szeretnek vele játszani. A vonatsínekről nem is beszélve... Állomást lehet építeni, hosszú vasútpályát...


Szerencsére a lányok ügyesen eljátszanak együtt veszekedés nélkül, Liza kér elemeket, Szonja viszi neki és fordítva. Jól működik a dolog. Persze testvérek lévén néha van veszekedés egy-egy elemen... de könnyen meg lehet őket győzni, hogy hogyan csinálják az egyezkedést.


Múltkor például volt egy olyan eset (ez nem a legózással kapcsolatos), hogy a Liza szeretett volna valamit mondani a Szonjának, a Szonja meg nem akarta, hogy mondjanak neki valamit... és kergetőztek a lakásban. Mikor Liza utólérte a kisebbiket, akkor megfogta a karjait és elkezdte neki mondani a mondandóját, Szonja meg a fülére tette a kezeit. Liza ezen annyira begurult, hogy tehetetlenségében elkezdett sírni.

- Anyi, én csak mondani akarok neki valamit.
- Tudom, Liza. De ő nagyon nem akarja, hogy mondjál neki valamit... elfut előled... és a fülére teszi a kezét. Majd később... Oké? - közben levettem a kezeket a fülekről... - Szonja a Liza szeretne valamit mondani...
- Nem atajom.
- Jó akkor majd később mond valamit... oké?
- Idem.

és később sikerült elmondani... (2 perc múlva)

barackos gombóc és buci nudli

Péntek délután Márti mamiék meghívtak minket vacsorára... és hú de örültünk neki... főleg a lányok és közülük is a Liza. Ő odavan a barackosgombócért. Szonjának inkább a buci nudli jött be... egyet a kezébe és tunkolhatja a házi barack lekvárba... A barackosgombós annyira nem jött be neki... a barackot kiette belőle... a tésztát meg pakolta ide-oda. (Ez már régebben is feltűnt nekem, kicsit ázott a tészta a gyümölcstől... és akkor már nem jó állagu neki.)

így volt

December 20-án vasárnap reggel telefonáltam a mosonmagyaróvári Karolina Kórház Gyerekosztályára és beszéltem az éppen ügyeletes gyerekorvossal. Mondta, hogy megnézi a Lizát... induljunk... és pakoljunk cók-mókot, hátha be kell feküdni. A vizsgálat kezdete nem volt nagyon biztató, miután a dokinéni közölte, hogy szívzörejt hall... ami eddig nem volt a Lizának. Meghallgatta a mellkasát a doktornéni ülve, elöl és hátul is alaposan, és fekve is. Torkát, fülét megvizsgálta és elküldött mellkas röntgenre. Majd EKG-t készítettek, 2 fajtát is, vizeletet néztek, vért vettek, majd befektettek a kórházba minket. Este kapott egy új antibiotikumot, vénásan. Amit 7 napja szedtünk előtte az nem volt hatásos... (jó... mi).

December 21-én reggel, délben megkapta a vénás antibiotikumot, egész délelőtt hőemelkedése volt 37,8. Majd megint felment a láza 2-3 óra között 39,4-re (egyik pillanatról a másikra). Ekkor megint vért vettek tőle és két üvegcse valamihez hozzákeverték és elküldték Győrbe elemzésre... (milyen jó, hogy ezt megcsinálták, mert ebből derült ki, hogy milyen kórokozó okozta a galibát).

December 22-én egész nap már csak hőemelkedése volt 37,4. Lázcsillapítót egyáltalán nem kapott. Hat az antibiotikum.

December 23-án délben hazaengedtek. Ám mielőtt indultunk volna, megérkezett a vérvizsgálat eredménye, ami pozítiv volt. Találtak a véráramban korókozót. Streptococcus mitis, egy nagyon, .urva ritka kórokozó és nagyon agresszív fajta. Mellhártya, agyhártya és szívbelhártya gyulladást okoz. A meglévő vénás antibiotikum mellé egy másikat is elkezdtek neki adni (10-14 napig kell kapnia).
Este kellett mennünk a vénás antibiotikumadásra.

December 24-től 29-ig napi 3 alkalommal kellett menni, reggel, délben, este, hogy a vénás antibiotikumot beadják neki.

Én nagyon le voltam fáradva és törve is. Azalatt a hét alatt míg lázas volt itthon a Liza éjszaka óránként ébredtem megnézni a homlokát, nehogy hirtelen felszökjön a láza. A doktornéni mondta, hogy rosszul adom a lázcsillapítót... igazából meg sem hallgatott... pedig vittem neki a listát, ami fel volt tüntetve, hogy mit mikor adtam. És jelentem a szirupot a szájába, a kúpot a fenekébe tettem. Mindent a helyére. Szóval a gyerekorvosunk csak rutin esetekben van képben, ha valami más a helyzet, nem veszi észre a dologot és nem irányít tovább kivizsgálásra... - Aggodó anyuka vagyok a szemében, aki rosszul csillapítja a gyerek lázát... ennyi... Mostantó más lesz a helyzet. Meg fogom állandóan kérdőjelezni a döntését... vagy pedig keresek egy másik gyerekorvost... majd meglátjuk. Ja és még annyit kell hozzátenni, hogy úgymond protekciósak vagyunk a dokinéninél... Mi lett volna, ha nem vagyunk azok.
Az egy heti lázas kínlódás alatt 4 kilót fogytam, először csak egyik, aztán a másik szemem is bevérzett.

Ajándékozás...
A lányok ajándékait még december elején beszereztük, ám a többiről nem gondoskodtunk. Nekem meg egyáltalán nem is volt eszemben a felnőttek ajándéka. Zsolti, aki itthon volt, mialatt mi kórházban... ő megoldotta... Rendelt magának és nekem is könyvet a neten és a többiek meglepetéséről is gondoskodott.
24-én a Márti mamiéknál ebédeltünk... a Krisztiánékkal egyetemben. Kocsonyát ettünk meg utána sütit.
Nagyon finom volt... ám én innentől két napig csak ittam, merthogy olyan háborgás, ideges nyugtalanság fogta el a gyomromat és a beleimet, hogy vízfolyásos hasmenést produkáltam. Eddig tartottam magam, aztán itt leeresztettem.

Liza feldíszítette a Jézuska hozta fenyőfát a Zsoltival... én addig csomagoltam...
(2009. december 24.)

Ajándékozás

Liza lego vonatozik...

Gyurmázunk...

December 29-én a mosonmagyaróvári kórházban a felnőtt kardiológus megvizsgálta a Lizát, szív ultrahangot csinált. Ugyan nem gyerek vizsgálófejjel csinálta... de azt mondta, hogy olyan nagy vész nem lehet, de azért menjünk el Győrben a gyerek kardiológiára.

Próbáltam kideríteni, hogy mi lehet az oka, annak, hogy a kórokozó átkerült a véráramba. Ám ezt még az orvosok sem tudják. Megesik az ilyen -mondták. Erre én megkérdeztem, hogy ez az immunrendszer gyengeségét mutatja. A válasz: nem... ez egy véletlen... Azt is igyekeztem megtudni, hogy akkor most valami speciális immunerősítést kell-e csinálnom... de a válasz... - Nem kell semmi speciális, sok zöldséget és sok gyümölcsöt kell adni neki (ám ebben eddig sem volt hiány).
Szóval megrendült a hitem a vitaminokban, táplálékkiegészítőkben. Ha ilyen véletlenek vannak, akkor én tömhetem a lányokat mindenféle ezzel-azzal... Bár valószínű, hogy megteszek ezügyben úgyis mindent. Ám úgy, ahogy én gondolom. Én fogom eldönteni a Zsoltival, hogy mit adunk majd nekik... megbeszéljük és kiválaszjuk a sok vitamin és táplálékkiegészítő közül, hogy számunkra melyik kell... Mindenkit meghallgatunk, de a döntés joga a mienk lesz.


Bejegyzés szerkesztése 2010 január 2.
Ha leírom, akkor talán szűnik a félelmem, a rossz hangulatom.
(Persze a lányok előtt mosolygok.)

kisvakom

Voltunk dokinéninél, dokibácsinál... Szonjának piros a torka, és a mandulái... Lizának a füle piros, bekukkantott a dokinéni és megállapította mindkettőnél és a torka is piros... Nekem a külső hallójárataimmal nincs gond... viszont belül igen.

Megérkezett a felmentő sereg, egy személyben... Éva mama...
A lányoknak Éva mama Jézuskája hozott egy-egy plüssvakondot. Azt hiszem azzal fog mindkettő lányka aludni., főleg a Szonja.

az építőjáték

Van egy építőjátékunk, amit a Liza kapott talán kettő és félévesen karácsonyra. Neten rendeltem pár száz forintért. Mikor megérkezett nagy csalódás volt... a játék maga nagyon kreatív, de az anyaga nagyon gyenge. Akkor nagyon megbántam a dolgot. Ám mostanság nagyon sűrűn "forgalomban" van... és sokat játszunk vele. A lányok nagyon ügyesen alakítanak belőle ki dogokat... és értik, hogy óvatosan kell összeilleszteni, mert könnyen szétesik. Van előnye is a dolognak... az apró mozgásokat gyakorolják.