maradni, ám ha mindketten ott vannak, akkor tuti nem lett volna csend, hogy a Barnabás tudjon aludni. Így hát beígértem a kicsike lánykámnak, hogy hazamegyünk, ebédelünk, alszik egy kicsit és utána triciklivel elmegyünk a mamihoz. Na ez bevált... aludt ebéd után.(Sajnos nem mindig sikerül letennem őnagyságát aludni. Mikor a Lizával jártunk az injekciózásokra, akkor délben Éva mama feladata volt a letétel, ami persze egy nagymamának nem mindig megy, mert az unoka megtalálja a rést... és kijátsza a nagyszülőt. Plusz még az is hozzájött, hogy nem fél 7-kor ébredt a Szonja, hanem 8 körül. Bölcsibe biztosan visszaszokik a mindennapi ebéd utáni alváshoz... (eddig ő volt az első, aki elaludt... és az utolsó, aki felébredt) A korán kelés, sok gyerek, sok inger segít majd neki.)
Triciklizett a mamihoz a Szonja... megérkeztünk... és...
ott volt szinte mindenki... 5 unoka... mami, Márta, Adél...
húha... mi volt ott... nagy nyüzsgés...
Majd később befutott a Zsolti és a Krisztián is...
Ám addig sem unatkoztunk... a gardrób-ban kezdődött a párna és takaró hancur, majd folytatódott a nappaliban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése