Már kisbabának is érzékeny volt... ez elsőre feltűnt mindenkinek. Majd ahogy nőtt valamicske tűnedezett el belőle, de még most is az átlagnál érzékenyebb. Néha elgondolkodom rajta, hogy talán rosszul csináltam nála valamit... de többen a környezetemben megnyugtattak, hogy nem... valószínű, hogy ilyen a természete. Ezt el kell fogadni, és kerülni vele az olyan helyzeteket, amiben rosszul érzi magát. Majd nő és erősödik a kicsi lelke. Mindenki más és az a jó a dologban... hogy nem vagyunk egyformák. Nagyon unalmas lenne az élet, ha egyforma, hasonló emberek mászkálnának fel s alá.
Nála már a születés is nehézkes volt. Az orvosok szerint egy hetet túlhordtam. A szülést beindították, fokozatosan emelve az oxitocint a maximumra... ami nem segített a fájások rendszereződésében. A kibújás nehézkes volt, az orvos a kezeivel a hasamat nyomta, mivel "fájásgyenge" lettem (valószínű ezt azt jelenti, hogy volt fájás, de már a kimerültségtől nem éreztem), a köldökzsinór egyszer a nyakára tekeredve. Apgar érték így is elég jó volt 8/9.
folytatom...
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése