óvári vár

Az első vasárnap mikor Zsolti - jó 3 hónap kihagyás után - itthon volt. Reggel szép lassan - már amennyire a lányok ezt "megengedték" - keltünk fel. A mai nap nem siettünk el semmit. Az ebéd már szombaton elkészült, így főzni sem kellett. Ebéd után - nem a legkisebb, hanem - én aludtam másfél órát, mert Zsolti nem akart sehova sem menni, ezért úgy döntöttem, akkor kipihenem magam a délutáni alvással. Mikor ébredtem, Zsolti közölte, hogy akkor mehetünk. Na de ebéd után még sehova nem akart menni, mi történt? Megesett rajtam a szíve... jó mi... Jó kis program lett belőle... a "fényképészünk" otthon felejtette a gépét... így jobb híján a mobiltelefonnal kattogtatott...



Szonja nem akart felmászni erre a kőtömbre... úgyhogy ő lemaradt a képekről... aztán egyszer csak mégis kedve szottyant a dologhoz.