Jó kis cím, ami sok mindent jelenthet. Ebben az esetben az én türelmem, az ami kezd elfogyni és lassan türelmetlenségbe csap át. Persze én voltam a hibás a dologban. Hagytam, hogy a rés a pajzson lyukká nőjön... belefáradtam az állandó alkudozásokba, az állandó kompromisszum kötésbe és engedtem. Engedtem a lányoknak az egyik nap egy kicsit... és a következő napokban már követelőzőbbek lettek és egyre többet akartak napról, napra. A Lizával lehet kompromisszumokat kötni, na nem csak azért, mert ő nagyobb, hanem ő más, mit a Szonja. Lizával már kiskorában könnyebb volt a kompromisszumkötés, mint a Szonjával. Szonja, ha valamit a fejébe vesz, azt tűzön-vízen keresztül véghez viszi. Ez majd a jövőre nézve lehet jó tulajdonsága is, ami által eléri céljait és nem adja fel egykönnyen, de sajnos rossz tulajdonság is kialakulhat belőle, ha nem vagyok észnél. Igyekszem okos lenni.
Az egyik nap engedtem, hogy este az én ágyamban lámpázzuk a Szonja fülét meg, mert panaszkodott rá, hogy fáj neki egy kicsit és be van dugulva... Mostanra odáig jutottunk ezügyben, hogy lassan másfél hete, ez az elalvás előtti program, hogy lámpázom a fülét. Erre fel Liza is vérszemet kapott... és 3-4 napja neki is lámpázni kell a fülét, hol ott neki nem is fáj.
A dologhoz hozzátartozik az is, hogy Szonját csütörtök délben valószínű, hogy már lázasan hoztam el a bölcsiből, ami 1 óra körül tűnt fel, mikor is jó piros volt mindkét pofija. Hőmérés... hűtőfürdő... (kellett) magas volt nagyon a láza... majd kúp... A kúp szerencsére le is vitte a lázát 37, 4-ig... jól kiizzadta magát, de estére megint felszökött 38,5-re, akkor Panadolt kapott... Majd péntek hajnali 4-re megint felszökött. Már szerda délután olyan kis furcsának találtam, nem akart a játszótéren játszani, hanem folyamatosan haza akart indulni, pedig ő és a Liza akarták a játszóterezést. Patti hívott péntek délelőtt, mikor éppen a doktornénihez tartottunk, - Szonja nem jön bölcsibe? - kérdezte. - Nem, sajnos belázasodott. - Szerdán mondta nekem, hogy fáj a torka - közölte velem a Patti. Így már teljesen összeállt a kép. A füllámpázások nem hiábavalók lehettek, nem csak pusztán egy anyánál maradást szolgáló tevékenység volt.
A doktornéninél a lányok szétszedték a rendelőt. - Olyanok, mint a fiúk - mondta a doktornéni. Megvizsgálta mindkét lánykát (Lizát nem tudtam oviba vinni, a kicsi lázas Szonját nem akartam hurcibálni ide-oda.) Szonja vírusos torokgyulladást kapott el a bölcsiben. Lizának kutya baja.
Visszatérvén az előző témámhoz... engedtem. Nem kellett volna. Most már okosabb vagyok, délben ebéd után kellett volna megejteni a lámpázást és este, esti mesenézés vagy mese olvasás közben kellett volna véghez vinni a dolgot. Most azon ügyeskedek, hogy visszatérjen a régi kerékvágásba az esti lefektetési program... Ne kelljen fél órát a gyerekek füllámpázásával tölteni még 8 óra után. Igen... a rés ha nem vigyázunk nő, növekszik és végül jó nagy lyukká nőhet.
(Persze ha fáj a füle... lámpázok...)
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése