utazás

Mikor hosszabb autóútra indulunk mindig várjuk a Zsoltival a kérdést: Anyi, mikor érünk már oda? Általában még Jánossomorján válaszolni kell rá, ám most egészen az Óvári autópályáig kibírták... és csak matricavásárlás közben tették fel. És jelentem csak egyetlen egyszer álltunk meg, akkor pedig elintéztük az összes elintéznivalót, ettünk, ittunk és pisiltünk... Következő állomás Óbuda... Éva mamáék... Ilyen még nem volt. Bár Szonja Budaörsnél közölte, hogy pisilnie kell... mi úgy tettünk, mintha meg sem hallottuk volna... (ronda dolog... tudom) mert hát kicsikénk előző alkalommal 6-7-szer is megállított minket, ám a produktum elmaradt és csak mosolygott, hogy mégsem kell...

Mamáéknál kevéske időt voltunk... vasárnapra terveztük a visszaút alkalmával a hosszabb ottlétet. Ebédre a mama megígérte - persze nem 100 %-osan mondta -, hogy lesz túrós palacsinta... hát az elmaradt... a lányok csak meggylevest ettek ebédre... kétszer is kértek belőle... a másodikat kihagyták... és folyamatosan mondták a mamának, hogy hú ez milyen finom... Ebéd után a Zsoltival egy dekorációs boltban (gazdabolti) árubeszerzést hajtottunk végre... a lányok meg a mamával, papával, Henrikkel jól elvoltak... Mikor megérkeztünk palacsinta illat szállt a levegőben... mmm...

Gabiékhoz Vácra 5 óra előtt érkeztünk meg, elkerülvén a péntek délutáni dugókat... Zsolti ötlete volt... és milyen jó ötlet... gyorsan suhantunk... nem araszoltunk...

vissza utazás

Korán kelés... készülődés... persze előző este a túrahátizsákot jól bepakoltam... elrendeztem, hogy azzal már ne kelljen foglalkozni... Indulás 7:40-kor... korán kiértünk, jött minden... 9:10-kor indult a vonat... nagyon nyerő volt, szép, kényelmes, tiszta... most két ülésen ültünk... itt helyjegyes foglalások voltak... nekünk a szabadon maradt helyeket lehetett elfoglalni... Szonja mivel még (éppen) nem volt három éves, neki nem kellett pótjegyet váltani, ami egyben azt is jelentette, hogy majd az ölemben ül. Ám két ülésen kényelmesen elfértünk... nézelődtek, ettek-ittak... magyaráztak, játszottak kicsi plüss állatkákkal... víztornyot, templomot néztek... és nyüzsögtek... Mosonmagyaróvár előtt egy francia idősebb házaspár a kezembe nyomott egy kis aprópénzt, azzal a szöveggel, hogy nekik ez már ugysem kell... (megfizették, hogy szórakoztattuk őket... :-)) hahaha)
A leszállást ügyesen véghezvittem... hátizsák a hátamon... először én szálltam le és a két másik táskát is letettem a peronra... majd egyik és másik kicsi lányt leemeltem a vonatról... Zsolti futva érkezett... mondtam neki, hogy az utolsó vagonban vagyunk, csak ő nem gondolta, hogy ez ennyire hosszú...

nagy utazás... (azt mondtad, hogy...)

Reggel korán ébredtem, míg mindenki aludt körülöttem én pakoltam a nagy túrahátizsákba... csak pakoltam és pakoltam... főleg ruhákat, a többi kis kiegészítőre később került sor. Majd ébresztettem a lányokat, hogy szépen kapkodás nélkül el tudjunk készülni. Fél 9-re ott kellett lennünk a mosonmagyaróvári vasútállomáson - fél órával az indulás előtt - átvenni a megrendelt jegyeket. Majd a lányokkal sétáltunk... néztük a bent álló és áthaladó vonatokat. 9:04-kor Zsolti feltett minket egy szuper WIENER WALZER EN vonatra. A lányok ügyesek voltak végig... nézelődtek ki az ablakon és a szokásos dolgokat keresték... víztorony és templom... ezek, amik kimagasodnak egy település átlagmagasságából. Enni is ettünk... és mesekönyvet is olvastunk. Komárom után siralmas kép fogadott minket... a szántóföldeken tavak alakultak ki... megállt a víz jó nagy területeken... itt a vonat lassabban is haladt...

Szonja: - Anyi, ne fényképezz!

Szonja pelenka nélkül volt... a wc-re jó párszor kimentünk, hol az egyik lánynak, hol a másiknak kellett elintézni a folyóügyeket... és sohasem alaptalanul vonultunk ki. A Keleti pályaudvar előtt Szonjára feladtam a biztonság kedvéért egy pelenkát, mert ugye a metróban nem lehet elmenni pisilni és kakilni... és a HÉV-ről meg a buszról sem lehet egykönnyen leszállni, akkor, amikor esetleg rájön az inger. Éva mama és a Henrik jöttek ki elénk... megbeszéltük, hogy nem autóval jönnek, hogy tudjunk "tömegközlekedni". Henrik cipelte a nagy hátizsákot. Tetszett a lányoknak a metrózás - a mozgólépcső eddig is a kedvencük volt.

Mamáéknál jól megebédeltünk, majd nekiindultunk. Szerencsére napsütéses jó idő volt. Az egyik cél a játszótér, a másik meg egy cipőbolt volt. Mikor mentünk le a hegyről a Kiscelli kastélynál láttunk egy mókust... 10 percig követtük, néztük ahogy egyik faágról a másikra ugrál. Liza nagyon odavolt a mókusért... persze a Szonja is... néztek felfelé és közben haladtak előre... fogni kellett a kezüket és irányítani őket, mert az előttük lévő akadályokat nem vették figyelembe a nagy felfelé nézés közben.

Mozgalmas nap

Ébredés után kimentünk a váci vasárnapi piacra, ami havonta egyszer van. Mindent, de mindent lehet ott kapni. Én 3 harisnyát vettem a Lizának, mert szinte az összes harisnyáját kinőtte... mindet "örökli" a Szonja. Magamnak vettem 2 alsó trikót, egy világos rózsaszínt és egy feketét... (én atlétának hívom)

folyt. köv.

képek...

Budapest • Vác

2009. november 14. • szombat
Vác...
"Otthon" maradtam a Matyival és a lánykáimmal... mert mindenkinek dolga akadt... Zsolti elment a Tamással Dunakeszire a Tamás gimnáziumába Radnóti emlékműsorra, a Gabinak meg valami honismereti vetélkedője volt... 12-13 körül már mindenki visszaért...

2009. november 13. • péntek
Indulás... Annyira nem is egyszerű két gyerekkel útra kelni. Előző nap anyunak azt mondtam, hogy már 10-11 óra körül ott leszünk Budapesten nálunk, ami persze nem sikerült és csak 1 órára értünk oda. Ugyanis 10 óra körül indultunk otthonról.
Még Győrben bementünk a Kikába, mert ugye mindenkinek valami kicsi ajándékot illik vinni... Liza és Szonja nagyon élvezték...
...
Majerékhoz Vácra fél 6 körül érkeztünk meg.
...
Alvás... mindenki jól aludt engem kivéve...