skip to main |
skip to sidebar
Ma mentünk el az egy éves kullancscsípés szövődményei elleni oltásra... ám Szonjának elkezdett vasárnap délután kicsit folyni az orra... Lizának meg kicsit pirosnak találta a dokinéni a torkát... úgyhogy várunk egy hetet az oltással.
Lizának most május 25-én lejárt az útlevele... személyi igazolvány csináltattunk neki... az 3 évre jó és nem kerül semmibe... és az Eu tagállamokba megfelel (mint az útlevél)
Jó sokáig voltunk az okmányirodába... 2-szer 5 perc fényképezés... a gép lefagyott... nem fogadta el a képet... egyenesen kell nézni és a fej sem lehet egy kicsit sem lehajtott állapotban...
Visszatérve az ekövetkező bejegyzésre:
http://lizaszonjadoboza.blogspot.com/2010/05/ejszakai-bugyi.html
még mindig tuti a csaj... és valószínű ez már így is marad.
11 órakor szálltunk le a vonatról. Szonja a hazafelé úton bealudt a kocsiba... hagytuk 1 órácskát aludni, hogy bírja a szülinapi bulit...
Kornél május 29-én, Szonja június 1-jén született... két szülinap egy ünnepséggel... mindenkinek egyszerűbb... Én semmit sem tudtam segíteni az előkészületekben... Adél, Zsolti és Márti mami na meg Frici papa és persze Juci mama vették ki részüket a sütés-főzésből. Mindenki készített valamit... sok köszönet nekik...
Korán kelés... készülődés... persze előző este a túrahátizsákot jól bepakoltam... elrendeztem, hogy azzal már ne kelljen foglalkozni... Indulás 7:40-kor... korán kiértünk, jött minden... 9:10-kor indult a vonat... nagyon nyerő volt, szép, kényelmes, tiszta... most két ülésen ültünk... itt helyjegyes foglalások voltak... nekünk a szabadon maradt helyeket lehetett elfoglalni... Szonja mivel még (éppen) nem volt három éves, neki nem kellett pótjegyet váltani, ami egyben azt is jelentette, hogy majd az ölemben ül. Ám két ülésen kényelmesen elfértünk... nézelődtek, ettek-ittak... magyaráztak, játszottak kicsi plüss állatkákkal... víztornyot, templomot néztek... és nyüzsögtek... Mosonmagyaróvár előtt egy francia idősebb házaspár a kezembe nyomott egy kis aprópénzt, azzal a szöveggel, hogy nekik ez már ugysem kell... (megfizették, hogy szórakoztattuk őket... :-)) hahaha)
A leszállást ügyesen véghezvittem... hátizsák a hátamon... először én szálltam le és a két másik táskát is letettem a peronra... majd egyik és másik kicsi lányt leemeltem a vonatról... Zsolti futva érkezett... mondtam neki, hogy az utolsó vagonban vagyunk, csak ő nem gondolta, hogy ez ennyire hosszú...
Reggel ébredés... Akkor ma mi legyen a program... jó idő van, és persze akkor menni kell...
Reggeli, öltözködés... és akkor észrevettem... jaj... ennek a kabátnak a zsebében csörög valami... egy kulcs... óóó... egy piros kisördög... nekem ilyen nincsen... jé... ez nem is az én kabátom, csak nagyon hasonló. Most mi legyen... az ovális asztal mellől hoztam el, onnan, ahová először leültem... ám az emberek vándoroltak és a székek is néha... Remélem valamelyik osztálytársamé... Facebook... kör e-mail... majd telefonálás... iwiw-ről telefonszámkeresés... kizártam pár embert, akik hamarabb elmentek és akikre fel sem ment volna a kabát...
A lényeg... sok telefonálás... majd mivel nem jutottam eredményre... indultunk sétálni, hogy a lányok lefáradjanak estére... Két ember maradt még, akikről feltételeztem, hogy a kabát az övék... és jött egy telefon... oké... csere-bere... szombat délután a Nyugatinál... huh... ilyen is csak velem fordulhat elő...
Az osztálytalálkozó 18 órától a Dob utcai Doblo Borbárban volt. A szervezők ezt a hangulatos helyet választották ki. Jól elszokva a budapesti közlekedéstől, már nem tudom pontosan kiszámolni, hogy mennyi időbe telik az utazás, főleg, hogy a Margit-híd lezárva, a 4-es Metró miatt meg mindenhol túrások vannak. Ám így is még csak hárman voltak ott... és érkeztem negyediknek. Folyamatosan szállingóztak be a volt osztálytársak... Beszélgettem ezzel-azzal... majd egy idő után valaki kitalálta, hogy abc sorrendben mindenkinek kellene az elmúlt 15 évről pár percben beszélnie a többieknek...
Érdekes volt hallgatni az a sok történést, életutat... valaki hosszabban, valaki kevésbé hosszan beszélt magáról... Ám a nagy lényeg, hogy jól éreztem magamat nagyon.
Éjszaka 1 óra körül értem haza... egy volt osztálytársammal együtt hívtunk taxit... ő a felénél, háromnegyedénél kiszállt... Már a lányok javában aludtak... Éva mama mondta, hogy fél 9 körül sikerült álomba zuhanniuk.
Reggel korán ébredtem, míg mindenki aludt körülöttem én pakoltam a nagy túrahátizsákba... csak pakoltam és pakoltam... főleg ruhákat, a többi kis kiegészítőre később került sor. Majd ébresztettem a lányokat, hogy szépen kapkodás nélkül el tudjunk készülni. Fél 9-re ott kellett lennünk a mosonmagyaróvári vasútállomáson - fél órával az indulás előtt - átvenni a megrendelt jegyeket. Majd a lányokkal sétáltunk... néztük a bent álló és áthaladó vonatokat. 9:04-kor Zsolti feltett minket egy szuper WIENER WALZER EN vonatra. A lányok ügyesek voltak végig... nézelődtek ki az ablakon és a szokásos dolgokat keresték... víztorony és templom... ezek, amik kimagasodnak egy település átlagmagasságából. Enni is ettünk... és mesekönyvet is olvastunk. Komárom után siralmas kép fogadott minket... a szántóföldeken tavak alakultak ki... megállt a víz jó nagy területeken... itt a vonat lassabban is haladt...
Szonja: - Anyi, ne fényképezz!
Mamáéknál jól megebédeltünk, majd nekiindultunk. Szerencsére napsütéses jó idő volt. Az egyik cél a játszótér, a másik meg egy cipőbolt volt. Mikor mentünk le a hegyről a Kiscelli kastélynál láttunk egy mókust... 10 percig követtük, néztük ahogy egyik faágról a másikra ugrál. Liza nagyon odavolt a mókusért... persze a Szonja is... néztek felfelé és közben haladtak előre... fogni kellett a kezüket és irányítani őket, mert az előttük lévő akadályokat nem vették figyelembe a nagy felfelé nézés közben.
Szonja már lassan két hete nem pisilt bele az éjszakai pelenkájába, ezért úgy határoztunk kedd este, hogy akkor kezdődhet a próbaüzem... nem kapott pelenkát, majd szerda este sem és ma sem tettünk rá... eddig ügyesen teljesített. Hamarabb is neki kezdhettünk volna, mert két hét száraz éjszakai pelus nem kevés... de lám így "tuti lett az ügy"...
A sok eső miatt nem igazán tudtunk a kertben mostanában tevékenykedni, se fűnyírással, se a karókkal - amik a ribizlibokrok és a gyümölcsfák mellé vannak beütve és meglazultak - nem tudtunk foglalkozni. Most végre jó idő volt és egész nap kint voltunk kisebb megszakításokkal, ami az étkezésekre korlátozódott. A lányok élvezték, hogy nem a házban kellett az időt elütni, amit nem csodálok. Este is alig lehetett őket beterelni. Adélék hívtak délutánra egy Fertő-tói biciklizésre... de MOST a kert volt a fontos.
Fűnyírás, karók visszaütése, szegélynyírás ollóval, talicskázás, szőlőtőke - kettő - kiiktatása... sajnos szükség volt rá, az egyik nem kezdett el hajtani a másik is alig... rossz helyre ültettük, nem kaptak elég napot és az elmúlt években alig sikerült beérni a szőlőfürtöknek. Kiskert ápolása... gyomlálás... locsolás... A lányok hol segítettek, hol meg játszottak... homokozás, krétázás, hangyaboly megfigyelés, csiga keresés... stb...
A szombati szervezésünk nem úgy alakult, ahogy szerettük volna... de így utólag nagyon nem bánom. Zsoltival már egy ideje terveztük, hogy elmegyünk a Pamhageni Vadasparkba a lányokkal, ahol tavaly is nagyon sok élmény gyűjtöttünk be... a gólyák mellettünk mászkáltak és a nyuszik is... még a büfé székei közt is ugráltak ide-oda - a lányok nagy örömére. Szóval elkezdtük felhívni a lehetséges kiránduló társakat... Pattiék nem vették fel... majd következett a Fücsi csapat... ők Érdre mennek, ezt tudtam meg... majd a Mártáék... ők ugyan most mentek vissza Győrbe, ám onnan is megközelíthető a Vadaspark... többek között a Katáék is eszembe jutottak, ám kicsi lányuk a babakocsiból leginkább még csak az eget, a felhőket és a lombokat látta volna (náluk még később jöhet a vadaspark, mint szórakozás) majd a Krisztiánékat hívtuk... - Mi azt terveztük, hogy Gyöngyösfaluba megyünk egy Kalandparkba... Van kedvetek jönni...? Na akkor mi legyen? Mártáék este válaszolnak majd, hogy jönnek-e a vasadparkba... Döntöttünk, ha igent mondanak akkor a vadasparkba magyünk, ha nemet mondanak, akkor a kalandparkba... Úgy esett, hogy nemet mondtak, mert mint megtudtuk a Fücsiék Érdre menet hozzájuk is beugranak... Akkor a kalandpark... A véletlenek jól alakították a dolgot... most utólag örülök, hogy így esett... nagyon jó volt a kalandpark...A terv az volt, hogy 8 órakor indulunk... majd reggel módosult a dolog fél kilencre... végül 9-kor sikerül elindulnunk. Márti mami és Frici papa is jöttek velünk. Két autóval mentünk, mindkettőben teljes helykihasználással...
A kalandpark:
http://holdfenyliget.hu/hu/Minket főként a gyerekprogramok érdekeltek...http://holdfenyliget.hu/hu/szolgaltatasok/szabadidos_es_gyermekprogramok/Adél és Krisztián az Erdei drótkötél akadálypálya két pályáját kipróbálták. Nekem nem volt merszem... Zsolti ment volna, de nélkülem nem akart... Majd legközelebb... akkor tuti befutó leszek...
Sokmindent csináltunk, csináltak a gyerekek... volt játszóterezés, hintázás... csúszó korongpálya... trambulinozás... erdei kisvasutazás... az Erdei drótkötél akadálypályának volt egy katica pályája, ami kicsi gyerekeknek készült... A Kornél és a Flóri kipróbálták... a Liza sikítva adott nem tetszésének hangot, hogy ő bizony nam akarja... Szonján már rajta volt a bukósisak és a hám is félig meddig, amikor levetette magáról a segítő bácsival... és közölte, hogy ő inkább a tatóját (takaró) és a cuniját (cumi) akarja... és fáradt, szeretne aludni...
Szonja lánykám olyanokat tud mondani... hogy csak na...
Éppen a Zsoltival telefonáltam:- Anyi én is atajok beszélni apival - mondja harsányan.
- Api, nem fejejtettél el valamit?
(mivel kihangosítottam a mobilt, ezért a válaszokat is hallottam)
- Was?
- Api nem hagytad itthon a mobijodat?
- (nagy kacagás...) Nein, Szonja.
persze Liza is tud olyanokat mondani...
- Anyi, a Szonja nyitott szemmel is alszik tovább...
- Igen, látom... Szonja ébredj...
- Anyi, én akkor szoktam így messzire nézni, amikor gondolkodom - mondja Liza.
Mostanában a lányok begyűjtik a felvágott zöldségeket, míg a szendvicsük elkészül... aztán nekünk szülőknek, úgy kell visszacsennünk magunknak uborkát, répát és paradicsomot...
Liza és Szonja ültettek...
Bírom a kicsi lánykámat.
Elhatároztam, hogy nem növesztem tovább a hajam... sokáig nem bírtam, valahogy idegesít, ha a szemembe lóg... igazából nem tudok vele mit kezdeni, összekötni nem akarom... egy szó, mint száz zavart már a hajam hossza...
Nem sok anyuka vállalkozik arra, hogy kicsi gyerekével menjen el fodrászatba úgy, hogy a gyerek végignézi, várja a hajomsást... vágást és a hajszárítást... Szóval nekiindultunk. Felszerelkeztem egy... kettő... játékkal és egy könyvvel, ám várakoznunk kellett, így mire sorra kerültem, Szonja már kijátszotta magát a játékokkal... a mesekönyvre meg rá sem pillantott... (a dominó és az ügyességi játék lekötötte a figyelmét). Na most mi lesz a hajvágás alatt...? Bírta... kicsi pamaccsal sodorta le rólam a levágott tincseket... közben 3-szor voltam vele pisilni... először vizes, megmosott hajjal, majd félig levágottal, végül félig szárítottal. Kinga meg türelmesen tűrte a "hadjáratokat"... közben kortyolgatott a kávéjából a szünetekben... Kicsi Szonja lányom Kinga kávéja mellé készített gabonakekszét felfalta... ezzel is szépen kitöltött egy kis időt a várakozásából. Szóval bírom a kis csajt...
Elegem van sok mindenből - de nagyon, ám úgy döntöttem, hogy nem azt írom le, hanem azt, amit szeretnék (persze ezen dolgok ellentéte, az amiből elegem van...)
- szeretném, ha már jó idő lenne
- szeretném, ha kicsi lánykám jól aludna éjjel és szépen venné a levegőt... (kicsit fellélegeznénk mindketten...)
- szeretném, ha nem riadna fel éjjelente
- szeretnék kicsit lazítani kettesben a Zsoltival - csak röpke két napot... (remélem egyszer megadatik, bár Zsolti részéről nem látok erre vágyat)
- szeretném, ha nem dolgozna annyit a Zsolti és ránk is szakítana egy kis időt... (végre közeledik a június 16-a... onnantól már csak 17 óráig lesz nyitva hétköznap... és szombaton már csak délig, vasárnap meg itthon lesz... - már alig várom... kezdek besokallni a sok egyedüllétbe)
- szeretnék sok mindent megcsinálni, ami elmaradt... többek közt a vasalást... és még hosszasan sorolhatnám a házban elmaradt dolgokat (egyedül nem megy... két gyerekkel...)
- szeretnék több energiát, hogy este ne 8-9 óra körül dőljek ki...
- szeretném, ha újra tudnék porszívózni... (ugyanis elromlott)
- szeretném, ha lenne új kézi mixerezőnk (az is elromlott... elég nehéz sütit eme alkalmatosság nélkül készíteni, főleg a felveréseket és kikeveréseket...)
egyelőre ennyi... bár mindig jut eszembe új kívánság...
Hát igen... a rövidtávú tervek mindig szépek, csak általában nem úgy sikerülnek, ahogy az ember kigondolja...
Könyvtár... irány... megyünk... Szonjával kedd délelőtt voltunk... Liza reklamált kedd este, hogy ő miért nem volt... na akkor szerda délután... a látogatásunk a könyvek között röpke 5-10 percig tarthatott... abból is vetkőzéssel és wc-re járással telt 7-8 perc... aztán Szonja drágám... ijedt képpel... - Anyi bement a tati... Megtörtént a szemrevételezés... ehhez zuhanyzás kell... húzás haza... gyerek a kádba... aztán még 3-szor voltunk wc-robbantáson... hasmenés... persze ő, azt mondta mindháromszor, hogy nem jött semmi... az ilyen intenzív végtermék távozáshoz még nem szokott hozzá... Persze, hogy ijedt képet vágott a könyvtárban és krokodil könnyeket ejtett...
győri Decathlon, azaz Szonja szülinapi ajándéka beszerezve...
Mártáék...
Második bevetés... Erzsike a lányokra vigyázott 16 órától 18 óráig. Az első órában ők fent játszottak én meg lent teljesítettem "szolgálatot", majd elmentem az ovis szülői gyűlésre. Mikor elhagytam volna a terepet Szonja éppen megelégelte a játékot odafönt, a Liza meg besértődött valamin és sivalkodott... Helyváltoztatás... lejöttek... Szonja megkapta a takaróját és a cumiját... és a kedvenc meséjét... Liza társajátékot kapott, hogy azzal majd eljátszanak... Mikor hazaértem nagyon jól elvoltak... Szonja is játszott... a mesenézés 5-10 perc elteltével már nem volt fontos. Mikor Erzsike elhagyta a terepet, ezt kérdezték a lányok: - Mikor jössz legközelebb?
Délben a mamiéknál ebédeltünk az unokatestvérekkel egyetemben. Zsoltinak éppen mondtam, hogy most valahogy olyan nyugis volt az ebéd. Ám az utána következő délután már nem annyira. Én a délután elejét a gép előtt töltöttem kötelező teendőimet végezvén, addig Zsolti a Krisztiánnal vigyázott a négy gyerekre - miközben ping-pongoztak, a lurkók meg csúszdáztak, hintáztak, homokoztak és egyéb dolgokat játszottak.
Szonja száján bibi éktelenkedett, mikor találkoztam vele... Adél és a mami sétáltak egy kicsit a gyerekekkel... Szonja a nagyokat próbálta utánozni... Adél kapott utána, de nem sikerült teljesen megfognia... így a szája megsérült, de csak felületi horzsolás lett belőle.
Hétfő óta napközben Szonja pelenka nélkül van és ügyesen mindig szól ha menni kell. Egyszer történt egy "baleset", de az sem az ő hibájából. Ráültettem a wc szűkítőre úgy, hogy a bugyiját elfelejtettem lehúzni.
- Anyi nem pottyan, pedig kijött a tati.
- Hát miért? - kérdeztem én.
- Anyi a bugyi jajtam van.
Tegnap is meg ma is elmentünk itthonról. A biztonság kedvéért kapott egy bugyipelenkát a fenekére, de így is mindig szólt, ha mennie kellett. Azt hiszem vége van a nagy adag pelenka vásárlásnak. Igaz még éjszakára ráadom. Ám a pelenka reggel mindig szárazon kerül le a fenekéről. Először a napközbeni tisztaság állandósuljon, aztán jöhet az éjszakai.
Szonjával ha jó az idő, úton vagyunk... triciklizünk, sétálunk és apának segítünk a munkahelyén... amit a kicsi lányka is élvez egy darabig, főleg ha locsolni lehet öntözőkannával.
Megint egy megnyitón voltunk és ilyenkor bebizonyosodik, hogy a kicsi gyerekek még nem igazán érettek eme dologra. A megnyitó alatt is jöttek-mentek egyik teremből a másikba... utána meg mikor egy jó adag rajzolás után neki kezdtek futkározni jó felpörögtek és leállíthatatlanok lettek, túlgerjesztették magukat és hazaindulni elég nehézkes volt.
Liza ügyesen jár oviba... elfogadta, hogy Szonjának itthon kell maradnia... megértette... Hát igen ő már nagy lány, lehet vele beszélni. Másfél hónap és náluk bezár az ovi... sokáig már nem kell bírnia...
Mostanában, ha valami rosszat csinál és én meg is mondom neki, hogy ezt nem így kellett volna... hanem amúgy és akkor nem borul ki a pohár víz... - bocsánatot kér...
Sokszor segíteni akar nekem. Én meg elmondom neki mi a feladat, ő meg elvégzi ügyesen. Azt is elértem már nála, hogy a játékokat pakolja el maga után, ha befejezte a játékot.
Eldöntöttem... ha már itthon ragadtam kisebbik lánykámmal, akkor használjuk az időt valami hasznosra, értelmesre... a bugyi hordását forszírozván a pelenkától meg szeretnénk válni... nemcsak én hanem Szonja is... Többször fordult már elő, hogy reggel letépte magáról és közölte, hogy neki ez nem kell (főleg hétvégén, illetve akkor, amikor valami oknál fogva itthon volt)... és hogy ő majd szól, ha pisilni kell... na ez sokszor nem jött be... és a bugyi meg a nadrág átázott... Na de most - remélem nem kiabálom el - hétfőn kezdődött... reggel... letépte... oké, akkor legyen bugyi... és belehúzott a kiscsirke... sokszor szól és sokszor pisilt a wc-be... és egyszer pottyantott is... ám a nap folyamán délelőtt és délután is kellett egy átázott bugyi, nadrág párost likvidálni... Majd elérkezett a keddi nap... végig szárazon teljesített... és szerdán ugyancsak ezt remekelte... szerencsére a pottyantós dolgok is a wc-be landoltak... sok dícséretet kapott... 2 száraz nap egymás után... remélem holnap is töretlenül folytatódik a szárazság idebent... na nem úgy, mint odakint... esik, borús... nyirkos, nedves... és még sorolhatnám...
kaptam a lányoktól egy fagytűrő leandert...
ebéd a mamiéknál...
Fücsiék mégis eljöttek...
bábszínház... sajnos csak a végét láttuk...
zene...
rajzolás...
jó volt...
éjszaka taccs... (aki mohó, az így jár)
virágöntözés...
sportpálya... ugrálóvár... pörkölt... papírsárkány készítés...
diófa virágainak eltüntetése...
faültetés... tulipánfa...
másik fa várakozik... egy nyírfa...
