Végre eljutottunk a Fücsi barátnőmékhez, megjegyzem jó régen voltunk náluk... úgyhogy már kellett ez nekünk és valószínűleg nekik is... (remélem :-))
Az indulás nem úgy sikeredett, ahogy elterveztük... kicsit lassan, kicsit nehézkesen... pedig mi pikk-pakk el szoktunk készülni és indulni. Lehet, hogy ez a hideg, ez az ősz, az esős idő lelassított minket. Na nem a lányokkal volt a gond, ők engedelmesen öltözködtek, minden megcsináltak, amit kértünk... mert hát végre megyünk... ("babszem volt a fenekükbe" rendesen) Az utazás alatt megálltunk 2 üzletnél is, mert mikor máskor jusson az eszembe, hogy a két kicsi fiúnak hamarosan szülinapja lesz... aztán mégis úgy döntöttem, hogy előre nem adunk semmit... majd megyünk 1-másfél hónap múlva vagy éppen ők járnak erre. (Végül így biztosítottam magunknak egy újabb találkát.)
Lizának vettünk egy télikabátot, úgy nő ez a lányka, mintha húznák... Most van két kabátja... ha az egyikkel történik valami, akkor ott a másik.
Odaértünk. Soma már NAGYON várt minket... Liza kicsit megszeppenve ment be... de 5 perc múlva már a megszeppenése tovatűnt. A gyerkőcök jót játszottak... nagyon élvezték az ide-oda rohangálást a két szoba között... és pakolták a játékokat rendesen szerte-szét. Zsombor pedig nagy kerek szemekkel figyelte a nagyok tevékenységét. Meglepődése - hogy elözönlöttük a lakást - csak annyi volt, hogy a Fücsit akarta az elején... ő volt a "biztos" pont... majd egy idő után nem kellett neki mindig a biztos pontja. Zsolti nagyon tetszett neki...( jó én is).
-
