Szonja magas láza

Hétfő délelőtt telefonáltak az oviból, hogy Szonja belázasodott... vigyem haza... már fél 10 körül 38 fok... jaj... jaj... Sajnos ismerem Szonja lázas betegségeinek lefolyását... vagy inkább jó, hogy ismerem... egy nap full magas láz... csillapíthatatlan... második nap már oké... Ez most is így zajlott... 4 óránként lázcsillapítás, ami valamelyest mindig levitte, de hamar visszaszökött... estére 39,4 volt... aztán éjszaka is felszökött újra, végül fokozatosan csökkent.

Hétfőn nem vittem doktornénihez... de kedden már elmentem... tudnia kell a betegségről, meg jobban is érzem magam, ha ráhallgat a "tüdejére"... megnézi a torkát és a füleit... A diagnózis, amit én is tudtam - gennyes mandulagyulladás -, mivel reggel bepillantottam elemlámpával a torkába és két buci, piros, gennyes mandulát láttam, így nem volt számomra meglepetés. Doktornéninek azért is kell tudnia róla - mármint a betegségről -, mert ő ad igazolást, hogy gyógyult a kis csaj és mehet az oviba. Megkerülni nem igazán akarom... főleg a tavalyi Liza dolog miatt... (bár akkor nem azért volt a galiba, mert nem látta doktornéni, hanem, mert egy veszélyes ízé támadta őt meg... és döntötte le a lábáról...)

A keddi nap már nem szökött fel a láza...

"bekapta" és "kikapta"

Szonja "bekapta" a vírust
Szonja drága vasárnap reggel kicsit melegen ébredt... hőemelkedés... ebéd előtt már 38,5 volt a hője... a délután meg lázcsillapítás mellett 38,5-39,4 közötti ingadozásokkal telt... Délben még ebédelt a kicsike... tejfölös zöldséglevest karfiollal, de uzsonnát és vacsorát már nem kért... 18 óra körül tettük le, nyugtalanul aludt... és 21 óra körül megkért, hogy szeretne velem aludni... kis idő elteltével beterítette a párnáinkat és a franciaágyat... az a szerencse az egészben, hogy nem az ő ágya lett full átázott, hanem a mienk... hozzáteszem délelőtt mostam ki a kókuszrost matracának a huzatát... az éjszaka nekem fél órás, majd 1 órás ébredésekkel tarkított volt... a kitaccsolás előtt kapott lázcsillapítót, ami azalatt a 10 perc alatt, amíg bent volt tuti nem szívódott fel... így vártam a hatást... kortyokat ivott... a láz nem csökkent... hagytam hogy lázas legyen 38,5 körüli... (10 órakor nagy gondolkodások után... adtam egy fél adagot a gyógyszerből, - ami felszívódás nélkül kiürült - 7 cseppet)... majd éjfél után 38 alá csökkent a hője... de én még egy jó darabig ébredtem fél óránként rendületlenül... reggelre lement 37 alá...

Az oviban a kezdés óta keringenek a különböző vírusok... na azt hiszem Szonja eddig bírta... sokan kidőltek a nagyok közül és persze a kicsik közül is még az első, második héten...

Voltunk doktornéninél... a diagnózis: mandulagyulladás... ám nem tüszős, hanem a bevérzős fajtája... 1 hét parkolópálya... persze mellette végzem a munkámat, ahogy tudom...
Reggel a doktornénihez menet a kocsiban nyomta a "hihetetlen" szövegét...
- Anyi, tudod nekem nanyon hiányzik a Liza.
- Anyi, a spájzban nincs ennivaló, csak a hűtőben van - mondta.
- Igen, a spájzban alapanyagok vannak, amiből lehet főzni.
- Igen, tudom... és sütni is lehet. Én szejetem a palacsintát, a legjobban a lekvárosat...
és folytatta... mondta... én meg csak mosolyogtam...
...most itt durmol mellettem... a tegnapi napot piheni... és gyógyul...

................................................................................................

Liza jól "kikapta" - ő, aki már kicsi ("kettőévesmúltkéthónappal") kora óta nem alszik... és itt KÖTELEZŐ...

Liza meg reggelente könyörög... nem alszik ebéd után az oviban és szenved egy adagot minden nap... sajnálom...

http://www.barkacskucko.hu/article.php?article_id=88 - "Egyre több szülő panaszkodik, hogy gyermeke már reggel azért könyörög, hogy szülei vigyék haza ebéd után, ne kelljen ott aludni."
Holnap megyek a Katinkához... ám nem hiszem, hogy ezen a problémán ő tudna segíteni... az ovi rendszerébe nem tud belepiszkálni... a szabályok meg túl merevek, vagy az óvónők...
Bár remélem Katinka valamit kitalál, hogy a Lizának az a szűk két óra könnyebb legyen... elvégre ő a szakember... vagy pedig puhít egy kicsit a Lizán, hogy ne ellenkezzen annyira és nyugodjon bele a dologba... Én már sok mindent kipróbáltam... Beszéltem a Lizának arról, hogy munka, munkahely... pénz... és abból él mindenki... és mi mindent nem tudnék akkor venni, ha nem dolgoznék... meg beszéltem az ő "munkahelyéről"... hogy neki ott mi minden jó dolgot lehet csinálnia... Bár szerintem ő ezzel mind tisztába van... csak az az ebéd utáni két unalmas, "semmitnemcsinálokcsakmegyazidőésunatkozok" okozza neki az ellenállást. Mert már jó volt az oviban... az előző fél évben... az a 3 hónap nyár... ha kimaradt volna neki, nem lenne problémánk...
Azt mondta nekem a kicsikém: -Anyi, én már iskolás akarok lenni... ott nem kell majd aludni. És el akarom már olvasni ezt a könyvet... (éppen egy kicsike könyvecskét szorongatott a kezében...)

Papírra felírt kérdésekkel fogok menni... úgy tuti a dolog, hogy mindent, amire kíváncsi vagyok, kiderítsen a mi "megmentőnk"... Liza a napokban rajzolt egy családrajzot... tökéletes (apa, anya, Liza, Szonja... a nagyságok is normálisak... csökkenő az életkorhoz viszonyítottan)... ezen nem mutatkozik (szerintem) semmi testvérféltékenység (főleg, hogy Szonja a szomszéd teremben "zizeg"), ami az előző Katinkához járásos alkalommal derült ki, legalábbis ez volt a végeredmény...
Egy szó, mint száz viszem a rajzot és a kérdéseimet, amikre választ szeretnék kapni.

lelassult az élet megint...

A türelmem... nem szabad fogynia, mitöbb nőnie kell.

Ma délelőtt voltunk újra a dokinéninél. Vasárnap Szonjának elkezdett folyni az orra és tüsszögött is sokat és a szemei is bepirosodtak. (Őszintén rossz volt ránézni... ennyire elesett ritkán szokott lenni.)

Kiderült... két vírusfertőzés egyszerre... az egyik a torokfájásos, tüszős mandulagyulladás... fülfájással megspékelve. A másik a náthás-kötöhártya gyulladásos vírus. Ilyen kombináció még nem volt. Eddig egyszerre csak egy kínnal kellett megküzdenünk. Most sajnos kettővel. Aludni körülbelül 4-5 órát aludtam csütörtök este óta... Bírni kell... és a türelmemnek is nőnie, mert rendesen nyűgös a kicsi lány, aki ilyen nem szokott lenni. Liza is itthon van péntek óta... ez csak nehezíti a dolgomat, mert ő meg menne ki játszani... de nem engedem, mert akkor Szonja is akar és ő így nem igazán játszhat kint a napon és az erős szélben.... Nehéz egy 5 éves okos kislánnyal, nehéz lefoglalni... megérti, mert hogyne értené meg... de ő jól van... játszana, futkározna a szabadban. Én meg csak mondom: - Kicsi Liza nem tudok itt és ott is egyszerre lenni. Most fontos, hogy a Szonja hamar meggyógyuljon.

Vasárnap jó volt, itthon volt a Zsolti... elvitte magával öntözni a Virágudvarba... utána meg hazaérvén jöttek a fiúk (Kornél és a Flóri) és kézenfogva elrángatták a Lizát játszani... Délután meg a Zsoltival a kertben tevékenykedtek. Én meg csak a kicsi Szonját pátyolgattam... - Anyit akajom - ez a mondat naponta több tucatszor elhangzik. Szonja mellé odaláncolva jó dolgok is történnek... legalább 20 ruhát megvarrtam...

Szonja reggel 8-kor, majd kettőkor és este nyolckor kapja a Cataflam cseppeket... de az este 8-tól reggel 8-ig tartó időben a lázcsillapító hiánya miatt felszökik a láza 39 körülire és akkor éjjel 1-2 körül kúpot kell neki adni... és ezt a műveletet csináljuk péntektől fogva... (A csütörtököt nem számítom, akkor a lázcsillapítás volt még csak a téma... kúp, Panadol és újra kúp)
A doktornéni szerdán reggel visszavár minket... hogy hogyan alakul a kicsi lány.

Mindig azon gondolkodom, amit az Adél mondott. A bölcsibe betegen is viszik a gyerekeket, az oviban ezt nem engedik. Kellett nekem 2 hétig bölcsibe vinnem... rossz döntés volt, nagyon rossz... (kellett ez nekünk, hát nem... a Gábriel doktornénire kellett volna hallgatnom és szeptemberig itthon fogni). A lányka szeptemberben kezdi újra a pályafutását, akkor már az oviban.

A napokban többször a kialvatlanság miatt, elsötétült előttem a világ... le kellett ülnöm és mély levegőket vennem, mert ha elájulok, akkor gáz van nagyon. A súlyom is érdekesen alakul... kezdem elérni "versenysúlyomat"... ami 49 kiló. A derékszíjamra egy lyukat kellett csinálni, mert különben nem tart semmi.
Szóval... lelassult az élet... és nehéz most nagyon, de lehetne nehezebb is, ha egyedül nevelném a lányaimat/lányainkat, de szerencsére ez az eset nem forog fent. (Vannak anyák, akik ilyenkor is teljesen egyedül vannak.. Hogy bírják azok?... És mégis bírják, mert bírni kell.)

(Na ezt jó volt kiírni magamból... tanulok egy barátnőmtől... ami a lelkemet nyomja kiírom magamból... persze nem mindent... van, ami csak piszkozatként marad meg...)

10 éves a...

Délután 10 éves ünneplés volt, a Napsugár Gazdabolté. Zsolti mondta, hogy örülne neki, ha én is és a lányok is ott lennének... Én is akartam ott lenni, de mivel Szonja nem volt éppen a topon, szívesen kihagytam volna őt belőle, ha tudott volna rá valaki vigyázni. Mentünk, ott voltunk, és ezt sikeresen végig nyüglődtük a Szonjával... Semmi sem tetszett neki, csak ült és rajzolt, vágott, míg Liza ezerrel nyüzsgött. Mire fél nyolcra hazaértünk megint felszökött a láza 38,5 fölé, pedig 14 órakor kapott Cataflam cseppeket (ami elvileg lázcsillapító is).

Mikor egyik alkalommal a Szonjával a wc-ben voltunk... Ezt mondta nekem:
- Te egy édes vagy. Anyi, te egy jó anyus vagy. Szejetjek... - és megölelgetett. Kell ennél több?

Liza nagyon felszabadult volt és nyüzsgött, futkározott, rohangált és persze hangoskodott. Ő hangos. Sokszor kellett csitítanom és leültetnem magam mellé.
Egyik alkalommal: - Anya, akkor üljek itt és maradjak csendben és ne csináljak semmit? Ne reptessen a lufirepülőmet? Akkor minek vagyunk itt?
Hát igen... ezt megmondta... nagy lány... aki érdekes mondatokkal, gondolatokkal és összefüggésekkel tud meglepni.

Tele van... tán már ki is csordult... vagy rés a pajzson...

Jó kis cím, ami sok mindent jelenthet. Ebben az esetben az én türelmem, az ami kezd elfogyni és lassan türelmetlenségbe csap át. Persze én voltam a hibás a dologban. Hagytam, hogy a rés a pajzson lyukká nőjön... belefáradtam az állandó alkudozásokba, az állandó kompromisszum kötésbe és engedtem. Engedtem a lányoknak az egyik nap egy kicsit... és a következő napokban már követelőzőbbek lettek és egyre többet akartak napról, napra. A Lizával lehet kompromisszumokat kötni, na nem csak azért, mert ő nagyobb, hanem ő más, mit a Szonja. Lizával már kiskorában könnyebb volt a kompromisszumkötés, mint a Szonjával. Szonja, ha valamit a fejébe vesz, azt tűzön-vízen keresztül véghez viszi. Ez majd a jövőre nézve lehet jó tulajdonsága is, ami által eléri céljait és nem adja fel egykönnyen, de sajnos rossz tulajdonság is kialakulhat belőle, ha nem vagyok észnél. Igyekszem okos lenni.
Az egyik nap engedtem, hogy este az én ágyamban lámpázzuk a Szonja fülét meg, mert panaszkodott rá, hogy fáj neki egy kicsit és be van dugulva... Mostanra odáig jutottunk ezügyben, hogy lassan másfél hete, ez az elalvás előtti program, hogy lámpázom a fülét. Erre fel Liza is vérszemet kapott... és 3-4 napja neki is lámpázni kell a fülét, hol ott neki nem is fáj.

A dologhoz hozzátartozik az is, hogy Szonját csütörtök délben valószínű, hogy már lázasan hoztam el a bölcsiből, ami 1 óra körül tűnt fel, mikor is jó piros volt mindkét pofija. Hőmérés... hűtőfürdő... (kellett) magas volt nagyon a láza... majd kúp... A kúp szerencsére le is vitte a lázát 37, 4-ig... jól kiizzadta magát, de estére megint felszökött 38,5-re, akkor Panadolt kapott... Majd péntek hajnali 4-re megint felszökött. Már szerda délután olyan kis furcsának találtam, nem akart a játszótéren játszani, hanem folyamatosan haza akart indulni, pedig ő és a Liza akarták a játszóterezést. Patti hívott péntek délelőtt, mikor éppen a doktornénihez tartottunk, - Szonja nem jön bölcsibe? - kérdezte. - Nem, sajnos belázasodott. - Szerdán mondta nekem, hogy fáj a torka - közölte velem a Patti. Így már teljesen összeállt a kép. A füllámpázások nem hiábavalók lehettek, nem csak pusztán egy anyánál maradást szolgáló tevékenység volt.
A doktornéninél a lányok szétszedték a rendelőt. - Olyanok, mint a fiúk - mondta a doktornéni. Megvizsgálta mindkét lánykát (Lizát nem tudtam oviba vinni, a kicsi lázas Szonját nem akartam hurcibálni ide-oda.) Szonja vírusos torokgyulladást kapott el a bölcsiben. Lizának kutya baja.

Visszatérvén az előző témámhoz... engedtem. Nem kellett volna. Most már okosabb vagyok, délben ebéd után kellett volna megejteni a lámpázást és este, esti mesenézés vagy mese olvasás közben kellett volna véghez vinni a dolgot. Most azon ügyeskedek, hogy visszatérjen a régi kerékvágásba az esti lefektetési program... Ne kelljen fél órát a gyerekek füllámpázásával tölteni még 8 óra után. Igen... a rés ha nem vigyázunk nő, növekszik és végül jó nagy lyukká nőhet.
(Persze ha fáj a füle... lámpázok...)

Szonja helyzetjelentés

Hétfőn Szonja már nem kapott lázcsillapítót, az étvágya óráról-órára nőtt...
Voltunk délelőtt a gyerekorvosnál, aki azt mondta, hogy mutassam meg egy gyerek fül-orr-gégésznek, mert a mandulái nagyok és pirosak (ez a gyulladástól). Szóval a jövőhéten irány Győr - Liza doktornénije..., akinek a neve nagyon tetszik... és nagyon alapos is. Szonjával is voltunk már nála kétszer... egyszer fülzsírdugó miatt, másodszor pedig a mandulái miatt fél éve.

Kedden már voltunk kint délelőtt egy fél órát... délután pedig 1 órát... ám nagyon hamar elfáradt, sápadt és beesett a szeme... látszik, hogy beteg volt.

kiugrások

Szerdán és csütörtökön láztalan volt a Szonja, annak köszönhetően, hogy egy gyerek fül-orr-gégész doktornénitől, azt a tanácsot kaptam telefonon, hogy 2-3 napig naponta 3-szor adjam neki a Nurofent (reggel, délben és este... persze 6 órás szünetekkel vagy ritkábban... ha esetleg közben is magas láza lenne, akkor félidőben egy Panadol vagy egy kúp - amire szerencsére nem került sor). Így - a két nap láztalanságra (csak hőemelkedése volt) alapozva - pénteken már csak kettő adag Nurofent adtam, aminek köszönhetően szombat hajnali 3-ra újból felszökött a láza 38,6-ra. Szombaton is csak kettő adagot adtam és vasárnap hajnalra ugyancsak felszökött, de már csak 37,8-ra... Vasárnap már csak kettő adag kellett... és a lányka étvágya is kezdett egyre jobban visszatérni. A manduláit a kezdetektől fogva figyeltem... ügyesen kinyitotta nekem a száját... én meg lenyomtam a nyelvét egy kanál nyelével... igen... gennyes, foltos volt... Majd megbeszéltem vele, hogy ha kinyújtja a nyelvét és közben, azt mondja, hogy ááá... akkor nem kell kanállal lenyomnom a nyelvét... a változást tehát én is nyomon követtem...
(Persze Liza esete miatt aggódtam is eleget... Azt mondja a környezetem, hogy nem kell aggódni, annál rosszabb... oké... ezt én is tudom... kiváncsi lennék más, hogyan viselkedne az én helyemben... bár... mit érdekel az téged... mondja megint más valaki... Könnyű tanácsokat osztogatnia olyanoknak, akikkel nem történtek meg bizonyos dolgok.)

tüszős mandulagyulladás

Hétfő hajnalban - 3 óra tájban - felébredtem, hogy pisilnem kell... ilyenkor be szoktam nézni a lányokhoz - mert általában nem a takaró alatt, hanem a takarón vagy mellette fekszenek - és betakargatom őket. Szonja kicsit melegnek tűnt... biztos csak bemelegedett... vagy talán kicsi hőemelkedése van... Reggel hétkor még mindig melegnek tűnt... hőmérés... adtam neki Nurofent. A dokinéninél kezdtünk volna - adjon igazolás, - hogy mehet a kicsi pipihusi a bölcsibe... de csak 10 körül mentem vele, így nem mehet gyerekek közé... Reggel 8-tól egy darabig úgyis tömeg van a váróban. A diagnózis: tüszős mandulagyulladás. Várható magas láz... és 14 órától magas is volt... egészen éjfélig... persze lázcsillapítás mellett... Éjfél előtt hányt egy nagyot két adagban (sugárban)... a sóska rajtam landolt és persze Szonján és az ágyikójában, meg a földön... (Mi mindent átél a szülő a gyereke mellett... még senki sem hányt le... de most be lettem avatva... Liza az apukáját avatta be 1-2 éve) Mosakodás... átöltözködés... takarítás... Felhívtam az ügyeletet... a 8 órakor beadott antibiotikum felszívódott... de a 11-kor beadott Nurofen valószínű, hogy nem... így jött a kúp... hányás után 20 perccel lehet kortyonként itatni. Így éjféltől egy óráig öt percenként, majd 1 órán keresztül 10 percenként... majd 15 percenként itattam... A láza ment le... én meg éberen - a mobilt beállítva a kellő időnkénti jelzésre - próbáltam pihenni, aludni... amit persze 5-10-15 percenkénti ébredéssel nem lehet igazán megvalósítani... Hajnalban 5:30-tól aludtam 6:20-ig egyhuzamban... kevés volt...
Kedden ugyancsak 13-14 óra között ment fel a láza... és egészen magasan volt a lázcsillapítás mellett is... Diéta... keksz, ropi... víz... tea... (a teával mindkét kis csajnál megküzdöttünk ilyen esetekben) nem szeretik... A vízivás is csak fecskendővel ment... kortyolni nem akart, biztosan nehéz volt a nyelés...

így volt

December 20-án vasárnap reggel telefonáltam a mosonmagyaróvári Karolina Kórház Gyerekosztályára és beszéltem az éppen ügyeletes gyerekorvossal. Mondta, hogy megnézi a Lizát... induljunk... és pakoljunk cók-mókot, hátha be kell feküdni. A vizsgálat kezdete nem volt nagyon biztató, miután a dokinéni közölte, hogy szívzörejt hall... ami eddig nem volt a Lizának. Meghallgatta a mellkasát a doktornéni ülve, elöl és hátul is alaposan, és fekve is. Torkát, fülét megvizsgálta és elküldött mellkas röntgenre. Majd EKG-t készítettek, 2 fajtát is, vizeletet néztek, vért vettek, majd befektettek a kórházba minket. Este kapott egy új antibiotikumot, vénásan. Amit 7 napja szedtünk előtte az nem volt hatásos... (jó... mi).

December 21-én reggel, délben megkapta a vénás antibiotikumot, egész délelőtt hőemelkedése volt 37,8. Majd megint felment a láza 2-3 óra között 39,4-re (egyik pillanatról a másikra). Ekkor megint vért vettek tőle és két üvegcse valamihez hozzákeverték és elküldték Győrbe elemzésre... (milyen jó, hogy ezt megcsinálták, mert ebből derült ki, hogy milyen kórokozó okozta a galibát).

December 22-én egész nap már csak hőemelkedése volt 37,4. Lázcsillapítót egyáltalán nem kapott. Hat az antibiotikum.

December 23-án délben hazaengedtek. Ám mielőtt indultunk volna, megérkezett a vérvizsgálat eredménye, ami pozítiv volt. Találtak a véráramban korókozót. Streptococcus mitis, egy nagyon, .urva ritka kórokozó és nagyon agresszív fajta. Mellhártya, agyhártya és szívbelhártya gyulladást okoz. A meglévő vénás antibiotikum mellé egy másikat is elkezdtek neki adni (10-14 napig kell kapnia).
Este kellett mennünk a vénás antibiotikumadásra.

December 24-től 29-ig napi 3 alkalommal kellett menni, reggel, délben, este, hogy a vénás antibiotikumot beadják neki.

Én nagyon le voltam fáradva és törve is. Azalatt a hét alatt míg lázas volt itthon a Liza éjszaka óránként ébredtem megnézni a homlokát, nehogy hirtelen felszökjön a láza. A doktornéni mondta, hogy rosszul adom a lázcsillapítót... igazából meg sem hallgatott... pedig vittem neki a listát, ami fel volt tüntetve, hogy mit mikor adtam. És jelentem a szirupot a szájába, a kúpot a fenekébe tettem. Mindent a helyére. Szóval a gyerekorvosunk csak rutin esetekben van képben, ha valami más a helyzet, nem veszi észre a dologot és nem irányít tovább kivizsgálásra... - Aggodó anyuka vagyok a szemében, aki rosszul csillapítja a gyerek lázát... ennyi... Mostantó más lesz a helyzet. Meg fogom állandóan kérdőjelezni a döntését... vagy pedig keresek egy másik gyerekorvost... majd meglátjuk. Ja és még annyit kell hozzátenni, hogy úgymond protekciósak vagyunk a dokinéninél... Mi lett volna, ha nem vagyunk azok.
Az egy heti lázas kínlódás alatt 4 kilót fogytam, először csak egyik, aztán a másik szemem is bevérzett.

Ajándékozás...
A lányok ajándékait még december elején beszereztük, ám a többiről nem gondoskodtunk. Nekem meg egyáltalán nem is volt eszemben a felnőttek ajándéka. Zsolti, aki itthon volt, mialatt mi kórházban... ő megoldotta... Rendelt magának és nekem is könyvet a neten és a többiek meglepetéséről is gondoskodott.
24-én a Márti mamiéknál ebédeltünk... a Krisztiánékkal egyetemben. Kocsonyát ettünk meg utána sütit.
Nagyon finom volt... ám én innentől két napig csak ittam, merthogy olyan háborgás, ideges nyugtalanság fogta el a gyomromat és a beleimet, hogy vízfolyásos hasmenést produkáltam. Eddig tartottam magam, aztán itt leeresztettem.

Liza feldíszítette a Jézuska hozta fenyőfát a Zsoltival... én addig csomagoltam...
(2009. december 24.)

Ajándékozás

Liza lego vonatozik...

Gyurmázunk...

December 29-én a mosonmagyaróvári kórházban a felnőtt kardiológus megvizsgálta a Lizát, szív ultrahangot csinált. Ugyan nem gyerek vizsgálófejjel csinálta... de azt mondta, hogy olyan nagy vész nem lehet, de azért menjünk el Győrben a gyerek kardiológiára.

Próbáltam kideríteni, hogy mi lehet az oka, annak, hogy a kórokozó átkerült a véráramba. Ám ezt még az orvosok sem tudják. Megesik az ilyen -mondták. Erre én megkérdeztem, hogy ez az immunrendszer gyengeségét mutatja. A válasz: nem... ez egy véletlen... Azt is igyekeztem megtudni, hogy akkor most valami speciális immunerősítést kell-e csinálnom... de a válasz... - Nem kell semmi speciális, sok zöldséget és sok gyümölcsöt kell adni neki (ám ebben eddig sem volt hiány).
Szóval megrendült a hitem a vitaminokban, táplálékkiegészítőkben. Ha ilyen véletlenek vannak, akkor én tömhetem a lányokat mindenféle ezzel-azzal... Bár valószínű, hogy megteszek ezügyben úgyis mindent. Ám úgy, ahogy én gondolom. Én fogom eldönteni a Zsoltival, hogy mit adunk majd nekik... megbeszéljük és kiválaszjuk a sok vitamin és táplálékkiegészítő közül, hogy számunkra melyik kell... Mindenkit meghallgatunk, de a döntés joga a mienk lesz.


Bejegyzés szerkesztése 2010 január 2.
Ha leírom, akkor talán szűnik a félelmem, a rossz hangulatom.
(Persze a lányok előtt mosolygok.)

betegség • kórház

egy nehéz időszak...
Liza megbetegedett... sima torokgyulladásnak indult... talán a Szonjától kapta, akinek tüszős mandulagyulladása volt... Talán (bár én biztos vagyok benne) a gyerekorvos félrekezelte a lánykát nagyon... 6 napi magas csillapíthatatlan lázra, azt mondani, hogy van ilyen... még jó, hogy észnél volt az anyukája. Ezentúl nem hallgatok senkire... én és Zsolti döntünk a gyerekeink dolgaiban...

majd írok róla, ha feldolgoztam...

hihetetlen... már megint egy körfertőzés...

A péntekről szombatra virradó éjszakám meg ébrenléttel telt... talán 2 órát ha aludtam, azt is 10-15 perces darabokban. Reggelre hullafáradt voltam... persze úgy, hogy én sem voltam a topon a még mindig tartó gégegyulladás miatt és kezdett nem tetszeni a Liza sem, mikor délelőtt közölte, hogy anyi - Fáj a fülem... és lám 37,8... Ebéd után aludtam Szonjával egyetemben... Mikor ébredtem... rázott a hideg piszkosul. Na ez kellett csak még. Lázmérés... 38,5... Kalmopirin be... Annyira letaglózott ez a láz, hogy egész estig csak feküdtem kis megszakításokkal... Akkor is Szonja homlokát, állapotát tartottam szemmel... na és persze a Lizáét is... fülcsepp... lámpázás...

gennyes...

Szonja megkapta a diagnózist: gennyes mandulagyulladás, és nagyon piros a torka. Ma nem volt lázas délelőtt... 2 körül azért kapott Panadolt, mert 4-5 körül szökik fel a láza... Pancsi előtt mértem neki... 38

Liza oviban volt... 3 után mentünk érte... jó lenne ilyenkor a Szonját nem kivinni a hidegbe... és nekem se kellene kint jönnöm-mennem, de a Lizát valahogy haza kell hozni...

megint mandulák... és gége

Szonja ma nem ment bölcsibe... 1/2 10 körül a dokinéni meghallgatta a tüdejét... és bekukkantott a torkába. A manduláin 3 gyennyes fehér folt. - Mivel láza nincs, egyenlőre nem írok antibiotikumot -mondta. Hát a láz sajnos délutánra megérkezett. Rendkívül berezeltem... 38 fölé ment... bár remélhetőleg "csak" a gyennyes mandulái művelték ezt.

Úgy mellékesen megjegyzem. Annyi de annyi vitamint és egyéb "kütyüt" kapnak a lányok, hogy érthetetlen számomra a betegség ittléte nálunk. A bölcsiben, oviban vannak olyan gyerekek, akik koszosak, ápolatlanok, szüleik, nagyszüleik is azok (csak azért tudom, mert látom őket nap, mint nap)... és azok a gyerekek nem betegek (ez a bölcsis részről valaki megerősítette). Valószínű, hogy egyáltalán nem is kapnak semmiféle vitamint... és... tehát nem értem... a kosz úgy látszik jó dolog valahol...

• C-vitamin• reggel, délután, este... por formájú, folyadékban elkeverhető
• Béres-csepp • 5-5 csepp reggel és este
• Spirulina tabletta • reggel és este
• Ganoderma kapszula • reggel és este
• Multivitamin rágótabletta • 2 naponta
• Mézes fokhagyma • az utóbbi 5 napban
• Bionet balzsam az orr alá • reggel

ez bőven oké... szerintem... még talán sok is...

Adél szerint a bölcsis betegségek kikerülhetetlenek... Flóriánnak is sokszor volt tüszős mandula gyulladása.

Én meg nagyon rekedt vagyok, géggyulladás... Liza "hagyta rám"... kíméljem a hangomat, ne menjek hidegre... orrcseppet használjak és szedjek gyulladáscsökkentőt... igyak meleg teát... ez volt az orvos tanácsa.