Lizának reggel óta magyaráztuk a dolgokat.
Éva mama még 3-4 hónapja megígérte neki, hogy majd nyáron ott aludhat Budapesten pár napot, ott nyaralhat a mamáéknál. Liza már nagyon várta a dolgot. Előre azonban semmit nem mondok már neki, mert sok esetben volt olyan, hogy közbejött valami és akkor kimagyarázni a dolgot, hogy miért nem... stb... nagyon nehéz. Most is a mamának előző héten jó erős torokfájása volt, olyannyira, hogy elment orvoshoz, amit ő nem igazán szokott.
Így hétfőn jött a mama és kedden reggel kezdtük el mondani a Lizának, hogy akkor ő most elmegy a mamával vonattal és nyaral egy kicsit. Szonjának több sem kellett, ő is akart menni, de nagyon...
Az egész nap Szonja győzködésével ment el... hogy majd ő is megy a mamához... de most még a mama csak egy gyerekkel tud foglalkozni... újból meg kell tanulnia a dolgokat... Így a mamára lett "kenve" a dolog...
15 óra 8 perckor indult a vonat Mosonmagyaróvárról... fél órával előtte már kint voltunk a jegy előrendelés miatt... ott jöttünk, mentünk... Majd felszálltak a mama és a Liza a vonatra... mi meg integettünk a Szonjával. A karomban tartottam, nem sírt... csak mondogatta, hogy ő is menni akar... és a Lizát akarja, meg a mamát akarja... és fel akart ő is szállni a vonatra...
Majd vettem neki egy zsemlét, mert egy fiú olyat evett... és ő is kitalálta, hogy éhes... Leültünk egy padra és vártam, míg falatozik... és kértem tőle egy kicsi darab zsemlét... na itt kitört a sírás, hogy az az övé... és akkor most vegyek neki egy újat, mert ő egészet akar enni... Betudtam ez a kicsi érzékenységet a csalódásának, hogy ő nem mehetett... Majd az autópálya lejáróknál már aludt is a kocsiban... "kikészült"...
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése