óvodai fényképezés

Na ma volt az óvodai fényképezés... én egyéni képet nem kértem... Mint utólag kiderült - Pattitól tudtam meg - nem kell mind a 10 képet megvenni, lehet csak 1 képet is. Na legközelebb már okosabb leszek ilyen téren. Bár én szebb képeket csinálok, legalábbis a hirdető plakáton szereplő mintaképeket nézvén. Ám csoportképet rendeltem. Ili dadus reggel mondta, hogy megpróbálja a Lizát odavarázsolni a képre... Éva óvótól délután megtudtam, hogy nem volt olyan gond vele, hogy nem akart odaállni, mint tavaly. 3 hét múlva meglátjuk az eredményt...



Liza ebben a ruhában volt, amit előző nap az Emi-től és a Walter-től kapott.
Szonját is le kellett fényképezni, mert ő is beállt a ficus alá...

egy nehéz reggel

Vannak reggelek, amikor minden megy, mint a karikacsapás. Akkor az ember lánya jó hangulattal indul neki a napnak. Ám vannak (sajnos) olyan reggelek, amikor semmi sem sikerül, minden balul sül el. Ma egy ilyen reggelre ébredtünk. Ébredtünk? A lányok nem igazán akarták kinyitni a szemüket... és a keltegetés ilyenkor egy nagyon nehéz feladat. Mikor végre sikerül, akkor meg nyűgösek, semmit sem akarnak...
- Engem, anyi öltöztessen - hangzik mindkettő szájából. Liza meggyőzhető már, hogy öltözzön csak egyedül, mert mindenkit - beleértve magamat is - nem tudom egyszerre felöltöztetni. Szonja meg kapálózik, kicsúszik az apja kezéből... rugdosódik... - Én csak anyit szeretem - kijelentések közepette. (Persze 2 perc elteltével már bújik az apjához.)
Egy szó mint száz... megszenvedtünk reggel az öltözködéssel és a többi dologgal... 7:53-kor sikerült elindulnunk itthonról, miközben szakadt az eső... (Zsolti meg fél 8 előtt biciklivel elhúzott... nem bírta a kiképzést... szeretett volna velünk jönni fél nyolckor autóval, hogy ne ázzon meg) A reggeli indulás 7:30 körül szokott lenni... Először Lizát az oviba, majd Szonját a bölcsibe adom le... ám valamikor meg kell cserélni a dolgot, mert Szonjáéknál reggel 8-kor van reggeli... Lizáéknál 1/2 9-ig kell beérni... és 9-kor van reggeli (vagy inkább 10 órai)

kenyérkenés

Milyen egy szuper anya?

Hát igen... minden relatív...

Én most nem igazán vagyok a topon... elfelejtek dolgokat... na persze nem olyan vészes a dolog, mert semmi egetrengetően fontosat nem hagyok ki... csak hát...

Tegnap azt hittem, hogy ma van... Március 29-ére beszéltem meg a Liza ovi pszichológusával a találkozót 13 órára... Zsoltinak éppen mondtam 13 óra körül, hogy holnap (azaz kedden - mivel Liza is akkor járt hozzá -) találkozom a Katinkával... hamarabb kell ebédelnünk, vagy legalábbis fél 1 és egy között le kell zavarni az ebédet, hogy 13 órára odaérjek. Na puff neki... 13:15-kor tudatosult bennem, hogy az a holnap ma van... rohanás... 20 perc beszélgetés...

Ma azt hittem, hogy holnap van, amikor is óvodai fényképezés lesz...
Én mára öltöztettem fel szép ruhába a kicsi lányomat és csináltam neki két copfot... nem baj... ez orvosolható... holnap is szép ruhába megy...

Normális ez?

attrakció

Szonja és Liza csúszdáztak... sokat... Szonja csak bukót - így hívja ő - volt hajlandó felvenni... - Sapkát nem kéjek.

Szonja teker

Van egy szuper tolható triciklink, amivel anno Liza nem tudott megtanulni tekerni... vettünk egy másikat (használt, régi), amit rögtön tekert... Tanulhattam volna ebből az esetből, de nem tettem... Szonja sem tekerte a szuper triciklit... ráült ma a régi, ronda triciklire és tekerte...

na ennyit erről...

Liza biciklizni tanul...

Seprűnyél... kölcsönkapott csodabicikli, jó régi... de amivel minden gyerek meg tud tanulni két keréken tekerni...

a csodabicikli...

a szuper, tolható tricikli...

cipőmutogatás

A mai nap a cipőmutogatás jegyében telt... Liza vitte magával reggel a hátizsákjában, hogy ő majd abban sétál el a művelődési házba, a színházi előadásra... Szonja a sportcipőjébe ment a bölcsibe... rögtön meg is mutatta a Pattinak és Éva néninek.. délután meg a galériában is megmutogatták...

ovis színház

Liza ma elmehetett az ovisokkal színházi előadásra... Csak a középsősök és nagycsoportosok mehettek... Liza másodszorra kiscsoportos (nehezen szokott be... vegyes csoportok vannak... és évvesztesnek számít... valamelyik csoportot kétszer akartam vele járatni, hát a kiscsoport lett). Mióta lassan két éve ovis, ebéd után nem alszik, így őt is vitték magukkal és nagyon tetszett neki. Az óvónénijét még nem kérdeztem, de valószínű ügyesen végigülte az ovis színházi előadást. Belőle annyit sikerült kihúznom, hogy nagyon jó volt... - Mi voltunk a nézők... és volt ott egy ember, aki beöltözött szamárnak...

galéria

Ma voltunk a galériába... hogy majd én is rajzolok újra. Kitaláltam, hogy viszem magammal a lányokat is, mivel nem tudom őket hova tenni és hát már nagyon régen voltam... pedig nagyon szeretném ezt a "programot" kikapcsolódásnak, feltöltődésnek. Volt ott minden, csak én nem tudtam semmi rajzolás félét produkálni... Edit nagyon segítőkész volt... kipakolt a csajoknak a földre két jó nagy csomagolópapírt... a Lizát ráfektette és körberajzolta... Szonja nem akarta ezt a műveletet... kaptak sok filctollat és zsírkrétát, de engem nem engedtek el maguk mellől, főleg a Szonja lánykám. Tanulsága a dolognak... ez így nem megy... a bébiszitter lesz a megoldás... vagy a Márti mami... vagy a kettő felváltva, hiszen mostantól csak kéthetente van.

egy régi...

Egy régi nagy kedvenc...
http://www.nekweb.com/

http://www.nekweb.com/#/ITA/album

Mostanában megint sokat hallgatom (ez a dolgozós zeném). A lányokanak is van egy kedvenc számuk - persze miattam-, amire a kanapé körül szoktak futkározni... Zsolti már ki van akadva, hogy már megint a "futós szám".
http://www.youtube.com/watch?v=vPhH0WzJDwE
(jobb minőségben nem találtam meg a neten)

Belinkelhetném az összes albumát, az összes számát... de nem teszem...

cipővásárlás

Liza kapott egy topánt... Szonja meg egy sportcipőt és egy bőr cipőcskét, magasszárút, lilát... nagyon tuti...

kavicshegy

A kavicshegy megmászása...







Aztán megérkezett a Kornél és a Flórián...

Hanna • Kata • Tamás

http://lajtalany.blogspot.com/2010/03/szocializalodunk-vagy-megsem.html

Hát igen... ez így történt...

játszótér

játszótéren várakozás... Kata... Hanna találkozás...

Dunasziget • denkpáli hallépcső

Ez volt az utolsó szabad hétvégénk... jól ki is használtuk... Szombaton és vasárnap is kirándulni voltunk. Szigetközbe akartunk menni a dunakiliti gáthoz, de "lebeszéltek" róla... mert hát két kisgyerekkel nem biztos, hogy jó ötlet egy duzzasztóhoz menni, ahol folyamatosan fogni kell a kezüket.
Szombaton a Peti ajánlott egy másik kirándulási lehetőséget, még térképeket is adott... itt is van híd... és zubogó víz... kavicsokat is lehet dobálni és a kis csajoknak biztos tetszeni fog. Dunaszigetig én vezettem, de mikor felértünk a gátra... ott én beszari nem mertem tovább vezetni... tilos behajtani... kivéve célforgalom... Zsolti bizonygatta, hogy a Peti úgy mesélte, hogy ők is autóval mentek be... én fel akartam hívni... de nem volt engedélyezett hálózat... hát igen határmentén ez megesik... Zsolti vette át a vezetést... aztán beljebb találkoztunk több autóval is...

Az odafelé úton áthaladtunk egy kiserdőn, aminek az alján ezer s ezer hóvirág volt, mintha hóvirág szőnyeg lett volna. Most utólag már tudom, hogy meg kellett volna állnunk, hogy lefényképezzem (majd talán jövőre).

Tetszett a lányoknak a program... kavicsdobálás, kavicsdobálás és újra kavicsdobálás. Mikor az első hídnál kiszálltunk az autóból, ők már nem is akartak visszaszállni... a hallépcsőig futottak a kocsi mellett... persze én is, bár én csak gyorsabban és nagyokat lépve tettem meg a távot.

Azért itt is kellett fogni a kezüket.
(A gyerekeket vonza a híd, a víz és a kavicsok.)





Még kavicsot... még... még... még...

győri állatkert

Délelőtt a Pattinál és a Bálintnál voltunk játszani, úgy körülbelül 3 órát. Majd hazajöttünk ebédelni... Végül a dunakilitinél lévő gát helyett... a győri állatkertbe mentünk, ami egy hirtelen elhatározás eredménye volt... nagyon jól sikerült az egész nap... Az ilyen hirtelen dolgok sokkal jobban sikerülnek, mint a sokáig tervezgetettek.
A nagy ötlet Zsolti fejéből pattant ki...
- Nyitva van egyáltalán a győri állatkert? - kérdeztem én...
kitt-katt... http://www.zoogyor.com/ nyitva... méghozzá 18 óráig...Mi fél 4-től fél hatig voltunk bent. Annyira pörgött a két lányka, hogy a fényképezés szinte lehetetlen volt... de azért nekem sikerült. Nagyrészt a lányok és a Zsolti vannak a képeket... persze én is felbukkanok itt-ott. (Lehet, hogy kicsit sok képet tettem föl, - tudtam volna többet is - de jóból is megárt a sok.)

Futkosás jobbra-balra...
- Anyi nézd, mi van ott...
- Erre gyere...
- Az ott mi?
- Hol van az oroszlán?
- Anyi ott a fjamingó... - mondta Szonja a struccra.

A kezét egyik lányka sem engedte megfogni. Szonja már egy jó ideje kikéri magának, ha megfogom a kezét... kirántja, elhúzza... ő már nagy kijelentéssel elsétál, elfut...
- Anyi én tudok ededül menni...




A képen ez egy bozontos hosszú szőrű szamár, Lizának nagyon tetszett. Minden állatot végig akart simogatni. Volt ott egy kopasz vagyis inkább ritkás "drótszőrű" malac... az bökős volt neki... a többi csikis.

A majom szobornál fényképezkednünk kellett... kihagyhatatlan...

Ez a majom már meghalt - közölte velem a Liza.
Nem... ez egy szobor, ami fémből készült... ez sohasem élt - válaszoltam én.

Szonja és Liza nézték, nézték a krokodilokat, de csak nem akart megmozdulni egyik sem. Ugyebár az állatok nagyrészt mozognak, futnak, sétálnak... vagy legalább pislognak... ám a krokodilok, mint a kőszobor.

Szonja megjegyzése a dologhoz:
- Anyi kifogyott belőle az elem.

Volt zsiráf simogatás... zsiráf etetés. Ehhez azt kell hozzáfűzni, hogy tavaly a Liza nem mert semmi ilyet csinálni, a Szonja annál inkább. Most megfordult a kocka és Liza volt a bátrabb, Szonja meg az, aki nem akart hozzányúlni az állatokhoz.





Barnabás • Márta • Peti
Aztán elmentünk az Árkádba, hogy vegyünk a Zsoltinak és a Szonjának cipőt... és kivel találkoztunk össze... a Mártával... ült a padon... és pihent (kismama lévén)... várta a Petit és a Barnást, akik éppen ennivalót vásároltak... végül Nagybácsán kötöttünk ki és ott vacsoráztunk náluk... indulás fél és háromnegyed kilenc között... én vezettem... (gyakorolván az esti vezetést... amúgy Zsolti vörösbort ivott)... a lányok az első kanyarnál már aludtak... szigetközi út... kanyargós... "tele" településsel... az út nem olyan jó, mint az egyesen... nappal tuti szép... na, de sokat kellett fékezni, figyelni... stb... ez kell nekem gyakorlásként... Zsolti nem annyira díjazta a dolgot... Máriakálnok felé mentünk, mert a Halászi hídat felújítják... még jó, hogy a Zsolti ezt tudta... bár táblák is jelezték...

a veszekedés

Reggeli után felmentünk az emeletre... gondoltam megzuhanyzok és hajat is mosok, addig a lányok ügyesen eljátszanak, mert ügyesen el szoktak ilyenkor játszani... és akkor eszembe jutott, hogy erről is lehetne írni a blogba. Erre éppen most nem úgy alakultak a dolgok, ahogy én büszkén le akartam írni. Találtak egy fűzős játékok, amin persze össze kellett veszniük... és "ment" a kiabálás... az enyém... nem... enyém... anyi kihúzza a kezemből... Gondoltam nem kell mindig beavatkozni a veszekedésükbe, oldják meg egymás között, ám egyik sem akart engedni a másiknak. Én meg csuromvizesen, hajamon a samponnal kiabáltam nekik, hogy jöjjenek oda hozzám és mondják el mi a gond... Sajnos szavakkal nem tudtam megoldani a problémát a zuhanyfüggöny mögül... így hát egy nagy adag huzavona után elvettem tőlük a fűzős bocit... ordított mindkettő a tusoló előtt. Aztán Lizának már szárazon elmagyaráztam, hogy ilyenkor egyezkedni kell... adja oda a Szonjának, aki egy kicsit játszik vele, majd tuti hamar megunja és akkor lecsaphat ő a játékra.

ez hízelgő :)))

Hát igen... rábukkantam a bejegyzésre... én, mint a nap jó pontja...
Örülök... én is így örültem a kavarodás közepette...
http://lajtalany.blogspot.com/2010/03/2010-marcius-19-manka-3-honapos.html
(a nadrág színe meg az én olvasatomban... nyomdai alapszinek szerint magenta..., de ez nem minősíti Kata szín látását)

krétázás

"aranyköpések"

Tisztián a Tonéléknál lakik. (Krisztián a Kornéléknál lakik.) • Szonja
(Hát igen a gyerekek máshogy látják a világot... a Kornél a gyerek, akinél az apja lakik... nagyot mosolyogtunk rajta...)

A Bajnabás anyukáját úgy hívják, hogy anyuka. • Szonja

A kis nyúl pityereg, bebújik a földbe... • Liza

esernyőkabát

Annyira várjuk már a tavaszt, hogy a lányok már nem akarnak harisnyát venni.

Reggeli beszélgetés:

- Anyi, ha szombaton megyünk kirándulni, akkor én nem veszek harisnyát, csak nadrágot - mondta Liza.
- Majd meglátjuk, milyen idő lesz - válaszoltam én.
- Anyi, akkor veszek harisnyát, de fölé rövidnadrágot.

- Anyi, én az esejnyőtabátomat akajom felvenni - jelentette ki Szonja határozottan.

Éreznek valamit a lányok. Szonja ma nagyon nem akart bölcsibe menni. Kiszálltunk az épület előtt, és ő a másik irányba indult el. Edit néni kézen fogta, de ő tolatott ki, Patti felkapta, de sírt és magyarázott, hogy ő nem akar bölcsibe jönni.

így sétáltunk egyet...

... jól beöltözve...

süt a nap... de nagyon fúj a szél

Tervezgettem a napokban, hogy elmegyünk ma kirándulni, megnézzük Dunakilitinél a duzzasztógátat... de ilyen időben nincs kedve kimozdulni az embernek, ugyan süt a nap, ami jó, ám a szél ezerrel teker és hideg is van. Elhalasztva húsvét vasárnapra vagy hétfőre. Remélem akkor összejön. Bár Adél mondta, hogy gyerekekkel nem olyan tuti egy duzzasztógát nézegetés.

Szonja egész nap a Kornélt emlegette... hogy mikor megyünk már át hozzájuk. Délután telefonált a Krisztián, hogy átjöhet-e hozzánk a Kornél, mert egész nap ezzel nyaggatja őket... persze... gyurmáztak, legoztak... rohangáltak... és a két nagy állandóan kiközösítette a Szonját. Most erre én azt találtam ki, hogy ha ezt csinálják, akkor nem megyünk mi többet át, de ők sem jöhetnek... valamennyire hatottam rájuk.

Quimby

(a bejegyzés másnap készült... az a jó, hogy vissza lehet dátumozni, amire valaki felhívta a figyelmemet)

Végre mentünk valahová... ez az ősz... és az azt követő tél nem sikeredett olyan jóra... sokszor voltam kedvtelen, hol ebből, hol abból kifolyólag. Szerintem a telet, a hideget annyira nem bírják az emberek, bár lehet, hogy magamból indulok ki. Nem a kedvenc évszakom a tél. Szóval mentünk... Győrbe... "koncertre"... Quimby Theatrum... a Bartók Béla Művelődési Házba... jó helyen ültünk... nagyon jó volt... sok ütős... ami az én kedvencem...

A lányokra Márti mami és Frici papa vigyáztak 5 órától. Szonja állítólag sokat sírt utánam. Délben nem aludt, nyűgös volt, úgyhogy már 7 órakor letették a mamiék vacsora és pancsizás nélkül. Liza vacsorázott és pancsizott és elmondása szerint 3 mesét is olvasott neki a mami.

sütöttünk

mama hazament

Bevittem anyukámat Óvárra az állomásra. Az új autónkkal most mentem "hosszabb" útra először... eddig csak itt Jánoson kocsikáztam... egy szó, mint száz, ötösbe még nem kellett tennem ezidáig. Nagyon jó vezetni... az elejét már érzékelem az autónak, a hátulját még nem igazán (kombi lévén). A parkolást még gyakorolnom kell, nagy helyre persze profin megy.

meghívás

Márti mami és Frici papa meghívott minket kettőnket a Zsolti szülinapja alkalmából egy vendéglőben elköltött vacsorára... A lányokra Éva mama vigyázott... és végül ő is tette le aludni a nokedliket, mert fél 9 előtt értünk haza.

pakolászás

Az egész nap, mármint a délelőtt, mikor a lányok nem voltak itthon pakolászással telt. A rumliszobába még akkor rendet raktunk, mikor csütörtökön megjött Éva mama... A spájz volt kupis állapotban... A mama bevállalta és rendet rakott ott. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy odafigyelek és nem "dobálok" csak úgy be dolgokat. Én a nappaliban rendezkedtem... Portalanítás, porszívózás... stb.

Mindnégy nő (lányka) kapott a Zsoltitól egy primulát... mindenki más színűt.

Zsolti szülinapja

A délelőtt készülődéssel telt... Sütit sütöttünk... sósat és túrósat. Nem siettünk el semmit. Ebéd után megköszöntöttük a Zsoltit. Liza is készült születésnapi ajándékkal. Kért egy dobozt, abba beletett egy reklámújságot, aminek az elején húsvéti nyuszik voltak és egy aranyszalagot hozott, hogy kössük rá egy masnit. Olyan aranyosan adta át az apukájának és várta a hatást... Zsolti végignézegette az újságot és nagyon örült, Liza is ragyogott...



Délutánra áthívtuk a Márti mamit és a Frici papát, mag a Krisztiánékat egy "öt órai teára"... sütire.

egy szombat

Lánykáim hétvégén sem tudnak tovább aludni, ugyanakkor vagy legalábbis akkortájt ébrednek, mint hétköznap. Előző két este nagy küzdelem ment Éva mamért az esti lefektetés körül... kit vetkőztessen, kit öltöztessen... és, hogy ő meséljen. Szonja nagyon nem akart aludni, valószínű, hogy a bölcsis 2-2 és fél órás alvás túl sok neki már. Mama felment és kivette őt a kiságyból, megszeretgette és "elkábította" tündérekkel, akik álomport szórtak szét... és hát így akkor gyorsan aludni kell.
Szóval a szombat is játékkal és házimunkával telt...

értem jöjjön

A lányokat reggel elvittük bölcsibe és oviba. Szerencsére nem problémáztak a dolgon, hogy itt van Éva mama... és ők nem maradhatnak itthon. Délután egy kicsit hamarabb mentünk értük, alőször Szonjáért, aki sétálni akart... így a mamával gyalog jöttek el az oviig. Liza megjegyezte: - Én azt mondtam, hogy értem csak a mama jöjjön.

Én a délelőttöt a gép előtt töltöttem... csináltam a dolgom... Éva mama meg pakolt, tett-vett... de leginkább vasalt, vasalt... és vasalt. A sok poló és ing... sajnos mindig megvárja őt... Nem szeretek vasalni, mindig csak az éppen kellőt vasalom ki. Tudom, hogy ez így annyira nem jó... majd egyszer rászokom a rendszeres vasalásra, remélem.

A délután meg játékkal telt.

Éma (Éva) mama a meglepetés

Ma megérkezett Éva mama Mosonmagyaróvárra 11 óra körül. Lizának és a Szonjának nem árultam el előző nap, nehogy ne tudjanak nyugodtan aludni éjszaka... és bírják a csütörtöki bölcsi és ovinapot. Azt tudták, hogy csütörtök délután, mikor elhozom őket a bölcsiből és az oviból, akkor lesz egy meglepetés. Nagyon bevált a dolog. Először Lizáért mentünk, (ő megsértődött volna, ha már Szonjástul állítunk be... Szonja még ezen nem gondolkodik) majd a Szonjáért. Liza nagyon örült a mamának... csüngött rajta, puszit nyomott neki, csak az ő kezét akarta fogni. Sétálva mentünk el a bölcsiig. Szonja is nagyon örült Éma mamának.

Este Óvár...

kevergés

Délután Kornél átjött, majd a Flóri is. Aztán a Flóri itt maradt játszani... Kornélnak odaát "dolga" volt, majd mikor végzett vele akkor újrajött anyástul... Azt a kevergést, amit 4-en le tudnak vágni nem semmi. Amíg csak a Flóri volt, addig a Liza vele fogott össze és a Szonját kiközösítették, majd mikor megérkezett a Kornél, akkor a két nagy fogott össze, Szonjának a Flóri lett a partnere... olyankor ők a kicsik.

utolsó Katinka foglalkozás

Megvolt az utolsó Katinka foglalkozás... Liza élvezte nagyon. Kettő órára vittem, mert csak akkor volt már időpont. Délben fél egykor elhozta a Zsolti a Lizát az oviból, tehát nem aludt ott... ez nagyon tetszett a kiscsajnak.
Liza a Katinkának vitt mézeskalácsot, amit ő sütött. Nem olyan ügyesen adta át, mint ahogy én gondoltam... zavarban volt és a tálkát az asztalra "dobta"... de azért véghez vitte a dologot, amit ő talált ki. Az elköszönés kicsit hosszadalmasra sikerült... Liza, tűzokádó sárkányként búcsúzott... Jó nyitott lett a kicsi lányom, ennél nem kell nyitottabb. Nagyon örülök neki, hogy egy pszichológus tudott neki segíteni a beilleszkedési nehézségek leküzdésében.

a rutin

Rutinos anya lévén már tudom, hogy bizonyos dolgokat nem kell, illetve nem szabad közölni előre a gyerekekkel. Most éppen azt nem közöltem velük vasárnap, hogy másnap óvoda és bölcsöde lesz... így nyugodt éjszakájuk volt. Majd reggel mikor elmondtam nekik, nem vették tragédiának... azért is lehetett így, mert 2 hétig itthon lenni nem semmi... unatkozás a köbön egy idő után.