Vannak reggelek, amikor minden megy, mint a karikacsapás. Akkor az ember lánya jó hangulattal indul neki a napnak. Ám vannak (sajnos) olyan reggelek, amikor semmi sem sikerül, minden balul sül el. Ma egy ilyen reggelre ébredtünk. Ébredtünk? A lányok nem igazán akarták kinyitni a szemüket... és a keltegetés ilyenkor egy nagyon nehéz feladat. Mikor végre sikerül, akkor meg nyűgösek, semmit sem akarnak...
- Engem, anyi öltöztessen - hangzik mindkettő szájából. Liza meggyőzhető már, hogy öltözzön csak egyedül, mert mindenkit - beleértve magamat is - nem tudom egyszerre felöltöztetni. Szonja meg kapálózik, kicsúszik az apja kezéből... rugdosódik... - Én csak anyit szeretem - kijelentések közepette. (Persze 2 perc elteltével már bújik az apjához.)
Egy szó mint száz... megszenvedtünk reggel az öltözködéssel és a többi dologgal... 7:53-kor sikerült elindulnunk itthonról, miközben szakadt az eső... (Zsolti meg fél 8 előtt biciklivel elhúzott... nem bírta a kiképzést... szeretett volna velünk jönni fél nyolckor autóval, hogy ne ázzon meg) A reggeli indulás 7:30 körül szokott lenni... Először Lizát az oviba, majd Szonját a bölcsibe adom le... ám valamikor meg kell cserélni a dolgot, mert Szonjáéknál reggel 8-kor van reggeli... Lizáéknál 1/2 9-ig kell beérni... és 9-kor van reggeli (vagy inkább 10 órai)
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése