vasárnap, március 21, 2010

Dunasziget • denkpáli hallépcső

Ez volt az utolsó szabad hétvégénk... jól ki is használtuk... Szombaton és vasárnap is kirándulni voltunk. Szigetközbe akartunk menni a dunakiliti gáthoz, de "lebeszéltek" róla... mert hát két kisgyerekkel nem biztos, hogy jó ötlet egy duzzasztóhoz menni, ahol folyamatosan fogni kell a kezüket.
Szombaton a Peti ajánlott egy másik kirándulási lehetőséget, még térképeket is adott... itt is van híd... és zubogó víz... kavicsokat is lehet dobálni és a kis csajoknak biztos tetszeni fog. Dunaszigetig én vezettem, de mikor felértünk a gátra... ott én beszari nem mertem tovább vezetni... tilos behajtani... kivéve célforgalom... Zsolti bizonygatta, hogy a Peti úgy mesélte, hogy ők is autóval mentek be... én fel akartam hívni... de nem volt engedélyezett hálózat... hát igen határmentén ez megesik... Zsolti vette át a vezetést... aztán beljebb találkoztunk több autóval is...

Az odafelé úton áthaladtunk egy kiserdőn, aminek az alján ezer s ezer hóvirág volt, mintha hóvirág szőnyeg lett volna. Most utólag már tudom, hogy meg kellett volna állnunk, hogy lefényképezzem (majd talán jövőre).

Tetszett a lányoknak a program... kavicsdobálás, kavicsdobálás és újra kavicsdobálás. Mikor az első hídnál kiszálltunk az autóból, ők már nem is akartak visszaszállni... a hallépcsőig futottak a kocsi mellett... persze én is, bár én csak gyorsabban és nagyokat lépve tettem meg a távot.



Azért itt is kellett fogni a kezüket.
(A gyerekeket vonza a híd, a víz és a kavicsok.)






Még kavicsot... még... még... még...


Nincsenek megjegyzések: