győri állatkert

Délelőtt a Pattinál és a Bálintnál voltunk játszani, úgy körülbelül 3 órát. Majd hazajöttünk ebédelni... Végül a dunakilitinél lévő gát helyett... a győri állatkertbe mentünk, ami egy hirtelen elhatározás eredménye volt... nagyon jól sikerült az egész nap... Az ilyen hirtelen dolgok sokkal jobban sikerülnek, mint a sokáig tervezgetettek.
A nagy ötlet Zsolti fejéből pattant ki...
- Nyitva van egyáltalán a győri állatkert? - kérdeztem én...
kitt-katt... http://www.zoogyor.com/ nyitva... méghozzá 18 óráig...Mi fél 4-től fél hatig voltunk bent. Annyira pörgött a két lányka, hogy a fényképezés szinte lehetetlen volt... de azért nekem sikerült. Nagyrészt a lányok és a Zsolti vannak a képeket... persze én is felbukkanok itt-ott. (Lehet, hogy kicsit sok képet tettem föl, - tudtam volna többet is - de jóból is megárt a sok.)

Futkosás jobbra-balra...
- Anyi nézd, mi van ott...
- Erre gyere...
- Az ott mi?
- Hol van az oroszlán?
- Anyi ott a fjamingó... - mondta Szonja a struccra.

A kezét egyik lányka sem engedte megfogni. Szonja már egy jó ideje kikéri magának, ha megfogom a kezét... kirántja, elhúzza... ő már nagy kijelentéssel elsétál, elfut...
- Anyi én tudok ededül menni...




A képen ez egy bozontos hosszú szőrű szamár, Lizának nagyon tetszett. Minden állatot végig akart simogatni. Volt ott egy kopasz vagyis inkább ritkás "drótszőrű" malac... az bökős volt neki... a többi csikis.

A majom szobornál fényképezkednünk kellett... kihagyhatatlan...

Ez a majom már meghalt - közölte velem a Liza.
Nem... ez egy szobor, ami fémből készült... ez sohasem élt - válaszoltam én.

Szonja és Liza nézték, nézték a krokodilokat, de csak nem akart megmozdulni egyik sem. Ugyebár az állatok nagyrészt mozognak, futnak, sétálnak... vagy legalább pislognak... ám a krokodilok, mint a kőszobor.

Szonja megjegyzése a dologhoz:
- Anyi kifogyott belőle az elem.

Volt zsiráf simogatás... zsiráf etetés. Ehhez azt kell hozzáfűzni, hogy tavaly a Liza nem mert semmi ilyet csinálni, a Szonja annál inkább. Most megfordult a kocka és Liza volt a bátrabb, Szonja meg az, aki nem akart hozzányúlni az állatokhoz.





Barnabás • Márta • Peti
Aztán elmentünk az Árkádba, hogy vegyünk a Zsoltinak és a Szonjának cipőt... és kivel találkoztunk össze... a Mártával... ült a padon... és pihent (kismama lévén)... várta a Petit és a Barnást, akik éppen ennivalót vásároltak... végül Nagybácsán kötöttünk ki és ott vacsoráztunk náluk... indulás fél és háromnegyed kilenc között... én vezettem... (gyakorolván az esti vezetést... amúgy Zsolti vörösbort ivott)... a lányok az első kanyarnál már aludtak... szigetközi út... kanyargós... "tele" településsel... az út nem olyan jó, mint az egyesen... nappal tuti szép... na, de sokat kellett fékezni, figyelni... stb... ez kell nekem gyakorlásként... Zsolti nem annyira díjazta a dolgot... Máriakálnok felé mentünk, mert a Halászi hídat felújítják... még jó, hogy a Zsolti ezt tudta... bár táblák is jelezték...