családi gyerekfarsang

Flórián, Kornél, Bálint, Szonja, Liza...

Reni • Hajni

Telefonált a Hajni - Liza ovis barátnőjének, a Renátának az anyukája -, hogy átjönnének játszani.
Persze... egy fél óra múlva már itt is voltak, addig Liza és Szonja rohangáltak folyamatosan az ajtóhoz és ki kukucskáltak, hogy megérkezett-e már a Reni. Ezt egy idő után megunva odaültek a bejárati ajtónál lévő székre és vártak. Ezt az örömöt... hihetetlenek a gyerekek... tőlük kellene tanulnunk...

költözik a dolgozósarok

Eljutottunk odáig, hogy döntés született ez ügyben és a kivitelezés is elkezdődött.

Költözi a dolgozósarok a nappaliból - az általam csak rumliszobának elnevezett - eredetileg dolgozószobának tervezett helyiségbe. Zsolti jó pár ládába pakolt cuccokat... Krisztiánnal pedig kihordtak onnan bútorokat majd összeállítottak egy íróasztalt... miután én jól felporszívóztam és felmostam a követ.
(Zsolti régi íróasztala most itt áll a nappaliban és folyik a szelektálási folyamat... fő cél: kiüríteni minden fiókját... ugyanis eladjuk... legfőbb oka ennek, hogy nagy és nem lehet rá monitort tenni, így gyerek íróasztalnak nem használható...)

Lassan, de biztosan alakul... Igazából jó lenne gyorsan túl lenni rajta... most a nappali is pakolóövezet... így nagy a káosz.

akvarell

Járok festeni... kéthetente csütörtökön... Jó lenne hetente... bár ezt a tevékenységet minden nap el tudnám képzelni magamnak.

Most az akvarell technikáját tanuljuk... vagyis csak én vagyok rákattanva... a többieknek nem jön be annyira, mint nekem. Edit szerint az egyik legnehezebb technika. Máshogyan kell hozzákezdeni egy ilyen képhez, mint egy akril, tempera vagy olajképhez... ezeknél, mivel fedőfestékek van lehetőség a javításra... mivel fedik egymást... valamint a legvégén kell a csúcsfényeket felvinni.

Az akvarell pont az ellenkezője... nagyon át kell gondolni, hogy hol lesznek a legvilágosabb részek, mert itt fokozatosan kell felvinni a rétegeket a világostól a sötét felé haladva. Az akvarell nem fedőfesték, tehát javítási lehetőség nincsen... Na engem pont ezek a nehézségek vonzanak.

rajzolás

Annyi, de annyi rajzot tudnék felpakolni ide... ám azokat először le kellene fényképezni... és lenne velük elég munka... egyenlőre mappákba gyűjtöm... és majd időt szakítok rá, hogy felkerüljön egy-kettő ide.

Liza nagyon szeret rajzolni és tud is. (szeretném ha ő...)

Szonja meg persze, ha látja, hogy a testvére rajzol, akkor ő is neki kezd... ő is tud... látván a kiscsoportosok mappáit... így tudom hasonlítani a korosztályához.

lányok a néptáncon

Zsoltit, hogy kíméljem... a lánykáinkat magammal vittem néptáncra. Érdekes felállás ez ilyenkor, pörgős kislányok, akik nem tudnak megülni a fenekükön, ha másokat is mozgásban látnak. Ez felfokozódik és, mint akiknek zabszem van a fenekükben, pörögnek, forognak, nyüzsögnek. Voltak ott más gyerekek is, persze testvér nélkül. Gondolkodtam... ha Liza vagy Szonja egyedül lett volna, akkor ők is külön-külön nyugisan elüldögéltek volna. Ám így felpörgették egymást... és persze engem is. Végkövetkeztetésem: nagyon fárasztó ez így.

magnézium • kálium • kálcium

Most e téma körül forognak, pörögnek, száguldanak, cammognak a gondolataim.
Milyen táplálék tartalmazza eme alkotóelemeket és mekkora mértékben... sok helyen kutakodtam... és sok felfedezést tettem e témában...

itt közlöm MAJD...

szív

Nem szoktam a Zsoltiról írni... magamról is keveset... de most... egy kicsit mégis...

Az a fránya hasmenés. Eddig nem okozott "ez a dolog" nagy gondokat, ám most sajnos igen. Zsolti hajnali 3-ra arra ébredt, hogy nyom a mellkasa, fáj a szíve... 5 óra körül még mindig kínlódott. Majd adtam neki MagneB6-ot... végül elmentünk EKG-t csináltatni... és a házi orvoshoz, aki rögtön beküldte Óvárra a sürgősségire... vérvétel, EKG, vérnyomásmérés... (nem voltam ott...)
Kiderült, hogy a szíve okés... a gond a magnézium-, kálium- és kálciumhiány miatt van, ami a hasmenés következtében alacsony szintre esett. 2 órás infúzió... oszt jöhetett haza...
Most pótoljuk a magnéziumot és a többit... és pihennie kell.

ovis farsang

Végre eljött a nap. Liza drága visszafelé számolt egy ideje, hogy mennyit is kell aludni még a farsangig...

...

mivan?

Liza érdekes dolgokra figyel fel...

• a gyűrű alakú gabonapehely a méhecskéknek hulla-hopp karika vagy úszógumi
• - Anyi mekkorák a törpök és a tündérek?
• etwas - wasser - ez a kettő ugyanaz, ja nem azt akartam mondani, hanem hasonló

koccanás utáni fényképezés

Néptáncon voltam (kedd délután)... mikor érkezett a telefonhívás, hogy száguldjak haza ezerrel, mert Szonja és Liza egymásnak futottak és Liza szájából dől a vér. Ugye, ha nem látja az ember a sérülést, akkor nem igazán tudja elképzelni, hogy mit is jelenthet az, hogy dől a vér... mert ugye minden relatív... ami az egyiknek kevés, az a másiknak sok...
Egy szó mint száz siettem haza, ahogy tudtam. Zsolti szerencsére elkezdte jegelni a duzzanatot... megnézni nagyon nem nézte meg, csak lemosta folyóvízzel és elkezdte a hűtést... ami nagyon ügyes húzás volt tőle... Ilyen esetekkel inkább én találkozom, mivel többet vagyok a gyerekekkel... de ő is tudta mi a teendő... és ez már fél siker volt.
Megnéztem a sérülést elemlámpával... a felső ajkán belül sérült meg a szája... vékony bőr, hajszál erek... persze, hogy ömlött a vér... baleseti sebészet kizárva... nem volt repedés, "szakadás"... Azért Adélt áthívtam, hogy ő is állítson fel diagnózist... Még egy órát jegeltük, aztán aludt a kicsike reggelig.

A szerdai nap az OVIS FOTÓZÁS napja volt... Tudja az én kislányom, hogy mikor kell harci sérülést begyűjteni... Szerencsére nem volt olyan feltűnő a duzzanat... én láttam... és esetleg, ha valaki tüzetesebben megnézte, akkor az is észrevette. Kicsit csőrike formája volt a felső ajkának, de csak ennyi.

Liza az ügyes lányka

Liza hétfő reggel "elment" az oviba... és mivel Szonja hányt... majd a kórházban voltunk... Zsolti meg jó náthásan itthon, ezért Liza a Márti maminál aludt... és ez folytatódott egészen addig, amíg alkalmasnak találtuk a hazajövetelét... persze az is közrejátszott, hogy a maminak csütörtök délután programja volt... Így Liza csütörtökön fél négy után érkezett haza az oviból... vidáman, mosolygósan, bújósan. Hiányzott nagyon a kicsi - már nem is annyira kicsi, hanem inkább nagy - lány.

Most már van összehasonlítási alapom (sajnos)... hogy melyik lányka, hogyan viseli a kórházi létet... Liza előtt le a kalappal... szuperül viselte azt a kettő alkalmat, mikor bent kellett lennünk... (bár engem az is megviselt). Szonja ellenben nagyon nehezen, nyűgösen, akaratosan viselkedett, bár jó pár óra alvás után, kisangyal volt.

hányás... hasmenés...

Egészen hétfő hajnalig semmi előjele nem volt a dolognak... aztán hajnali 6-kor a Szonja kidobta a taccsot... és 9 óráig többször is... és még hasmenés is társult a dologhoz... Egy jó darabig csak itattam... majd kapott 2 ropit... ám 12-kor megint kijött belőle minden... és ez még egy darabig így folytatódott... majd este 6-kor már a kórházban voltunk, mert úgy tűnt nem akar megállni a hányás... Ott vizeletcsíkkal megnézték az aceton szintet a pisiben... ami egy kereszt volt... így csak jó cukros teát (kicsi citrommal ízesítve) kapott a Szonja 10-15 percenként egy kortyot... majd két kortyot, majd szívószállal... és éjfél előtt megint kiadta, ami bement... Majd egy óra elteltével megint kortyonként lehetett neki kezdeni a dolgoknak... sikerült... délután 3 után hazaengedtek... ha bármi gond lenne, menjünk vissza... felkiáltással...