skip to main |
skip to sidebar
Végre megkapta Szonja a bárányhimlő ismétlő oltást. Előző pénteken a doktornéni pöttyösnek találta a kis testét, ezért várjunk egy hetet felszólítással nem oltott. Pedig azok csak meleg kiütések voltak. Naja, fő az óvatosság.
Majd Annához mentünk játszani. A terv nem ez volt, csak elhozom a parfümöt, amit megrendeltem, de ott ragadtunk. A lányok most nem voltak annyira aktívak. Ilyen is van.
Délután a Flóriánnal és a Kornéllal játszott a két lányka. A lányok, főleg a Liza ki akart menni a házból és a Kornélékkal jétszani. Elkezdtük keresni őket, a gyümölcsösben találtuk meg a csapatot. Barackevészet, sárga és őszi egyaránt. Majd locsoló alatt szaladgáltak csupaszon a gyerekek és nagyokat sikongattak. Le kellett volna fényképezni. Csak hát a fényépező nincs mindig kéznél.
Majd 6 órára a Kata és a Tamás jöttek hozzánk, abból az aprópóból, hogy megígértem a Lizának - addig mondogatta - még előző alkalommal, amikor a Kata nálunk volt és végignézte a fürdetést és a lefektetést, hogy majd még egyszer jön a Kata. Persze ekkor jöttek az ötletek a Liza részéről: -Piros pólóban fog jönni biztosan a Kata és velünk eszik és megnézi, hogy pancsizunk... és mesét mesél...
Na és a műtét után, csak erre a kis "történetre" nyugodott meg... ha a Kata benne szerepelt a nyugtató beszédemben. Minden kínt, sírást megoldott a kis történet. Liza csak figyelt és abbahagyta az étel utáni kéréseit... és hogy ezt, vagy azt adjak neki (amit éppen akkor nem lehetett).
Katáék meghozták a Liza szülinapi ajándékát. Ők szerezték be, mivel jártai Ikea felé. Liza egy nagy rajztáblát kapott, aminek az egyik oldalára krétával, a másik oldalára pedig táblafilccel lehet rajzolni.
A lányok reggel a Márti mamihoz voltak hivatalosak, a fiúk szintén. A mami 4 gyerekkel akart "megbirkózni" egy délelőtt. Mi érkeztünk hamarabb 10 óra előtt valamivel, pedig úgy volt, hogy a lányok mégsem mennek, mert Szonja rekedten ébredt... kis idő elteltével megszűnt a rekedtség. Mikor délben mentem értük a lányok és a Flóri ebédeltek. Szonja ezzel fogadott... és a Liza meg a Flóri is. - Kornélnak fáj feje, Kornél nem eszik. Netem nem fáj a bubim. - mondta Szonja a fejére mutogatva. Kornélnak felment a láza és hányt is a délután folyamán.
Délután elkezdtem a növényeket locsolni slaggal... a lányok homokoztak. Észrevették a vizet... és uzsgyi már a következő pillanatban sikoltozás volt... - Anya a tezemet is... - mondta Szonja. - Anya, csinálj esőt. - Anya, ott egy szivárvány - kiáltozta Liza. A slag meg csak tekeredett ide-oda a kezemben, mert igyekeztem kevés vizet locsolni rájuk. Ők meg önfeledten rohangáltak a "vízesés" alatt. Persze vizesek lettek, de a nap jó melegen sütött. Majd kicsi öntözőkannájukkal rohangátak a kerticsap és a terasz között, a beton locsolták. Liza volt a öntözőkannatöltő. Nagyon ügyesen odatette a csaphoz a kannát, megnyitott a csapot, töltött és elzárta... és Szonjának is minden alkalommal töltött ügyesen... na ennél a játéknál nem lettek vizesek.
A s
zombat, vasárnap úgy elrepült.
Volt reggeli pizsamás vonatozás... biciklizés... csüngeszkedés apán... fűnyírás és kerti tevékenység dögivel és legózás.
Megalegózás
2009. 07 24. • péntek
Délelőtt az Annánál voltunk... a három lányka jól eljátszott... az Andi meg rohangált, mert ugye ő dolgozott közben... A lányok szineztek, rohangáltak, mondókákat olvastattak fel velem egy könyvből... cipőket pakoltak, ettek, ittak... egyszóval jól elvoltak.
Délután a Lizát megcsípte egy méhecske. A kocsiba beszállt... a Liza hessegette... és a méh a térdén megcsípte... hazaszáguldottunk... kapott egy Calcimusk-ot és aloe vera növényszeletkét a térdére, majd a legvégén egy krumplikarikát (zacsi közbetéttel) textilzsebkendővel a térdére kötve. Fürdetéskor a szúnyogcsípései jól látszódtak, a méhcsípés meg alig... jó kis gyógymódok... főleg a krumpli... valószínű, kiszívja a méreganyagot a csípésből.
2009. 07. 23. • csütörtök
Új autósülést kapott a Liza. Délután került beszerzésre, mert a délelőtti utat a Zsolti lefújta... mondván, dolgozik, meleg van... majd 6 körül megyünk, addigra már hűl valamelyest az idő. Végülis jó volt ez így. Nem volt az a dög meleg... és utána még a Lidl-be is be tudtunk vásárolni. Jó régen voltunk ilyen nagybevásárláson... talán június elején, közepén... a karanténos időszak előtt. Mindkét lány élvezte az egész programot... addig míg mi az ülést kiválasztottuk (bár az kb. 2 perc volt) és a beszélgetés alatt ők mini legoval játszadoztak. Találtak egy dobozt, azt kivitték az előszobába, leültek a szőnyegre és szépen elpakolásztak. Römer ülést választottunk. " Volt egy sötétkék halnánykék csíkokkal függőlegesen és vízszintesen is... olyan négyzetrácsos... és egy virágmintás. Na mi a virágmintásat választottuk.
Szerda reggel Szonja úgy nyitotta a napot, hogy: - Anya, fáj a totom... (torkom). Ó, az nem jó. Márcsak azért sem, mert a Liza torkát egy darabig védeném a betegségektől. Liza a Márti maminál landol, a Szonja pedig egész nap csak zabitalt ivott árpaporral, ami lúgosít ezáltal megöli a baktériumokat. Estére már nem fájt a torka. Nekem is be szokott válni, bár én zölditalt iszok olyankor... és másnapra semmi baja a torkomnak.
2009. 07. 21. KEDD
Az Annához mentünk játszani... de sajnos ő nem volt jelen, csak az anyukája... de a lányok így is nagyon jól elvoltak. Főleg, hogy a cipőboltban nézelődhettek és próbálhattak.
BARACKOS GOMBÓC
Életünk első krumplis tésztáját készítettük el a Zsoltival közösen. Barackos gombóc volt a végeredmény, 37 darab. Lefényképezni sajnos elfelejtettem. Hú, de finom lett.
Ma mentünk vissza Győrben a Kórházban kontrollvizsgálatra 11 órára. A doktornéni nagyon megdícsérte a Lizát, egy kis hős volt, gyorsan gyógyult és már lepedék sem volt a torkában. Egy szó, mint száz... csinálhatunk mindent mostantól kezdve... úgy mint ugrálás, rohangálás, hajlongás, biciklizés, mászókázás...
Majd vásárolni voltunk. A lányoknak vettem ruhákat (angol használt, kilós).
Másnap reggel ruhapróba volt otthon... lefényképeztem őket.
Utána a Mártáékhoz mentünk meglátogatni őket. Régen találkoztunk velük. Nagyon sok változás van náluk minden téren. Először is barnabás nő, növekszik. Etetőszékben ül... egyedül is megül 2 percig, aztán eldől.
Peti a lányoknak kétemeletes házat épített, nagyon élvezték. Szonja állandóan eldöntötte, ami a Lizának nem annyira tetszett. Voltunk sétálni is, s közben szilvát ettünk.
Majd a győri Árkádba kötöttünk ki, ott is vacsoráztunk, kínait... mindannyian nagyon szeretjük és mozgólépcsőztünk sokat. Erre a bevásárlóközpontos kitérőre azért volt szükség, mert ha 17 órakor bealszanak az autóban, akkor vacsorára és a lefekvés idejére élénkülnek meg... amit annyira nem szerettünk volna. A bevásárlóközpont víz csobogója és a mozgólépcsőzés jó móka volt. Én meg körbenézhettem egy bizsus boltban... csak nézelődtem... de végül egy szép kis fülbevalót vettem... nem lehetett otthagyni... mindössze 790 Ft volt.
Zsolti másodunokatestvére és felesége még áprilisban, májusban "bejelentkezttek", hogy jönnek Magyarországra és meglátogatnak minket. Akkor még szóba sem került Liza mandulaműtétje. Na de megoldottuk a dolgot, szombaton csak a Zsolti ment át a mamiékhoz a vendégekkel vacsorázni és beszélgetni. Vasárnap délben már mi is mentünk. Liza, Szonja és én végre kimozdultunk egy kicsit.
2009. július 17. (péntek)
A péntek volt kínjaim tetőződése. A bezártság és az ülős, azaz nem ugrálós játékok halmaza kikezdtek engem. A lányok sem voltak jó passzban, ők is unták már ezeket a dolgokat. Ezen a napon 4-szer kiabáltam velük, szerintem nem ok nélkül. Este 1/2 10-kor 10-kor sikerül elaludniuk. Nyolckor tettük le őket, mint mindig... Fél kilencig egyik szobából számolás és dudorászás, beszéd hallatszott, a másik szobából meg: Anya, gyeje... meg nyöszörgés, sírás... Valamint Liza 2-szer pisilt, egyszer kakilt és 5-ször minimum ivott. Sajna nem nagyon tudtam velük mit kezdeni, mert 8-kor kezdtük el a lekvárbefőzés... (sárgabarack). Ingáztam az emelet és a konyha között. Szóval lehoztam őket, hogy kisvakondot nézzenek, mert ugye a lekvárt kevergetni kellett és előkészíteni az üvegeket...- 3 kisvakond mesét megnéztek és sipirc fel aludni! - mondtam én.
Eltelt egy kis idő.
- Anya, már a negyedik jön, gyorsan kapcsold le! - mondta a Liza.
- Kicsikém még nem vagyunk készen a lekvárral. Párat még nézzetek meg.
Összesen 7 kisvakond meséig jutottak a rövidebbekből.
Majd felmentünk és mindenkit a saját ágyikójába betettem, nem sok sikerrel. A franciaágyon kötöttünk ki. Anya középen a két lány kétoldalt. Minden volt ott csak alvás nem... én el-el bóbiskoltam, de valaki mindig megrúgott. Végül Liza elaludt. Zsolti átszállította az ágyába. A Szonját meg én tettem le, egy percig nyöszörgött, de aztán bevágta a szundit. Ki voltam akadva rájuk. Zsolti meg megnyugtatott, hogy ez nagyon ritka nálunk. Igazából még így nem fordult elő, hogy mindketten fent maradtak 10-ig. (Szonja csinált ilyen 10-11-12-ig "nemalvást", mikor a foga jött.) A következtetés: nem futkároznak, nem rohangálnak, nem vagyunk kint a szabadban, nincs mitől lefáradniuk.
MÉG
Liza reggel leesett a Szonja szobájában lévő heverőről, túl a szélére ült. Egész nap izgultam miatta. Majd este pancsi után nekiesett a szekrényajtó élének. Nagy késsel nyomtam a fejét. Ez a 8. nap volt. A sebei csak begyógyultak, de nem árt az óvatosság. A teljes gyógyulás 10 nap, a torokmandula műtétnél 5-6 nap a kritikus, az orrmandula műtétnél 3-4 nap. A bevérzés eshetősége a napok múlásával egyre csökken.
De azért éjszaka többször voltam bent nála.
Ma korán elmentek az anyuék haza. Egyedül voltam a csajokkal egész nap. Ma volt egy hete, hogy műtötték a Lizát. A teljes gyógyulás 10 nap. PONTOSAN: vasárnap délben telik le a 10 nap. Én már hogy várom azt. Péntekre rendelt vissza a dokinéni kontrollra. Zsolti meg egyedül van a boltban, ő nem tud eljönni velünk. Én meg a két kicsi lányommal nem vállalkozok a nagy útra, mivel a győri utcákat nem ismerem. Felhívtam a dokinénit és megkérdeztem, hogy hétfőn jó-e az ellenőrző vizsgálat. Igen. Móni lesz... ezért Zsolti el tud velünk jönni. Én fogok majd vezetni, hogy ismerkedjek Győrrel. Bár ez csak egy hangyányi része lesz Győrnek.
Szonja nagy segítségemre van. Liza nem hajolhat... engem ugráltatott a Liza eddig, de most befogta a Szonját, mert én nem teljesítettem a kérését mindig. A kicsikém meg aranyosan, ügyesen teljesíti a Liza által kiadott feladatokat, játéknak veszi az egészet és közben fárad, ha már kimenni a napra, a nagy melegbe nem tudunk, mert ugye az is tilos (és még számtalan dolog).
2009. 07. 15. • szerda
Baracklekvár befőzés... palacsinta sütés...
2009. 07. 14. •kedd
Gyurma, gyurma, gyurma... és vízfestés, ujjfestés...
2009. 07. 13. • hétfő
Reggel én már 6 órakor felébredtem... újból egy ágyon töltöttük az éjszakát, úgyanis Liza kicsikém az ágyunkat leöntötte egy pohár vízzel... és át kellett húzni... a "kedves nővérke" erre: -Menjünk át a fűtőtest melletti ágyra, úgyis az anyuka előző éjszaka azon aludt... (még jó, hogy fel nem rázott akkor, mikor észrevette a cselt)
2009. 07. 12. • vasárnap
Vasárnap is egyedül voltunk a korteremben... Rajzoltam, rajzoltunk, színeztünk... és borítékokat hajtogattunk.... meg sótartót és távcsövet. Lerajzoltam a Lizát és a Szonját is.
Adéltól kölcsön kaptuk az Anna, Peti és Gergő: Játsszunk együtt! mesekönyvet. Nagyon jól jött, Liza minimum 5-ször végig olvastatta velem.
2009. 07. 11. • szombat
Egyedül voltunk az egész fül-orr-gégészeten... A gyermek sebészet egybe van a fül-orr-gégészettel... Ott volt egy 4 hónapos baba és kettő 12 év körüli fiú, egyik sem a Liza korosztálya. Szóval nagyon unalmas volt a dolog. Igazából nem vonta el a Liza figyelmét a környezete, mert nem mozgolódtak emberek körülöttünk. Nehéz dolgom volt... de megoldottam, lekötöttem én a figyelmét... Sok mesekönyvet olvastam, sokat rajzoltunk, hajtogattunk na és kirakoztunk és mesét is néztünk dvd-ről. A mesenézés nagyon nem érdekelte... -Anya, mást csináljunk! Kapcsold ki...!
Az éjszakát egy másik ágyon töltöttem kérdezés nélkül, ugyanis nagyon kényelmetlen egy ágyban aludni egy kicsi gyerekkel, aki két kézzel és két lábbal lök le az ágyról.
2009. 07. 10. • péntek
Egy korteremben 7 gyerek és anyuka volt. Akadt a 9 gyerek közül olyan, akinek tubust tettek a dobhártyájába, ők még csütörtök délután hazamehettek. A mi kortermünk meg péntek délelőttől péntek délutánig kiürült, úgyhogy egyedül maradtunk a Lizával a szobában. 6 kisgyereknek orrmandula műtéte volt, őket elengedték szülői beleegyezéssel, minket meg bent tartottak a két mandula kivétel miatt.
Kicsi Szonjára Éva mama és a Henrik vigyázott pénteken. Reggel korán indultak Budapestről (Óbudáról) és már 1/2 9-re itt voltak. Tehát a Zsoltinak csak fél órát kellett szánnia kicsi lányára a munka rovására.
• vélemény: Azt hiszem ennyi hiányzást megengedhet a lányai érdekében (ám másoknak más véleményük van a dologról). Amúgy szerintem dolgozik eleget és szezonban ritkán is látjuk... olyankor nagyon megszűnünk családnak lenni. Nyáron is ha szabit kell kivennie mondjuk családi nyaralás alkalmával, akkor olyan, mintha a fogát húznák (talán nem szeret velünk lenni). Fontos a munka, de talán a család is a sor elején áll a rangsorban. Mert ha a munka tönkreteszi a családot, akkor nem is ér igazán semmit.
Kicsi Szonja ma sem nagyon jutott eszembe, mert ugyancsak jó kezekben tudtam...
Lekötött a Liza lánykám lefoglalása. Sok tiltást kaptunk a kórházban. Nem szabad ugrálni, lehajolni, futkározni. Sokat kell inni és pépeset enni, ami langyos vagy hideg, a meleg és a forró nagyon nem jók ilyenkor. Péntek este megkérdeztem, hogy átfekhetek-e egy másik ágyra, hogy kényelmesebben aludjak. A válasz NEM. A nővérke azt mondta, hogy jöhet bármikor bárki... és nem feküdhetek külön ágyra, mert csak a Lizának jár a kórházi ellátás. 6 ágy volt... ebből 3 kicsi rácsos 3 pedig nagy ágy, amik mosolygtak rám.
2009. 07. 09. • csütörtök
Reggel 7 órakor kellett jelentkeznünk a gyerekosztályon. Megkaptuk az ágyunkat. 9 gyerek várt műtétre. Tehát várakozni kellett. Köztük nagyon sok kicsi volt, kettő, kettő és fél, 3-4 évesek. A műtéteket 8 órakor kezdték. Mi a 6 helyen voltunk. Liza hajnali ötkor ivott utóljára 2 korty vizet... enni meg előző este evett utóljára. Sokszor kért inni... Azt, hogy enni nem lehet, azt tudomásul vette, de hogy még vizecskét sem adunk neki, az nem tetszett a kicsikének, de a játszóház szerencsére mindig elfeledtette vele a szonjúságát.
Fél 11 után kapta meg a bódító kúpot. Attól kicsit kába lett... olyan volt, mint aki egy kicsit becsiccsentett... röhögcsélt... összegabalyodott a nyelve... a kezeit és lábait figyelte... valószínű duplán látott... (egy hat éves kisfiú mondta nekem: Kettő fejed van... hihihi...) és csúszott ki az ölemből... elhagyta magát. Aztán infúzióval valami altatófélét kapott... olyan kellett neki, ami mellett nem kell ballonozni (lélegeztetni)... tehát saját maga lélegzik, így a torkához hozzáfértek jól.
11 előtt vitték be a műtőbe. Mi addig Zsoltival elmentünk enni... de gyorsan vissza is mentünk, mert nem bírtam távol lenni a 4. emeleti gyerekosztálytól. Mikor már tudtam, hogy hamarosan érkeznie kell a Lizának, fekete-fehér foltokat láttam és a bal kaorm zsibbadt, jobban mondva nem is zsibband, hanem virsli ujjakat éreztem... biztosan a vérnyomásom rendetlenkedett az izgalom hatására. 11:45-50 között a Lizát meghozták hordágyon. A foltok és a kézzsibbadás hipp-hopp eltűnt.
Műtét után 2 órán keresztül hason vagy oldaltfekve kellett feküdnie, az esetleges hányás és vér ürülések miatt. Lizánál semmi hányás, vérürülés nem volt... (de volt egy kisfiú, aki sokat hányt). Zsoltival felváltva 1 órán keresztül mesét olvastunk ... a váltás akkor történt, mikor kicsi lányunk inni kért... és sírt, mert nem kapott, majd másfél órát aludt. Mikor felébredt indulhatott a teáztatás kortyonként. Estig 1 liter folyadékot kellett megitatni vele. Kicsi Szonja egész nap a Márti mamival volt. Mami elmondása szerint nagyok kiegyensúlyozott volt.... sokat sétáltak, köszöngetett mindenkinek, vidám volt.A helyzet az, hogy egész nap nem is nagyon gondoltam rá. Valószínű azért, mert jó kezekben tudtam... és a Liza dolga fontosabb volt.
2009. 07. 08. • szerda
1/2 8-ra kellett mennünk Győrbe a Gyermek Fülészeti Ambulanciára. Ott Lizát a doktornénije megvizsgálta mégegyszer. Benézett a szájába és a fülébe, megnézte az orrmanduláit, és különböző kérdéseket tett fel. Úgy, mint: Volt-e tüszős mandula gyulladása és ha volt hányszor? Mióta horkol? Allergiás-e valamire? Volt-e már altatva? stb... Jó sok papírt kitöltöttek, alá kellett írnom és a 4. emeletre is vinnem magammal egy-kettőt. A 4. emeleten volt a gyerek fül-orr-gégészeti osztály. Ott is kérdezgettek, papírokat töltöttek ki. Az aneszteziológus 9-re volt várható. 1 óra "üres járat"? - Nem... Szerencsére volt az osztályon egy Lurkó játszóház, ahol Liza jól elvolt a Zsoltival... és 9 óra közeledtével nem akart arról hallani, hogy "tovább megyünk". Az aneszteziológusnál is kérdések tömkelege, vizsgálat, papírok... 10 körül végeztünk. Szerda este nagyon nagy izgalomban voltam, alig tudtam elaludni.
Ma kifejezetten meleg volt. A lányok a maminál voltak délelőtt és egy bokor árnyékában ücsörögve a hűsön a mami ezer mesekönyvet elolvasott nekik a Vízipókosak közül. Nem voltak kergék, a meleg valószínű, hogy elnyomta kicsit őket.
Délután a Kata és a Tamás voltak itt nálunk. Megmutatták az új autójukat... egy FIAT... (Zsolti és én is kinéztük magunknak ezt az autót)... na és a színmegnevezése: disco zöld, nálam ez lime zöldnek felel meg vagy halvány fűzöldnek... szóval a színe is tuti... az ülései is és persze a csomagtere... Zsoltinak család- és áruszállításra is megfelelne... mit ne mondjak nekem is.
menjünk, ne menjünk
A mai nap ezzel telt... mindig eszembe jutott valami tuti program... de rögtön el is vetettem, vetettük, mert hát a tömeg az tömeg még a szabadban is, nemhogy egy zárt térben.
Győrben július 3-5-ig gyerkőcfesztivál van. Márta hívott is rá. Nagyon elmentünk volna. Nem baj majd jövőre elmegyünk és bekuckózunk a csajokkal a Mártáékhoz 3 napra... Barnabás akkor már nagyobb lesz... és tuti mindenki élvezni fogja. Ám még a győri rokonyok ezt nem tudják... de ha itt elolvassák, akkor...
Szóval a kert volt a nap színtere... játék, homokozás, öntözés, kavicsozás, ültetés, teregetés... stb... jól eltelt a nap és a kertben is haladtunk a tennivalókkal, mert mikor máskor, ha nem hétvégén halad az ember az otthoni dolgokkal (főleg, amiket csak férfi kéz tud megcsinálni).
Fáramászás
Vannak dolgok, amikről elfelejtek írni. Most ez is azért jutott eszembe, mert tegnap a mami gépén nézegettem meg a képeket a Lizáról és a Szonjáról... és hát igen... Liza szeret fára mászni. A mamiék almafáján gyakorolja eme képességét. Persze, ha ő mászik akkor a Szonjának is kell, de ő még nem tud olyan magasra felkapaszkodni, ezért őt az ágig fel szokta az éppen körülötte lévő felnőtt emelni, ott megfogja a faágat... és potty (segítséggel) lepottyan. Liza ezt már egyedül csinálja... Felmászik... ugrik... na persze a törzséről a fának... kimászni és csüngeszkedve leugrani még nem megy neki. Őt is feltesszük ama helyre, ahonnan a pottyanás indul, de őt el is engedjük...
Szonja és a pelenka
Most, hogy itt vannak ezek a meleg napok, sokat rohangál a kicsi Szonja meztelenül vagy éppen pólóban pelenka nélkül. Csurgat ide, csurgat oda... pottyant ide s oda... (kakil) és az akciókat hangosan közli...
- Anya, ide piciltem. Anya, kakitam ide... - és mindig megmutatja a helyét.
Múltkor a mami konyhakövén landolt az egyik adag kaki. Próbáltam a fejére adni a szalmakalapját, de ő csak lefelé figyelt... Aztán én is megnéztem, mi az amit annyira kell figyelni... óóó... Majd a homokozó mellé is került egy adag... és a következő a fűben landolt...
Liza és a wc
Liza nagyrészt egyedül végzi el a dolgát... bejelenti és kimegy pisilni és kakilni. Ha nagyon nincs kedve egyedül, akkor kéri, hogy valamelyikünk menjen vele. A szabadban pedig lehúzza a nadrágját, szoknyáját (éppen, azt ami rajta van) és a bugyiját, leguggol és pisil.
Délelőtt a maminál voltak a lányok... járták az útjukat, jöttek-mentek...
délután pedig... itthon...
Lizával kicsi mesenézés... 2 bácsi jött a nyikorgó ablakainkat megnézni, Zsoltinál vásároltak és ő ideküldte őket, gyors intézkedésű hadtestként. Szerencsére az ablakaink megszűntek nyikorogni. Liza végig komentálta az egész javítási ceremóniát...
Piknik... etetőszék a szabadban... homokozás... hintázás, csúszdázás... végül málnaszedés a Liget utcában egy rokon kertjéban... szerencsére a barackfán voltak érett sárgabarackok, mert a málna nem volt számottevő, amit beígértem a lányoknak... elővacsoráztunk...
július 2. csütörtök
A lányok mamioviban vannak hétfőtől minden délelőtt. Nyomon sem tudom követni, mikor és hol bóklásznak... mert mennek-mennek szűntelen.
július 1. szerda
A lányok kint homokoztak a szép narancssárga polip formájú homokozójukban... (jó döntés volt)
Patti elhozta a vérvétel eredményét délután. Szerencsére minden okés a vérképpel. Patti megköszöntötte a Szonját szülinapja alkalmából... csúszásokkal tele vagyunk... hol ők, hol meg mi miattunk...
június 30. kedd
Reggel 7-re mentünk vérvételre a Lizával... kezdetben még Győr lebegett a lelki szemeim előtt... aztán megkérdeztem a doktornénit, ne lehetne-e, hogy csak Óvárig menjünk... és végül a mami elintézte, hogy itt helyben a bölcsiben vették le tőle a vért.
Ugye a kisgyerekeknél nagyon nehéz vénát találni. Ezt be is bizonyította úgy két és fél, három éve egy gyerekosztályon dolgozó nővérke... Lizát 5-ször bökte meg, mire sikerült egy vénát találnia a kézfejénél, amiből legalább csordogált a vér. Szóval apja és én tisztességesen leizzadtunk, pumpáltuk a kezét, ökölbe szorítottuk... hátha gyorsabban tú leszünk az egész herce-hurcán... így is tuti félórát bent voltunk... (nem túlzok)...
Most ez 5 perc alatt sikerült... első bökés nem talált... második bökés meg olyannyira, hogy az én nadrágom is vércseppes lett... bocsánatot is kért a bölcsisnéni... - Óóó, semmiség - mondtam... majd kimosom... a gyereknek legyen jó...
