Reggel én már 6 órakor felébredtem... újból egy ágyon töltöttük az éjszakát, úgyanis Liza kicsikém az ágyunkat leöntötte egy pohár vízzel... és át kellett húzni... a "kedves nővérke" erre: -Menjünk át a fűtőtest melletti ágyra, úgyis az anyuka előző éjszaka azon aludt... (még jó, hogy fel nem rázott akkor, mikor észrevette a cselt)
2009. 07. 12. • vasárnap
Vasárnap is egyedül voltunk a korteremben... Rajzoltam, rajzoltunk, színeztünk... és borítékokat hajtogattunk.... meg sótartót és távcsövet. Lerajzoltam a Lizát és a Szonját is.

Adéltól kölcsön kaptuk az Anna, Peti és Gergő: Játsszunk együtt! mesekönyvet. Nagyon jól jött, Liza minimum 5-ször végig olvastatta velem.


2009. 07. 11. • szombat
Egyedül voltunk az egész fül-orr-gégészeten... A gyermek sebészet egybe van a fül-orr-gégészettel... Ott volt egy 4 hónapos baba és kettő 12 év körüli fiú, egyik sem a Liza korosztálya. Szóval nagyon unalmas volt a dolog. Igazából nem vonta el a Liza figyelmét a környezete, mert nem mozgolódtak emberek körülöttünk. Nehéz dolgom volt... de megoldottam, lekötöttem én a figyelmét... Sok mesekönyvet olvastam, sokat rajzoltunk, hajtogattunk na és kirakoztunk és mesét is néztünk dvd-ről. A mesenézés nagyon nem érdekelte... -Anya, mást csináljunk! Kapcsold ki...!
Az éjszakát egy másik ágyon töltöttem kérdezés nélkül, ugyanis nagyon kényelmetlen egy ágyban aludni egy kicsi gyerekkel, aki két kézzel és két lábbal lök le az ágyról.
2009. 07. 10. • péntek
Egy korteremben 7 gyerek és anyuka volt. Akadt a 9 gyerek közül olyan, akinek tubust tettek a dobhártyájába, ők még csütörtök délután hazamehettek. A mi kortermünk meg péntek délelőttől péntek délutánig kiürült, úgyhogy egyedül maradtunk a Lizával a szobában. 6 kisgyereknek orrmandula műtéte volt, őket elengedték szülői beleegyezéssel, minket meg bent tartottak a két mandula kivétel miatt.
Kicsi Szonjára Éva mama és a Henrik vigyázott pénteken. Reggel korán indultak Budapestről (Óbudáról) és már 1/2 9-re itt voltak. Tehát a Zsoltinak csak fél órát kellett szánnia kicsi lányára a munka rovására.
• vélemény: Azt hiszem ennyi hiányzást megengedhet a lányai érdekében (ám másoknak más véleményük van a dologról). Amúgy szerintem dolgozik eleget és szezonban ritkán is látjuk... olyankor nagyon megszűnünk családnak lenni. Nyáron is ha szabit kell kivennie mondjuk családi nyaralás alkalmával, akkor olyan, mintha a fogát húznák (talán nem szeret velünk lenni). Fontos a munka, de talán a család is a sor elején áll a rangsorban. Mert ha a munka tönkreteszi a családot, akkor nem is ér igazán semmit.

Kicsi Szonja ma sem nagyon jutott eszembe, mert ugyancsak jó kezekben tudtam...
Lekötött a Liza lánykám lefoglalása. Sok tiltást kaptunk a kórházban. Nem szabad ugrálni, lehajolni, futkározni. Sokat kell inni és pépeset enni, ami langyos vagy hideg, a meleg és a forró nagyon nem jók ilyenkor.
Péntek este megkérdeztem, hogy átfekhetek-e egy másik ágyra, hogy kényelmesebben aludjak. A válasz NEM. A nővérke azt mondta, hogy jöhet bármikor bárki... és nem feküdhetek külön ágyra, mert csak a Lizának jár a kórházi ellátás. 6 ágy volt... ebből 3 kicsi rácsos 3 pedig nagy ágy, amik mosolygtak rám.
2009. 07. 09. • csütörtök
Reggel 7 órakor kellett jelentkeznünk a gyerekosztályon. Megkaptuk az ágyunkat. 9 gyerek várt műtétre. Tehát várakozni kellett. Köztük nagyon sok kicsi volt, kettő, kettő és fél, 3-4 évesek. A műtéteket 8 órakor kezdték. Mi a 6 helyen voltunk. Liza hajnali ötkor ivott utóljára 2 korty vizet... enni meg előző este evett utóljára. Sokszor kért inni... Azt, hogy enni nem lehet, azt tudomásul vette, de hogy még vizecskét sem adunk neki, az nem tetszett a kicsikének, de a játszóház szerencsére mindig elfeledtette vele a szonjúságát.
Fél 11 után kapta meg a bódító kúpot. Attól kicsit kába lett... olyan volt, mint aki egy kicsit becsiccsentett... röhögcsélt... összegabalyodott a nyelve... a kezeit és lábait figyelte... valószínű duplán látott... (egy hat éves kisfiú mondta nekem: Kettő fejed van... hihihi...) és csúszott ki az ölemből... elhagyta magát. Aztán infúzióval valami altatófélét kapott... olyan kellett neki, ami mellett nem kell ballonozni (lélegeztetni)... tehát saját maga lélegzik, így a torkához hozzáfértek jól.
11 előtt vitték be a műtőbe. Mi addig Zsoltival elmentünk enni... de gyorsan vissza is mentünk, mert nem bírtam távol lenni a 4. emeleti gyerekosztálytól. Mikor már tudtam, hogy hamarosan érkeznie kell a Lizának, fekete-fehér foltokat láttam és a bal kaorm zsibbadt, jobban mondva nem is zsibband, hanem virsli ujjakat éreztem... biztosan a vérnyomásom rendetlenkedett az izgalom hatására. 11:45-50 között a Lizát meghozták hordágyon. A foltok és a kézzsibbadás hipp-hopp eltűnt.
Műtét után 2 órán keresztül hason vagy oldaltfekve kellett feküdnie, az esetleges hányás és vér ürülések miatt. Lizánál semmi hányás, vérürülés nem volt... (de volt egy kisfiú, aki sokat hányt). Zsoltival felváltva 1 órán keresztül mesét olvastunk ... a váltás akkor történt, mikor kicsi lányunk inni kért... és sírt, mert nem kapott, majd másfél órát aludt. Mikor felébredt indulhatott a teáztatás kortyonként. Estig 1 liter folyadékot kellett megitatni vele.
Kicsi Szonja egész nap a Márti mamival volt. Mami elmondása szerint nagyok kiegyensúlyozott volt.... sokat sétáltak, köszöngetett mindenkinek, vidám volt.
A helyzet az, hogy egész nap nem is nagyon gondoltam rá. Valószínű azért, mert jó kezekben tudtam... és a Liza dolga fontosabb volt.
2009. 07. 08. • szerda
1/2 8-ra kellett mennünk Győrbe a Gyermek Fülészeti Ambulanciára. Ott Lizát a doktornénije megvizsgálta mégegyszer. Benézett a szájába és a fülébe, megnézte az orrmanduláit, és különböző kérdéseket tett fel. Úgy, mint: Volt-e tüszős mandula gyulladása és ha volt hányszor? Mióta horkol? Allergiás-e valamire? Volt-e már altatva? stb... Jó sok papírt kitöltöttek, alá kellett írnom és a 4. emeletre is vinnem magammal egy-kettőt. A 4. emeleten volt a gyerek fül-orr-gégészeti osztály. Ott is kérdezgettek, papírokat töltöttek ki. Az aneszteziológus 9-re volt várható. 1 óra "üres járat"? - Nem... Szerencsére volt az osztályon egy Lurkó játszóház, ahol Liza jól elvolt a Zsoltival... és 9 óra közeledtével nem akart arról hallani, hogy "tovább megyünk". Az aneszteziológusnál is kérdések tömkelege, vizsgálat, papírok... 10 körül végeztünk. Szerda este nagyon nagy izgalomban voltam, alig tudtam elaludni.




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése