korlát

Szonjának előző héten a rácsos ágyának a korlátját lejjebb kellett tolni, ereszteni, mert őnagysága - szerencsére eddig nem érzett késztetést a kimászásra - próbálkozott kimászni és félő volt, hogy kipottyan az ágyából. Lejjebb toltam a korlátot és Liza ügyes, gondoskodó testvér lévén elkezdte tanítani a fogásokra, amivel profin ki-be tud majd közlekedni. Na kellett ez nekünk, Szonja közlekedik. Este, ha úgy gondolja és ő nem akar még aludni, akkor kimászik és fel s alá jön-megy... és kiabál, sír, akaratoskodik. Nem szabad hasonlítgatni a testvéreket, de mégis mindenki ezt teszi, mert az egyik így, a másik úgy... és már kész is a hasonlítgatás. Persze szerintem a lényeg az, hogy ez a hasonlítgatás ne a gyerekek előtt történjen... ők ne hallják a dolgot, mert figyelnek. Csupa fül és csupa szem egy idő után minden kis kölyök. Szonja közlekedik... akaratos... nem lehet vele beszélni olyankor, mikor ő valamit elhatároz... Kitartóan mondja akár fél órán keresztül is és meg sem hallja az ellenérveket. A minap fél órát küzdöttünk délután egy dologgal kapcsolatban... Liza is besegített egy idő után és ő is mondta, amit én már egy ideje ismételgettem a kicsi lánykának...

Liza egy idő után megkérdezte:
- Anyi nem érti a Szonja, amit mondunk neki?
- Dehogynem... Csak nem akarja... és ezáltal direkt nem érti, csak ismételgeti, amit ő akar.