szomszédolás

Az úgy indult, hogy pénteken délutánra beszéltünk meg egy lányok-fiúk találkozót a szomszédokkal, de nem jött össze. Sebaj majd szombat délelőtt felkiáltással elintéztük a dolgot. Át is mentünk délelőtt fél 10 körül. Ám a délelőttből este lett mire hazaértünk, mert a gyerekek együtt akartak ebédelni, meg játszani és játszani meg játszani. Aztán együtt is akartak fürödni este. Zsolti és Krisztián fürdették őket, fényképezés is volt, ám még nem láttam a képeket.

Jól el volt a négy lurkó... kisebb ordítások, sírások voltak, de nem számottevő (Liza is kivette a részét ebből, ám ezek a nagy hangok már nem a sírás kategóriába tartoznak, hanem a felhívom a figyelmet magamra... engem most megbántottak, nekem most nem adták oda azt... és különbenis... itt vagyok, figyeljetek rám • Szonja meg nem is sírt... ám ő azért nem játszott annyit együtt a többiekkel... inkább körülöttem legyeskedett...)

Adéllal ebéd után sütöttünk kettő sütit, én a kukta szerepét töltöttem be... Zsolti és a Krisz meg a gyerkőcöket figyelte. Olyan jól elvannak már egymással... Volt legózás, vasútépítés, autózás (match-box-okkal... meg távirányítós autóval), plüsspakolás, mesenézés és még sokminden más. A távirányítós autó mindkettő kicsi lánykámnak bejött nagyon... nekünk ugye nincs ilyetén játékunk.