A mi két kis angyalkánk

Elhatároztam, hogy kicsit megspékelem ilyen kis visszaemlékezésekkel a blogot valamely téma kapcsán... mikor éppen passzol valamiért a régi dolog a jelen eseményeihez. Most szilveszter napján itt volt a Fücsi és a kisfia Soma... a gyerekek letétele után csak beszélgettünk... 11-től hajnali fél 4 körülig... sokmindenről... és Soma, Szonja, Liza is téma volt na meg a gyerekek a környezetünkből és az ő környezetükből... és régi dolgok, emlékek... erre fel írom ezen sorokat (jó kis szöveg... "ezen sorokat"... ugye... igyekszem választékos lenni...)


Kis elmélkedés, visszaemlékezés

Mindig arra kell rájönnöm különböző emberek (most például a Fücsi) visszajelzéseiből, hogy a két kicsi lányunk szépen, ügyesen viselkedik... nyugodt gyerekek, nem azok a kergék, akik megállás nélkül, szó szerint megállás nélkül rohangálnak, keveregnek, kavarognak, vadóckodnak... Persze nekik is vannak ilyetén dolgaik, de korántsem olyan "vadak", mit a környezetünkben ezt látjuk, érzékeljük némely gyerekeknél... Ők is gyerekek, és mint minden gyerek, gyerek... azaz eleven, sok energiával... (többel, mint a felnőttek)... szóval ők is elevenek, de a szó jó értelmében, ha nem azok lennének, akkor valami bibi lenne a dologban...
Most, hogy Liza ovódás már... látom a csoportban a különböző habitusú gyerekeket (főleg naponta, mikor megyek érte és a nyílt napon)... és ebből mindig azt szűröm le, hogy Liza nem az a vad kislány... Persze mikor valakit régen lát és mikor újralátja, akkor örül neki nagyon-nagyon... ilyenkor a rajtacsüngés esete forog fent... többször odarohan az illetőhöz... ekkor tűnhet vadnak... dehát ez nem az, ez az öröm megnyilvánulása nála... Most például valamelyik este Frici papa volt nálunk vacsorára... nagyon nehezen sikerült neki megérkeznie, a lányok már tűkön ültek... és mikor megérkezett, akkor szó szerint megrohamozták... és csüngtek rajta... amúgy Liza a megfigyelő típusú kislány... a háttérbe vonul és szemlél... kicsinek félős is volt, és ez még most is megvan benne... de ő ilyen, ilyennek kell elfogadni... és ezt a kis feszültséget oldani kell benne... Liza a kistesója érkezésekor nem volt féltékeny... (ez nagyon jó, aminek persze nagyon örültünk, hogy így alakult... bár valószínű, hogy a testvér érkezése jól előkészített volt... részemről... - egy kis önfényezés, de néha nem árt... nem szoktam magamat sztárolni, nade most sikerült... nem sokszor fordul elő majd-) és az egész Szonja terhességem alatt ügyesen viselkedett velem és a pocaklakóval... Persze jött bújt hozzám, de nagyon ügyesen... Kár, hogy akkor még nem írtam a blogot, vagy a Liza-terhesség elejétől... nagyon jó dolog ez, mert megmarad...

Szonja a második kisangyal..., aki mindenre azt mondja, hogy JÓ... Elesik, feláll... nem sír... Kicsinek nála is volt egy olyan időszak, amikor félt, azoktól akik nem anya és apa és Liza... de ő a kis talpraesett... a gyorsan megszületett baba... aki csak úgy kicsusszant a világba... Nagyon jól viseli a gyerektársaságot... a Kornél is játszótárs neki, pedig 3 évvel idősebb...


ez 30-án...