SZONJA
A második napi "reggeliovibaleadás" is zökkenőmentesen ment a Szonjának, viszont ma már nem akart elengedni, csimpaszkodott a nyakamba, mint egy kismajom és azt ismételgette, hogy - Én anyit akajom!... Ám én lefejtettem magamról és átadtam az óvónéninek. Tudom, kegyetlennek tűnik, de a hosszú búcsúzkodás még jobban megviseli a gyereket és az anyát is... ezt az óvónénik is kihangsúlyozták az előző heti szülői értekezlet alkalmával és megkértek minden anyukát, hogy ha lehet, mindenki fogja rövidre a dolgot... legalábbis addig, amíg még "kezdő" a kicsi gyerek... Ha majd belejön az óvódás létbe, akkor lehet kicsit hosszasabban is elbúcsúzni tőle.
Délután sikerül elkapnom az egyik óvónénit, gyorsan ki is kérdeztem. hogy mi a helyzet a Szonjával...
A válasz: - Ez a kislány egy kis angyal... jól eljátszik, jön-megy, intézkedik... nagyon jó evő - ezt már a bölcsiben is észrevették - és ügyesen elalszik... nem sír, nem nyöszörög... szóval oké a kis csaj.
LIZA
Lizát is megemlítem... ne maradjon ki...
Piroska óvónéni "ódákat" zengett róla, hogy mennyire megváltozott ezalatt a 2 hónapnyi nyári szünet alatt... nagyon ügyes, részt vesz mindenben... feltalálja magát... hagyja, hogy egy másik kislány fésülje meg a haját alvás után és gumizzon neki két copfot (ez nagy szó, mert Liza a legkisebb hajhúzásra is felszisszen, mitöbb, felüvölt, hogy jaj...)
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése