kínlódás

Liza nem akar az oviban aludni... és kínlódik... ami érthető... én sem csípném ezt a helyzetet... Valószínű, hogy minden gondja ebből adódik... Kutakodtam a neten, persze nem sokat... gyorsan rátaláltam a dolog nyitjára... egy cikkben... http://www.barkacskucko.hu/article.php?article_id=88 - "Egyre több szülő panaszkodik, hogy gyermeke már reggel azért könyörög, hogy szülei vigyék haza ebéd után, ne kelljen ott aludni."
Liza is ezzel nyitott kedden reggel... és este is közölte a másnapi kívánságát, majd reggel megint... másfél vagy egy és háromnegyed óra merő unalom... feküdni, csendben lenni... és mekkora önuralom kell ehhez... Ha mást nem is legalább ezt megtanulja belőle... mert mint kiderítettem a szabályokat nem lehet megszegni... és megváltoztatni... egy kis rugalmasságra sincsen lehetőség... hogy esetleg egy könyvecskét kapjon a kezébe, mikor mindenki elaludt... óóó... hát olyat... nem... nem... és nem lehet...

Kérdem én... (Liza kettő éves múlt 2 hónappal, mikor megszűntek az ebéd utáni alvásai itthon - valakire nagyon hasonlít... na nem rám... Zsoltira... ő is korán kezdte) Ha a gyerek az oviban 2 éve nem alszik egyáltalán ebéd után, akkor mit várnak, majd most egy varázsütésre újból szunyál, mint a mormota... óóó... A gyerekek különbözőek, ugyanúgy, mint a felnőttek, más igények étkezés, alvás... stb. terén... nem lehet skatulyázni... vagy mégis... csak plüssállat... és az sem zizeghet, csöröghet... és síri csend, ha mozdul, ha köhög, az már rendbontás...
Aztán kapom a megjegyzést... rászóltak mert mozgolódott... és elkezdett sírni, hangosan, ahogy szokott... Kérdem én (megint)... - Csendben volt? - Igen - válaszolta az óvónő. - Akkor miért szóltak rá?
Véleményem... ordíts Liza, ordíts... ha csendben voltál és rád szóltak... JÓL tetted... a jogtalanság hangot érdemel... nem is gyöngét, hanem erőteljeset... nem kell mindig beállni a sorba... néha jobb kilógni...

ó jaj... még két év... nagy lesz az önkontrollja az én lánykámnak...

A megoldás... Katinka... ezt kaptam, kaptuk...
jó kis probléma megoldás...
Katinkát nagyon szerettük/szerette a Liza... Nem tetszett neki, mikor abbahagytuk az odajárást... - De én még akarok menni a Katinkához! Én mindennap szívesen mennék!
Na most talán megint megyünk... jó kis program... Liza élvezni fogja... Én meg örülök majd az ő örömének.