házassági gyűrű

A lányok a fülbevalóim, gyűrűim között kutakodtak... párosították, rendezgették őket... Jól el voltak, én meg közben a szárítóról leszedett ruhákat hajtogattam...

- Anyi, ez a te házassági gyűrűd? - kérdezte Liza a karikagyűrűmet szorongatva a kezében.
- Igen.
- Majd nekem adod, ha nagy leszek?
- Nem, Liza, az az enyém... Majd kapsz te saját házassági gyűrűt egy fiútól...
- Jó, de nem költözök el itthonról...
- Oké - válaszoltam neki...
- Akkor én majd feleségül veszek... mondta a kicsi lány...
- Ó... nem Liza te férjhez mész...
- Igen, jó...
- Ki lesz a férjed? - kérdeztem tőle nagy komolyan...
- Hát... a Kata Tamása... - válaszolta ő is nagy komolyan...
- Igen...? (a lányomnak a 30 évvel idősebb pasik jönnek be? ...hahaha...)
- A Kata ennek biztosan nagyon örül majd...
... és itt bekapcsolódott a Szonja is a beszélgetésbe, aki eddig hallgatott...
- Jó... nekem meg a Norbi... (én így az Edit férjére gondoltam)... de a kicsi lány folytatta... és kiderült, hogy ő egy ovistársa felesége lesz... Erre a Liza is változtatott férj jelöltjén...
- Akkor nekem meg a Dávid... (csoporttársa).

na Kata... ehhez mit szólsz... ez az én sztorim számodra...