palacsinta

Míg az (anyuék...) Éva mama és Henrik itt voltak... 3-szor is sütöttünk palacsintát (vagyis inkább ők sütötték)... a legutolsó ma volt, az is azért, mert sok tejet leltünk a hűtőben... Előtte a Szonja elöl titkolni kellett a dologot, mert mint megtudtam a mandulagyulladásos gyerekeknek nem szabad tejterméket fogyasztaniuk, mert hányás lesz belőle... Szóval az első kettő palacsintasütés sutyiban, titokban történt, mikor Szonja aludt. Liza drágaságom meg partner volt a titoktartásban és nem emlegette, még csak el sem szólta magát.

Ma már Szonja is kapott tejes dolgot... túrós palacsintát... Nekem az a kedvencem a palacsinták közül és két kicsi lánykám is nagyon odavan érte. Persze finom a diós-baracklekváros is és a túrós-baracklekváros is.

Ma már hőemelkedése sem volt a pöttömnek, aki nem is olyan pöttöm... nagyot nyúlt... és már nem babás a formája, hanem olyan kislányos.