Elérkezett a várva várt nap. Végre eljutottunk az éves felülvizsgálatra Lizával a győri gyerekkardiológiára. Szerencsére fix időpontra hívják be a kis pácienseket és így nem kell sokat várakozni. Liza nagyon jól viseli már a vizsgálatokat... kis korában ennek ellenkezőjét produkálta, de ahogy nőtt, növekedett, egyre toleránsabb mindennel, köztük eme dologgal is.
Egy szál bugyira le kellett vetkőztetni... először EKG-t készítettek majd a doktornő meghallgatta alaposan sztetoszkóppal elöl és hátul. Én meg csak fogtam kicsi lánykám kezét és mosolyogtam rá, s ő mindig visszamosolygott jelezvén, hogy - Anya, én már ügyes vagyok...
Majd következett az alapos szív ultrahang vizsgálat... jó darabig eltartott... a doktornő alapos volt... keresett... nézett, hallgatott... ám nem mondott semmit... a hallgatás nem jó jel... az jelenthet jós és rosszat is. Egy idő után megtörtem a csöndet és kérdeztem... hogy valami baj van esetleg... A válasz: - Nem találom a lyukat... Na erre nem számítottam... jó azért reménykedtem benne... A helyzet az, hogy a lyuk a kamrák közti izmos részen van, ami eleve redőzött is... szóval megbújhat... Ám ezek szerint annyira, de annyira kicsi, hogy igazán nehéz megtalálni... na de végül meglett a kis fránya lyukacska. A doktornő mondta, hogy a sztetoszkóppal teljesen kivehető, tehát hallható, hogy van valahol valamicske...
Szóval egy év múlva megint felülvizsgálat.
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése