Elaludtunk... fél nyolckor keltünk, pedig az én telefonom és a Zsolti rádiója is ébresztett, ám nem sok sikerrel... éjszaka Szonja "busójárást" tartott... Jön a hátsó örlő foga, akkor szeret a közelemben lenni.
- Amúgy meg észrevettük, hogy nagyon anyássá kezd válni... Maminál otthagytam kicsit valamelyik nap és csak akkor nyugodott meg, mikor elkezdtek engem keresni, persze egy darabig eltartott, míg megtaláltak (míg visszaértem).
Ropit ettem ma... és sós krumplit... nem kutyorog a gyomrom... holnap reggel remélem minden oké lesz már... és akkor jöhet a sárgarépa és a rizs...
vasárnap
Vasárnap éjszaka, hajnalban és még délig folytattam a "wc-robbantást"... jó kis diéta... úgyis volt rajtam némi felesleg... így rákényszerül az ember, hogy ne egyen annyit... A nehézségek csak abból adódtak, hogy energia bevitel hiján őszilégy effektus lépett fel... persze a két gyerek az én feladatom, úgyhogy még így erőtlenül is helyt kellett állnom tisztességesen... jó, akinek jó... valakinek ilyenkor jön a segítség... én sajna nem tartozom közéjük... (zárójelben megjegyzem: és azok szoktak nekem panaszkodni, akiknek jó... és nem is tudják milyen jó ilyen segítség téren)
A lányok persze ki akartak menni a szabadba... hát mentem velük, kevés "üzemanyaggal". A fő műsorszám most a kavicsozás, talicskázás, homokozás és triciklizés...



Este fél kilenckor már bevágtuk a szundit... én is Zsolti is... Zsolti nem érezte jól magát... futott, rohant egész héten, este pedig a Frici papa meglepetést csinálta a számítógépen éjfélekig, meg azutánig. Szóval ő nem a gyomorkutyorgós cuccost kapta be... hanem csak nagyon, de nagyon fáradt volt.
szombat
Elvileg a készülődés jegyében kellett volna, hogy lezajlódjon... ehelyett én reggeltől délig a wc-re jártam sűrűn... szerencsére csak "alkijöveteli" dologra... egész nap csak ittam, hogy este ne lógjak ki a sorból és egyek én is a szülinapi ünnepségen...
A lényeg délig kínlódtam... aztán délután 5-re összeszedtem magam és kiöltöztettem a lányokat, a Zsoltit és magamat is az ünnepségre... szépek voltunk mindannyian... az egész "műsorból" nem sokra emlékszem, mert kicsi lányaim csitításával és az iszi poharak kapkodásával voltam elfoglalva... ittak szívószállal, mint akik még sosem kaptak rostos üdítőt... és persze üvegpoharak voltak... tartanom kellett azokat, mert ha pottyannak, akkor...
képeket majd teszek be... készültek... csak még nem jutott el hozzám...
Bébiszitterem volt: Kata és Tamás... hála nekik, azt hiszem a mi nyuszink hoz nekik valami finomat... nem, mintha gyerekek lennének... csak úgy egyfajta köszönetképpen.




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése