Délelőtt Szonjával mindenfélét elintéztünk... Mostanában Zsolti "munkafutárjai" vagyunk, számlákat intézünk, könyvelőhöz járunk, postára megyünk és a bankba. Szonja szerencsére élvezi az egészet. Ki-be pakolom őt a kocsiból. Szereti ha edül mászik be az autósülésbe és szeretné is edül - ahogy ő mondja az egyedül szót - bekötni magát, ám ez nem sikerül szerencsére, csak akkor ha vele szemben áll és jó sok időt hagyok neki (pedig bonyolult a zár). Liza a saját ülésének a kapcsát már be tudja kötni, kinyitni szerencsére nem tudja, mert felnőtt erő kell hozzá. nem is lenne jó, ha ő kinyitni is tudná.
Lizával délután lelocsoltuk a kocsit, hogy tisztább legyen, de sajnos csak pöttyösre száradt... és odaadtam a Lizának egy autómosó kefét, amivel besározta az egész autót. Mire észrevettem, addigra jó koszos volt az autó és egy ronggyal végig kellett törölnöm... Többet ilyet nem teszek, ha meg adok neki kefét, akkor mellette állok és vezénylek, mit, hogyan. Ő meg mondta: - Anya, nem tudtam, hogy rosszat csinálok.
Buborékfújás... Lizával... fújás helyett szívással próbálta a buborékokat előcsalogatni pár pillanatig... aztán rájött, hogy rossz az irány... és onnantól csak fújt, fújt és fújt. Majd véletlenül kiborította a folyadékot... és nem volt mibe mártogatni.
Liza a buborékfújó...Szonja
- Az nem fér bele - mondja Szonja.
- Az hosszabb ceruza kicsikém.
- Az is hosszú cejuza, másik hosszú cejuza - mondja ő, miközben pakolja a színes ceruzákat egy dobozba.
Voltunk a Pattiéknál, negyed hatra mentünk hozzájuk. Előtte elintéztük a lányokkal a bevásárlást (kenyér, felvágott, tej, joghurt, teavaj... stb.) és vettünk a Lizának egy "pancsipapucsot" pirosat.
Bálint csendesen viselte a lányokat, akik síkoltoztak, rohangáltak, mutogatták az új játékokat... szóval nagyon elemükben voltak.
Szonja színezte...
A kis huncut...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése